A megőrzési felelősség a munkavállaló kártérítési felelősségének speciális alakzata, amely minden olyan munkakörben felmerülhet, amelyben a munkavállaló valamely tárgyat elszámolási vagy visszaszolgáltatási kötelezettséggel vesz át. A megőrzési felelősség körébe eshetnek a munkaeszközök, a laptop, a telefon vagy a vállalati gépjármű is, amelyeket a munkavállaló - bizonyos feltételek mellett - átvesz a munkáltatótól. Ez a felelősségi alakzat fokozott szigort támaszt a munkavállalóval szemben, hiszen a megőrzésre átvett tárgyak hiánya esetén a munkavállaló a teljes kárért felel, mégpedig felróhatóságára tekintet nélkül. A felelősség megállapításának természetesen pontos törvényi feltételei vannak. A feltételek közül kiemelendő a minősített megőrzés, vagyis hogy az átvett dologra a munkavállalón kívül más ne gyakoroljon ráhatást, a munkavállaló a dolgot állandó őrizetében tartsa, kizárólagosan használja vagy kezelje. Releváns és gyakorlati jelentőséggel is bíró kérdés azonban, hogy miként alakul a kártérítés összegszerűsége, ha a munkavállaló a megőrzésre átvett dologban úgy okoz kárt, hogy az nem semmisül meg vagy vész el - azaz nem hiányzik -, csupán megrongálódik. Noha a törvény a megőrzési felelősséget kifejezetten hiányért való felelősségként határozza meg, mégis speciális rendelkezést alkot arra az esetre, ha a dologban megrongálódása folytán következik be a kár. Mindez a gyakorlatban azonban kérdéseket is felvet. Dilemmát jelenthet, hogy e vonatkozásban csak mentesülési, illetve bizonyítási szabályról van-e szó, vagy a rendelkezés a kártérítési mértéket is korlátozza-e. A cikk a megőrzési felelősség kérdéskörét vizsgálja, különös tekintettel a megrongálódás folytán bekövetkezett károkra.
1. Bevezető
2. A munkavállaló kártérítési felelősségéről általánosságban
2.1 A munkavállalói kárfelelősség általános alakzata
2.1.1. Munkaviszonnyal való összefüggés
2.1.2. Kötelezettségszegés
2.1.3. Kár keletkezése
2.1.4. Felróhatóság
2.1.5. Okozati összefüggés
2.2. A kártérítés mértéke: az általános munkavállalói kárfelelősség korlátozott jellege
2.3. Kármegosztási esetek
3. A megőrzési felelősség
3.1. Az általános megőrzési felelősség főbb szabályai
3.2. Pénztárosok, pénz- és értékkezelők felelőssége
3.3. Nyitott kérdés? Megőrzési felelősség a dolog megrongálódása esetén
3.4. A speciális rendelkezés értelmezési irányai: jogalap, összegszerűség, bizonyítás
3.5. Az Mt. és az 1992. évi Mt. összevetése
4. Konklúzió: Újraírt hagyományok vagy eltérő alapok?
A megőrzési felelősség a munkavállaló kártérítési felelősségének különleges alakzata. Specialitása elsősorban abban áll, hogy - szemben az általános munkavállalói kárfelelősséggel - az objektív felelősség és a teljes kártérítés elvén nyugszik. Ezt a felelősségi alakzatot a törvény külön szakaszban szabályozza, szerkezetileg is jól elkülönítve az általános kárfelelősségtől.
A megőrzési felelősség a munkaviszonyhoz, munkavégzéshez kapcsolódóan sok esetben felmerül, e körbe eshet bármely munkaeszköz, a személyes használatú laptop, a céges telefon vagy a vállalati gépjármű, amelyet a munkavállaló - bizonyos feltételek mellett - átvesz a munkáltatótól. Kiemelendő azonban, hogy az átvett dolog tulajdonosa vagy az átadó személye nem kizárólag a munkáltató lehet, valamint lényeges az is, hogy nem eshet e körbe sem az elvégzett munka eredménye, sem pedig az elhasználható dolgok, például üzemanyag,[1] de példaként említhető a tisztítószer, festék stb. is, amelyek szintén nem lehetnek megőrzési felelősség tárgyai.
