Tanulmányomban röviden bemutatom a perbeli szakértői bizonyítás egyik sajátos oldalát, illetve annak a szervezetnek, nevesül a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek a tevékenységét, amely működésével felveti a hagyományosan értelmezett szakértői bizonyítás fogalmi értelmezése módosításának kérdését.
1. A polgári per legjelentősebb eljárási cselekményei ahhoz a tárgyalási szakaszhoz, illetőleg az annak keretében folyó bizonyítási eljáráshoz kapcsolódnak, amelynek eredményéből a bíróság levonja a megfelelő jogi következtetéseket és amelyre utóbb az ítéletet alapítja. A bizonyítási eljárásban a bíróság megállapítja a perben releváns tényeket; ennek eszközei az ún. bizonyítási eszközök, amelyek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 166. § (1) bekezdése szerint különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Ezek közül a szakértői véleményt a bíróság által a perben kirendelt szakértő készíti el.
A szakértő az a perbeli személy, aki a bíróság hiányos szakértelmét van hivatva pótolni. Más megfogalmazásban a szakértő az a személy, aki különleges szakismereténél fogva lehetővé teszi, hogy a bíróság egyes, a per szempontjából releváns tényeket felismerjen (észleljen), illetve, hogy a már észlelt tényeket megfelelően értékelje.1 A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint "ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény (a továbbiakban: szakkérdés) megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki". Azt, hogy rendelkezik-e a szükséges szakértelemmel, mindig az eljáró bíróság jogosult az adott esetben dönteni. A bíróság elé kerülő ügyek sokszínűsége miatt arra nem lehet általános jelleggel felkészülni, hogy a bíróság maga rendelkezzen a mindenkor szükséges szakértelemmel. Ez csak kivételes esetben, speciális szabályozás keretében képzelhető el; ekkor a bíróság (bírói tanács) elé kerülő perek tárgyát korlátozni szükséges arra a körre, amelyre vonatkozóan az eljáró bírák rendelkeznek szakértelemmel.2 Egyéb esetben, tehát ha nincsen az előbbiekben vázolt speciális szabály, úgy a szakkérdés felmerülésekor a bíróság szakértőt vesz igénybe.3
A) A szakértői bizonyítás mai formája a perjogokban a XIX. század második felétől jelenik meg, mivel az élethelyzetek sokszínűsége és tudományos gondolkodás, a tudomány eredményei erre az időre értek meg arra, hogy ne lehessen csupán az eljáró bíróság puszta bölcsességére, élettapasztalatára alapozni az ítéletet. Ugyanerre az időre tehető a szabad bizonyítási rendszer uralkodóvá válása a perrendtartásokban4, amelyben lehetővé vált a szakértő mai értelemben vett működése. Idővel a szakkérdések száma és tárgyi súlya olyannyira megnőtt, hogy a hangsúlyos területeken kialakult a professzionális szakértői tevékenység, amellyel párhuzamosan kialakult az igazságügyi szakértői szervezet is. Az igazságügyi szakértői szervezetről, a szakértővé válás személyi feltételeiről és a szakértői működésről ma hazánkban is több jogszabály is rendelkezik5.
