2009. november 3-án a cseh alkotmánybíróság újra[2] határozott a Lisszaboni Szerződésről,[3] miután az ír népszavazás[4] azt másodjára megerősítette és a német alkotmánybíróság sem találta azt alkotmányellenesnek a 2009. június 30-án hozott ítéletében.[5] Ahogy az előző határozat is pikáns politikai körülmények között született a cseh EU elnökséget megelőző utolsó hónapokban, úgy e határozatot is élénk érdeklődés követte tekintettel arra, hogy a megismételt ír népszavazás után Václav Klaus mintegy megmakacsolta magát és a Szerződés aláírását bizonyos politikai feltételektől, illetve a Szerződés alkotmányosságának újbóli alkotmánybírósági megerősítésétől tette függővé. E feltételek teljesülése után egy teátrális bejelentés mellett - hogy ezzel Csehország elveszítette szuverenitását - aláírta a Lisszaboni Szerződést. Egyes sajtóhírek szerint ezt követően azt fontolgatta, milyen módon lehetne kilépni az EU-ból. Alábbiakban a Lisszaboni Szerződés tárgyában másodjára meghozott alkotmánybírósági határozatot mutatjuk be.
Az indítvány több fázisban készült el: 2009. szeptember 28-án Jirí Oberfalzer vezetésével a szenátorok egy csoportja a Lisszaboni Szerződés alkotmányosságát megvizsgálandó terjesztett elő egy indítványt a cseh alkotmánybíróság előtt a cseh alkotmány 87. § (2) bek. alapján, amelyet 2009. október 15-én - úgymond - kiegészítettek, majd azt egy újabb kiegészítés követett, melyek azonban részben ellentmondanak egymásnak.
A cseh alkotmány 87. § (2) bek. alapján a cseh Alkotmánybíróságnak arra van hatásköre, hogy megvizsgálja: vajon egy, a cseh Alkotmány 10a. § alapján megköthető, egy nemzetközi szervezetre történő hatáskörátruházást lehetővé tevő szerződés az alkotmányos renddel összhangban áll-e.[6] A szerződés nem ratifikálható az alkotmánybíróság ítéletének meghozatala előtt. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény (182/1993 Sb. zákon ze dne 16. éervna 1993 o Ústavním soudu) 71c.
- 549/550 -
§ alapján ebben az eljárásban meghallgatandó a parlament, a köztársasági elnök és a kormány, melyek állásfoglalást terjesztenek elő.
A.) A kérelem.
A petitum négy pontból állt. Az I. pontban az indítványozó kérdésessé tette a különböző neveken illetett ("Lisszaboni Szerződés", "Maastrichti Szerződés" valamint a "Római Szerződés") EUSZ (Az Európai Unióról szóló szerződés), és EUMSZ (Európai Unió működésérő szóló szerződés) egészének alkotmányosságát. Ezt alátámasztandó hivatkozott a cseh Alkotmány 1. cikk (1) bekezdésére ("független, demokratikus jogállam") valamint az alapvető jogok és szabadságok chartája 2. cikk (1) bekezdésére ("a demokratikus értékek az állam alapját képezik, és az állam nem kötelezheti el magát egyetlen kizárólagos ideológia vagy vallási meggyőződés mellett sem"). Ebben a pontban a kérelem hosszasan kifejti a "jogállam", a "demokratikus jogállam", a "demokratikus állam" és végül a "független, demokratikus jogállam" fogalmát, majd azt, hogy miért nem felel a Lisszaboni Szerződés ezeknek a fogalmaknak. Egyrészt azért, mert nem elégíti ki a jogi előírásokkal szemben támasztott érthetőség és átláthatóság követelményeit (tekintettel a szerződés konszolidált változatának hiányára) és esetlegesen a visszaható jogalkotás tilalmát is megszegi (tekintettel arra a lehetőségre, hogy az EU szervei a Lisszaboni Szerződés egyes rendelkezéseit átírhatják bizonyos hibák kijavítására hivatkozva).
