A társadalombiztosítás kiigazítására és a munkavállalói jogok megóvására irányuló, 1999. január 1. napján hatályba lépett törvény a német szociális törvénykönyvet (SGB) módosította.
A módosítás arra irányult, hogy a társadalombiztosítási járulék-fizetés szempontjából a munkaviszonyban végzett önállótlan munkavégzésnek az ilyen járulék-fizetési kötelezettség alá nem, illetve csupán korlátozottan eső, önálló munkavégzéstől történő egységes elhatárolását elősegítse.
A törvény rendelkezései szerint mindenekelőtt azt kellett megállapítani, hogy a látszólag önálló személy a társadalombiztosítás szempontjából foglalkoztatott-e. Igenlő esetben a vizsgált személy társadalombiztosításra kötelezett (ún. látszólag önálló, Scheinselbstandiger). Nemleges esetben a vizsgált személy nem tekinthető foglalkoztatottnak, így a munkavállalóval egy tekintet alá eső, önálló személyként (arbeitnehmerahnliche Person) legfeljebb nyugdíjbiztosításra lehet kötelezett.
E vizsgálat során a szociális törvénykönyv IV. 7. bekezdése alapján először a látszólagos önállóság fennállását kell elbírálni. Ha ez megállapítható, további vizsgálatnak nincs helye. Nemleges esetben viszont a szociális törvénykönyv VI. 2. § 9. pontja alapján még azt kell vizsgálni, hogy az önállóan tevékenykedő egy tekintet alá esik-e a munkavállalóval, hasonló-e a munkavállalóhoz.
A látszólagosan önálló személy alakilag önállóan tevékenykedőnek tűnik, mégis a törvényhozó akarata szerint jogpolitikai (az ilyen személy védelemre szoruló volta, a társadalombiztosítási rendszer stabilizálása) okból teljes egészében a társadalombiztosítás hatálya alá tartozik.
Mentesülnek a látszólagos önállóság vizsgálata alól a következők:
- általában a kereskedelmi ügynökök, ha lényegében szabadon alakítják tevékenységüket és maguk határozzák meg a munkaidejüket,
- a csekély mértékben foglalkoztatottak, az ún. 630 DEM-állást betöltők,
- ha a kérdéses tevékenységet jogi személy, ideértve az egyszemélyes kft.-t is, látja el.
Harmadik személy javára munkát végző minden más személy az előbbi vizsgálat alá esik.
A látszólagos önállóság meghatározása céljából a törvény négy ismérvet határoz meg:
a) a kérdéses tevékenységgel kapcsolatban - a családhoz tartozók kivételével - nem foglalkoztat társadalombiztosításra kötelezett más személyt,
b) a vizsgált személy rendszeresen és lényegesen csupán egy foglalkoztató javára tevékenykedik,
c) a foglalkoztató javára végzett tipikus munkavállalói szolgáltatásról van szó: a vizsgált személy a megbízó utasítási jogköre alá és annak munkaszervezetébe tartozik,
d) a vizsgált személy a piacon nem lép fel vállalkozói tevékenységgel.
Ha ebből a négy ismérvből legalább kettő fennáll, a törvény szerint azt kell vélelmezni, hogy az érintett személyt munkabér ellenében foglalkoztatják. Ennek következtében a látszólagosan önálló és annak megbízója/foglalkoztatója a munkaviszonyhoz hasonlóan fele-fele arányban viseli a társadalombiztosítási szerv részére fizetendő társadalombiztosítási járulékokat.
A látszólagos önállóság ismérvei szempontjából a gyakorlat szerint a következők lehetnek lényegesek.
Ad a) A családhoz tartozó személyek a következők:
- közeli rokonok, így a gyermek, unoka, szülő, nagyszülő, testvér,
- a házastárs közeli hozzátartozói, így a vő, a meny, após, anyós, mostoha-unoka, a testvér házastársa, a házastárs testvére,
- a vizsgált személy vagy házastársa nevelt gyermeke.
Ha a csekély mértékben foglalkoztatott a - társadalombiztosításra kötelezett főfoglalkozásával való összeszámítás alapján társadalombiztosításra kötelezett, a munkát végző munkavállalónak minősül.
Ad b) Egy megbízóval/foglalkoztatóval bármilyen tényleges kapcsolat fennállása elégséges, tekintet nélkül arra, hogy van-e a felek között írásba foglalt szerződés vagy nincs. Elég tehát a melléktevékenység is.
Olyan szerződési kikötés, amely megengedi a más megbízó/foglalkoztató javára való munkavégzést, ilyen tényleges kapcsolat nélkül nem zárja ki ezen ismérv fennállását. A több megbízóval való kapcsolat tehát csupán egy adat arra nézve, hogy ez az ismérv nem áll fenn. Nem szükséges, hogy a több megbízóval való kapcsolat egyidejű legyen.
A gyakorlat az egy megbízóval való rendszeres és lényeges munkakapcsolatot abban az esetben állapítja meg, ha az érintett személy önálló tevékenységből eredő jövedelmének legalább 5/6 részét egy megbízótól szerzi meg. A számítási időszak általában a naptári év.
Nem az összes keresőtevékenységből származó jövedelem aránya a lényeges, hanem az, hogy a vizsgálat alá eső önálló tevékenységből származó bevétel 5/6-a, vagyis annak 83%-a egy megbízóval fennálló és a vizsgálat alá eső önálló tevékenységből származzon. Ha több megbízó javára tevékenykedik valaki, és az e tevékenységekből származó jövedelem egyike sem éri el az 5/6-os határt, e jövedelmeket akkor kell összeszámítani, ha egy konszernhez tartozó vállalatokról van szó.
Ad c) A foglalkoztatottakra jellemző munkaszolgáltatások szempontjából a munkajogi ítélkezési gyakorlat által a munkavállalónak az önállóaktól történő elhatárolása céljából kialakított személyes függőség ismérve az irányadó. Különösen gondos vizsgálatot és elhatárolást igényel, ha a foglalkoztató munkavállalókat és ún. szabad munkatársakat egyaránt foglalkoztat, ilyenkor az egyes tevékenységeket gondosan egybe kell vetni és egymástól el kell határolni.
A foglalkoztatottakra jellemző munkaszolgáltatásokra utaló körülmények:
- a tevékenység végzésének helyére, idejére és - jellegére kiterjedő utasítási jog,
- a munkahelyi szervezetbe való beiktatás, különösen a munkavégzés személyes kötelezettsége, vagyis abban
történt megállapodás, hogy harmadik személy nem vehető igénybe a szolgálat teljesítése során.
Elsődlegesen tehát a munkateljesítés körülményei a lényegesek, s annak nincs jelentősége, hogy a felek a szerződéses jogviszonyukat miként nevezték meg. Ha a megállapodás és annak gyakorlati végrehajtása nem egyezik, az utóbbi a döntő.
Ad d) A piacon történő vállalkozói tevékenykedés, illetve annak hiánya kérdésében a törvény alapján a gazdasági szemlélet érvényesül. Ennek értelmében az önállóan munkát végzőre az a jellemző, hogy vállalkozói döntési szabadsága van, amelynél fogva
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
