1. A Strafrechtsgeschichte an der Grenze des nächsten Jahrtausendes (A büntetőjog története a következő évezred küszöbén) c. kötet Mezey Barna szerkesztésében, mint ahogy a cím is már sugallja, valóban a harmadik évezred küszöbén - 2003-ban - látta meg a napvilágot az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténet Tanszékének tudományos kiadványai sorában. A tanulmánykötet 18 neves szerző német nyelvű tanulmányát tartalmazza közel 300 oldalon. A kötet nagy érdeme, hogy nemcsak magyar szaktekintélyek tolla által írt tanulmányokat olvashatunk benne, hanem számos külföldi tudós is kifejti többféle aspektusból, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie korunk büntetőjogának. Számos jogtörténeti tanulmány is gazdagítja a kötetet, amelyben a szerzők a magyar jogtörténet legjelentősebb állomásait veszik sorra. A recenziók szokásos terjedelmi korlátját szem előtt tartva ezen a helyen kizárólag a német tudósok cikkéből próbálok meg rövid ízelítőt nyújtani.
A bevezető gondolatok után következzen a szerzők és a tanulmányaik címének felsorolása:
Michael Köhler: Geschichte und Prinzip der gegenwärtigen europäischen Strafrechtsentwicklung (Az európai büntetőjog fejlődésének jelenkori története és annak az alapvető princípiumai); Károly Bárd: Kontinuität oder Nostalgie - Die Reform der Strafjustiz (Kontinuitás vagy nosztalgia - a büntető igazságszolgáltatás reformja); István Kajtár: Strafrechtsrezeption in Ungarn in dem 19. Jahrhundert (A büntetőjog recepciója a 19. sz-i Magyarországon); Kálmán Györgyi: Die Rolle Mittermaiers bei der Ausarbeitung des Strafgesetzentwurfes vom Jahre 1843 (Mittermaier szerepe az 1843-ik évi büntető törvénykönyv javaslat kidolgozásában); Günter Jerouschek: "Ne crimina remaneant impunita" - Auf daß Verbrechen nicht ungestraft bleiben -Überlegungen zu den Anfängen öffentlicher Strafverfolgung im Mittelalter ("Ne crimina remaneant impunita" - Bűntett nem maradhat büntetlenül - Gondolatok az állami büntető igazságszolgáltatás kezdetéről a középkorban ); Kurt Seelmann: Hegel und die Zurechnung von Verantwortung (Hegel és a felróhatóság); Elemér Balogh: Strukturwandel in der Strafrechtsdogmatik zur Zeit des Vormärz (A büntetőjogi dogmatika szerkezetváltása március idusán); Werner Ogris: Der Landzwang in Geschichte und Gegenwart (Közrendzavarás (Landzwang) a múltban és a jelenkorban); Gábor Béli: Strafrechtspraxis und Strafrechtswissenschaft in Ungarn im 18. Jh. (A büntető joggyakorlat és a büntetőjogi dogmatika a 18. sz.-i Magyarországon); Gábor Máthé: Verwaltungsstrafrecht oder Nebenstrafrecht?(Közigazgatási büntetőjog vagy speciális büntetőtörvények?); Barna Mezey: Strafrechtskodifikation in Ungarn im Jahre 1878 (A büntetőjog kodifikációja Magyarországon 1878-ban); Wolfgang Sellert: Täter-Opfer-Ausgleichein altes Problem? (Tettes-áldozat kiegyezése - avagy egy régi probléma?); Mihály T. Révész: Zu theoretischen Wurzeln des Strafrechts am Ende des achtzehnten Jahrhunderts in Ungarn (A 18. sz. végi Magyarország büntetőjogának elméleti gyökerei);
Angela T. Augustin: Horizontale und vertikale Rechtsvergleichung -Meineid und Falschaussage in streitigen Zivilverfahren - (Horizontális és vertikális jogösszehasonlítás -hamis eskütétel és hamis tanúzás a polgári peres eljárásban); Jonas Weber: Die versuchsweise Einführung des Electronic Monitoring in der Schweiz (Az elektronic monitoring próbaszerű bevezetése Svájcban); Balázs Pálvölgyi: Weinfälschung und Weingesetze in Ungarn bis 1914 (Borhamisítás és bortörvények Magyarországon 1914-ig); Attila Horváth: Konzeptionsprozesse in den Diktaturen des Sowjetssystems (A szovjet rendszer szerinti diktatúrák országaiban folytatott koncepciós perek); Katalin Ligeti: Europäisches Strafrecht- Ansätze des Strafrechtsangleichung in der europäischen Union (Európai büntetőjog - A büntetőjog közelítése érdekében tett kezdeményezések az Európai Unióban).
