Cseresnyés Ferenc kezdeményezésére több mint egy évig tartó előkészület alapján látott napvilágot a PTE Állam- és Jogtudományi Karának fenti című, 19 tanulmányt tartalmazó ünnepi kötete. Szalayné Sándor Erzsébet, a Kar dékánja a kiadvány előszavában többek között megalapozottan állapítja meg: "Az ötvenes évek magyar társadalmának legdinamikusabb erői érezték leginkább lefojtottnak, becsapottnak, megcsalatottnak magukat. Amíg a sztálini rendszer mozdíthatatlannak látszott, addig a társadalom belső feszültségei részben a mélyben maradtak, részben pedig a nem látványos, de annál makacsabb látens kollektív ellenállás jelenségeiben öltöttek testet. Az értelmiségi-pártellenzéki mozgalomnak kulcsszerepe volt abban, hogy a forradalom spontán kirobbanása értelmes, többé-kevésbé egységes irányba terelődött. A forradalmi szervezetek vezetői ekkor zömmel harmincas éveik elején jártak, jóformán a semmiből kerültek elő: az utcák elszánt kissrácait, ipari tanulóit, segédmunkás huszonéveseit nem egy esetben ők vezették. A dolog természete és a tények tanúsága szerint az egyetemi ifjúság és a kezdő egyetemi oktatói réteg körében a forradalom számos követőre talált, akiknek sorsa a forradalom kudarca után megpecsételődött: jelentős részük elhagyta az országot, egy másik csoportot a represszió különféle formái sújtottak, a bebörtönzéstől az állásvesztésig. ... A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1956 dicső törekvéseinek, hősi küzdelmének és vérbefojtásának ötvenedik évfordulója alkalmából e tanulmánygyűjteménnyel tisztelegni kíván: személyes beszámoló ugyanúgy helyet kapott a kötetben, mint az 56-os eseményekkel összefüggő jogintézmények vagy azok sokrétű következményeinek tudományos értékelése."
1. Gál Gyula: Ötvenhatos emlékeim. Aki a forradalom sodrását átélte, csupán törekedhet a tárgyilagosságra - szögezi le Gál Gyula. Személyes élményeinek és értékelő következtetéseinek megfogalmazása rendkívül hasznosnak minősíthetők a jelenlegi és később érdeklődők számára. Kiemeli, hogy az 1956 október 23-ához vezető út fontos állomása volt október 6-a, Rajk László és társai újratemetésének napja. A nap, amely egyébként is a nemzeti gyász napja, jelentős hatással volt a szereplők későbbi gondolkodására. A pécsi események október 22-én kezdődtek, a diákság követeléseinek megfogalmazásával. A következő napok eseményei alatt a Jogi Kar oktatói többnyire együtt voltak, aggódva várták a híreket. Degré Alajos vállalta, hogy a kilengések elkerülése végett a hallgatókat kézben tartja. November 4-éig a "virtuális szabadság" járta át a várost. A tragikus végkifejletet hűen szemlélteti a telefondrótokkal összekötözött 48-as téri Petőfi-szobor. A Karon lefolytatott fegyelmi vizsgálatot követően Gál Gyula megszüntette a Karral fennálló munkaviszonyát, s a gyakorlati életben befutott pályájával párhuzamosan Budapesten folytatta tudományos tevékenységét. Napjainkban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának docense. Nagy idők tanúi - írja kortársairól Gál Gyula. Nagy idők egyik jeles tanújának érdemei elismeréseképpen a pécsi jogi Kar Kari Tanácsa a "Pro Facultate Iuridico-Politica Universitatis Quinqueecclesiensis" érdemérem arany fokozatát adományozta, amelyet Gál Gyula a Kar által 2006 október 6-án rendezett ünnepi emlékülésen vehetett át. Posthumus elismerésként ugyanebben a kari kitüntetésben részesült Degré Alajos és Szotáczky Mihály is.
