A Magyar Közlöny 2010. december 15-i 190. számában került kihirdetésre a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet.
1. §
(1) A pénzügyi intézmény a fogyasztóval kötött, lakáscélú hitel- és kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés kamatát az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamat mértékére ténylegesen hatást gyakorló, az alábbi feltételek bekövetkezése esetén módosíthatja:
a) a hitelező (2) bekezdés szerinti forrásköltségeinek, forrásszerzési lehetőségeinek kedvezőtlen változása,
b) a hitelkockázat (4) bekezdésben meghatározott változása,
c) a hitelező adott tevékenységének költségeit növelő, a hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő jogszabályváltozás.
(2) A forrásköltségek, forrásszerzési lehetőségek kedvezőtlen változása az alábbi események közül legalább egynek a bekövetkezését jelenti:
a) jegybanki alapkamat emelkedése,
b) bankközi pénzpiaci kamatlábak emelkedése,
c) a hitelező lekötött ügyfélbetétei kamatának emelkedése,
d) a refinanszírozást biztosító, nyilvánosan kibocsátott értékpapír kamatának emelkedése,
e) a pénzügyi intézmény hitelezési vagy lízingtevékenysége refinanszírozásául szolgáló hitel-, kölcsönszerződések költségének bizonyítható növekedése.
(3) A kamat mértékének százalékban kifejezett növekedése nem haladhatja meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételek változásának együttes hatása alapján meghatározott mértéket, figyelembe véve a hitelező forrásszerkezetét és annak változását.
(4) A kamat ügyfél számára kedvezőtlen módosítására a hitelkockázat változásai esetén is sor kerülhet:
a) a hitelező eszközminősítési vagy belső adósminősítési szabályzata alapján az adott ügyfél, illetve a hitelügylet magasabb kockázati kategóriába történő átsorolása esetén, ha az átsorolásra a kölcsön összegében vagy a fedezetül szolgáló ingatlan értékében bekövetkezett legalább 10%-os változás miatt került sor, feltéve, hogy ez a változás a kölcsön visszafizetését jelentős mértékben veszélyezteti, vagy
b) a hitelező eszközminősítési vagy belső adósminősítési szabályzata alapján azonos kockázati kategóriába tartozó hitelügyletek, illetve ügyfelek kockázatának növekedése esetén, ha a kockázat növekedése az adott kockázati kategóriában az értékvesztés, és ezáltal az alkalmazott kockázati felár mértékének emelését teszi indokolttá.
(5) A (4) bekezdés a) pontja alapján a pénzügyi intézmény nem módosíthatja a devizában nyújtott és forintban törlesztett hitel kamatának mértékét az ügyfél számára kedvezőtlenül, ha a kölcsön forintban meghatározott összege az árfolyamváltozás miatt emelkedik.
(6) A (4) bekezdés b) pontja alapján a pénzügyi intézmény nem módosíthatja a kamat mértékét az ügyfél számára kedvezőtlenül, ha a fogyasztó nem esett 30 napon túli fizetési késedelembe.
A kormányrendelet a kihirdetését követő 3. napon, azaz 2010. december 18-án lép hatályba. Fontos megjegyezni, hogy 2. §-ának (2) bekezdése szerint a kormányrendelet szabályait annak hatálybalépését megelőzően, fogyasztóval kötött lakáscélú hitel- és kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés a rendelet hatálybalépését követő módosítása tekintetében is alkalmazni kell.
R.V.
A Magyar Közlöny 2010. december 16-i 191. számában került kihirdetésre a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXLVIII. törvény.
A törvény 4-5. §§ a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásával (ÉNYNY) összefüggő rendelkezéseit módosítják oly módon, hogy a Csjt. 35. §-ának (4) bekezdésében megállapított és az ÉNYNY-be való bejegyzettségre alapított apasági vélelmet hatályon kívül helyezik. Az ÉNYNY-be való bejegyzettségen alapuló apasági vélelem a Csjt. új 112. §-a szerint csak a 2010. január 1. és 2010. december 31. között született gyermekek esetében állhat meg.
Ezzel összefüggésben módosul az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.) is. A Kjnp. ezentúl kifejezetten is lehetőséget biztosít az ÉNYNY-be való be nem jegyzettségről szóló - nemleges - tanúsítvány kiállítására.
4. §
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény a következő 112. §-sal egészül ki:
"112. § (1) Ha a gyermek 2010. január 1-je és 2010. december 31. között született, és az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt a közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élt.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő alatt több férfival élt az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban."
5. §
Hatályát veszti a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 35. § (4) és (5) bekezdése.
238. §
(1) Hatályát veszti az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/E. § (5) bekezdése.
(2) Hatályát veszti az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/E. § (6) bekezdésében az "és az (5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatot" szövegrész.
(3) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/G. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A közjegyző kérelemre tanúsítványt állít ki az élettársi nyilvántartásban szereplő személy számára az élettársi nyilvántartásban szereplő adatainak igazolása céljából, illetve az élettársi nyilvántartásban nem szereplő személy számára annak igazolására, hogy az élettársi nyilvántartásban nem szerepel."
A 2010. évi CXLVIII. törvény hivatkozott rendelkezései 2011. január 1-jén lépnek hatályba.
Mindez azt jelenti, hogy a 2011. január 1-jétől született házasságon kívüli gyermekek anyakönyvezéséhez nem lesz szükség ÉNYNY-es tanúsítványra, a már eddig nyilvántartásba vett élettársak tekintetében is megszűnik az apasági vélelem, az újaknál egyáltalán nem is lesz ilyen vélelem, és a továbbiakban nem lehet e közjegyzői nemperes eljárásban dönteni a később születendő közös gyermek nevéről.
R.V.
A Magyar Közlöny 196. számában került kihirdetésre az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLIX. törvény. A törvény 160. §-a módosítja az egyes közjegyzó'i nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36. §-át az alábbiak szerint:
160. §
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[Ezen alcím rendelkezéseit]
"c) az állam által kibocsátott, névre szóló, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény 338/B. § (7) bekezdése szerintinegatív rendeleti záradékkal ellátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír semmissé nyilvánítására is megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hirdetményi határidőt egy hónapra le kell szállítani abban az esetben, amennyiben az eljárást az értékpapír első tulajdonosa, továbbá engedményezés esetén az első tulajdonos és az engedményes közösen kezdeményezi." A fenti rendelkezés 2011. január l-jén lép hatályba.
R.V.
A MOKK Jogi Irodája a közelmúltban egyeztetést folytatott le dr. Ábrán József úrral, a Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának vezetőjével és dr. Fazekas Sándor úrral, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökével a fizetési meghagyásból perré alakult eljárások aktanyomatának bíróság részére történő megküldése tárgyában.
Mint ismeretes, szeptemberben a budapesti székhelyű bíróságok kérése volt, hogy a jogosult/felperes ellentmondásról és perré alakulásról szóló értesítése után nyomban, a tértivevény bevárása nélkül küldjék meg a közjegyzők az aktanyomatot a bíróságnak, mert a nagyobb bíróságok nem tudták összepárosítani a felperes beadványát az aktanyomattal, ha utóbbi később érkezett.
