A közelmúltban tapasztalt rohamos technológiai fejlődésnek köszönhetően a Mesterséges Intelligencia- (továbbiakban: MI)[2] alapú eljárások mára képessé váltak olyan összetett feladatok elvégzésére is, melyek végrehajtása korábban kizárólag emberi közreműködéssel volt elképzelhető. E technológiák egyre gyakrabban kerülnek felhasználásra a mindennapi életet közvetlenül befolyásoló, kritikus döntések meghozatalakor: MI-alapú diagnosztikai eszközök segítenek az orvosoknak a daganatos betegségek gyorsabb felismerésében; MI-számításokra támaszkodnak a bankok a hitelkérelmek automatikus kiértékelésekor; a biztosítóintézetek az ügyfélkockázati minősítések elkészítésekor; az adóhatóságok az állampolgárok adóelkerülési gyakorlatának azonosítására; a szociális ellátórendszerek, hogy megállapítsák egy adott személy állami ellátásokra és szolgáltatásokra való jogosultságát, de még a bűnüldöző hatóságok is annak érdekében, hogy pontosabb előrejelzéseket készíthessenek a jövőbeni bűnelkövetés vagy bűnismétlés valószínűségéről.
Azonban ahogy a kritikus döntések növekvő hányada MI alapú eljárásokon alapul, úgy fokozódik a társadalmak e technológiákkal szembeni kiszolgáltatottsága. Amellett, hogy az MI számos égető problémára képes gyors, olcsó és hatékony megoldással szolgálni, e technológiák széles körben történő elterjedése jelentős kockázatokat is hordoz magában. Az elmúlt években az MI-rendszerek alkalmazásából eredő társadalmi, etikai és jogi kockázatokkal kapcsolatban a figyelem elsősorban három kulcsfontosságú kihívásra irányult: (1) az MI-re jellemző gépi tanulásból és autonóm működésből eredő átláthatóság, elszámoltathatóság és kiszámíthatóság hiánya; (2) az MI által vezérelt téves, elfogult vagy diszkriminatív döntéshozatal veszélye; (3) az MI-rendszerek alapvető emberi szabadságjogokra és a demokratikus intézmények működésére gyakorolt negatív hatása.[3]
Érzékelve az MI elterjedésével összefüggő növekvő kockázatokat, az Európai Unió időben felismerte, hogy a technológiacsalád hosszú távon is fenntartható és biztonságos alkalmazása érdekében mielőbb átfogó jogi szabályozásra van szükség. Jelen írás az Európai Bizottság által 2021. április 21-én közzétett rendelettervezethez vezető szabályozási út legfontosabb állomásainak rövid bemutatásán túl, a tervezetben foglalt kockázatalapú megközelítés, azon belül is az elfogadhatatlan kockázatot jelentő diszruptív technológiák és gyakorlatok szabályozási törekvéseinek ismertetésére tesz kísérletet. Az utolsó fejezetben továbbá érinti az Európai Unió Tanácsának 2022. december 6-án elfogadott közös álláspontjában foglalt releváns módosítási javaslatokat.