2. Béli Gábor: Degré Alajos, a jogtörténész. A 75 évet élt kiváló jogtörténész Zalaegerszegen született, gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Már joghallgató korában hozzákezdett a Quadripartitum, a Négyeskönyv anyagainak feldolgozásához. Igazságügyi minisztériumi, majd debreceni működését követően 1949 februárjában került a pécsi Ítélőtáblára bírónak, és még ugyanazon évben megbízott előadóként bemutatkozott a pécsi Jogi Karon. Oktatói munkássága során nagy hangsúlyt fektetett a forrásismeretek elmélyítésére, ezáltal "kényszerítve rá" hallgatóit a Corpus Iuris forgatására. Holub József távozása után, 1953 őszétől nemcsak a magyar, hanem az egyetemes jogtörténet előadásait és gyakorlatait is tartotta és vezette. Adjunktussá 1951-52. tanév elején nevezték ki, docensi kinevezésére azonban nem kerülhetett sor: a forradalom pécsi eseményei kapcsán tanúsított magatartásának eredményeképpen 1957 március 30-án a Jogi Kar dékánja fegyelmi eljárást rendet el vele szemben, és azonnali hatállyal felfüggesztette állásából. A fegyelmi ügy lezárását követően a Zalaegerszegi Állami Levéltár állományába került, ahol haláláig dolgozott. 1982-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának címzetes egyetemi tanára lett. A pé-
- 192/193 -
csi Jogi Kar Kari Tanácsa 1990 február 8-i ülésen rehabilitálta volt oktatóját, semmisnek nyilvánítva a 1957-es dékáni határozatot. A Kar adósa Degré Alajosnak - fogalmazott a kari emlékülésen Ádám Antal, a kötet egyik szerkesztője. Béli Gábornak, a Jogtörténeti Tanszék oktatójának tanulmánya az adósság részbeni törlesztésének is tekinthető.
3. Kengyel Miklós: A kis októberi forradalom 50. évfordulójára. "Három- és Harmincezer/közöttire becsülik / az itt tartózkodó és a betolakodott / hullák együttes számát..." - írja Petri György "A kis októberi forradalom 24. évfordulójára" című versében. Gosztonyi Péter kutatásai szerint a harcoknak - beleértve a sortüzeket is - több mint kétezer polgári áldozata és több mint húszezer sebesültje volt. Haditudósítók szerint a szovjet csapatok legalább 2-2500 fős veszteséget szenvedtek el. Voltak persze közöttük olyanok is, akik a felkelők oldalán küzdve, vagy ennek megtorlásaképpen halálos ítélet folytán vesztették életüket. Az elítéltek legnépesebb csoportját a munkástanácsok és a forradalmi bizottságok tagjai alkották. Még döbbenetesebb az az adat, amely szerint 1956 őszén mintegy kétszázezer ember hagyta el az országot. A Pécsett történteket ugyancsak megtorlások követték: a felállított statáriális bíróság már 1956 december 19-én is hozott halálos ítéletet. Ma, ötven évvel később - állítja Kengyel Miklós - a protokoll unalma és a kényszeredettség áporodott levegője járja át az ünnepi megemlékezéseket. Ezen csodálkozni nem lehet, hiszen "... utólag nem lehet átlopakodni az egyik oldalról a másikra, aztán meg vissza; hol így, hol úgy, átértékelve az elveket azt állítani, hogy a barikádnak nem is volt két oldala..."
4. Horváth Csaba: 1956 értékelése a magyar történetilletve politikatudományban 1989-ig. A korabeli politikai publicisztikában az 1956 októberében-novemberében történtek értékelése igen változatos képet mutat: tüntetés, felkelés, demokratikus mozgalom, forradalom, ellenforradalom, lázadás, fasiszta felkelés, szabadságharc, stb. November 4-én kora reggel a szolnoki rádióban beolvasott, Kádár Jánostól származó proklamáció azzal ért véget, hogy a szovjet hadsereg segíti "népünket a reakció sötét erőinek szétverésében és abban, hogy helyreállíthassuk a rendet és a nyugalmat". A "hivatalos" politika- illetve történettudományban a rendszerváltoztatásig bezárólag tükröződik a korszak ideológiai szemlélete: a Fehér Könyvek fasiszta, ellenforradalmi lázadásnak értékelték 1956-ot; Hollós Ervin a hatvanas évek elején publikált munkájában a Nagy Imre-csoportot tartotta "fő bűnösnek"; Molnár János 1967-ben a szocializmus elleni lázadásként aposztrofálja a forradalmat; Berecz János 1981-ben "ellenforradalmi lázadásról" értekezik. Gyurkó László 1987-ben kijelenti: "az, hogy valaki forradalomnak vagy ellenforradalomnak minősíti 1956-ot, mindmáig politikai hitvallást is jelent". Az 1989-ben megjelent munkák már a forradalom átértékelésével, a többpártrendszer legitimálásával foglalkoznak.
