Az új Pp.-ben szabályozott, felek jóhiszemű eljárási, azon belül igazmondási kötelezettségéből származtatható állítási és bizonyítási szükséghelyzet jogintézményei jelentős előrelépést hoztak az anyagi és eljárási igazságosság utóbbi javára történő elválásából fakadó feszültség írott jog általi enyhítésében. Velük kapcsolatban számos kérdés vethető fel, így egyes külföldi választottbírósági joggal való kapcsolódásukat illetően is. Utóbbit e dolgozatban, míg másokat - így a belföldi választottbírósági joggal való kapcsolódási aspektusokat - külön dolgozatokban[2] vizsgálom meg.
E tanulmányban (i) a perbeli szükséghelyzetekre vonatkozó, belföldi szabályozás lényegének bemutatását követően, vizsgálom e kérdésre (ii) a Nemzetközi Polgári Perrendtartás Elveinek választottbíráskodásra vonatkozóan is irányadó, (iii) a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara mellett működő Állandó Választottbíróság Szabályzatának, (iv) az UNCITRAL mintatörvényének és modellszabályzatának, (v) az egyesült államokbeli szövetségi választottbírósági és egyes államokra modellezett egységes választottbírósági törvény, valamint az Amerikai Választottbírósági Szövetség Szabályzatának, (vi) az angol választottbírósági törvény és a Londoni Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíróság szabályzatának, (vii) a német Pp. választottbíráskodásról szóló könyvének és a Német Választottbírósági Intézet Választottbírósági Szabályzatának, (viii) az osztrák Pp. választottbíráskodásról szóló fejezetének és a bécsi Osztrák Kereskedelmi Kamara Nemzetközi Választottbírósági Intézete Választottbírósági Szabályzatának, végül pedig (ix) a francia Pp. választottbíráskodásról szóló könyvének és a Párizsi Mediációs és Választottbíráskodási Központ választottbírósági szabályzatának megoldásait.
A gondolatmenet könnyebb követhetősége érdekében az alábbiakban a szükséghelyzetek általános és különös szabályai kerülnek bemutatásra. Így a Pp. (184. §) szerint a fél állítási szükséghelyzetben van, ha (i) valószínűsíti, hogy (ii) a határozott (ún. másodlagos) tények állításához szükséges információval kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, (ii) igazolja, hogy az információ megszerzése és megtartása érdekében szükséges intézkedéseket megtette, (iii) az ellenérdekű fél bírói felhívásra sem adja meg az információt, és (iv) az ellenérdekű fél nem valószínűsíti a fentiek ellenkezőjét. Ekkor a szükséghelyzettel érintett tényállítást a bíróság valósnak (v) fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.
Míg a Pp. 265. § (2)-(3) bekezdése és a 269. § (5)-(6) bekezdése szerint a fél bizonyítási szükséghelyzetben van, ha (i) valószínűsíti, hogy a bizonyítási indítványához nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, és (ii) igazolja, hogy az ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette, vagy (iii) a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, vagy (iv) a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg, és (v) az ellenérdekű fél bármelyik esetben nem valószínűsíti azok ellenkezőjét, vagy (vi) a jogsértő bizonyítási eszköz nem használható fel és a perben jelentős tényt a bizonyító fél más módon bizonyítani nem képes, és a bíróság a bizonyítási szükséghelyzet szabályainak alkalmazási lehetőségét választja. A szükséghelyzetben lévő fél által bizonyítandó tényt a bíróság valósnak (vii) fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.
Egyes esetekben, meghatározott bizonyítási eszközök vonatkozásában a Pp. sajátos - míg az állítási szükséghelyzet körében [Pp. 184. § (1) bek. c) pont] általánosan szabályozott - bíróság általi adatátadásra kötelezést lehetővé tevő szabályokat mondott ki. Így, ha a félnek a bizonyítási indítványhoz a tanú nevére és idéz-
- 10/11 -
hető címére van szüksége a Pp. (286. §) lehetővé teszi, hogy a bizonyító fél kérelmére a bíróság az ellenfelet kötelezze ezen adatok bejelentésére, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell. Továbbá, ha a fél bizonyítási indítványához okirat rendelkezésére bocsátására van szükség a Pp. [320. § (2) bek.] lehetővé teszi, hogy a bizonyító fél kérelmére a bíróság az ellenérdekű felet kötelezhesse a birtokában lévő olyan okirat rendelkezésre bocsátására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenérdekű felet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy az rá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.[3] A Pp. [321. § (2) bek.] szerint továbbá, ha a bizonyító fél által rendelkezésre bocsátott, az eredeti okiratról készített okirat (másolat, felvétel, adathordozó útján készített okirat) teljes bizonyító erejű magánokiratnak vagy közokiratnak minősül, a bíróság az ellenérdekű fél terhére értékeli, ha az ellenbizonyítás során a birtokában lévő eredeti okiratot nem bocsátja rendelkezésre.
Mindkét szükséghelyzet vonatkozásában a Szakértői Javaslat,[4] a Pp. Miniszteri Indokolása[5] és a Pp. Magyarázata[6] egyaránt újításról beszél. Lényegük, hogy bizonyos információ-aszimmetrikus helyzetekben a fél önhibáján kívül nem rendelkezik az érvényesíteni kívánt alanyi jogát megalapozó, bizonyító, illetve bizonyításához szükséges valamennyi konkrét tény ismeretével, azért azokra vonatkozóan konkrét tényállítást sem tud tenni, miközben a vele szemben a perben ellenérdekű félnek azok a birtokában vannak, csak nem áll érdekében azok perbeli feltárása. Méltányossági alapon ezért szükségesnek tűnt az egyensúlytalanságot helyrebillenteni az ellenérdekű fél a határozott tények állításához, bizonyításához szükséges információ átadási kötelezettségét közvetve megteremteni.
A jogalkotó az 1952-es Pp. megoldásával [8. § (3) bek.] ellentétben az új Pp.-ben (4. §) nem tekinti rosszhiszemű pervitelnek, vagy érti bele a felek igazmondási és eljárástámogatási kötelezettségébe az olyan tény elhallgatását, amelyről a félnek tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős. Az új Pp. ezzel implicit, indokolása explicit módon elismerte a polgári peres fél önterhelő információ (bizonyíték) szolgáltatásától való tartózkodási jogát.[7] A szükséghelyzetek általános és különös szabályozása az önterheléstől való tartózkodási jog alól teremt kivételt.
Hangsúlyozandó, hogy a Pp. által megteremtett állítási és bizonyítási szükséghelyzet jogintézményei nem teljes egészét fedik le az életbeli állítási és bizonyítási szükséghelyzeteknek.[8]
A lenti vizsgálatok szinte kizárólag elsődleges forrásokra támaszkodnak mind a tárgyi jogok, mind az azok által meghatározott szabályzatok tekintetében. Ennek oka elsősorban az, hogy a dolgozat azt a hipotézist kívánja alátámasztani, hogy a jogvitarendezés során beálló szükséghelyzetek választottbíróság általi kezelését elsődlegesen a tárgyi jognak, annak hiányában pedig a választottbíróságok szabályzatának kellene elvégezni, és nem volna szabad azt az egyes jogviták során eljáró választottbíró(ság) mérlegelésére bízni a jogértelmezés egységességének elősegítése érdekében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
