Jelen tanulmányban az erőszakos közösülés, illetve az egyéb erőszakos nemi bűncselekmények nemzetközi büntetőjogi vonatkozásait vizsgáljuk. A történelmi tapasztalatok - így a közelmúltban a jugoszláviai háború, illetve a ruandai polgárháború eseményei - azt mutatják, hogy a sok esetben módszeresen elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények az ellenségnek titulált népcsoport kiirtásának, illetve az etnikai tisztogatásnak az egyik eszközeként funkcionáltak. Vizsgálódásaink során a nemzetközi bűncselekmények közül az un. nemzetközi jogi bűncselekmények (emberiség elleni bűncselekmények[1]) és az erőszakos nemi deliktumok összefüggéseit vizsgáljuk, amelynek során igyekszünk egy vázlatos képet nyújtani az emberiség elleni bűncselekmények körén belül a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás bűntettének általános jellemzőiről is. Ennek keretében elsősorban az ad hoc nemzetközi törvényszékek - a jugoszláv nemzetközi törvényszék (a továbbiakban: ICTY) és a ruandai nemzetközi törvényszék (a továbbiakban: ICTR) - Statútumainak szabályozására és a törvényszékek gyakorlatára, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság (a továbbiakban: ICC) Statútumára koncentrálunk.
A nemi erőszakra évszázadok, ha nem évezredek óta úgy tekintenek, mint a háborúkkal, fegyveres összeütközésekkel szükségszerűen, illetve elkerülhetetlenül együtt járó bűncselekményre. Pető Andrea írásában olvashatjuk: a háború az háború. A nemi erőszak része a férfiak háborújának, hozzátartozik a háború játékszabályaihoz. A háborúban egymással ellenségként szemben álló férfiak közül a győztes katona birtokba veszi a vesztes javait, ezek között a vesztes népcsoporthoz tartozó nőket is.[2] Különösen a városok, erődítmények bevételét követően a fosztogatás, a részegeskedés, illetve a nőkkel történő erőszakoskodás általában együtt jártak. A meglehetősen morbid terminológiával ún. rekreációs nemi erőszaknak[3] nevezhető típus a háborúk során a leggyakrabban megvalósított bűncselekmény, amelyet jellemzően a győzelmet ünneplő vagy éppen ellenkezőleg, a bármely okból frusztrált katona követ el: célja a szórakozás, a pihenés, a feszültségek levezetése. Noha ilyen esetekben a bűncselekmény nélkülözi a katonai célok érdekében történő elkövetést és a szisztematikus, tervszerű jelleget, megvalósításának brutalitása, így például a cso-
- 82/83 -
portosan történő elkövetés e típus jellemző vonása. A nemi erőszak e formája hasonlít leginkább a "civil" életben elkövetett erőszakos nemi bűncselekményekre, jelentős különbség a sajátos kontextuson túlmenően az elkövetők magabiztossága és arroganciája, amelyet elsősorban a büntetlenségbe vetett - általában - megalapozott bizakodás táplál. A katonai megszállás idején a - lényegileg rabszolgaként tartott - sértett a katonák számára sok esetben nem csupán szexuális szolgáltatást nyújt, hanem mint háztartási alkalmazott, mos, főz és takarít is.[4]
Annak ellenére, hogy a nemi erőszak formálisan évszázadok óta tiltott bűncselekmény, a fegyveres konfliktusok során sok esetben megbocsáthatónak tartották, sőt - a harckészséget, önbizalmat fokozó tevékenységként - hallgatólagosan vagy kifejezetten biztatták is a katonákat a cselekmény elkövetésére.[5] A katonai célok hiánya egyébként nem jelenti azt, hogy a rekreációs célzatú nemi erőszak ne ölthetne szervezett formát: a II. vh. során a japánok az elfoglalt területeken korábban soha nem látott kényszerprostitúciós hálózatot hoztak létre, amelyben kb. százezer, nagyrészt koreai nő szolgálta a japán katonák pihenését, a katonai morál erősítését, egy nő naponta akár harminc alkalommal is.[6]