5. Bruhács János: 1956 a nemzetközi jogban. Az ENSZ keretein belül először 1956 október 27-én került terítékre a "magyar kérdés", amikor is közös amerikai-brit-francia javaslat kezdeményezte a Biztonsági Tanács összehívását. E napirend tárgyában a BT összesen 4 ülést tartott, a Szovjetunió azonban vétójogával élve minden alkalommal megakadályozta érdemi határozat elfogadását. A Közgyűlés rendkívüli ülésszaka azonban 1956 november 4-én határozatot fogadott el, amelyben felhívja a szovjet kormányt arra, hogy szüntessen meg minden támadást a magyar nép ellen és tartózkodjon a beavatkozás minden más formájától - különösen a fegyveres intervenciótól - Magyarország belügyeibe. Mivel ennek az aktusnak gyakorlati következménye nem lett, az ENSZ Közgyűlése november 9-én további két határozatában sürgette a helyzet mielőbbi rendezését.
A magyar forradalmat a nemzetközi jog szemszögéből vizsgálva a legfontosabb kérdés, hogy az esemény nemzetközi fegyveres összeütközésnek, vagy nem-nemzetközi fegyveres összeütközésnek minősíthető-e. A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben hozott végzése értelmében a forradalom november 4-éig nem-nemzetközi jellegű fegyveres összeütközésnek tekintendő, a megszállást követően azonban nemzetközi fegyveres összeütközéssé vált. Továbbra is nyitott azonban a kérdés, miszerint a felkérésre történt katonai beavatkozás nem transzformálja-e a nem-nemzetközi jellegű fegyveres összeütközést nemzetközi fegyveres összeütközéssé.
6. Cseresnyés Ferenc: A nemzetközi menekültjog alkalmazása Ausztriában az 56-os menekültek befogadásánál. A Genfi Menekültügyi Egyezmény - amelyet 1951 július 28-án hirdettek ki - nagylelkű alkalmazásának egyik eklatáns példája az 1956-os magyarországi menekültekkel kapcsolatos ausztriai eljárás. Helmer osztrák belügyminiszter még 1956 október 26-án úgy rendelkezett, hogy valamennyi magyar menekültnek (politikai hovatartozásra tekintet nélkül) menedéket kell kapnia. Ausztria ezzel a kijelentéssel - önfeláldozóan - igen nagy kockázatot vállalt magára: nem lehetett ugyanis megbecsülni azt, mennyi magyar él majd a nyugatra távozás lehetőségével. Az osztrák kormány szolidaritása példátlan, fegyelembe véve más államok magatartását, akik olykor meg a felajánlott segítséget is nehézkesen vitték végbe. Ausztria 1956 novemberében kért segítséget a rá nehezedő terhek enyhítésében a nyugati államoktól, amelyet azok - Ausztria határozott fellépésének köszönhetően - némi késlekedéssel teljesítettek is. A kérdéssel foglalkozó számos kutató
- 193/194 -
megállapítja, hogy Ausztria magatartása az első példa a nagyvonalú befogadásra, kevesen rögzítik azonban azt, hogy ugyanez a cselekedet a kétoldalú (kormányközi) kapcsolatok háttérbe szorulásának egyik első megnyilvánulásaként is értékelhető.
7. Kajtár István: A forradalmak és a szabadságharcok jelképeiről. Az 1956-os forradalom és utóéletének szimbolikája sokszínű. A szimbólumok keletkezésének, illetve érvényesülésének időszaka több szakaszra osztható. Az események alatt keletkezett szimbólumok legjelentősebbje a lyukas zászló, a ledöntött Sztálin-szobor, valamint a "pesti srác" már-már mitizált képe. A megtorlás ellenjelképeinek központi alakja a karhatalmista, a pufajkás. Az első '56-os emléktáblát a badacsonytomaji katolikus templom falán találjuk. A menekültek jóvoltából számos emléktábla emlékeztet külföldön: a Hazához a távolból is kötődni kell. A rendszerváltozás utáni emlékművek alaptípusai a kopjafa, kereszt, kő, jelképes sír; kiemelkedő a pesti srác emlékműve. A kitüntetések sora ugyancsak a szimbólumrendszer része: '56-os emlékérem, '56-os emléklap, a Nagy Imre érdemrend. Számos közterünk visel a forradalomra utaló nevet. A jövő nagy kérdése, hogy a megemlékezések során a forradalom és a szabadságharc szimbolikája, a nemzet históriai emlékezetében milyen egységes vagy megosztott optikán keresztül tükröződik a következő nemzedékekhez - teszi fel a kérdést Kajtár István.
