A Ptk. 685. §-ának c) pontja, amikor meghatározza a fogyasztói szerződés fogalmát, azt tárgya szempontjából mindjárt korlátozza is: a jótállási és szavatossági szabályok alkalmazása szempontjából csak az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog. Kiveszi azonban az ingó dolognak a Ptk. 94. § (2) bekezdése által körülírt fogalma alól a villamos energiát, valamint a vezetéken továbbított vizet és gázt. (A tartályban, palackban vagy más módon kimérve árusított víz és gáz ingó dolog marad.) Az ingó dolog forgalomba hozatalának módja miatt veszi ki a törvény a fogyasztói szerződések hatálya alól a végrehajtási eljárásban vagy más hatósági intézkedés folytán értékesített dolgot, valamint az olyan árverésen eladott dolgot, "amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet." (E félmondat nem egészen világos. Az kétségtelen, hogy ha a fogyasztó az árverésen saját maga veszi meg a használt dolgot, a szavatosság általános szabályai lesznek irányadók. Azonban, ha kereskedő vásárolja fel a használt dolgokat, majd forgalomba hozza, a vevő aligha veszti el fogyasztói státusát csak azért, mert az árverésen ő is részt vehetett volna.)
Visszatérve a lényegre: a fogyasztói szerződésnek ez a szabálya tarkabarka helyzetet hozott létre a hibás teljesítés következményeinek terén.
2.1. A jótállás kérdésében egyszerűbb a helyzet. A Ptk. 248. §-ának (1) bekezdéséből következik, hogy jótállási kötelezettség a fogyasztási szerződés esetén is megállapodás, vagy jogszabály rendelkezése alapján keletkezhet. Nincs különbség az általános értelemben vett és a fogyasztói szerződések között a jótállási kötelezettség tartalma tekintetében sem.
A jótállási kötelezettség elvállalóját és tartalmának meghatározását a Ptk. elsősorban a felek megállapodására bízza.
A felek megállapodásával létrehozott jótállásra vonatkozó külön szabály a Ptk. 248. §-ában nem található. A (3) bekezdésnek a fogyasztói szerződésről szóló rendelkezése ugyanis egyaránt vonatkozik a megállapodáson és a törvény rendelkezésén alapuló jótállásra.
A fogyasztóvédelem szándékából eredő érdekes új momentum fedezhető fel a Ptk. 248. §-ának (2) bekezdésében, amely szerint a jótállás a kötelezettet a szerződésben, a jogszabályban és a "reklámban" foglalt feltételek szerint terheli. A szerződéses kellékek mellé belép tehát a reklám által adott tájékoztatás is.
Érdekessége ennek a szabálynak, hogy a reklámban foglalt tájékoztatást a jótállás általános szabályai közé veszi be, holott a reklám - természeténél fogva -a fogyasztók befolyásolására irányul. Amennyiben a szerződést mindkét fél gazdasági vagy szakmai tevékenységének körében köti meg, reálisabb lenne a műszaki paraméterek, minőségi bizonyítványok "megfelelőségi" igazolások figyelembevétele.
Jelenleg egy olyan jogszabály van, amely a jótállást a Ptk. 685. § e) pontja alá eső fogyasztói szerződés körében teszi kötelezővé: az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. számú rendelet (Tjr.). Ezen felül a fogyasztó javára rendeli el a kötelező jótállást az egyes javító karbantartó szolgáltatások tekintetében a 249/2004. (IX. 22.) Korm. rendelet, a Jkr. A jogosult fogalmára ugyan a Ptk. 685. §-ának d) pontját kell alkalmazni, a szerződés azonban nem minősül fogyasztóinak, hiszen tárgya nem ingó dolog.
A Jkr. a fogyasztót a Ptk. 306. §-ához képest néhány többletjogban részesíti
- a vásárlástól (illetve a helyszínen történő átadás esetén az üzembe helyezéstől) számított három napon belül érvényesített csereigénnyel szemben az eladó nem hivatkozhat aránytalan többletköltségre,
- a 10 kg-nál súlyosabb vagy tömegközlekedési eszközön nem szállítható árucikket a helyszínen kell megjavítani.
- ha a kijavítás végett az árucikk elszállítása szükséges, az eladót nem csak a szállítási költségek terhelik, hanem magát a szállítást is neki kell végeznie (végeztetnie).
A Tjr. 2. §-a egyéves, a Jkr. 2. §-a pedig hat hónapos jótállási időt tesz kötelezővé. Egyebekben mindkét rendelet a jótállási jegy tartalmáról és a jótállási kötelezettség teljesítésének módjáról, valamint annak dokumentálásáról rendelkezik.
Végső soron fogyasztóvédelmi érdeket szolgál a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. számú rendelet is. Ez az új lakóépületek egyes szerkezeti elemeire és beépített (beszerelt) berendezéseire ír elő három éves jótállási kötelezettséget. E rendeletben azonban a fogyasztó fogalma nem szerepel, a jótállásból eredő jogokat az építési szerződést megkötő megrendelő (gyakorta: beruházó), értékesítés esetén pedig az épület (lakás) tulajdonosa gyakorolhatja.
A Ptk. 248. §-ának (3) bekezdése a fogyasztói szerződések esetében teljes körű tájékoztatást tesz kötelezővé, amit a fogyasztó kérésére írásban "vagy maradandó eszközzel" rögzíteni kell. A kötelező jótállásról szóló három rendelet szerint a kötelezettnek jótállási jegyet kell kiállítania és ennek kötelező tartalma a tájékoztatás is.
Ha ezek után értékeljük a jótállás új szabályait, nagy fogyasztóvédelmi felbuzdulást, de csak kevés valóságos eredményt, viszont annál több következetlenséget találunk.
Az egyetlen valóságos előny a fogyasztó részére a Ptk. 248. §-ának (3) bekezdésében előírt tájékoztatás, amely a szerződéssel vállalt jótállás esetén is kötelező. A Tjr. és a Jkr. kibocsátásával azonban a jogalkotó nem tett egyebet, mint hogy a korábban hatályos 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet és a 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet általános szabályait a fogyasztói szerződésekre korlátozta. A fogyasztónak tehát újat nem adott, de a többi jogosulttól elvett. De nem tiszták a kötelező jótállás elvi alapjai sem. Miért nem a szolgáltatás tárgyából és annak természetéből indult ki a jogalkotó? Miért kell különbséget tenni a jogosult személye szerint? Például miért tesz a Tjr. különbséget aszerint, hogy a szövegszerkesztőt a vevő emlékiratainak elkészítése céljából veszi-e meg, vagy azért, hogy szakvéleményt készítsen rajta? Az első esetben a vevő fogyasztónak minősül, az utóbbi esetben szakmai tevékenység folytatójának. Vagy mi különbsége van a Jkr. szempontjából annak, hogy a vállalkozó a megrendelő lakását vagy egy cég irodáját festi-e ki?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
