A European Research Group on Existing Private Law (Acquis Group)3 egy olyan tagállamokból és a csatlakozás előtt álló országokból származó tudóscsoport, mely céljául tűzte ki a már meglévő és érvényes közösségi jog elemzését, rendszerezését.
Feladata közé tartozik a "Principles of the Existing EC Private Law" kidolgozása. A közösségi magánjog, az ún. Acquis Communautaire magánjoga, terjedelmét tekintve áttekinthetetlen és rendszerezetlen másodlagos jogforrásokból és bírósági ítéletekből áll, melyek a közösségi politika különböző területeiről származnak és így különböző célokat követnek. Ennek ellenére már felfedezhetőek közös elemek és egy bizonyos szintű rendszer körvonalai. Ezeknek a közös szabályoknak a keresése a meglévő joganyagban a tulajdonképpeni feladata a kutatócsoportnak. A cél nem egy törvénykönyv megalkotása, hanem olyan segédanyag kidolgozása, mely mára elengedhetetlenné vált a szabályanyag értelmezéséhez, további fejlesztéséhez és nem utolsó sorban a Közösség által hozott jogi aktusok jövőbeni transzformációjához. Egyfajta kommentár lenne a megfelelő jogszabályi hivatkozással, a szabályok magyarázatával és összehasonlításával.
A csoport megalakulása mintegy reakció az Európai Unió szerveinek kezdeményezésére, így különösen a Parlament 2001. 11. 15-én kiadott határozatára a tagállamok Polgári és Kereskedelmi jogának közelítésére,4 a Tanács 2001. 11. 16-án kiadott összefoglalójára a tagállamok polgári jogi szabályainak összehangolásának szükségességéről, úgymint a Tanács tamperei5 és Laeken-i6 ülésének összefoglalóira. A Bizottság által, 2001. 7. 11 -én kiadott "Közlemény7 a Parlament és a Tanács részére az európai szerződési joghoz", valamint az erre a Közleményre beérkezett állásfoglalások nagyban hozzájárultak az Acquis Group megalakulásához.
Az Acquis Group munkája segíti az európai magánjog fejlődését, azon opciók megvalósulását, melyek a Bizottság Közleményében is szerepelnek.8 A hatályos közösségi jogi szabályok vizsgálata és rendszerezése ugyanis elengedhetetlen feltételét képezi a hatályos előírások minőségjavításának (3. opció) és az új közösségi szabályok megalkotásának (4. opció).
A csoport annyiban tér el az eddig működő kutatócsoportoktól, hogy a már meglévő közösségi szabályanyagot veszi kiindulási alapul, nem pedig a tagállamok nemzeti joganyagát. Ezért nem az a cél, hogy mintegy helyettesítse az eddigi kutatócsoportok munkáit, így például a Lando-Bizottság által rendszerezett közös elveket, az Európai Szerződési Jogi Elveket (Principles of European Contract Law-t), hanem, hogy egy fontos, eddig hiányzó joganyaggal egészítse ki az eddigi munkálatokat. A közösségi jogra fókuszálással az Európai Unió gazdasági realitása és a tagállamok közösségi joggal való kompatibilitása is erősödne.
A Konferencia nyitóbeszédét Dr. Angelika Fuchs tartotta az ERA képviseletében, majd Prof. Reiner Schulze bevezető szavaival kiemelte a közös európai fogyasztóvédelem, magánjog kidolgozása iránti együttműködés fontosságát. Prof. Gianmaria Ajani elnökölt.
Bevezető előadást Prof Hans Schulte-Nölkétöl hallhattunk a "Szerződés funkciója a fogyasztóvédelem és a polgári jog általános részében" címmel. Az előadás első részében az előadó az európai szerződési joggal foglalkozott; olyan kérdésekre kaphattunk választ, hogy mely szerződési jogi szabályokat tartalmaz a Közösségi jog és hogyan lehet strukturálni ezeket a szabályokat a szerződési jog Közösségen belüli szerepének figyelembevételével, valamint, hogy hogyan jön létre a szerződésre vonatkozó joganyag és ez milyen hatással van a fogyasztóvédelmi szabályokra. Az előadás második része egyfajta "stock-taking", azaz a meglévő joganyag számba vétele és egy esetleges rendszerezésre vonatkozó javaslat volt. Az ezt követő harmadik részben az előadás az Európai Unió szerződési jogának általános részére vonatkozott, úgymint; a szerződés fogalma, melyek a tipikus szerződések, mi a szerződés szerepe különösen a közösségi jogban, illetve a szerződésből milyen kötelezettségek származnak. Végül említésre került a tervezett "Consumer Fairness Standars" irányelv.