8. Horváth Sándor: A szocialista adórendszer változásai 1945-1968 között. A szocializmus időszakában az állam soha nem látott feladatokra vállalkozott, és ennek természetes következményeként jelentősen növelte a társadalmon belüli újraelosztás arányát. Az 1945 és 1968 közötti adórendszer hűen tükrözi a korszak gazdaságpolitikáját. Az 1945-öt követő néhány év legszembetűnőbb adójogi újdonsága az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma: előbbit azok fizették, akiknek vagyona meghaladta a 75 000 forintot, utóbbit pedig azok, akiknek vagyona a háborús években legalább 50 000 forinttal szaporodott (mindezeket a "háborús nyereségek" adóztatásának szándékával indokolták). A későbbiekben is számos érdekességgel találkozhatunk: a 60-as évek adójoga "a szocializmus teljes felépítése korszakának" jegyében született. Az új gazdaságirányítási mechanizmus bevezetése az adórendszerben is jelentős változásokat indukált, s ebben az időszakban született az adóigazgatási eljárás új szabályozása is.
9. Tóth Mihály: Kísérlet a hazai és nemzetközi büntetőjog konfliktusának megoldására: a "sortűzperek" története. A Magyar Köztársaság Kormánya 1993-ban bizottságot hozott létre, melynek feladata az volt, hogy a történettudomány eszközeivel vizsgálja meg az 1956-ot követő megtorlások pontos körülményeit. A vizsgálat eredményeképpen politikai szándék fogalmazódott meg a sortüzek tetteseinek felelősségre vonására, azonban az ezt a célt szolgálni kívánó "Zétényi-Takács-féle" törvény nem állta ki az alkotmányosság próbáját. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet megállapító határozatának azóta sokat idézett fordulata a taláros testület egyik legismertebb kijelentésévé vált: "jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani". Az ezt követő időszakban (1993-tól) tudományos vita indult meg atekintetben, hogy a sortüzekkel összefüggésben elkövetett tetteket el lehetne helyezni az el nem évülő bűncselekmények körében. Az ilyen tartalmú gondolkodás termékeként megszületett újabb törvényt az Alkotmánybíróság szintén nem ítélte alkotmányosnak, ám egyúttal felhívta a figyelmet a Genfi Egyezmény vonatkozó cikkeire. Ennek következményeképpen vádemelések szület(het)tek a sortüzek ügyében: a magyar bíróságok az 1956 október 23-a és november 4-e közötti időszak vonatkozásában szembekerültek a "nem-nemzetközi jellegű fegyveres ösz-szeütközés" megállapíthatóságának kérdésével, melyet végérvényesen a Legfelsőbb Bíróság döntött el. Az eljárások végkimenetelét vizsgálva megállapítható, hogy - a büntetőjog szempontjából - a kérdés legfőbb tanulsága az, hogy a majd' egy évtizednyi dogmatikai és gyakorlati kérdések egymásutánisága immár világos elméleti hátteret nyújt a nemzetközi jog és a hazai büntetőjog kollíziójának feloldásához.
10. Kiss György: Az ellentétes érdekek integrálása és következményei a munkajogban. Egy elbukott forradalom súlya hatásában mérhető le. Ez a hatás az 1956-os események utóéletének keretében a szocialista rendszer egyik jellemző intézményének, a munkaügyi, illetve a foglalkoztatáspolitikának fejlődése kiváló indikátornak bizonyul. Az alapkérdés az, hogy a más részére végzett munkatevékenységek közül egyesek realizálásához miért szükséges az egyik fél alárendeltsége, másokhoz pedig miért nem. 1945-től 1989-ig a jogalkotás és a jogalkalmazás is érdekes folyamaton ment át, melynek jelentős állomásai a jogalkotási lépésekhez köthetőek. A magyar munkajog szabályozórendszere úgy alakult át, hogy számos elemet megőrzött, illetve kénytelen volt megőrizni a korábbi munkajogi szemléletből. Ennek oka alapvetően az volt, hogy az adott gazdasági-politikai viszonyok között a jogalkotónak nem volt lehetősége az európai munkajogot jellemző rendszereknek a magyar munkajogba történő átültetésére.