Tekintettel arra, hogy a fenti problémát a bíróságok azóta megoldották, a vidéki bíróságok pedig eddig is a tértivevényekkel együtt tartottak igényt az aktanyomatra, a továbbiakban az alábbi gyakorlat egységes alkalmazását kérjük minden Kedves Kollégától:
A perré alakulás folytán bíróságra továbbítandó aktanyomatot csak az után küldje meg a közjegyző a perbíróságnak, miután a jogosult/felperes részére kézbesített ellentmondásról szóló értesítés és illetékfizetésre, valamint bizonyíték-előterjesztésre történő felhívás tértivevénye visszaérkezett a MOKK-hoz, és bekerült az elektronikus aktába. A boríték összeállításakor valamennyi iratot (tértivevényt) ki kell jelölni.
Sz.-N. K.
A cég ellen elrendelt végrehajtás esetén a Ctv. 26. §-a (1) bekezdésének i) pontja értelmében a cégjegyzékben valamennyi cég esetében fel kell tüntetni a cég elleni végrehajtás -ideértve a biztosítási intézkedést is - elrendelését és megszüntetését. Azokban az esetekben, ahol az elrendelés közjegyzői hatáskörbe tartozik, ott ezt a közjegyzőnek kell jeleznie a cégbíróságnak.
A fenti értesítés elengedhetetlen, nemcsak azért mert a jogszabály előírja, hanem azért is, mert annak elmaradása esetén a cégnyilvántartás közhitelességében bízó üzletrészt vásárló fél nem szerez tudomást a cég elleni végrehajtási eljárásról.
I. FMH VH esetén a kibocsátott vh lap lementése, okirati VH esetén a kibocsátott vh záradék szkennelése/mentése.
II. e-Szignó programba belépni és ott az alábbi műveleteket végrehajtani:
1. ) e-cégeljárás 2009 sémát kiválasztani
2. ) a felugró ablakban: kiválasztani: egyéb beadvány
3. ) adós cég cégjegyzékszámát megadni
4. ) Dokumentum menü/Dokumentum beillesztése művelettel - a lementett/szkennelt vh lap beillesztése
5. ) a felugró ablakban a dokumentum nevének kiválasztani: 4. további mellékleteken belül a végrehajtás elrendelése pontot
6.) az egyébként szokott módon az e-aktát aláírni/menteni
III. A mentett e-aktát a cégeljárásban is használatos e-mail címre elküldeni.
Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság: fovaros@iroda.e-cegjegyzek.hu
Baranya Megyei Bíróság mint Cégbíróság: baranya@iroda.e-cegjegyzek.hu
Bács-Kiskun Megyei Bíróság mint Cégbíróság: bacs@iroda.e-cegjegyzek.hu
Békés Megyei Bíróság mint Cégbíróság: bekes@iroda.e-cegjegyzek.hu
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint Cégbíróság: borsod@iroda.e-cegjegyzek.hu
Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság: csongrad@iroda.e-cegjegyzek.hu
Fejér Megyei Bíróság mint Cégbíróság: fejer@iroda.e-cegjegyzek.hu
Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság mint Cégbíróság: gyor@iroda.e-cegjegyzek.hu
Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mint Cégbíróság: hajdu@iroda.e-cegjegyzek.hu
Heves Megyei Bíróság mint Cégbíróság: heves@iroda.e-cegjegyzek.hu
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság mint Cégbíróság: szolnok@iroda.e-cegjegyzek.hu
Komárom-Esztergom Megyei Bíróság mint Cégbíróság: komarom@iroda.e-cegjegyzek.hu
Nógrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság: nograd@iroda.e-cegjegyzek.hu
Pest Megyei Bíróság mint Cégbíróság: pest@iroda.e-cegjegyzek.hu
Somogy Megyei Bíróság mint Cégbíróság: somogy@iroda.e-cegjegyzek.hu
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint Cégbíróság: szabolcs@iroda.e-cegjegyzek.hu
Tolna Megyei Bíróság mint Cégbíróság: tolna@iroda.e-cegjegyzek.hu
Vas Megyei Bíróság mint Cégbíróság: vas@iroda.e-cegjegyzek.hu
Veszprém Megyei Bíróság mint Cégbíróság: veszprem@iroda.e-cegjegyzek.hu
Zala Megyei Bíróság mint Cégbíróság: zala@iroda.e-cegjegyzek.hu
A fenti eljárást FMH VH ügyben úgy is meg lehet oldani, hogy mellőzzük a vh lapot tartalmazó .pdf fájl kimentését, ehelyett az Irat megtekintése menüponttal letöltődő/megnyíló e-aktát magát mentjük le és illesztjük be a cégeljárásos e-aktába (ld. II/4. pont).
IV. A bíróság bejegyző végzését FMH-VH ügyekben az aktához szkennelés útján rögzíteni kell, okirati VH ügyekben pedig iktatás után az aktában el kell helyezni.
H.P. & A.-H. L.
A fizetési meghagyásos eljárásban a kötelezett oldalán létrejövő alanyi keresethalmazat tartalmilag egyenértékű a peres eljárásban létrejövő alperesi pertársasággal. A kötelezetti pertársaságra - az Fmhtv. 1. §-ának (1) bekezdése alapján - az Fmhtv. 21. §-ának (1) bekezdése mellett a Pp. 51-52. §-át is megfelelően alkalmazni kell. A hivatkozott rendelkezések a következők:
(1) A fizetési meghagyásos eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozó, a pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, melyre - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni. A fizetési meghagyásos eljárásra az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.
(1) A kérelem a kötelezett ellen fennálló több követelés tekintetében, valamint több kötelezett ellen fennálló azonos követelés tekintetében együttesen is előterjeszthető, a Pp. 51. § c) pontját azonban nem lehet alkalmazni. Több kötelezett ellen fennálló követelés esetében az egyes kötelezetteket terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ennek tényét kell feltüntetni. E rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni arra az esetre, ha a kérelmet több jogosult terjeszti elő.
Több felperes együtt indíthat pert, illetőleg több alperes együtt perelhető, ha:
a) a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne;
b) a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek;
c) a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 40. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható.
(1) Az 51. § a) pontja alá eső pertársaság esetében bármelyik pertárs perbeli cselekményei -az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta.
(2) Ha az 51. § a) pontja alá eső pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.
(1) Az 51. § b) vagy c) pontja alá eső pertársaság esetében egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása sem szolgálhat a többi pertárs előnyére vagy hátrányára.
(2) Az 51. § b) vagy c) pontja alá eső pertársaság esetén a határnapra szóló idézést, valamint az érdemi határozatot az abban közvetlenül nem érdekelt pertárssal is közölni kell; a tárgyalás elkülönítése esetén (149. §) azonban a közvetlenül nem érdekelt pertársak idézése mellőzhető.
Tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a pertársaság értékelése, valamint a különböző jogkövetkezmények alkalmazása számos kérdést vet fel, dr. Anka Tibor elnökhelyettes úrral konzultálva kikértük Prof.Dr. Németh János professzor úr véleményét is, különös tekintettel arra, hogy a korábbi Pp. Nagykommentárok fizetési meghagyásos eljárással foglalkozó XIX. fejezetét ő írta.
Az alábbiakban a kötelezetti pertársaság legfontosabb problémáit tárgyaljuk.