Az Európai Tanács első alkalommal a 2017. október 19-ei ülésén elfogadott következtetésében kérte fel a Bizottságot arra, hogy terjesszen elő javaslatot "a mesterséges intelligencia európai megközelítésére" vonatkozóan.[4] A felkéréseknek eleget téve az Európai Bizottság 2018. április 25-én tette közzé első átfogó európai MI-stratégiáját. E stratégia három fontos célt fogalmazott meg: (1) az EU technológiai és ipari kapacitásainak megerősítését; (2) a küszöbönálló társadalmi-gazdasági változásokra való felkészülést; illetve (3) az MI-technológiákkal és -gyakorlatokkal kapcsolatos megfelelő etikai és jogi keret kialakítását.[5] Az első kettő célt elsősorban az állami és magánbefektetések jelentős növelésével, kutatások és kutatóközpontok támogatásával, új képzések indításával, digitális készségek és tehetségek fejlesztésével, valamint az MI-technológiák számára kedvező adatgazdag környezet (adatökoszisztéma) kialakításával tervezte elősegíteni. Az etikai és jogi keret tekintetében a Bizottság kiemelte, hogy az MI-nek mindenekelőtt az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia, ezzel összefüggésben, fejlesztése és alkalmazása során mindenkor tiszteletben kell tartani mind az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott értékeket, mind az EU Alapjogi Chartájában felsorolt alapvető jogokat.[6] A Bizottság továbbá hangsúlyozta, hogy az MI-alkalmazásoknak nemcsak a jogszabályoknak kell megfelelniük, hanem bizonyos etikai elvekkel is összhangban kell lenniük. Ezen célok előmozdítása érdekében a Bizottság 2018-ban létre-
- 17/18 -
hozta a Mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű szakértői csoportot, amit az etikai iránymutatások összeállításával, illetőleg átfogóbb MI-politikára vonatkozó ajánlások kidolgozásával bízott meg.[7]
Az áprilisban ismertetett stratégiára építve az Európai Tanács a 2018. június 28-i ülésén elfogadott következtetésben[8] felkérte a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki egy összehangolt MI-tervet. A Bizottság ugyanezen év decemberében mutatta be a Mesterséges intelligenciára vonatkozó összehangolt tervet,[9] melyben hangsúlyozta, hogy a vázolt célok elérése érdekében - például a beruházások növelése, kiterjedt adat-ökoszisztéma létrehozása, az EU digitális versenyképességének hosszú távú biztosítása - európai szintű koordinációra, határokon átnyúló szorosabb együttműködés kiépítésére és nemzeti jogalkotási töredezettségektől mentes egységes piac kiépítésére van szükség. A közös együttműködés alapjainak megteremtésén és a legfontosabb beruházási területek meghatározásán túl a Bizottság arra is ösztönözte a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti stratégiai elképzeléseket az MI-ről.
Az MI-szabályozással kapcsolatos uniós törekvések 2019-ben kaptak nagyobb nyilvánosságot amikor Ursula von der Leyen frissen megválasztott bizottsági elnök a 2019-2024 közötti időszakra szóló, Ambiciózusabb Unió[10] című politikai iránymutatásában kijelentette, hogy hivatali idejének első száz napjában a Bizottság jogszabályt fog előterjeszteni az MI emberi és etikai vonatkozásaival kapcsolatos összehangolt európai megközelítésre vonatkozóan.
A Bizottság végül 2020. február 19-én[11] tette közzé az MI-vel kapcsolatos Fehér Könyvét, amelyben konkrét szakpolitikai alternatívákat[12] fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy miként lehet összeegyeztetni a magas minőségű MI-technológiák és -gyakorlatok fokozottabb elterjedését (kiválósági ökoszisztéma) a biztonságos alkalmazási környezet kiépítésével (bizalmi ökoszisztéma).[13] A Bizottság hangsúlyozta, hogy az MI új szabályozási keretének kialakításánál fontos követelmény a megfelelő mértékű szigor biztosítása, ugyanakkor lényeges szempont a joganyag túlzottan előíró jellegűvé válásának elkerülése is, amely az aránytalanul nagy terhek megállapításával hosszú távon az innováció gátjaként szolgálna. A hatékony de arányos beavatkozás lehetőségének megteremtése érdekében a Fehér Könyv bevezette a magas kockázatú MI-rendszerek fogalmát[14] melyekkel szemben szigorúbb követelményeket állított (többek között stabilitással és pontossággal, átláthatósággal, tájékoztatással, az emberi felügyelettel és az adatkormányzással kapcsolatosan). A szabályozási javaslatok ismertetésén túl a Fehér Könyv közzétételével egy időben a Bizottság széles körű nyilvános konzultációt[15] is indított az MI európai megközelítésére vonatkozó szakpolitikai és szabályozási intézkedésekről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