11. Andrássy György: A politikai hivatás erkölcsi tartalmáról. Az a "jó", amelyet az államnak és a jognak természeténél fogva hordoznia kell, s amely ezért kijelöli a politikai hivatás erkölcsi sajátosságait is, valamint annak a "rossznak" az arcai, amely a politikai hivatás erkölcsi követelményeinek megsértéséből
- 194/195 -
fakad, és óhatatlanul ellenérzéseket kelt a közösség tagjaiban: a hatalom erkölcsi természete és e hatalom elfajulásának formáiként azonosítható. Közkeletű vélekedés, miszerint a politikát és az erkölcsöt nem szabad összekeverni; ennek nyomán az elméleti gondolkodást zavarba ejtő kettősség jellemzi: a politika és az erkölcs összekötése, illetőleg szétválasztása összetett kérdésként jelenik meg. A hatalom sokszor elfajul, megromlik. A politika hivatása, erkölcsi tartalma nem, vagy nem megfelelő mértékben érvényesül a politikai gyakorlatban. A hatalom elfajulásának, a politikai hivatás eltorzulásának, megromlásának köznapibb változata a korrupció, amely a szó eredeti értelmében is megrontást, megvesztegetést, valamilyen kártételt, rossz útra csábítást jelent. Ez összefügg azzal, hogy korunkban az állam rendkívül széles körben hoz a gazdasági és társadalmi élet szereplőit igen érzékenyen érintő döntéseket. A politikai hivatás megromlása nemcsak a korrupcióval, hanem a politikai versengéssel, a hatalom megszerzéséért és megtartásáért vívott harcokkal is szorosan összefügg. A modern demokráciában a kormányzó politikusok kutyaszorítóba kerülnek: úgy kell megfelelniük a morális elvárásoknak, hogy közben kötelességeikkel nehezen összeegyeztethető politikai játszmákban is részt kell venniük. Ennek alátámasztására kritikus megállapítások olvashatók a hazai politikai gyakorlat bizonyos összetevőiről.
12. Ádám Antal: Losonczy István bölcselete a 19. és a 20. századi európai filozófiák között. Losonczy István 1908 szeptember 3-án született Dombóváron, s az országban legfiatalabbként 1940 október 19-én nevezték ki egyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá a pécsi Jogi Kar Jogbölcseleti Tanszékére. Irk Albert nyugdíjazása után vette át a Büntetőjogi Tanszék vezetését. 1974-ben vonult nyugállományba, halála 1980 december 29-én következett be. Losonczy 1948-ban megjelent jogbölcseleti jegyzetében fogalmazta meg először ún. realista filozófiai koncepcióját. A valóság rétegződéséről szólva hét nagy csoportot különböztet meg. Az értékelméletek (axiológiák) kapcsán bemutatja az idealisztikus és realisztikus megoldási lehetőségeket, majd saját értéktani koncepciójával igyekszik választ adni az alapvető kérdésekre. A XIX. és a XX. századi filozófiai irányzatok tekintetében megállapítható, hogy számos párhuzamosság és különbözőség mutatható ki e filozófiák és Losonczy bölcselete között. E nézeteket Losonczy behatóan ismerte, de nem vetette azokat össze saját felfogásával. Ezt a feladatot Ádám Antal - főleg a tudományelméletek, a pozitivizmus, a neopozitivizmus, a kritikai racionalizmus és a strukturalizmus jellemzőinek felidézésével - törekedett elvégezni tanulmányában. Losonczy szellemiségének és szuverén személyiségének eklatáns kifejeződése '56-os szerepvállalása. Tagja volt ugyanis annak az oktatói testületnek, amely a legnehezebb időkben körültekintő felelősséggel igyekezett intézni a Kar oktatóinak és hallgatóinak ügyeit.
