A fent felsorolt nemzetközi kötelezettségvállalások nem maradtak meg pusztán a deklaráció szintjén, hanem a belső jogátalakításban is élesen jelentek meg. Az emberi jogok a korábban Alkotmányban el nem ismert körének rögzítésén túl, az egyes jogágak anyagi illetőleg eljárásjogi szabályai közé is bekerültek, vagy új jogszabályok létrehozásával vagy már létező jogszabályok utólagos módosítása révén, gyakran okozva ezzel az adott jogszabály rendszerében koherencia zavart. A jogalkalmazó rendes bíróságok jogértelmezését, gyakorlati jogalkalmazását lassan kezdte átformálni ezen emberi jogok alapjogokká, alapelvekké válása. Az utóbbi évtizedben az igazságszolgáltatás az egyedi eljárásokban értelmezte a tisztességes eljáráshoz fűződő jog egyes elemeit.
Nemcsak az alaptörvényi-alkotmányi és a nemzetközi emberi jogi dokumentumok magyar jogrendszerbe ültetése révén van jelen a tisztességes eljáráshoz való jog a magyar jogrendszerben, az megjelenik az Alkotmánybíróság gyakorlatában is. Az Alkotmánybíróság az 53/1991. (X. 31.) AB határozatában kimondta: "a magánjogi jogszabályok elfogadása során az alapjogoknak megfelelő védelmet kell biztosítania, ha kell, az egymással szemben álló alapjogok közötti mérlegelés alapján". Kérdés, hogy ha a konf-
6/7
liktus az egyén és az állam között jön létre, mi nyújt garanciát. A sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogok puszta állami elismerése alkotmányban, alaptörvényben nem nyújt tényleges védelmet. Valós védelmet csakis a jogsértő személyére tekintet nélküli pozitív jogi védelem kinyilvánítása és a hozzá fűzött jogkövetkezmény adhat a jogalanyoknak. Az alapjogok mindenekelőtt védelmi jogok - a klasszikus liberális felfogás alapján - melyek az államot tevékenységtől való tartózkodásra, mintegy negatív cselekvésre, be nem avatkozásra kötelezik. Az egyének számára az alapjogok szubjektív oldala egyrészt biztosítja azt, hogy megfelelően élhessen az alapjogával, másrészt kifejezi azt, hogy az alapjogoknak van egy objektív intézményvédelmi oldala is, azaz az államnak az alapjogok védelmére pozitív intézkedéseket kell foganatosítania.
A civilisztikában, azon belül is a polgári eljárásokban (peres, nemperes eljárások) jellemzően nem az állam - kivétel a cégeljárás - vagy valamely hatalmi szerve áll szemben a magánféllel, az óhatatlanul szemben álló felek mindegyikét megilleti a perbeli részvétel folytán a fenti alapvető jogának érvényesítése, az egymás közötti viszonyuk eleve megköveteli egy egyensúlyi helyzet kialakítását és fenntartását, mely korlátozáshoz vezet. A perjogban, a civilisztikai eljárásokban a jogalkotás az emberi jogoknak csak a szükségesnek tartott elemeit, részjogosítványait ültette át az Alkotmányba, Alaptörvénybe, illetőleg sarkalatos törvényekbe, valamint az aktuálisan szükségesnek tartott célok és kötelezettségek teljesítése érdekében további, akár egyidejű módosítások is bevezetésre kerültek, melyek nem mindig képeztek még egymással sem belső egységet. Az egymást követő, évente olykor többszöri jogszabály-módosításoknak, és az egy törvény különböző rendelkezéseinek szakaszos hatályba léptetésének az eredménye a jogalkalmazási és elméleti széttöredezettség lett.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 2. § (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse[1]. A Pp. 2. § (2) bekezdése meghatározza - már a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága által kidolgozott gyakorlatot beépítve - a vizsgálati szempontokat: "A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg." Ezen új alapelveket, illetve azok számon kérhetőségét biztosító, méltányos elégtételt biztosító kártérítést tartalmazó 2. § (3) bekezdése csak 2003. július 1. napjával hatályos. A kárfelelősségi alakzat eljárásjogban való elhelyezése azt egyértelművé tette, hogy olyan eljárásokban kell alkalmazni, melyekre a polgári perrendtartás vonatkozik, ez azonban számos újabb és újabb jogértelmezési problémát vetett fel. Egyrészt a felelősség objektív minősége, a kimentési szempontok egymáshoz való viszonya, a jogellenesség avagy felróhatóság köre tekintetében. Másrészt a Pp.-t háttérjogszabályként alkalmazó speciális eljárási jogszabályok helyzete és végül annak eldöntése, hogy a védett alapjog besorolható-e a személyhez fűződő jogok sorába, vagy az általános szabályok szerint kell megítélni, esetleg egy teljesen önálló rendszertani elem egy egészen egyedi kárfelelősséggel.
