A jelenkor egyik fontos rendhagyó emberi jogi dilemmája közé tartozik az üzleti világ és az emberi jogok kapcsolata, amelyet sajátos kétarcúság jellemez. Egyfelől az üzleti működés számos - elsősorban, de nem kizárólagosan második és harmadik generációs - emberi jog teljesebb és hatékonyabb érvényesülését segíti elő, másfelől azonban - különösen a nagyobb erőfölénnyel rendelkező transznacionális és platform alapú - gazdasági társaságok üzleti működésük során veszélyforrást is jelentenek az emberi jogok szinte teljes spektrumára, és akár közvetlen, akár közvetett módon sérthetik azok érvényesülését. E dilemma egy szeletét szemügyre véve a jelen tanulmány a regionális emberi jogi mechanizmusok releváns esetjogi gyakorlatának összehasonlító vizsgálatára, valamint azoknak a következtetéseknek a megfogalmazására törekszik, amelyek tanulságosak lehetnek alapjogvédelem nemzeti intézményei számára is. Az üzleti működés és emberi jogok kapcsolatát jellemző kihívások általános felvázolását követően a tanulmány összehasonlító jelleggel tárja fel az amerikai, az európai és az afrikai emberi jogvédelmi fórumoknak az üzleti működés védelme és emberi jogi korlátozása körében kimunkált esetjogi gyakorlatát. Ennek eredményeként megállapítható, hogy míg az európai jogvédelmi rendszer a leginkább nyitott a gazdasági társaságok védelme iránt, addig az üzleti működés emberi jogi korlátozása terén inkább az amerikaközi és afrikai rendszerek képviselik az ambiciózusabb felfogást. A tanulmány végül az emberi jogi bíráskodás fejlesztésének lehetséges perspektíváját és korlátait törekszik felvázolni.
Kulcsszavak: emberi jogok nemzetközi védelme - rendhagyó emberi jogi dilemmák - üzleti világ - Emberi Jogok Európai Bírósága - Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága - Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága és Bírósága - soft law - UNGPs (United Nation Guiding Principles on Business and Human Rights).
Általános tapasztalat, hogy az emberi jogi bíráskodás egyre több újszerű jelenséggel szembesül.[1] A jelenkor emberi jogi dilemmáinak jelentős szelete ugyanis nem a hagyományos állami közhatalomgyakorlásból, hanem rendhagyó válságjelenségekből fakad. Ilyen jelenségek közé tartoznak többek között a pénzügyi és gazdasági válságokkal, a migrációval, a környezetvédelemmel, ezen belül is az éghajlatváltozással összefüggő dilemmák. Kétségtelen, hogy az újszerű dilemmák sorát gyarapítja például a digitális technológia megjelenése, valamint annak révén a mesterséges intelligencia felhasználásának és az algoritmikus döntéshozatalnak az egyre nagyobb mértékű elterjedése mind az üzleti szférában, mind pedig az állam közhatalmi intézkedései terén. Az elkövetkezendő évtized egyik legfontosabb alapjogi kihívása az új technológiák által a közbiztonság, illetve más területeken kínált lehetőségek kihasználása és az alapvető jogok védelme között megfelelő egyensúlyt teremtő szabályozás megalkotása lesz.
