Dr. Bordás Péter: A helyi vonzatú közfeladatok változásának hatása a helyi költségvetési kiadásokra* (Jegyző, 2017/3., 12-15. o.)

(MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport) A helyi vonzatú feladatok köre alapvetően állandóságot mutat. Viszont ettől eltér az egyes országokban és egy időszakokban helyinek nevezett és valójában ott megszervezett, ellátott közfeladatok köre. Elválnak tehát egymástól a fiskális föderalizmus elmélete által "javasolt" lokális vagy helyi vonzatú feladatok, és az egyes kormányzatok által az adott körülmények, politikák alapján meghatározott helyi közjavak. Bár a feladatátrendeződések mondhatni természetszerű velejárói a modern államoknak, az utóbbi évtized gazdasági válsága felerősítette egyes országokban a reformfolyamatokat.

Ennek egyik megnyilvánulási formája a kormányzati szerepek újraértékelése, mely a válság előtti liberálisabb eszmékkel szemben egyes esetekben az erősebb állami szerepekre hívja fel a figyelmet. A változás irányának vizsgálata tehát nagyon is esedékes a hazai folyamatok tükrében, ugyanis az elmúlt években hazánkban is újraértékelésre került a lokális szint feladatellátó tevékenysége. Ennek egyik fontos eleme az önkormányzati rendszer és a helyi feladatok körének újragondolása volt.

A téma vizsgálatának fontosságát adja az Európai Unió statisztikai hivatalának a nemrégiben közzétett, a 2016-os évre vonatkozó adatsora, mely szerint a magyar önkormányzati rendszer GDP-arányos kiadása 6,1%-ra esett le, mely a 2010-ben mért 12,6%-os mérték óta folyamatos csökkenést mutatott.[1] Önmagában persze ez az arány nem jelent semmit, érdemes az okok után nézni és kicsit közelebbről megvizsgálni a változás körülményeit és eredményét.

Az (ön)kormányzati szerepek átértékelődése a válság után

A helyi önkormányzatok GDP-arányos költségvetési kiadásából számos jellemzőre következtethetünk, így a helyi önkormányzatok által ellátott feladatok nagyságára, a helyi autonómia fokára vagy épp az önkormányzatok és a központi kormányzat viszonyára. Örökzöld kérdés, hogy a helyi kormányzati egységek mekkora pénzügyi és feladatellátási autonómiával rendelkezzenek, mi az, amit a központi kormányzat decentralizál számukra. A gazdasági sokkot követően az egyes európai államok eltérő módon reagáltak a kihívásokra, melyet az Eurostat adatai is jól mutatnak. A 28 tagállam idősoros adatainak bemutatása nélkül a költségvetési kiadások mértéke alapján elmondható, hogy az Európai Unió legtöbb tagállamában nem csökkent a lokális szint szerepe, sőt inkább növekedett, tehát nem az alsóbb szintű kormányzatoktól vontak el feladatokat, vagy nem csökkentették azok támogatását.

1. táblázat

Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján

Az adatok vizsgálatából az látható, hogy a legtöbb tagállamban vagy nem változott jelentős mértékben a helyi szint súlya, vagy éppen növekedett, mint például Belgium, Finnország, Dánia vagy Svédország esetében. Öt országot tudunk megemlíteni, ahol nagyobb mértékben csökkent a helyi szint költségvetési kiadása, így az Egyesült Királyság, Litvánia, Portugália esetében, valamint legjelentősebb mértékben Írországban és Magyarországon. Írország esetében a korábbi, amúgy is alacsony 6,5%-ról 2,2%-ra csökkent a helyi kiadási szint. Hazánk esetében pedig a 2006-os 12,7%-ról 6,1%-ra csökkent a helyi szint GDP-arányos költségvetési kiadása (ld. 1. számú táblázat), azaz majdnem felére esett vissza, melynek indokai többrétűek.

Tehát a válság hatására előkerülő problémák nemcsak nemzetközi szinten hozták felszínre a kormányzati beavatkozás lehetőségét, hanem Magyarországon is.[2] Hazánkban a 2010-es évektől érezhető az állami szerepek növekedésének igénye és gyakorlata, mely számos probléma együttesére vezethető vissza. Ezeket

- 12/13 -

Lentner Csaba az alábbiak szerint foglalja össze: a neoliberális gazdaságpolitikai modell tartós válsága, felértékelődő állami szerepek a közhatalmi funkciók területén, a dekonjunktúra ciklusok ellensúlyozása a szociális-társadalompolitikai beavatkozások területén, Keynes gazdaságfilozófiájának reneszánsza 2007-től, sikeres fiskális és monetáris politikai fordulatra, majd a fenntartható növekedésre képes magyar államműködés.[3]

A hazai folyamatok költségvetési szempontú elemzése

Az új önkormányzati törvény elfogadását követően, a helyi önkormányzatok feladatalapú finanszírozásának bevezetése mellett, számos feladat megszervezésében centralizált megoldások kerültek előtérbe. Jelen tanulmány fókuszában a 2006 és 2014 közötti időszak áll, mely tartalmazza a válság előtti időszakot, valamint a 2010-es kormányváltás időszakát, továbbá az új feladatfinanszírozási időszak első éveit. Az Eurostat folyamatosan gyűjti az Európai Unió tagállamaira, így Magyarországra vonatkozóan is a helyi kormányzati alrendszer kiadására, annak funkcionális megoszlására vonatkozó adatokat, mely közül a 2014-es az utolsó feldolgozott év. A statisztikai hivatal kilenc feladatcsoportba sorolja a kiadásokat, melyek vizsgálatából kiderül, hogy milyen feladatokra mennyit költenek.

A korábban említett okok és folyamatok jól kimutathatóak a 2. számú táblázat adataiból. Egyfelől látható, hogy a válság kirobbanásának évében kis mértékben, de visszaesett a lokális szint költése, mely az akkori megszorító intézkedéseknek tudható be. Ezt követően az látható, hogy a csökkenés nem folytatódott, hanem 2009-2010. évekre visszaállt a korábbi szintre, melynek egyik oka lehetett az épp közelgő választási időszak, mely a helyi költségvetési kiadások általános növekedésével szokott járni. Majd 2011-től ismét csökkent a helyi szint GDP-arányos költése, mely már az új rendszer előszele volt. 2012-től pedig jól kivehető a fokozatosan hatályba lépő Mötv. eredménye.

2. táblázat

Helyi önkormányzati kiadások a GDP %-ában, feladatcsoportokként, 2006-2014 között