Cserny Ákos 2011-ben megjelent monográfiája az alkotmányjog egyik klasszikus intézményével foglalkozik, ami az alkotmányos monarchiák kialakulásától kezdődően - az elmúlt nagyjából kétszáz évben - már számtalan kutatómunka tárgyát képezte. Mégsem árt időről időre feleleveníteni, átgondolni, összefoglalni és aktualizálni a miniszteri felelősség jogintézményéről szerzett ismereteinket. Cserny monográfiája is tulajdonképpen erre vállalkozik, s ezáltal műve a közjog tudományos feldolgozásának magyar nyelven megjelent korpuszát gazdagítja.
1. A kellemes megjelenésű kötet hat fejezetből áll, elején Sári János, a közjogtudomány neves professzorának méltató ajánlásával. Nagy vonalakban ismertetve a mű tartalmát: az első fejezet a közhatalom és felelősség témakörében a közhatalom birtokosait terhelő felelősség alkotmányjogi intézményesülésével foglalkozik. A közjogtudomány nagyjainak téziseire hivatkozva vezeti be az olvasót az alkotmányjogi felelősség rendszerébe, s ezen belül helyezi el a miniszteri felelősség intézményét.[2] A második fejezetben a szerző a miniszteri felelősség történeti előzményeinek bemutatására vállalkozik. E viszonylag rövid fejezetben Schvarcz Gyula 1883-ban megjelent értekezésére[3] támaszkodik, amely már-már fantasztikusnak tetsző történelmi távlatokra vezeti vissza a miniszteri felelősség keletkezését. A kötet gerincét alkotó harmadik fejezet "A miniszteri felelősség a polgári országokban" címet viseli. E fejezet a miniszteri felelősség különböző formáit határolja el egymástól, s bizonyos szempontok (felelősség alapja, iránya, a felelősség érvényesítésének módja, stb.) szerint tárgyalja azokat. Cserny a miniszteri felelősség formái között megkülönböztetett figyelmet szentel az ún. alkotmányos jogi felelősségnek, de elemzi még a vagyoni, a politikai és a fegyelmi felelősséget is. Ezt követően a negyedik fejezetben áttér a közép- és kelet-európai országokra, s e körben a rendszerváltozás előtti és utáni időszakot elkülönítve a "szocialista jogban" a miniszteri felelősség intézményének nyomait, illetve a rendszerváltozás utáni újraéledését vizsgálja, nem országonkénti bontásban, hanem sokkal inkább általános szinten. Az ötödik fejezet kifejezetten Magyarországra koncentrálva veszi górcső alá az alkotmányos jogi, a vagyoni, a politikai és a fegyelmi felelősséget. Végül a hatodik fejezet a miniszteri felelősség intézménye kapcsán alkotmányjogi következtetések levonására törekszik. Összességében tehát kompakt alkotás, amely a miniszteri felelősség intézményét történelmi fejlődésében, belföldi és külföldi összehasonlításban, a közhatalmat gyakorlók felelősségének rendszerében elhelyezve vizsgálja.
A kötet egészét illetően imponáló, hogy Cserny nem doktriner módon közelít a miniszteri felelősséghez. Ügyel arra, hogy a jogintézmény nem mindig azonos módon jelent meg a térben és időben egymástól akár jelentősen is eltérő rendszerekben. Már az első fejezettől kezdődően úgy tárgyalja a miniszteri felelősség intézményét, mint ami "a történelem, az alkotmányos szabályozás, a politika és az ország hagyományai függvényében változó tartalmú és funkciójú lehet".[4] Ennek kapcsán rámutat arra, hogy a jogintézmény meglehetősen sokszínű képet mutat, különösen a felelősség alapjára, a felelősség érvényesítésére szolgáló eljárásra, stb. tekintettel. Az eltérő tételes jogi megoldások rendszerezett bemutatása mellett érdeme, hogy nyitott a miniszteri felelősségről vallott különböző felfogások irányában is. Ez kiváltképpen a miniszteri felelősség fajtái közötti elhatárolás szempontjainak ismertetésénél[5] vagy például a politikai felelősség jellemzőinek bemutatásánál[6] érhető tetten.