Ezen túl ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy az emberi jogi bíráskodás jelenjének rendhagyó szereplőivé válnak a gazdasági társaságok, legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak, hazai vagy nemzetközi piacra fókuszálók, hagyományos vagy újszerű üzleti modellt követők. Ez a dilemma már körvonalazódik többek között a nemzetközi emberi jogi bíróságok esetjogi gyakorlataiban is, amelynek összehasonlító jellegű feltárása értékes tanulságokat rejt az alapjogvédelem nemzeti intézményei számára is. Ezzel összhangban jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy felvázolja, hogyan jelenik meg a gazdasági társaságok üzleti működése az egyes regionális emberi jogi mechanizmusok, így az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB), az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága és Bírósága (a továbbiakban: Amerikaközi Bizottság és Bíróság), valamint az Emberek és Népek Jogainak
- 13/14 -
Afrikai Bizottsága és Bírósága (a továbbiakban: Afrikai Bizottság és Bíróság) által kialakított gyakorlatban. Ennek érdekében a tanulmány elsőként általánosságban vázolja fel, hogy milyen főbb kihívást is jelent az üzleti működés az emberi jogok világában (II. rész). Ezt követően összehasonlító jelleggel veszi szemügyre a regionális emberi jogi ellenőrző mechanizmusoknak az üzleti működés védelme és emberi jogi korlátozása körében kimunkált esetjogi gyakorlatát (III. és IV. részek). A tanulmány végül az emberi jogi bíráskodás fejlesztésének perspektíváját is felvázoló rövid következtetéssel zárul (V. rész).
Az üzleti működést az emberi jogok védelmének fényében egyfajta "Janus-arcúság", sajátos kettősség jellemzi. Egyfelől az üzleti működés számos - elsősorban, de nem kizárólagosan második és harmadik generációs - emberi jog teljesebb és hatékonyabb érvényesülését segíti elő. A gazdasági társaságok üzleti működése - például a munkahelyek bővítése, az infrastruktúra fejlesztése vagy az innováció révén - hozzájárul a gazdasági, szociális és kulturális jogok magasabb szintű biztosításához vagy akár a kommunikációs jogok bővüléséhez és teljesebb érvényesüléséhez. Időszerű és jó példa erre koronavírus-járvány, amely olyan világméretű egészségügyi kihívást jelent, amellyel szembeni oltóanyag kifejlesztésén gyógyszeripari vállalatok tucatjai dolgoztak és jelen tanulmány készítésekor is dolgoznak. Erőfeszítéseik így hozzájárulnak a számos emberi jogi egyezményben elismert egészséghez való jog minél teljesebb érvényesüléséhez. Ugyanakkor számos emberi jogi egyezmény szemében nemcsak az üzleti működés eredménye vagy kedvező hatása, hanem maga a vállalkozás, mint az emberek és a társadalom szolgálata érdekében végzett tevékenység is a jog védendő értékként jelenik meg.[2] Ezzel összhangban a katolikus társadalom tanítása körében érdemes idézni Szent II. János Pál pápának a "Rerum Novarum" századik évfordulója alkalmából kiadott "Centesimus annus" kezdetű enciklikáját, amely úgy fogalmaz, hogy "[a] vállalkozás célja ugyanis nem kizárólag a haszonszerzés, hanem cél maga a vállalkozás is mint emberek közössége, mert az emberek különböző módon törekednek alapvető szükségleteik kielégítésére, és az egész társadalom szolgálatára alkotnak ilyen sajátos csoportot."
Másfelől azonban a - különösen a nagyobb erőfölénnyel rendelkező transznacionális és platform alapú - gazdasági társaságok üzleti működésük során veszélyforrást is jelentenek az emberi jogok szinte teljes spektrumára, és akár közvetlen, akár közvetett módon korlátozhatják vagy súlyosan sérthetik az emberi jogok érvényesülését.[3] Bár ilyen esetek korábban is előfordultak,[4] az elmúlt fél évszázadban teret nyerő gazdasági globalizáció, majd pedig az elmúlt évtizedben felerősödő digitalizáció hatására az ilyen jellegű jogsértések száma megsokszorozódott. A bányászati-kitermelési tevékenységtől kezdve a vegyiparon és mezőgazdaságon keresztül egészen az online kommunikációs szolgáltatásokig szinte nincsen olyan iparág és nincsen olyan kontinens, amelyben ne fordult volna vagy fordulnának elő olyan emberi jogi jogsértések, amelyek üzleti működésre vezethetők vissza, vagy valamilyen módon ilyen üzleti működéssel állnak összefüggésben.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