Prof. Thomas Pfeiffer a szerződéskötésre vonatkozó olyan szabályokkal foglalkozott, melyek a közösségi jog premisszáit képezik, így például a szerződés megkötésének szabadsága, illetve a tartalom meghatározásának szabadsága. Kihangsúlyozta a szerződések jogának alapvető koncepcióját; "Every party is responsible for himself." A fogyasztói elállási jogok, mint a pacta sunt servanda elv megtörésének példái mutatják, hogy az elv nem abszolút érvényű. Vannak szituációk (távértékesítési szerződéskötés, házaló kereskedés) és vannak speciális tartalmú szerződések (fogyasztói hitel, Time-sharing), amikor a fogyasztó egy hátrányos helyzetből indul, vagy a szerződéskötésre vonatkozó Ínformáció hiánya miatt vagy a szerződés bonyolult tartalma miatt. Ilyenkor lehetőséget kell biztosítani számára, hogy a szerződést a jogirodalomban már általánossá vált, ún. "warming up period" ideje alatt még egyszer átgondolhassa.
Az előadás második részében a szerződéskötés központi kérdéseiről esett szó, mint akarat és nyilatkozat; milyen kvalitatív követelményeket kell a szerződéskötésre vonatkozó akaratképzésre előírni, illetve ezen akarat hiányának milyen következményei lehetnek. Szó volt a szerződéskötési elemekről, az általános szerződési feltételekről, standard-szerződésekről, egyoldalú kötelezettségvállalásról, kereskedelmi szokásról, valamint említésre kerültek a szerződés kötelező tartalmi kellékei.
A előadásokat Prof. Peter Bydlinski a "Szerződéskötésre vonatkozó formai követelmények európai szabályozása" címmel folytatta. Véleménye szerint a közösségi jog nem tartalmaz a formai követelményekre vonatkozóan egyértelmű előírásokat, a heterogén szabályok szórványosan, rendszertelenül élnek.
Találhatunk formai követelményeket szerződésekre, egyéb jogügyletekre és egyoldalú jognyilatkozatokra (pl. elállás), melyekre vonatkozhat az írásbeliség követelménye akár elektronikus, akár bírói vagy közjegyzői hitelesítéssel. Szerződéseknél olyan speciális kérdések is adódnak, hogy szükséges-e a fél sajátkezű aláírása, mindkét szerződési nyilatkozatra vonatkozik-e az írásbeliség, a formai követelmények a szerződés érvényességének feltételét képezik-e, illetve ki hivatkozhat a formai követelmények megsértésére.
Az összehangolt szabályozás hiányára Bydlinski több európai irányelvet is megnevezett. A fogyasztói hitelszerződésről szóló 87/102/EGK irányelv 6. cikke 3. bekezdése garanciális szabályt tartalmaz, a kereskedelmi ügynökökről szóló 86/653/EGK irányelv 20. cikk 2. bekezdése a versenykizáró megállapodásról és az írásbeliség követelményéről, az utazási és utazásszervezői 90/314/EGK irányelv 4. cikke és a Timesharing szerződésekről szóló 94/47/EK irányelv 4. cikke írásbeliségről és tartalmi követelményekről, épp így a fogyasztói hitelszerződésekről szóló említett irányelv 4. cikk 1. bekezdése. Kihangsúlyozta, hogy olyan központi kérdések, mint a formai előírások megsértésének jogkövetkezményei a legtöbb esetben nincsenek szabályozva. Kérdés, hogy ezt a nemzeti jogalkotóknak kell e teljes egészében megoldani, vagy pedig az irányelvekre is tekintettel kell lenni. Ebből a tényből és abból, hogy a formai követelmények megszegésének következményeiről jogalkotói és jogalkalmazói szinten alig esik szó, következik, hogy nem tűnik elképzelhetőnek a meglévő szabályokból, - még ha csak kezdetleges formában is - olyan rendszer képzése, mely akár egy Európai Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályának alapját képezhetné.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