A Pp. alapján a perjogtudomány a pertársaság két formáját ismeri, az egységes pertársaságot [Pp. 51. § a) pont 1. és 2. fordulat] és az egyszerű pertársaságot [Pp. 51. § b) és c) pont]. Korábban ezek szinonimájaként használták a kényszerű és a célszerű pertársaság fogalmát is, utalva arra, hogy az előbbi az érvényesített jog természete folytán áll fenn, utóbbit a felperes pusztán praktikus szempontokat figyelembe vevő döntése létesíti. Újabban egyes szerzők az egységes pertársaságnak csak a Pp. 51. §-a a) pontjának 1. fordulata szerinti változatát tekintik "kényszerű" pertársaságnak, utalván arra, hogy a törvény szövege szerint ebben az esetben kötelező valamennyi anyagi jog érdekelt perben állása ("a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el") -lásd pl.: közös tulajdon megszüntetése. Utóbbi kérdésnek annyi relevanciája van, hogy az idézett pont 1. fordulata szerinti esetben, ha az érdekelteket a felperes nem vonja perbe, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti elutasításnak van helye (feltéve ha ezt a bíróság a rendelkezésre álló adatokból meg tudja állapítani), míg a 2. fordulat csak az ún. önálló beavatkozásra teremt alapot [Pp. 57. § (1) bek. 2. mondat]. Megjegyzendő, hogy a Pp. 51. §-a a) pontjának 1. fordulata szerinti pertársaság fizetési meghagyásos eljárásban alig fordulhat elő, mivel ezen esetkörbe jellemzően nem pénzkövetelések tartoznak.
Fontos kiemelni, hogy a pertársaság jellegének meghatározása, az egységes és az egyszerű pertársaság eseteinek az elhatárolása mindig is nehéz kérdés volt, az egyes körülményeket esetről-esetre kellett és kell ma is mérlegelnie a bíróságnak, sőt, a kérdés eldöntése a perben gyakran csak bizonyítás felvételét követően lehetséges. A legtöbb értelmezés problémát az egyetemlegesség kérdése veti fel:
(1) Egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.
(2) Az egyetemlegesen kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.
(3) Minden kötelezett a többieket megillető kifogásokra csak annyiban hivatkozhat, amennyiben a kifogások a jogosult kielégítésével kapcsolatosak. Beszámításra azonban a társkötelezettek követeléseit nem lehet felhasználni.
(4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll.
(1) Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben -a követelésnek őket terhelő része erejéig - megtérítési követelése támad.
(2) Egyik kötelezett sem hivatkozhat a többivel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.
(3) A jogosultnak teljesítő kötelezettre a jogosultat megillető és a többiek teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok átszállnak, amennyiben a többi kötelezettől megtérítést követelhet.
Az egyetemlegesség perjogi megítélése a XX. században sokat változott. A Kúriának következetes volt a tekintetben a gyakorlata, hogy az alperesek között fennálló egyetemlegességet egyúttal egységes pertársaságnak is tekintette. Azaz bár nem tartotta a Kúria kötelezőnek, hogy a felperes a nem kényszerű pertársaság esetkörébe tartozó ügyben az összes egyetemleges kötelezettet perbe vonja, ha viszont perbe vonta őket, az egyetemleges kötelezettek alkotta alperesi pertársaságot mindig egységesnek tekintette. Ennek alapvetően praktikus okai voltak: a régi Pp. is egyetemlegesen rendelte marasztalni perköltségben az egységes pertársakat, emellett nyilvánvalóan hatással van a pertársak közötti jogviszonyra is a per mikénti eldöntése stb.
A Legfelsőbb Bíróság azonban következetesen elzárkózik attól, hogy a felperes akaratából létrehozott, egyetemleges kötelezettek alkotta alperesi pertársaságot mechanikusan egységes pertársaságnak tekintse; álláspontja szerint mindig az érvényesített jog természetét és az ügy összes körülményeit kell vizsgálni annak eldöntése végett, hogy a konkrét esetben egyszerű vagy egységes pertársaság áll-e fenn (lásd pl. BH 2001.285).
Ami a fizetési meghagyásos eljárást illeti, a pertársaság minősítésekor az eljáró közjegyző (korábban bíróság) a peres eljáráshoz képest is rendkívül nehéz helyzetben van. Mint fentebb láttuk, az egységes és az egyszerű pertársaság elhatárolása a felek meghallgatása és bizonyítás lefolytatása nélkül szinte lehetetlen, fizetési meghagyásos eljárásban pedig mindkét eszköz alkalmazása kizárt. A közjegyző csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem formanyomtatványára, azaz a jogosult egyoldalú nyilatkozatára hagyatkozhat az esetek többségében, már pedig a jogosultnak érdeke fűződhet ahhoz, hogy az eljáró közjegyzőt a pertársaság minősége kérdésében megtévessze.
Mivel tehát a közjegyző eszköztelen a pertársaság minősítése során, és kizárólag a jogosult egyoldalú és érdekektől sem mentes állítására alapozhatja döntését - Prof.Dr. Németh János véleményével, valamint a Kúria korábbi gyakorlatával összhangban - azt javasoljuk, hogy amennyiben a jogosult a kötelezetteket egyetemleges kötelezettként jelölte meg a kérelemben, a kötelezetti pertársaságot egységes pertársaságként tekintsék, míg együttes kötelezettség esetén a kötelezettekre, mint egyszerű pertársakra tekintsenek.
Ettől a minősítéstől akkor szükséges eltérni, ha a kötelezett(ek) védekezése ezt indokolttá teszi, azaz ha az ellentmondás tartalma alapján már egyértelműen megállapítható, hogy a kötelezettek a jogosult által állított egyetemlegesség ellenére egyszerű pertársak.
Egyébként pedig a perré alakulást követően a bíróság a fenti módszerrel történt minősítést megváltoztathatja, és a közjegyzői eljárásban egységesnek tekintett pertársaságról megállapíthatja például, hogy egyszerű, és levonhatja ennek konzekvenciáit (részben megszüntetheti a pert és felhívhatja a közjegyzőt a fizetési meghagyás részjogerejének megállapítására). A per során ugyanis a bíróság már meghallgathatja a feleket és bizonyítási eljárást is lefolytathat. A közjegyző ezen eszközök híján akkor jár el a leghelyesebben, ha a legkisebb károkozással járó megoldást, azaz a legkisebb rosszat választja, ez pedig egyetemleges kötelezettek esetén az egységes pertársaság. Egyetemleges kötelezettség esetén a pertársaság egyszerűnek minősítése ugyanis teljesen egyoldalúan a jogosultnak kedvez, míg a kötelezetteket kifejezetten hátrányos helyzetbe hozza (mindegyik kötelezett a teljes összeggel tartozik, és egyik sem hivatkozhat a másik ellentmondására).
a) Mi történik, ha mindkét kötelezettnek sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) kézbesítették a fizetési meghagyást, és egyik kötelezett sem mond ellent?
A fizetési meghagyás mindkét kötelezettel szemben jogerőre emelkedik a későbbi kézbesítést követő 16. napon.