A nemi erőszak, mint kommunikációs forma arra a jelenségre utal, amelynek lényege szerint a megszállt terület lakossága ellen irányuló erőszakos cselekmények (így a nemi erőszak is) sajátos szimbolikus üzenetet hordoz. A legyőzött fél katonai vereségét teljessé teszi, illetve a vereség által indukált megalázottság érzését a végletekig fokozza a legyőzött csoport nőtagjainak megerőszakolása. Az üzenet elsősorban a legyőzött csoport férfitagjaihoz szól: sem a csoport területét, illetve vagyontárgyait, sem a csoport nőtagjait nem sikerült megvédelmezni. A szimbolikus jelleg a nők közösségben betöltött - rendkívül fontos - szerepével is kapcsolatba hozható: a nő, illetve a női test az egész közösséget testesíti meg, így a rajta elkövetett erőszak annyi, mint az egész nemzeti közösség legyőzése.[7] A kommunikációs célzattal megvalósított, sok esetben tömeges jellegű nemi erőszak további jellemzői lehetnek egyrészt az üzenetre adott hasonló válaszok, azaz a hadiszerencse megfordulását követően a korábban vereséget szenvedett fél az ellenséges csoport nőtagjaival szemben elkövetett erőszakkal kompenzálja az elszenvedett sérelmet. Másrészt előfordul, hogy a bűncselekmény nem csupán az adott sértett megalázását célozza, hanem az adott etnikai, faji csoport mint egész ellen irányul.[8]
A háború fegyverei meglehetősen változatosak. "A nemi erőszak, mint a háború vagy a terror fegyvere" kifejezés arra a tapasztalati tényre utal, amely szerint a meghatározott terv szerint, illetve politika részeként módszeresen alkalmazott szexuális erőszak szerteágazó katonai célok elérésére is alkalmas, azzal, hogy maguk a katonai célok is változatosak lehetnek. A további katonai ellenállás leküzdését célozta a II. vh. ázsiai előzményének tekinthető japán-kínai háborúban a nankingi mészárlás (1937), amelynek során 20.000-80.000 közé teszik a japán katonák által megerőszakolt kínai nőket és gyermekeket.[9] A bosszú volt a motívuma a német nők és gyermekek sérelmére a szovjet katonák által szisztematikusan elkövetett erőszakos cselekményeknek. A harcosok utánpótlásának biztosítása, ezzel együtt az ellenség "újratermelődésének" megakadályozása érdekében a Banglades függetlenné válását eredményező indiai-pakisztáni háborúban (1971) a pakisztáni katonák által megerőszakolt kb. 25 ezer bengáli nő punjabi (pakisztáni) vonásokat mutató gyermekeknek adott életet.[10]
Az erőszakos közösülés és a nemi erőszak különböző formái egyenesen a háborús stratégia fontos elemeként funkcionáltak a jugoszláv háborúban: az elsődleges cél az etnikai tisztogatás volt. Noha a jugoszláv háborúban valamennyi harcoló fél részéről sor került súlyos bűncselekmények elkövetésére, a nyilvánosságra került erőszakos nemi bűncselekmények többségét szerbek követték el bosnyák nők sérelmére. A stratégiai cél a bosnyákok elüldözése, illetve megsemmisítése volt, e mellett azonban a nemi erőszak korábban vázolt típusainak jellemzői is kimutathatók. Így háborús fegyverként alkalmazták az ellenséges népességgel szemben a tényleges harci cselekményeket megelőző-
- 83/84 -
en, illetve a városok, falvak elfoglalását követően is gyakran került sor tömeges nemi erőszak elkövetésére. Bordélyházba kényszerítettek nőket, akiket később általában megöltek, továbbá a (koncentrációs) táborokba zárt nőket a szerb katonai, félkatonai egységek tagjai, illetve a táborok őrei - kikapcsolódás céljából - rendszeresen megerőszakolták. Végül speciális táborokat állítottak fel, amelyekben a fogva tartott nőket - annak érdekében, hogy teherbe ejtsék őket és "csetnik" (szerb) gyermekeket hozzanak a világra - napi rendszerességgel megerőszakolták.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
