Katonáné dr. Pehr Erika moderátor tartalmas bevezetőjében előbb a kapcsolattartás lényegét érintő kérdéseket fogalmazott meg, majd igen tanulságos statisztikai adatokat sorolt. Ezek szerint tavaly 8500 gyámhivatali ügy indult, ebből 7000 ért véget határozattal, 1100 egyezséggel, Sor került 1614 végrehajtási intézkedésre, 124 költségviselésre kötelezésre, 133 esetben keresték meg a gyermekjóléti szolgálatot. Született 900 figyelmeztetés, 80 esetben rendeltek el kapcsolatfelügyeletet, 75 esetben védelembe vételt, 52 mediációra került sor, 1 esetben pedig gyermekelhelyezés megváltoztatására, míg 20 esetben indult kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás.
Dr. Regász Mária (ügyvéd) sorra vette a kapcsolattartás saját praxisában tapasztalt főbb problémáit. Ezek a az átadás-átvétel pontatlan szabályozása, ami jellemző a helyszín és az időpontok esetében is, de az is bizonytalan, hogy ki jogosult a gyermek átvételére, miket kell vele átadni stb. Szintén probléma, hogy túl hosszú az ezzel kapcsolatos ügyek elbírálás ideje, gyakran 1-1,5 év. Ráadásul gyakorlatilag sohasem kerül tényleges pótlásra a kapcsolattartás, amit a bírság nem helyettesít, hiszen a másik szülő célja nem a bírság, hanem a kapcsolattartás. Lényegében nincs eredményes mediáció sem, ráadásul így 4 hónapra felfüggeszti a hatóság a szabályozást. Plusz problémaként jelentkezik, hogy maga a mediátor nem ismeri a jogot, ezáltal sokszor végrehajthatatlan megállapodást hoz létre. A kapcsolattartás notórius akadályozói ellen nincs igazi megoldás, a védelembe vétel erre nem megoldás, pedig ha nem eredményes, a gyermekvédelem más eszközét kellene alkalmazni, mégsem következik például a gyermekelhelyezés megváltoztatása. A felügyelt kapcsolattartás azt sugallja a gyermek számára, hogy neki félnie kell az adott szülőtől, ezért ez sem szerencsés módszer.
Dr. Gyurkó Szilvia (az UNICEF magyar bizottságának jogi szakértője) szerint paradigmaváltásra lenne szükség a kapcsolattartások végrehajtásához. A kapcsolattartás joga a gyermeket illeti meg, ehelyett a szülők, nagyszülők veszekednek ezen. Nem mindegy az sem, hogy a kapcsolattartásnak milyen a minősége, pl. a felügyelté, mivel ezek a "szakemberek" ténylegesen nem segítik a kapcsolattartást. A gyermeké kellene legyen a jog. A szülők egymással szembeni háborúja a háttér, de a konfliktus rendezésére nincs igazi lehetőség a bontóperben. Felnőttként kezeljük a szülőket, amikor a kapcsolattartás vonatkozásában nem szabályozunk mindent centire, másrészt meg pont ez okoz megoldhatatlan problémákat, vitákat a részletkérdések tekintetében. Pótcselekvés a gyermekek szempontjából az egész szabályozás, elsikkad a gyermek tényleges érdeke. Ki kellene kérni a gyermekek véleményét a nemzetközi gyermekjogi egyezmény alapján, ami nálunk nem szokott megtörténni. Ez azonban egy komoly feladat, ráadásul a bontóper önmagában is egy komoly trauma a gyermeknek. Ha folyton újra emlékeztetjük erre, ez nem éppen a gyermek mindenek felett való érdeke. Jó lenne, ha a bíróképzésben stb. a gyermek meghallgatását is tanítanák.
Burkáné dr. Nagy Beáta (Fővárosi Gyámhivatal vezetője) szerint a kapcsolattartás a sor végén van a megállapodások fontossági sorrendjében, nem fordítanak rá elég gondot a felek az egyezségeknél. A hivatal kénytelen visszaküldeni őket a bíróságra 2 éven belül, ha nem elég precíz a szabályozás. A kapcsolattartás pótlásával valóban gondok vannak, áttolják a szabályozás területére, vagyis ha a bíróság nem szabályozza, nem tudják elrendelni. A 30 napot valóban nem tartják be valóban, bár törekednek rá. Nem feladatuk a bírósági ítéletek értelmezése, pl. hogy mikor kezdődik a tavaszi szünet második fele. 10% alatt van a mediációval megoldott esetek száma, a társadalom nem fogadókész erre, mindenki az igazságát keresi, győztes szeretne lenni, pótoltatni akarják még a gyermek által átaludt időt is. Semmiségekből kreálnak problémát, például milyen ruhában volt a gyermek, köszönt-e a nagyszülőknek stb., ez már rég nem a gyermekről, hanem a felek konfliktusáról szól. A védelembe vétel sokszor csak áttolja a problémát egy másik hatósághoz. A gyermekjóléti szolgálat nem felkészült ezekre a problémákra, ha azt látják, hogy a gyermek jó körülmények között él, nem értik, mi a probléma, hiszen a többi gyerek, akivel foglalkoznak, bűnöző családban nő fel, éhezik stb., nem értik, mi a gond, amikor anyuka gondozza, van mit ennie stb. A másik szülő mindezt némi joggal elfogultságként éli meg, és ezzel ez a lehetőség is bezárul. Nem veszik a gyermeket védelembe, mert nem látják indokát. A bírság nem célravezető mindaddig, amíg el nem kezdik behajtani, főleg annál, akinél le is lehet tiltani. Ekkor viszont ezeknél a szülőknél gyakran mintegy magától megoldódik a probléma. Akinek viszont nincs letiltható jövedelme, vagy éppen milliomos, őt a bírság nem érdekli. Lakást eleve nem árvereznek, mert benne lakik a gyermek is. Sokszor valójában a szülőknek lenne szüksége pszichológiai segítségre, de ők persze erre nem kötelezhetők.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