A felelősség megállapításának feltételeit a törvény konjunktív feltételekként határozza meg.[2] Ennek megfelelően a felelősség megállapítása körében a szabályozás azt követeli meg, hogy a felsorolás minden eleme egyidejűleg teljesüljön. Így az átvétel igazolása mellett lényeges az is, hogy az átvett dologra az adott munkavállalón kívül senki más ne gyakorol-
- 63/64 -
jon ráhatást, vagyis azt a munkavállaló állandó őrizetében tartsa, kizárólagosan használja vagy kezelje. Mivel az átvett dolog őrzéséről, megóvásáról a munkavállaló gondoskodik, így a felelősség egészében hozzá telepíthető, ennélfogva magasabb gondossági mércét állít fel a törvény erre az esetre. Amennyiben ugyanis hiány következik be - azaz a dolog elvész vagy megsemmisül - úgy a munkavállaló felróhatóságára tekintet nélkül a teljes kárért felel. Nem érvényesül tehát az az összegszerűségi korlátozás, amelyet a törvény az általános kártérítési alakzatban, a gondatlan kártérítés esetére tart fenn.[3]
A munkavállalóra vonatkozó kárfelelősségi szabályok alapvetően eltérnek a munkáltatóra vonatkozó rendelkezésektől. A munkáltató kárfelelőssége szigorúbb, hiszen a jogalkotó azt feltételezi, hogy a munkáltató képes megakadályozni a tevékenységéből eredő károk bekövetkezését, az attól független okból bekövetkező károk megelőzése érdekében pedig minden számításba vehető eszközt igénybe vesz.[4] A kártérítési felelősség céljai a munkavállaló és a munkáltató esetében eltérőek.[5] A törvényben a károkozás megelőzésének és a károk helyreállításának céljain túl markánsan megjelenik a munkavállalók érdekeinek védelme is. A törvényhozásnak ugyanis nyilvánvalóan tekintettel kell lennie a felek egyensúlytalan helyzetére, a munkaviszony alá-fölé rendeltségi jellegére. A munkavállaló jellemzően kevesebb jogosultsággal rendelkezik, mint a munkáltató; és a szabályozásnak azt a tényt is figyelembe kell vennie, hogy a munka célja az esetek többségében a létfenntartás, a megélhetés biztosítása.
A munkavállalóval szemben megállapított felelősségi szabályoknak két típusa van, vétkességi alapú és objektív kártérítési felelősség. A jogalkotó - tekintettel a fent kifejtett okokra - általános kárfelelősségi típusként a vétkességen alapuló kártérítési felelősséget szabályozza, amelyhez képest az objektív felelősséget - leltár- és megőrzési felelősség eseteit - kivételes alakzatnak tekinti. Objektív alapú felelősségként a megőrzési felelősség szabályai mellett annak egy speciális esetét, a leltárfelelősséget külön nevesített alakként szabályozza a törvény.
A felelősség mértéke szerint is elkülöníthetők a munkavállalóval szemben meghatározott kártérítési kötelezettségi típusok, az objektív felelősségi alakzatok ugyanis - érthető okokból - az általános felelősséghez viszonyítva kevésbé vannak tekintettel a munkavállaló teljesítőképességére. Ennek megfelelően a felróhatóságon alapuló alakzat csökkentett felelősségnek tekinthető, míg a megőrzési és a leltárfelelősség fokozott, illetőleg feltétlen felelősségi típusok.[6]
A törvény a munkavállaló általános kárfelelősségét felróhatósághoz köti, a felelősségi klauzula alapján ugyanis a munkavállaló a kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.[7] A jogalkotó tehát a felróható - más megközelítésből - vétkes károkozáson alapuló felelősséget tekinti általánosnak, és azt főszabályként mondja ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