A fizetési meghagyás jogerőre emelkedésének napja az ellentmondási határidő (kézbesítést követő 15. nap) lejártát követő nap [Pp. 228. § (3) bek.]. Mivel jelen esetben a pertársaság egységes, a jogerő is egységesen áll be mindkét kötelezettel szemben, akkor, amikor mindkettejük tekintetében megvalósulnak az ehhez szükséges feltételek.
b) Mi történik, ha mindkét kötelezettnek sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) kézbesítették a fizetési meghagyást, és csak az egyik kötelezett mond ellent?
Mindkét kötelezettel szemben perré alakul az eljárás.
A Pp. 52. §-ának (1) bekezdése folytán az ellentmondó kötelezett ellentmondása kihat az ellentmondási határidőt elmulasztó kötelezettre is.
Praktikus okokból azonban várjuk meg, míg minden kötelezettel szemben letelik az ellentmondási határidő, és ne azonnal az első kötelezett ellentmondása után küldjük meg a jogosultnak az értesítést a perré alakulásról. A másik kötelezett ugyanis még az ő jogorvoslati határidején belül elismerheti a követelést stb. [lásd a c) pontot].
c) Mi történik, ha mindkét kötelezettnek sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) kézbesítették a fizetési meghagyást, és az egyik kötelezett ellentmond, a másik kötelezett pedig elismeri a követelést?
Az ellentmondást előterjesztő kötelezettel szemben perré alakul az eljárás, míg az elismerő kötelezettel szemben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik annak az ő részére történt kézbesítését követő 16. napon.
Az elismerés, mint rendelkező nyilatkozat kivétel az egységes pertársakra érvényes függőségi elv (Pp. 52. §) szabálya alól. Így ha az egyik kötelezett elismeri a követelést, a pertársaságra tekintet nélkül vele szemben - az elismerés erejéig - jogerőre emelkedik a fizetési meghagyás. A jogerőre emelkedés napja nem az elismerő nyilatkozat beérkezését követő nap (az elismerés nem jelenti az ellentmondás jogáról való lemondást), hanem a jogerőre emelkedés általános időpontja, az ellentmondási határidő lejártát követő nap [Fmhtv. 27. § (1) bek. h) pont, Pp. 228. § (3) bek.]. Praktikus okokból azonban itt is várjunk mind a perré alakulás, mind a jogerő megállapításával, ti. az elismerő nyilatkozat visszavonható az ellentmondási határidő lejártáig, és ezzel egyidejűleg a korábban elismerést bejelentő kötelezett is ellentmondással élhet, és így - sőt, pusztán ellentmondása elmulasztásával is - perré alakul vele szemben is az eljárás.
d) Mi a teendő, ha csak az egyik (I. r.) kötelezettnek kézbesítik sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) a fizetési meghagyást, a másik (II. r.) kötelezett részére a kézbesítés sikertelen? A jogosultat a kötelezett új címének a bejelentésére történő felhívásában egyúttal célszerű nyilatkoztatni arról, kívánja-e, hogy a II. r. kötelezettel szemben is tovább folyjon az eljárás.
1. Ha nem kívánja, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a II. r. kötelezett tekintetében el kell utasítani [jobb híján Fmhtv. 24. § (1) bek. l) pont alapján]; e végzés jogerőre emelkedését követően az I. r. kötelezettel szemben megállapítható a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése.
2. Ha a második kérdésre (eljárás folytatása) nem nyilatkozik, de a kötelezett új címét sem jelenti be, vagy a régi címet jelenti be újból, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a II. r. kötelezett tekintetében el kell utasítani [Fmhtv. 24. § (1) bek. l) pont]; e végzés jogerőre emelkedését követően az I. r. kötelezettel szemben megállapítható a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése.
3. Ha a jogosult bejelenti a II. r. kötelezett új címét, és a kézbesítés oda is sikertelen, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a II. r. kötelezett tekintetében el kell utasítani
[Fmhtv. 24. § (1) bek. g) pont]; e végzés jogerőre emelkedését követően az I. r. kötelezettel szemben megállapítható a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése.
4. Ha a jogosult bejelenti a II. r. kötelezett új címét, és oda a kézbesítés - ideértve a kézbesítési vélelmet is - sikeres, a II. r. kötelezet ellentmondási határidejének lejárta után - a II. r. kötelezett cselekményétől vagy mulasztásától függően - az a)-c) pontok szerint kell eljárni.
Az 1-3. megoldások közös eleme, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet annak a kötelezettnek a vonatkozásában, akinek a részére a meghagyást nem lehetett kézbesíteni, a közjegyző elutasítja (részleges elutasítás). Emellett a - Prof.Dr. Németh Jánossal is egyeztetett - megoldás mellett alapvetően praktikus érvek szólnak: ne fosszuk meg pusztán kézbesítési sikertelenség miatt a jogerőtől a jogosultat, ha legalább az az egyik kötelezettel szemben megállapítható. A döntés élét tompítja, ha a jogosult maga nyilatkozik arról, hogy a II. r. kötelezettel szemben nem kéri az eljárás további folytatását, ugyanakkor e nyilatkozat hiánya, elmulasztása sem befolyásolja érdemben az ügy kimenetelét.
Kérdésként merül fel, hogy mi történhet egyetemleges kötelezettség esetén az 1-3. megoldások alkalmazása után? Hogyan hárítható el a kétszeres teljesítés veszélye?
Az 1-3. pontban foglaltak szerint az I. r. kötelezettel szemben jogerőre emelkedik a fizetési meghagyás, és annak az Fmhtv. 36. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek: res iudicatát képez, az ügy többé - a perújítás kivételével - nem peresíthető, és megindulhat a végrehajtási eljárás (végrehajtási jogcím keletkezett). A II. r. kötelezett vonatkozásában viszont az Fmhtv. 25. §-ának (4) bekezdése alapján pert lehet indítani (melyben a jogosultnak kérnie kell ügygondnok kirendelését és a hirdetményi kézbesítést). E per szintén többféle módon végződhet, így elképzelhető, hogy az alperessé vált II. r. kötelezettet a bíróság elmarasztalja, és jogerős ítélet formájában - ugyanannak a kötelezettségnek a tárgyában, csak eltérő alperes vonatkozásában -szintén ítélt dolog és végrehajtási jogcím keletkezik, melynek következtében ismét végrehajtási lap kiállítását kérheti a jogosult (felperes), csak most a bíróságtól. Mit tud tenni az alperes (II. r. kötelezett), hogy a kétszeres teljesítés veszélyét elhárítsa?
• Ha az I. r. kötelezettel szemben a végrehajtás sikertelen volt, a kérdés nem releváns, hiszen a követelés - függetlenül attól, hogy két végrehajtandó okirat alapján áll fenn - nem szűnt meg, így az alperes (II. r. kötelezett) vonatkozásában a teljes követelésre végrehajtásnak van helye a jogerős ítélet alapján.
• Ha az I. r. kötelezettel szemben a végrehajtás még az alperes (II. r. kötelezett) ellen folyó per jogerős befejezése előtt sikerre vezetett, és erről az alperes még a per folyamán tudomást szerzett, a perben a követelés megszűnésére hivatkozhat, és a keresetet a bíróságnak ítélettel el kell utasítania (önmagában az anyagi jog alapján fennálló egyetemlegességet nem érinti, hogy nem áll perben a másik egyetemleges kötelezett, az ügy tárgya az egyetemleges kötelezettség, ami a peren kívül is meg tud szűnni).