Vizsgálva a civilisztika területén a tisztességes eljárás rész alapelveit és annak törvényi garanciáit. A felek a civilisztikában a konkrét problémájuk eldöntését (peres ügy, törvényességi ellenőrzés, hitelezői érdekek biztosítása stb.) várják a bíróságtól, mivel a bíróság a legfőbb konfliktus rendező fórum. Az alapelvek közül ezért központi jelentősége van az alábbi jogoknak:
A független és pártatlan bírósághoz való jog, amely a bíróság függetlenségét biztosítja nem csak a felektől, de a törvényhozói, a végrehajtói hatalomtól is, a bíró csak a törvényeknek és a saját lelkiismeretének alárendelve jár el és hoz határozatot. Az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését szolgálja az ügy nyilvános tárgyalásához való jog.[2]
A törvény által felállított bírósághoz való jog, amely kifejezi a hatalmi ágak szétválasztásnak elvét, azt hogy ne a végrehajtó hatalom legyen jogosult a szabályozásra, ezt a törvényes bíróhoz való jog keretén belül biztosítja a jogalkotó a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 8. § (1) bekezdésében deklarált jog, a (2) bekezdés pedig a törvény által rendelt bíró mibenlétét úgy adja meg, hogy az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró.
A bírósághoz fordulás joga a bírósági döntéshez való jogot jelenti. Az állam feladata a kötelezettség oldaláról, hogy biztosítsa ezt a lehetőséget, amely magába foglalja a nemcsak a beadványok előterjesztésének jogát, hanem a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a bírósághoz forduló személyeknek[3].
Az eljárások ésszerű időn belüli tárgyaláshoz való joga - amely a cikk témája szempontjából kiemelt - jelenleg a Pp. 2. § (1) bekezdésében szerepel. Ez elég összetett és természetét tekintve egzakt módon nehe-
7/10
zen definiálható fogalom, mivel vizsgálat tárgya maga az eljárás: az azt megindító beadvány (keresetlevél, bejegyzési változásbejegyzési kérelem, csőd és felszámolási kérelem) bírósághoz való benyújtásától az ügyet lezáró érdemi döntés jogerőre emelkedéséig a percselekmények és az ahhoz szükséges idő együttesen. Az eljárási jogszabály jelen esetben a Pp. határozza meg, hogy a peres eljárás egyes szakaszaiban mi a bíróság és a felek feladata, s az egyes szakaszok nem felcserélhetőek. Az ésszerű idő megítéléséhez szükséges szempontok szerint a per, eljárás befejezésének ésszerű időtartamát a jogvita tárgyára és természetére, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeire figyelemmel lehet meghatározni [Pp. 2. § (2) bek.]. Az eljárás lefolytatásának módját közvetlenül érintő, a bíróság által kötelezően figyelembe vett garanciák a tisztességes eljárás részjogosítványaként is megfogalmazható alapelvek: a pártatlanság követelménye, a perek ésszerű időn belül való befejezésének követelménye, a kontradiktórius eljárás, a kétoldalú meghallgatás elve, a tárgyalás nyilvánosságának elve. Az alapelvek között kifejezetten nem nevesített garanciaként azonban külön is említést érdemel a fegyverek egyenlőségének elve, az eljárásban való hatékony, érdemi részvétel biztosításának követelménye, a közvetlenség elve, valamint az indokolás kötelezettsége.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