Az igazságügyi szakértői szervezet azokon a tudományterületeken alakult ki, amelyek a legnagyobb számban foglakoznak a bírósági és más hatósági eljárásokban felmerülő szakkérdésekkel. Ilyen szakkérdések jellemzően az orvosi és egyéb természettudományos, könyvelési, közlekedési, ingatlannal kapcsolatos kérdések. Az ilyen szakkérdések jellegére a hatályos magyar jogban létező igazságügyi szakértői szervezet felépítéséből is következtethetünk6, ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a bíróság a perben nemcsak igazságügyi szakértőt vehet igénybe szakértőként, hanem minden olyan személyt, akire igaz a Pp. 177. §-ban meghatározott feltétel, vagyis, hogy olyan különleges szakértelemmel bír, amivel a bíróság nem.7
B) A szakértői bizonyítás igénybe vételének a hagyományos felfogás szerint létezik azonban egy negatív feltétele is: a felmerült szakkérdés nem lehet jogi kérdés, tekintettel arra, hogy a jogi szakismeretet a jogszabály a bíróságtól várja el.8 A szakértő a bíróság hiányzó, különleges szakértelmét pótolja, de nem nyilváníthat véleményt jogi szakkérdésekben és még részleteiben sem veheti át a bíróság ítélkező funkcióját.9 Minden olyan szakkérdés tekintetében sor kerülhet szakértő kirendelésére, ami nem jogi szakkérdés, mivel ez utóbbi a bíróság kompetenciájába tartozik.10 Egy másik, már konkrétan a Szerzői Jogi Szakértő Testületre (a továbbiakban: SZJSZT) vonatkozó megfogal-mazásban11 az SZJSZT nem jogkérdések eldöntésére hivatott, mert ez a bíróság feladata12. Azért a bíróság jogosult a jogviták eldöntésére, mert elvárható tőle a jog ismerete és az a képesség, hogy ezen ismeretek birtokában az elé kerülő jogvitákat a Magyar Köztársaság nevében, végleges jelleggel eldöntse. A szakértő feladata ellenben az, hogy a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleményével segítse a tényállás megállapítását és a szakkérdés eldöntését.13 Ezen utóbbi jogszabályi meghatározás nyitva hagyja azt a lehetőséget is, hogy a "szakkérdés eldöntése" akár jogi jelleget öltsön.
Ezt támasztja alá a Pp. Kommentárja14 által adott meghatározás is, amely szerint szakértő bizonyítási eszköz15, amely a bíróság hiányzó szakértelmét pótolja valamely bizonyítandó tény meghatározásához, vagy értékeléséhez. Hangsúlyozandó, hogy tényről, és nem jogról van szó. Nem zárható ki azonban mégsem, hogy a szakértő nem szoros értelemben tényt állapít vagy ítél meg, mert a tények és jogok esetenként nem választhatók szét. Ilyenkor a szakértőnek nem elegendő a tényt megállapítania, hanem abból jogi relevanciájú következtetést is le kell vonnia. Itt voltaképpen a tények jogi szempontú megítéléséről van szó: a szakértő a tényeket (a tényállást) megvizsgálja valamilyen szakjogi szempontból, és azokhoz jogi minőséget kapcsol (szubszumál).
A fentiekre példaként állhat a következő jellemző eset az SZJSZT gyakorlatából: a szakértőnek azt kell megítélnie, hogy egy mű, adott esetben a techno zene16 a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) alapján szerzői műnek minősül-e, azaz vonatkozik-e rá az Szjt.-ben meghatározott oltalom. A szakértőnek tehát azt kell megítélnie egy jogi fogalom (a szerzői mű fogalma) elemzése alapján, hogy a vitás mű rendelkezik-e egy jogi minőséggel. Látható, hogy a szakértő jogi álláspontja egyértelműen meghatározhatja a per kimenetelét, hiszen a szerzői jogi perben a szerzői mű minőség mint az oltalomképesség feltétele olyan alapvető kérdés, amitől a per folytatása múlik. Ha ugyanis nincs szerzői mű, akkor nincs szerzői jog, valamint az arra alapított és perbe vitt igény sem.
2. Első ízben a szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. törvénycikk szólt arról, hogy a "ha olyan műszaki kérdések merülnek fel, melyek a bitorlás tényének megállapítására befolyással vannak: a bíróság szakértőket hallgathat meg" (30. §), illetve, hogy "Budapesten és Zágrábban tudósokból, írókból, művészekből, könyvkereskedőkből, nyomdászokból és más alkalmas egyénekből állandó szakértő bizottságok alakítandók, melyek a bíróság által eléjük terjesztett kérdésben véleményt adni kötelesek." (31. §) Utóbb a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. törvénycikk az előbbieket fenntartandó, kimondta, hogy "Budapesten továbbra is állandó szakértő bizottság működik, amely a bíróság által eléje terjesztett szerzői jogi vonatkozású kérdésekben véleményt adni köteles." (31. §) "A szerzői jogi szakértő bizottság véleményét a megkereső bíróság által tett kérdésekre a közölt adatok alapján adja meg". (33. §) Ezen szerzői jogi szakértő bizottság utóbb, 1952-ben megszűnt, a feladatköréhez tartozó ügyekben 1970-ig a Népművelési Minisztérium járt el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