• Ha az I. r. kötelezettel szemben a végrehajtás még az alperes (II. r. kötelezett) ellen folyó per jogerős befejezése előtt sikerre vezetett, de erről az alperes csak az ítélet jogerőre emelkedését követően szerzett tudomást, a jogerős ítélettel szemben a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján perújításnak van helye. A másik egyetemleges kötelezett teljesítése ugyanis olyan - a per befejezése előtt már bekövetkezett - új tény, amit a bíróság az alperes önhibáján kívül álló okból még nem bírált el, de amely az alperesre nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A perújítási eljárásban a bíróságnak ítélettel hatályon kívül kell helyeznie a korábbi ítéletet, és el kell utasítania a perújított felperes keresetét.
• Ha az I. r. kötelezettel szemben a végrehajtás csak az alperes (II. r. kötelezett) ellen folyó per jogerős befejezése után vezetett sikerre, és a felperes (jogosult) az alperes ellen végrehajtási eljárást indít, az alperes adós végrehajtás megszüntetése (részteljesítés esetén korlátozása) iránti pert indíthat a végrehajtást kérő felperes ellen. Az egyetemlegesség kérdése és a másik egyetemleges kötelezett teljesítésének kihatása az adósra a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben érdemben elbírálható.
Természetesen utalni kell arra is, hogy az egyetemleges kötelezettek közötti elszámolási vita esetén a Ptk. 338. §-a alapján külön fizetési meghagyásnak, illetőleg külön pernek lehet helye.
Végezetül ki kell emelni, hogy amennyiben a jogosult a kötelezetteket a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében akként jelölte meg, hogy az egyik kötelezett után a másik kötelezett mögöttesen felel a követelésért (például Bt. és annak beltagja), és ezt a megjegyzés rovatban kifejezetten kiemelte, a fenti 2. és 3. pontokban leírt megoldást nem lehet alkalmazni, ha az elsődlegesen felelős kötelezettnek történő kézbesítés volt sikertelen. Ebben az esetben az Fmhtv. 24. § (1) bek. l), illetőleg g) pontja alapján a teljes kérelmet mindkét kötelezett vonatkozásában el kell utasítani. Ha azonban csak a mögöttesen felelős kötelezett részére volt sikertelen a kézbesítés, a fent kifejtett valamennyi megoldás alkalmazható.
a) Mi történik, ha mindkét kötelezettnek sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) kézbesítették a fizetési meghagyást, és egyik kötelezett sem mond ellent?
A fizetési meghagyás mindkét kötelezettel szemben külön-külön időpontban emelkedik jogerőre, az érintett kötelezettnek történő kézbesítést követő 16. napon. Mivel az egyszerű pertársaság - még akkor is, ha a követelések azonos jogviszonyból származnak [Pp. 51. § b) pont] - tisztán pergazdaságossági okokból jön létre, valójában egy beadványban érvényesített több igényről, egy beadványba foglalt több kérelemről van szó. Ebből következően a jogerőre emelkedés időpontja sem egységes. A jogerő megállapításával itt is célszerű bevárni mindkét fél ellentmondási határidejének lejártát, ugyanis előfordulhat, hogy épp az ellentmondásból derül fény arra, hogy mégis egységes pertársasággal állunk szemben.
b) Mi történik, ha mindkét kötelezettnek sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) kézbesítették a fizetési meghagyást, és csak az egyik kötelezett mond ellent?
Az ellentmondó kötelezettel szemben perré alakul az eljárás, az ellentmondást elő nem terjesztő kötelezett tekintetében az ő részére történt kézbesítést követő 16. napon jogerős lesz a fizetési meghagyás.
Az egyszerű pertársaságnál a függetlenség elve érvényesül, így a Pp. 53. §-ának (1) bekezdése alapján az egyik pertárs ellentmondása nem hat ki a másikra.
c) Mi történik, ha mindkét kötelezettnek sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) kézbesítették a fizetési meghagyást, és az egyik kötelezett ellentmond, a mási kötelezett pedig elismeri a követelést?
Az ellentmondást előterjesztő kötelezettel szemben perré alakul az eljárás, míg az elismerő kötelezettel szemben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik annak az ő részére történt kézbesítését követő 16. napon.
A függetlenség elvéből következően sem az ellentmondás, sem az elismerés nem hat ki a másik pertársra [Pp. 53. § (1) bek.]. Így ha az egyik kötelezett elismeri a követelést, vele szemben jogerőre emelkedik a fizetési meghagyás. A jogerőre emelkedés napja nem az elismerő nyilatkozat beérkezését követő nap (az elismerés nem jelenti az ellentmondás jogáról való lemondást), hanem a jogerőre emelkedés általános időpontja, az ellentmondási határidő lejártát követő nap [Fmhtv. 27. § (1) bek. h) pont, Pp. 228. § (3) bek.].
Praktikus okokból azonban itt is várjunk mind a perré alakulás, mind a jogerő megállapításával, ti. az elismerő nyilatkozat visszavonható az ellentmondási határidő lejártáig, és ezzel egyidejűleg a korábban elismerést bejelentő kötelezett is ellentmondással élhet, és így perré alakul vele szemben is az eljárás.
d) Mi a teendő, ha csak az egyik (I. r.) kötelezettnek kézbesítik sikeresen (ideértve a kézbesítési vélelmet is) a fizetési meghagyást, a másik (II. r.) kötelezett részére a kézbesítés sikertelen? A jogosultat fel kell hívni a II. r. kötelezett új címének a bejelentésére.
1. Ha a jogosult a kötelezett új címét nem jelenti be, vagy a régi címet jelenti be újból, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a II. r. kötelezett tekintetében el kell utasítani [Fmhtv. 24. § (1) bek. l) pont]; e végzés jogerőre emelkedésétől függetlenül az I. r. kötelezettel szemben megállapítható a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése.
2. Ha a jogosult bejelenti a II. r. kötelezett új címét, és a kézbesítés oda is sikertelen, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a II. r. kötelezett tekintetében el kell utasítani [Fmhtv. 24. § (1) bek. g) pont]; e végzés jogerőre emelkedésétől függetlenül az I. r. kötelezettel szemben megállapítható a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése.
3. Ha a jogosult bejelenti a II. r. kötelezett új címét, és oda a kézbesítés - ideértve a kézbesítési vélelmet is - sikeres, a II. r. kötelezet ellentmondási határidejének lejárta után - a II. r. kötelezett cselekményétől vagy mulasztásától függően - az a)-c) pontok szerint kell eljárni.
Ezen megoldások nem vetnek fel olyan elvi kérdéseket, mint az egységes pertársaság esetében, mivel önálló igényekről van szó, pusztán az érvényesítés együttes volta miatt beszélünk egy ügyről.
A végrehajtás elrendelésekor mindenekelőtt a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 18. §-ának (1) és (2) bekezdését kell szem előtt tartanunk:
(1) Minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani.
(2) Több végrehajtási lapot kell kiállítani, ha
a) a követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó határozatban pontosan meg van jelölve, vagy
b) a követelés több adóssal szemben áll fenn.