2. A kötet tárgyát illetően világosan kell látnunk azt, hogy - a hatalommegosztás eszközéül szolgáló - miniszteri felelősség keletkezése az alkotmányos monarchia megjelené-
- 359/360 -
sével forrt egybe. Ezt a miniszteri felelősség jogintézményéről szóló monográfiában, lehetőleg még az általános alapvetés körében, érdemes lett volna egyértelműen lefektetni, s a további alkotmányjogi vizsgálat kiindulópontjának tekinteni. Cserny írja ugyan, hogy "a miniszteri felelősség a klasszikus formájában az európai országok alkotmányjogában csak a polgári átalakulás időszakától kezdődően érvényesült".[7] Utal továbbá arra, hogy a miniszteri felelősséget attól az időszaktól "lehetett sikeresen kutatni", amikortól "az uralkodó a hatalmat nem közvetlenül gyakorolta".[8] Az ellenjegyzés intézményével összefüggésben említi, hogy ennek révén a "felelőtlen uralkodó és a felelős miniszter fogalma egymást kiegészítették, egymástól elkülönülten, egyik a másik nélkül nem létezhetett".[9] Viszont ezzel párhuzamosan a miniszteri felelősség kialakulásának datálásakor viszonylag szabadon csúszkál a különböző történelmi korszakok (középkori "feudális állami berendezkedés", "polgári átalakulás folyamata", stb.) között. Pedig éppen a miniszteri felelősség alkotmányos kartákban való intézményesítésének köszönhető, hogy a kontinensen véget ért az uralkodói abszolutizmus, s annak - kegyetlenkedésektől sem visszariadó - szellemét sikerült egy biztonságos szelencébe befogni és hermetikusan bezárni. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy a szóbanforgó alkotmányos karták a felelős miniszterek ellenjegyzésétől tegyék függővé az uralkodó minden intézkedését, amelyet más forrásokra hivatkozva Cserny elsőként az 1791-es lengyel, illetve francia alkotmányhoz kapcsol.[10] A korábbi abszolutizmushoz képest tehát az alkotmányos monarchia korszakalkotó újdonsága a felelős, a parlament által kezdeményezett eljárásban felelősségre vonható miniszterek közreműködésével történő kormányzás volt;[11] ebből fejlődött ki később a parlamentáris kormányforma. A miniszteri felelősség intézménye kizárólag e rendszerben létezik. Így értelmezhetetlen ott, ahol a parlamentáris kormányforma soha nem honosodott meg, illetve egy olyan megelőző időszakban, amikor az alkotmányos monarchia (nem is beszélve a parlamentáris kormányformáról) még nem alakult ki.
A fentiek értelmében nem létezik a miniszteri felelősség intézménye az alkotmányos monarchiát megelőzően.[12] Még akkor sem, ha adott esetben ugyanazt a felelősségre vonási eljárást, illetve a miniszteri felelősség érvényesítéséhez hasonló technikákat már évszázadokkal hamarabb is ismerték és alkalmazták, s történetesen "minister" volt az eljárás alá vont személy titulusa. A középkorban ennek az alapvetően büntetőjogi jellegű felelősségre vonási eljárásnak a kilátásba helyezése, s az ebben az eljárásban érvényesített felelősség egyáltalán nem jelentette az állami hatalomgyakorlás korlátozását, hiszen az utóbbi sajátosan az uralkodó egyedüli és korlátozhatatlan jogosítványa volt. E lényeges szempontot félretéve Schvarcz a forrásként alapul vett értekezésében a miniszteri felelősség megjelenését a távoli középkorba dátumozta vissza.[13] Értekezését emiatt ma már alighanem balgaság lenne szó szerint venni; sokkal inkább úgy, mint a XIX. század végi jogászi fondorlatosság kitűnő produktumára, kellene rá tekintenünk. Voltaképpen a "felelős kormány" helyreállításáért folytatott küzdelemben a '48-as vívmányoknak kívánhattak úgy érvényt szerezni, hogy az 1848: III. tc.-kel bevezetett miniszteri felelősséget, amely korlátot szabott az uralkodó abszolút hatalmának, a történeti alkotmány részét alkotó ősi, szilárd jogszokás színében tűntették fel, amit így már a bécsi udvar nem ignorálhat. Pedig a középkori elszámoltatás mindazon formája, ami hazánkban a felelős kormány 1848-as létesítését megelőzte, valójában nem azonosítható a Benjamin Constant által a monarcha korlátozására megkonstruált, s aztán az egész kontinensen recipiált miniszteri felelősség intézményével; az utóbbinak a középkorra vonatkoztatását nehéz másként, mint anakronisztikus kísérletként értékelnünk. A XVIII. század végi, XIX. század eleji francia jogfejlődés, s ennek formálásában Benjamin Constant iskolateremtő szerepe (mivel vele indult a miniszteri felelősség európai sikertörténete) hangsúlyosabb megjelenítése segíthetett volna az ún. történelmi előzmények szigorúbb szelektálásában, illetve a maguk helyén való kezelésében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