2. Michael Köhler kritikus szemmel veti össze a cikkében az európai büntetőjog fejlődéstörténete során kialakult alapelveket az Európában manapság zajló - a nemzeti büntetőjogok egymáshoz közelítését célul tűző - folyamattal.
Az első fejezetben tisztázza a szerző, hogy különbséget kell tennünk terminológiailag a "büntetőjog története Európában" és az
- 365/366 -
"európai büntetőjog története" között, az első alatt értve az egyes európai államok nemzeti büntetőtörvénykönyveinek kialakulásához vezető folyamatot. Az európai nemzetek jogrendszerei nemcsak a jog-összehasonlítás alapját képezték, hanem ezek egymást is befolyásolták. A büntetőjogot is befolyásoló európai jogfejlődésben egy "új időszámítás" vette kezdetét az Európa Tanáccsal, majd pedig az Európai Unióval. Noha az európai államok önállóságára tekintettel nem beszélhetünk legszélesebb értelemben jogegységről ("Rechtseinheit") Európában, addig egy - az Európai Unió közösségében testet öltő, egységesedésre törekvő - jogközösség létét mára már senki nem kérdőjelezheti meg. A szerző ezt a politikai törekvést az egyébként katasztrófákkal teli 20. század egyik legtöbb reménnyel kecsegtető fejlődésének nevezte tanulmányában. Köhler rámutat arra is, hogy az európai egységesedési törekvések egyik meghajtó ereje a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartásában gyökerezik, valamint arra is figyelmeztet, hogy a szuverenitáshoz való ragaszkodás tényének nem kell bennünk rögtön negatív asszociációt keltenie.
A tanulmány második fejezetében a szerző az európai büntetőjogok koordinálása érdekében megtett lépéseket tette vizsgálódása tárgyává. A határokon átívelő bűnözés problémája szükségszerűvé tette, hogy egyrészt az EU elismerje a "közösségi jogi tárgyak" létét, amelyek védelme mindenképpen koordinált fellépést igényelt (pl. kábítószer-kereskedelem vagy a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme) és másrészt szükségessé vált az európai államok büntetőjogának közelítése és harmonizálása is. A tanulmány záró részében a szerző a Corpus Iuris szabályanyagára tér ki, amelyben számos problematikus javaslatra mutat rá.
3. Günter Jerouschek tanulmányában végig járja annak a folyamatnak az állomásait, amely eredményeként ma már mindenki magától értetődőnek tartja, hogy a büntetőjog gyakorlása az állam kezében van. A szerző szerint a mai büntető igazságszolgáltatás kialakulása történelmileg egy akkulturációs folyamat eredménye, melynek az alapjait a középkorban kereshetjük. Jerouschek a tanulmány címében található alapelv ("ne crimina remaneant impunita"- bűntett nem maradhat büntetlenül) történelmi koronként változó jelentéstartalmát veszi sorra. A szerző a római jogi gyökerekből kiindulva eljut az egyházjogig, ahol is rámutat annak jelentős szerepére a hivatalból való büntetőeljárás, valamint a bűnösségen alapuló felelősség elvének kialakulásában.
4. Kurt Seelmann a felelősségtan azon kérdéseivel foglalkozik, amelyek az utóbbi évtizedekben ismét fokozottan a jogtudomány művelőinek érdeklődési körébe kerültek, ehhez Hegel büntetőjogi elméletét hívja segítségül. A filozófiai alapokon nyugvó felelősségtan korunkban "reneszánszát" éli. A szerző új megvilágításba helyezi Hegel felelősségtanát. Hegel a "felelősség"[1] fogalmát két kontextusban használta: a miniszter politikai felelősségéről illetve királyoknál ennek a hiányáról szól. A szerző azonban szélesebb értelmet tulajdonít neki és a felróhatóság ("Zurechnung von Verantwortung") fogalmával azonosítja azt. Hegelnél a felróhatóság (beszámítás) fogalma elsődlegesen, mint egy - az emberi tudat által megteremtett - összefüggés jelenik meg. A felróhatóság megállapításához a személyt az elkövetett cselekménnyel vagy annak következményével egy belső viszonynak kell összekötnie. Hegel jogászi precizitással különböztette meg egymástól a "tett" ("Tat") és a "cselekedet" ("Handlung") fogalmát. A különbséget pedig abban látta, hogy míg az első az pusztán kauzális emberi emanáció (kiáramlás), addig a cselekedetet az ember tudata vezérli.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