A végrehajtási lap kiállítását a végrehajtást kérő jogosultnak adósonként (kötelezettenként) külön-külön kell kérnie, és ezért értelemszerűen külön-külön kell díjat fizetnie. Ameny-nyiben papír alapú kérelmében - vagy valamilyen oknál fogva a rendszer által átengedett elektronikus kérelmében - a végrehajtást kérő több adóst is feltüntet, hiánypótlás keretében kell felhívni arra, hogy döntse el, melyik adóssal szemben kéri a végrehajtást elrendelni, egyúttal figyelmeztetni kell arra, hogy a nyilatkozat elmulasztása esetén, illetve ha továbbra is minden adóssal szemben kéri kiállítani a végrehajtási lapot, a közjegyző melyik adóssal szemben fogja elrendelni a végrehajtást. Tájékoztatni kell továbbá, hogy a többi adóssal szemben külön kérelmet kell előterjeszteni.
A nem egyetemleges marasztalás esetén végrehajtás elrendelése során ügyelni kell arra, hogy minden adóssal szemben csakis az őt terhelő követelésrész tekintetében van helye végrehajtásnak.
A végrehajtási lap egyetemleges adóstársra vonatkozó részét (10. pont) a közjegyző a Vht. 12. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkezésre álló adatok alapján maga is kitöltheti.
A végrehajtási költségek felszámítása során ügyelni kell arra, hogy az egyik egyetemleges adóstárssal szemben érvényesített végrehajtási költségek nem háríthatók át a másik adóstársra, mivel mindkét adóssal szemben önálló végrehajtási ügy folyik.
Sz.-N. K.
A nem jogerős fizetési meghagyás végrehajtói kézbesítésére vonatkozó szabályokat a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól szóló 250/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhkbr.) VI. Fejezete (46/C-46/E. §) szabályozza. A 46/E. § (1) és (2) bekezdése értelmében a fizetési meghagyás kézbesítése akkor EREDMÉNYES, ha:
1. a címzett a fizetési meghagyást átvette,
2. a helyettes átvevő a fizetési meghagyást átvette, kivéve, ha a helyettes átvevő maga a kézbesítést kérő (a jogosult),
3. a címzett a fizetési meghagyás átvételét a helyszíni eljárás során megtagadta,
4. a végrehajtó megállapította, hogy a címzett a kézbesítési helyen tartózkodik, de részére vagy helyettes átvevő részére a fizetési meghagyást sem a helyszíni eljárás során, sem pedig végrehajtói irodában nem sikerült átadni, a második helyszíni eljárás napjától számított 5. munkanapon.
A kézbesítés eredménytelen, ha a végrehajtó megállapította, hogy a címzett nem tartózkodik a kézbesítési helyen (ismeretlen, elköltözött, ott-tartózkodására utaló jel nem található stb.), és a címzett utánküldés szolgáltatás igénylése érdekében bejelentett címének felkutatása sem járt eredménnyel.
Az Fmhtv. 16. §-ának (3) bekezdése értelmében az ellentmondásra nyitva álló határidőt a fizetési meghagyás eredményes végrehajtói kézbesítésének időpontjától kell számítani.
Elsősorban a fenti 4. számú esetben merül fel, hogy alkalmazható-e a Pp. 99/A. §-a, de a kérdés felvethető a 3. számú esettel összefüggésben is.
A Vhkbr. 46/E. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint "eredményesnek kell tekinteni" a kézbesítést. A Vhkbr. sehol nem említi, hogy e kézbesítés vélelmezett kézbesítés lenne, a Vhkbr. a kézbesítési vélelem fogalmát nem ismeri. Következésképpen itt nem kézbesítési vélelemmel állunk szemben, hanem egy fikcióval: egy közokirattal alátámasztottan meg nem történt tényt kell megtörténtnek, sikeresen megtörténtnek tekinteni.
A Pp. 99. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kézbesítési vélelem kizárólag a postai úton történt kézbesítésre vonatkozik, így nem vonatkozik például a 96. § (3) bekezdésében szabályozott külön kézbesítő útján történő idézésre, de a bírósági irodán történő kézbesítésre sem [99. § (5) bek.]. A 99/A. § (1) bekezdése szerint kizárólag a postai úton történő kézbesítés esetén beálló kézbesítési vélelem dönthető meg. Mindezekből az következik, hogy a nem postai úton történő kézbesítésnél sem vélelemről, sem annak megdöntéséről nem beszélhetünk. A fikció fogalmilag nem dönthető meg, hiszen a fikció esetében nyilvánvaló, hogy a valósággal ellentétes tényt kell valónak tekinteni.
A szabályozás indoka feltehetően az, hogy a postai szolgáltató egy külön gazdasági társaság, amely magánokiratokkal alátámasztva végzi a kézbesítést, így tevékenységéről teljes bizonyossággal sosem állapítható meg a szabályszerűség. Ezért írta elő egy fél évtizede az Alkotmánybíróság, hogy a vélelem megdöntését szabályozni kell a Pp.-ben. Ugyanakkor a végrehajtói kézbesítés egy nemperes eljárás, a végrehajtó ugyanúgy igazságügyi hatóság, mint a közjegyző, a kézbesítésről közokiratot állít ki, jogszabálysértése esetén pedig a nemperes eljárás keretén belül lehet jogorvoslattal élni.
Mindezek alapján tehát:
• végrehajtói kézbesítés esetén nincs kézbesítési vélelem, így arról a címzettet értesíteni sem kell,
• a végrehajtói kézbesítés "eredményessége" a Pp. 99/A. §-ának alkalmazásával nem dönthető meg,
• a címzett a végrehajtói kézbesítés, mint speciális végrehajtási nemperes eljárás rendszerében élhet jogorvoslati jogával.
Ha a címzett szerint a végrehajtó jogszabályt sértett a kézbesítéssel összefüggésben, a Vht. 217. §-a alapján végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz (amely mellé az önálló bírósági végrehajtót kinevezték). A kifogás előterjesztésére - melyet a foganatosító bírósághoz címezve, de a végrehajtónál kell megtenni - 15 napos szubjektív és 6 hónapos objektív határidőn belül van lehetőség. [Megj.: ez egyébként pont azonos a Pp. 99/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt határidővel.] Ha a végrehajtói kézbesítés szabályszerűtlen volt, akkor az intézkedést a bíróság a Vht. 218. §-a alapján megsemmisíti, így a kézbesítés nem történt meg, azt ismételten meg kell kísérelni, és így értelemszerűen az ellentmondási határidő sem telt le, az időközben jogerőre emelt fizetési meghagyás jogereje elvész, hatálytalanságát meg kell állapítania a közjegyzőnek. [Megj.: a jogkövetkezmény végül is azonos a Pp. 99/A. § (8) bekezdésében meghatározottakkal, azaz ha a postai kézbesítés volt szabályszerűtlen.]
Ha a címzett egyéb okra akar hivatkozni, például hogy az iratot azért nem tudta átvenni, mert kórházban volt, külföldön volt stb. [ez végül is a Pp. 99/A. §-a (3) bekezdésének b) pontjában található eset analógiája], akkor igazolási kérelemmel élhet a közjegyzőnél, de nem a kézbesítés elmaradása miatt, hanem az ellentmondási határidő elmulasztása miatt. A jogkövetkezmények innentől azonosak a Pp. 99/A. §-ának (9) bekezdésében meghatározott esettel, hiszen az a rendelkezés is az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.
