Míg a 2000-es évek elején csak néhány szerző írt az elektronikus közigazgatásról (Budai Balázs, Jóri András, Tózsa István, Verebics János), addig szerencsére mára megnőtt a témával foglalkozók száma (Csáki Gyula, Czékmann Zsolt, Nemeslaki András) Számtalan cikk foglalkozik az e-közigazgatás szegmenseivel (azonosítás - Kovács A. Tamás, Sikolya Zsolt, interoperabilitás - Felber Zsófia, M-, T-government - Tózsa). A terület folyamatos fejlődése lehetőséget is ad a kutatásra. Ezen cikk célja átfogó képet adni az e-közigazgatás jogi szabályozásának irányáról. Ehhez át kell tekintenünk az előzményeket és az előttünk álló kihívásokat. Mindemellett ahhoz, hogy Magyarország e-közigazgatásának fejlődési ívét és jelenlegi állását fel tudjuk vázolni, először értelmezni szükséges az alapfogalmat: mit értünk e-közigazgatás alatt. A fogalom tisztázását azért tartom elengedhetetlennek, mivel a nemzetközi szakirodalom különböző dolgokat ért alatta. Az e-government kifejezés mást jelent angolszász, mást német és egyéb nyelvterületen.
Ezt követően az e-közigazgatás jogi vetületeire koncentrálva végighaladunk az egyes mérföldköveken, amelyek elvezetnek a mai szabályozáshoz és a jövőre vonatkoztatva felvetnek néhány megoldandó problémát.
Az e-kormányzat leegyszerűsítve: "a kormányzati információk és szolgáltatások online módon történő eljuttatása Interneten vagy más digitális médián keresztül"[1]. Ez a fogalom elsősorban az infokommunikációs technológiák használatára fókuszál, nem jelent tényleges változást a közigazgatási folyamatokban. Ha a folyamatok racionalizálására, reformjára koncentrálunk, helyesebb ezt a fogalmat használnunk: "a közszféra valamennyi külső és belső kapcsolatrendszerének gyökeres, tudásalapú átalakítása és racionalizálása, valamint szolgáltató jellegű újjászervezése - az információs kommunikációs technológiai alkalmazások közüzemszerű használata révén."[2]
Ha az e-kormányzat fogalmának időbeli változását nézzük, néhány éve még technológiai fejlesztésként[3] kezeltük, mára "kulturális kérdéssé, ügyfélközpontú megközelítési móddá"[4] változott. Thomas Bernhard szerint "elektronikus kormányzat alatt a közigazgatás minden olyan intézkedése értendő, amelynek célja a közigazgatási szervek elsődlegesen külső, illetve - meghatározott feladatokra vonatkoztatva - belső viszonyrendszerében e szervek hatékonyságának javítása[5], vagy az ügyfelek igényeinek kielégítése. Az ügyviteli folyamatok optimalizálásával és egyszerűsítésével, valamint a legmodernebb információs technológiák (az Internet) igénybevételével, végeredményként olyan kedvező közgazdasági és társadalmi hatásoknak kell kialakulniuk, melyek révén a gazdasági környezet mind a vállalkozások, mind a gazdasági élet más szereplői számára megőrzi vonzerejét."[6] Az e-kormányzat "társadalmi és gazdasági innovációt, politikai és adminisztrációs változásokat indukál."[7]
Míg tágabb értelemben a government és governance kifejezések magukban foglalják valamennyi közhatalomban résztvevőt és azok tevékenységét, ide értve a bírói hatalmi ágat is, addig a magyar szakirodalom a kormányzat alatt a közigazgatás, törvényhozás[8] és köztársasági elnök szerepköreit érti. Az e-közigazgatás álláspontom szerint ennek megfelelően csak az államigazgatás (Kormány irányítása alatt álló központi, területi végrehajtó szervek) és az önkormányzati igazgatás szereplőit, infokommunikációs technológiáit és eljárásait foglalja magában. Én ezen szűkebb értelemben vett e-government-et szeretném bemutatni magyar viszonylatban.
Mindemellett, hogy megpróbáljuk meghatározni az e-közigazgatás fogalmát, hozzá kell tenni, hogy talán már nem is kell különválasztani a közigazgatást és e-közigazgatást egymástól, hiszen az információs társadalomban, a megváltozott technológiai viszonyok és kommunikációs szokások között maga a közigazgatás is alapértelmezettként használja az IKT eszközöket és ezen technológiai alapokra épül fel.