Ezt az indítványozó azzal egészítette ki, hogy a kötött mandátum, vagyis a Tanácsban résztvevő kormányképviselő által kötelezően képviselendő parlamenti iránymutatás, elfogadása nélkül nem lehet a Lisszaboni Szerződést elfogadni, ugyanis ez sértené a hatalommegosztás elvét.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az EUSZ ellentétben áll az állam ideológiai és politikai semlegességével, ugyanis az EUMSZ 3. cikke bizonyos célokat határoz meg az EU számára.
Az indítványozó szerint az EUSZ és az EUMSZ ellentétesek az állam függetlenségének elvével is, ugyanis a Szerződések célja között szerepel a közös európai védelem megteremtése. A saját védelem ugyanakkor olyan hatáskör, amelynek a szuverén államnál kell maradnia. További indok, hogy a szerződések nem zárják ki egy európai föderális állam megteremtésének lehetőségét.
A II. pontban az indítvány már nem az EUSZ, illetve az EUMSZ egészét támadja, hanem bizonyos rendelkezéseinek alkotmányosságát kifogásolja.
Az indítványozó kifogásolja az EUSZ 7. cikkét, mely lehetővé teszi az egyes államok tagsági jogainak korlátozását, az EUSZ 2. cikkében felvett értékek tartós és súlyos sérelme esetén, mert e rendelkezés olyan kifejezéseket tartalmaz - "egyértelmű veszély" "súlyosan megsérti" "egyes jogait" -, amelyek nem elégítik ki a jogszabályok egyértelműségével szemben támasztott követelményeket. Az indítványozó szerint az EUSZ 7. cikke sérti a cseh alkotmány 2. cikk (3) bekezdését is, amely szerint a cseh államnak minden polgárát kell szolgálnia. Az ellentét abban áll, hogy a hatásköröknek az EUSZ 7. cikke szerinti elvonása után az állam nem lesz alkalmas e feladatának eleget tenni.
Az indítványozó kifogásolta az EUSZ 8. cikkét is, melynek (1) bek. szerint az "Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat épít ki a jólét és a jószomszédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása céljából, amely az Unió értékeire épül, és amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek." Ez a rendelkezés az indítványozó szerint szintén olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek nem felelnek meg az világosság és érthetőség követelményeinek, amelyek a jogállamiság alapvető feltételei.
Az indítványozó az EUSZ 10. cikk (1) bek.-t is támadta, mely szerint az "Unió működése a képviseleti demokrácián alapul". Az indítványozó szerint az EU, mint nemzetközi szervezet nem alapulhat a képviseleti demokrácia elvén, hanem a tagállamainak egyenlő szuverenitásán kell alapulnia és a képviseleti demokráciának meg kell maradnia "csupán szükséges és luxus kiegészítésnek". Az indítványozó állítja, hogy amennyiben az EU a képviseleti demokrácián alapulna, akkor az EU maga válna állammá, ami ellent mondana annak az elvnek, hogy a Cseh Köztársaság csak meghatározott hatásköreit ruházhatja át egy nemzetközi szervezetre az alkotmány 10a. cikk alapján, azonban nem a szuverenitását magát.
Az indítványozó az EUSZ-nek a Bizottság kinevezését érintő 17. cikk (3) bek.-t is kifogásolta. Az (1) bekezdést azért, mert annak fogalmazása olyannyira nem egyértelmű, hogy az sérti a jogszabályok érthetőségének követelményét; a (3) bekezdést, amely szerint a Bizottság tagjait európai elkötelezettségük alapján kell kiválasztani, pedig azért, mert az kizár minden olyan személyt, aki nem konform álláspontot képvisel. Ez a rendelkezés nem csak túl általános, de extrém módon ideológiailag befolyásolt, diszkriminatív és sérti a politikai semlegesség elvét valamint a közhivatal viselés egyenlőségét is.
Az indítványozó kifogásolta az EUSZ megerősített együttműködést szabályozó 20. cikkét is, mert a tagállami szintű együttműködéshez megkövetelt európai uniós hozzájárulás sérti a népszuverenitás és az állami függetlenség elvét, ugyanis egy nem európai uniós hatáskörbe tartozó területen a tagállamok cselekvését az EU hozzájárulásához köti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