Ha tehát a kötelezett tévesen kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjeszt elő, és abban
1. a kézbesítés szabályszerűtlenségére hivatkozik, azt mint végrehajtási kifogást át kell tenni a végrehajtóhoz;
2. arra hivatkozik, hogy egyéb okból nem tudta átvenni az iratot, és emiatt elmulasztotta az ellentmondási határidőt, a tartalom szerinti elbírálás elve alapján igazolási kérelemként kell azt elbírálni, természetesen ügyelve a Pp. 107. §-ának (3) bekezdésére (az ellentmondást egyidejűleg elő kell terjeszteni, természetesen ez úgy is történhet hogy: "az iratot azért nem tudtam átvenni, mert.... és annak tartalmát vitatom...").
Mind az áttételt elrendelő végzésben, mind az igazolási kérelmet esetlegesen elutasító végzésben célszerű kifejteni, hogy miért nem lehetett kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemként elbírálni a beadványt.
Sz.-N. K.
A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint az irat továbbítását megelőzően felmerülő fordítási költségek a kérelmezőt terhelik. E rendelkezésre tekintettel az európai fizetési meghagyásos eljárás során felmerülő fordítási költségeket a jogosultnak kell előlegeznie. Ugyanez értelemszerűen alkalmazandó például a hagyatéki eljárásra is.
Abban az esetben, ha az európai fizetési meghagyással több követelést kíván érvényesíteni a jogosult, vagy valamely követeléshez többféle kamat is társul, és ezen okok miatt az "E" formanyomtatványon rendelkezésre álló rovatok nem elegendőek, azt a megoldást javasoljuk, hogy az "E" formanyomtatvány második lapját annyiszor kell kitölteni a megfelelő adatokkal, ahányszor azt az adott ügy indokolja. Pl. ha két követelés van, eltérő lejárattal, és eltérő kamatokkal, akkor az Európai Igazságügyi Atlaszon található elektronikus űrlap megfelelő rovatait kétszer kell kitölteni, az - intraneten található, közjegyzőknek szóló - tájékoztatóban leírtak szerint az űrlapot pdf formátumba kell átalakítani, és ennek második oldalát kétszer kell kinyomtatni; az első és harmadik oldalt értelemszerűen csak egyszer kell kitölteni és kinyomtatni, majd a két második oldallal összefűzni.
Amennyiben az európai fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás miatt perré alakul, az eljárás iratainak eredeti példányát kell megküldeni a bíróság részére, a közjegyzőnél pedig az iratok másolata marad (pótborító).
Ismételten fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket az 1896/2006/EK rendelet nem szabályoz, az Fmhtv. valamint annak végrehajtási rendeleteinek előírásai alkalmazandó.
R.V.
Az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok zálogjogi nyilvántartásának részletes szabályairól 80/2009. (XII. 28.) IRM rendelet (gkzonyR.) 6. §-ának (1) bekezdése szerint a nyilvántartás tekintetében egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolognak minősül az alvázszámmal rendelkező gépjármű. Mivel a gépjármű fogalmát a gkzonyR. nem határozza meg, e fogalom meghatározása tekintetében a közúti közlekedésre vonatkozó jogszabályok alkalmazandók.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) ugyan használja a gépjármű fogalmát, azonban nem határozza azt meg. A Kkt. fogalommeghatározásokat tartalmazó 47. §-a a c) pontban a közúti jármű fogalmát definiálja. Eszerint közúti jármű a közúti szállító vagy vontatóeszköz (ideértve az önjáró és vontatott munkagépet is); az egyes járműfajták meghatározására a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban (KRESZ) foglaltak az irányadók.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 2. §-a szerint a rendeletben alkalmazott egyes fogalmak meghatározását az 1. számú függelék tartalmazza. A KRESZ 1. számú függelékének II. pontja tartalmazza a közúti járművekkel kapcsolatos fogalmakat. A b) pont szerint gépjármű az olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt; a mezőgazdasági vontató, a lassú jármű, a segédmotoros kerékpár és a villamos azonban nem minősül gépjárműnek.
Mezőgazdasági vontató a kerekes vagy lánctalpas kialakítású, legalább két tengely-lyel rendelkező, pótkocsi vontatására és/vagy mezőgazdasági, erdészeti feladatú berendezések, gépek vontatására, hordozására, tolására, működtetésére alkalmas, 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni képes jármű, mely teher- és személyszállításra is alkalmas lehet.
Lassú jármű az olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt és sík úton önerejéből 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes.
Segédmotoros kerékpár a külön jogszabályban L1e járműkategóriába sorolt kétkerekű, L2e járműkategóriába sorolt háromkerekű jármű, továbbá az L6e járműkategóriába sorolt quad és mopedautó.
Villamos az olyan jármű, amely az úttestbe épített, vasúti pályaként meg nem jelölt sínpályán való közlekedésre szolgál.
Mindezek alapján, figyelemmel a KRESZ által definiált egyes járműfajtákra is, gépjárműnek a következők minősülnek:
• gépkocsi, ezen belül: személygépkocsi, autóbusz (ideértve az iskolabuszt is), trolibusz, vontató, nyerges vontató, tehergépkocsi,
• motorkerékpár,
• motoros tricikli,
• betegszállító gépjármű
A gkzonyR. hivatkozott rendelkezése értelmében a fentiek szerinti gépjárművek lehetnek az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok zálogjogi nyilvántartásának tárgyai, amennyiben rendelkeznek alvázszámmal.
Minden más jármű, amennyiben az zálogszerződés tárgyát képezi, a 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet (zonyR.) szerinti zálogjogi nyilvántartásba (régi ZONY) jegyezhető be. A fentiek szerinti gépjárművek ugyanakkor - figyelemmel a zonyR. 1. §-ának (5) bekezdésére - kizárólag az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok zálogjogi nyilvántartásába jegyezhetők be.
Ha tehát egy követelés biztosítására több járművet is zálogjoggal terhelnek, és ezek között van pl. traktor és tehergépkocsi is, akkor a traktor a zonyR. szerinti zálogjogi nyilvántartásba, a tehergépkocsi pedig a gkzonyR. szerinti nyilvántartásba jegyzendő be.
Kiemelendő, hogy a gkZONY-ba csak jelzálogjog, keretbiztosítéki jelzálogjog és önálló zálogjog jegyezhető be. Vagyont terhelő zálogjog - mivel fogalmilag nem egyes vagyontárgyakon áll fenn - akkor is csak a régi ZONY-ba jegyezhető be, ha köztudott, hogy a zálogkötelezett vagyonának gépjárművek is a részét képezik.
R.V.
Az ügyfél a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004-es EK rendelet III. számú melléklete szerinti tanúsítvány kiállítását kérelmezi.
A kérelemből hány példány szükséges csatolni?
A 805/2004-es EK rendelet nem tartalmaz előírásokat e tekintetben, így a nemzeti jog alkalmazandó.
A Pp. 93. §-a alapján a beadványokat a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van. Erre figyelemmel a kérelemből 2 példányt szükséges csatolni.
A végrehajtani kért követelést tartalmazó közjegyzői okirat hány darab hiteles kiadmányának csatolására van szükség?
A rendelet szintén nem tartalmaz előírásokat erre a kérdésre vonatkozóan. A kérelmező döntési jogkörébe tartozik, hogy hány hiteles kiadmányt csatol be. Egyet mindenképpen, de ha több példányra van szüksége, akkor annyit amennyire szüksége van.