Az e-government az OECD meghatározása szerint azon információs és kommunikációs technológiák, különösen az Internet használatát jelenti a jobb kormányzás érdekében, amelyeket a kormányok a kormányzati funkciók teljes körére alkalmaznak.[9] A definíció elsősorban az e-kormányzat megvalósítására fókuszál az egyes országokban és csak másodsorban magukra az IKT eszközökre. Az OECD országok belátták, hogy az e-kormányzat túlmutat a különböző információk és szolgáltatások online elérhetővé tételén és a közigazgatási szervezet, eljárás és kultúra átalakításának erőteljes eszközeként is használható a hatékonyság, ügyfélbarát jelleg és átláthatóság növelése érdekében. Az e-government az állam és állampolgár közötti bizalom kiépítéséhez is segítséget nyújt.[10] Az IKT képes mindezt lehetővé tenni, de csupán eszközül szolgál az eredményesség eléréséhez.[11] A nemzetközi fogalommeghatározások elsősorban a technológiai és szolgáltatásnyújtási oldalra fókuszálnak és közelítik meg a kérdést.[12]
Mit is jelent az e-közigazgatás? Konkrét meghatározást sehol sem találunk, azonban szintjeinek definiálásával már többen próbálkoztak.[13]
Álláspontom szerint "az elektronikus közigazgatás nem egyenlő az egyes munkafolyamatok automatizálásával, az emberi munkaerő géppel, való felcserélésével. ... Front (ügyféli) és back office (hatósági) oldalról is értelmezhető a fogalom, azaz az ügyfél és a hivatal részére is új típusú közszolgáltatások nyújtását, vagy legalábbis az eddigi szolgáltatások új módszerekkel való elérését jelenti. Back office, azaz hivatali oldalról az állam központosított döntéseivel képes alárendelt szerveit az átállásra "rákényszeríteni", anyagi ösztönzőkkel, támogatásokkal a fejlődést, a technikai infrastruktúra kiépítését elősegíteni."[14]
A jogirodalom különböző fogalmakkal dolgozik. "Az e-közigazgatás a közigazgatás-fejlesztés azon törekvése - mint átfogó feladat -, hogy az egyre hatékonyabb feladat-végrehajtás érdekében alkalmazza az informatika által kínált legalkalmasabb megoldásokat."[15] A Magyary 12.0 értelmezése szerint az e-közigazgatás beavatkozási területei közé tartozik az informatikai és információbiztonság, az e-ügyintézés, a különböző nyilvántartások kezelése, de az informatika ugyanúgy megjelenik az irányításban, kommunikációban vagy éppen a szolgáltatásnyújtásban. Az e-közigazgatás "célja a közszféra belső és külső kapcsolatainak átalakítása a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök segítségével és az ezek révén megvalósítható tranzakciók által."[16]
- 20/21 -
Verebics szerint az e-közigazgatás "az infokommunikációs technológiák és az informatikai eszközök állami szervek által történő felhasználása."[17] Ez a fogalom még nem veszi figyelembe a terület front és back office oldalát, emellett túl tágan határozza meg az alkalmazó szerveket.
A magam részéről az alábbi fogalmat tekintem irányadónak. Az elektronikus közigazgatás tágabb értelemben a közigazgatás szervezetének elektronizálását, az ügyintézés hagyományos formáról elektronikusra való átváltását, az egyes közigazgatási szolgáltatások online elérését, elektronikus nyilvántartásokat, ügykezelő rendszereket jelenti. Az egyes ágazatokban használt rendszerek és nyilvántartások már - szakigazgatás lévén - a különös rész témaköreit képezik. Ebben az értelemben az elektronikus közigazgatásba beletartozik valamennyi szakigazgatási terület, ahol valamely tevékenység elektronikusan zajlik (pl. kórházi nyilvántartások, munkavállalók regisztrációja, hatóság-bíróság elektronikus kommunikációja, közigazgatási szervek közbeszerzési folyamata). Szűkebb értelemben elektronikus közigazgatás alatt a hatósági eljárás elektronizálását értjük annak front office és back office kapcsolataival.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