A végrehajtást kérőnek még a tanúsítvány kiadására irányuló kérelem előtt utána kell-e néznie, hogy hány példányban kéri a tanúsítványt és a közjegyzői okirat hiteles kiadmányait az adott EU-tagállam végrehajthatóvá nyilvánítási eljárását végző hatósága - vagy erre nincs szükség?
A 805/2004-es EK rendelet 20. cikke szerint a hitelező köteles átadni a végrehajtás szerinti tagállam illetékes végrehajtási hatóságainak a következőket:
a) a határozat egy példánya, amely eleget tesz a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; és
b) az európai végrehajtható okirat egy példánya, amely eleget tesz a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; és
c) ha szükséges, az európai végrehajtható okirat átirata vagy fordítása a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvére, vagy - ha az említett tagállam több hivatalos nyelvet ismer el - a végrehajtás kijelölt helye bírósági eljárásainak hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére, az említett tagállam jogával összhangban, illetve egy másik, a végrehajtás szerinti tagállam által elfogadhatóként megjelölt nyelvre. Minden tagállam kijelölhet egy vagy több nyelvet az Európai Közösség intézményeinek hivatalos nyelvei közül, amelyen a saját nyelvén kívül a tanúsítvány kiállítását elfogadja. A fordítást a tagállamok valamelyikében erre feljogosított személynek hitelesítenie kell.
A kérelmező kérelmében kifejezetten jelölje-e meg, hogy melyik rendelet - a 805/2004/EK vagy a 44/2001/EK tanácsi rendelet - mellékeltét képező tanúsítvány kiállítását kéri, vagy a közjegyző dönti el, hogy melyik tanúsítvány kiállítása szükséges?
Álláspontom szerint ebben az eljárásban is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, illetve a 805/2004-es EK rendelet nem érinti a nem vitatott követelésre vonatkozó határozat, bírósági egyezség vagy közokirat elismerésének és végrehajtásának a 44/2001/EK rendelet szerinti lehetőségét. Tehát kérelmező döntési jogkörébe tartozik, hogy mely rendelet (44/2001 EK rendelet vagy 805/2004 EK rendelet) alapján kéri a végrehajtást (illetve a tanúsítvány kiállítását), ha annak feltételei fennállnak.
Ezekre figyelemmel a kérelmezőnek kell megjelölnie, hogy mely rendelet szerinti tanúsítvány kiállítását kérelmezi. Itt is érvényesül azonban a tartalom szerinti elbírálás elve.
Milyen esetekben van lehetőség a kiállított tanúsítvány megtámadására?
A 44/2001 EK rendelet nem tartalmaz rendelkezéseket a formanyomtatvány megtámadására, illetve kijavítására, visszavonására.
Ezzel szemben a 805/2004 EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerint az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nincs helye, azonban annak kijavítását és jogosulatlan kiállítása esetén annak visszavonását lehet kérelmezni.
Kinek kell kézbesíteni a tanúsítványt?
A tanúsítvány kiállítása egyoldalú eljárás, azaz kizárólag a kérelmezőnek kell kézbesíteni a tanúsítványt. A végrehajtás tagállamának illetékes bírósága/hatósága pedig saját nemzeti jogi rendelkezésinek megfelelően kézbesíti a kötelezettnek/adósnak azt.
A tanúsítvány kiállításával és az aláirt tanúsítvány valamint a közjegyzői okirat hiteles kiadmányának kérelmező részére történő megküldésével a közjegyző eljárása fejeződött?
Igen.
A kérelmezőnek kell a szükséges példányban megküldeni a végrehajtási eljárás elrendelésére jogosult más állambeli hatóságnak a tanúsítványt?
Igen. Tekintettel 10. cikk rendelkezésére is, amely így fogalmaz: "...a hitelező köteles átadni a végrehajtás szerinti tagállam illetékes végrehajtási hatóságainak a következőket..."
A rendeletek szerint Apostille kiállítására nincs szükség, célszerű azonban a kérelmezőnek megküldött és a közjegyzői okirat hiteles kiadmányához tanúsítvánnyal együtt a kérelmezőnek hiteles fordítást készítenie az adott EU-tagállam nyelvére és így beadni a végrehajtást elrendelő hatósághoz a kérelmét?
A tanúsítványt a rendeletnek megfelelően magyar nyelven kell kiállítani. Ami a fordítást illeti, a jogirodalomban egységes álláspont szerint csak a tanúsítványt kell lefordíttatnia a végrehajtást kérőnek, és nem magát a közokiratot, mivel a tanúsítvány átveszi a közokiratból az összes olyan információt, ami a végrehajtáshoz szükséges. Az a tény, hogy csupán a tanúsítvány lefordítása szükséges megtalálható a rendeltettervezet magyarázatai között is.
A 805/2044/EK rendelet 20. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint minden tagállam kijelölhet egy vagy több nyelvet az Európai Közösség intézményeinek hivatalos nyelvei közül, amelyen a saját nyelvén kívül a tanúsítvány kiállítását elfogadja.
Az Európai Bizottság Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszán (http://ec.europa. eu/justice_home/judicialatlascivil/html/index_hu.htm) megtalálható valamennyi tagállam tájékoztatása arról, hogy mely nyelveken kiállított tanúsítványokat fogadja el.
Gy.E.
A közjegyzői eljárás során az ügyfél Apostille-jal ellátott külföldi okiratot nyújt be. A beterjesztett okirat közokiratnak minősül?
Amennyiben az okirat Apostille hitelesítéssel van ellátva, akkor az okirat közokiratnak minősül a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről Hágában, az 1961. október 5. napján kelt egyezmény (kihirdette: 1973. évi 11. törvényerejű rendelet) alapján.
Ugyanis az egyezményt azokra a közokiratokra kell alkalmazni, amelyeket az egyik Szerződő Állam területén készítettek, és amelyeket egy másik Szerződő Állam területén használnak fel.
Mi a teendő akkor, ha a közjegyzőben kétség merül fel az Apostille valódiságát illetően?
Ebben az esetben ellenőrizni lehet, hogy
1. az Apostille-t az egyezmény mellékletében található minta szerint állították-e ki, illetve
2. azt az arra jogosult hatóság állított-e ki.
Az Apostille kiállítására országonként más és más hatóság jogosult. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet honlapján (http://www.hcch.net/index_en.php?act=conventions. status&cid=41) valamennyi egyezményhez csatlakozott ország tekintetében tájékozódni lehet az Apostille kiállítására hatáskörrel rendelkező szervekről.
Az Apostille Egyezmény 7. cikke alapján a tanúsítványt kiállító hatóság bármely érdekelt kérelmére igazolja, hogy a tanúsítvány adatai megegyeznek a lajstromban, vagy a kartoték-nyilvántartásban foglalt adatokkal.
Gy.E. ■
JEGYZETEK
* összeállította: dr. Asbóth-Hermány Lőrinc, dr. Gyimóthy Eszter, dr. Rák Viktor, dr. Halász Péter, dr. Széchényi Nagy Kristóf
szerkesztette: dr. Széchényi Nagy Kristóf
készítette a MOKK jogi irodája, jogi@kamara.mokk.hu
Visszaugrás