13. Visegrády Antal: Összehasonlító bírói etika. Az állam előtti társadalomban a jogot ismerők és alkalmazók szerepe a varázslókhoz, a papokéhoz hasonlított. A kereszténység államvallássá tételét követően a földi igazságszolgáltatás királyi felségjog lett, majd az újkorban kialakult a hivatásos bíráskodás. A bírák függetlenségét garantáló első közjogi dokumentum az angliai Act of Settlement (1701) volt. A magyar jogfejlődésben a bírói függetlenség elve több mint 500 éves múltra tekint vissza. A jó bíró jellegzetességei mindig is foglalkoztatták a jogtudósokat, jogalkalmazókat. A XX. század elejének jogirodalmában a jó bíró jellemrajzában a pártatlanság, a szenvedélyektől és előítéletektől való mentesség, a tárgyilagosság vonásait szokták kiemelni. Korszakunkban mindezek kiegészülnek a nyitottság követelményével, a társadalmi érzékenységgel, a fantázia szükségességével, valamint a jogethos kívánalmával. Napjainkban sem problémamentes a jó bíróval szemben a politikamentesség igénye.
14. Ivancsics Imre: A kistérségek szerepe az államigazgatási feladatok ellátásában. A közigazgatási rendszer és a közigazgatás-tudomány egyik alapproblémája a feladat- és hatáskör-telepítés rendszere. Hazánkban a rendszerváltoztatás óta szinte állandó vita zajlik a közigazgatás átszervezésén, amelynek egyik szelete, a területi közigazgatás. A 2002-ben az Országgyűlés elé került Kormányprogram tartalmazta azt a kijelentést, miszerint "a Kormány egyik alapvető feladata a decentralizáció, a túlzottan központosított kormányzati hatalom ésszerű lebontása". A 2004. évi Kormányprogram "elodázhatatlannak" ítélte a közigazgatás reformját, és fenntartotta a kijelölt irányt, a decentralizációt és a regionalizációt. A 2006-ban megalkotott Kormányprogram újdonságot e tekintetben nem tartalmaz, de kiolvasható belőle a kistérségek kialakítására irányuló törekvés felerősödése. Ez utóbbival kapcsolatban számos elméleti és gyakorlati probléma fogalmazható meg. Külön figyelmet érdekel, hogy a kistérségek milyen munkaszervezetben látják el tevékenységüket. Ennek egyik - preferálható - megoldása az, hogy kistérségi szinten az államigazgatási feladatokat a székhely település polgármesteri hivatalának szervezeti rendszerében lássák el.
15. Kecskés László: Szuverenitásunknak egy másfajta korlátozásáról - most integrációs okokból. Magyarország Európai Unióhoz csatlakozásának közjogi kérdéseit áttekintve különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az Alkotmánybíróság két határozatának következtében 1998-tól mennyiségi robbanás volt megfigyelhető az ez irányú kutatások terén. A
- 195/196 -
2002-ben mandátumot szerzett Országgyűlés nagy elánnal látott hozzá az akkor szükségesnek tűnő alkotmánymódosításhoz. Ennek eredményét szemlélve megállapítható, hogy a munkának kapkodó jellege volt. De lege ferenda megfogalmazható, hogy az alkotmánymódosítási tilalmak technikáját alkalmazva az állami szuverenitás ún. belső köre könnyen védhető lenne. Ennek lényege, hogy az alkotmánymódosítási tilalmak tárgy szerinti felsorolása tartalmazhatja a szuverenitás magvához tartozó értékeket és jellemzőket, melyek védelme esetén az európai integrációban részt vevő tagállam azért nemzetállam is marad. A csatlakozási klauzula továbbfejlesztésén gondolkodva lehetséges megoldásként fogalmazható meg, hogy az alapvető szuverenitási követelmények védelme generálklauzulaként, az alkotmánymódosítási tilalommal védett szuverenitási esetkör pedig taxatív felsorolással legyen megfogalmazva.
16. Kiss László: Keresetlen gondolatok a demokráciáról - ahogy az alkotmánybíró látja. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a szuverenitás és a jogállamiság garanciáival, értékelemeivel, kevéssé élénk azonban ez a gyakorlat a demokrácia alkotóelemeivel kapcsolatban. Ugyancsak kevés szó esett az ún. közreműködői jogokról, amelyek az érintett szervezeteket bekapcsolhatják a döntéshozatali mechanizmusba. Alapvetően következetes az Alkotmánybíróság az ún. "kellő idő" határainak meghatározásában. Előfordult persze, hogy a testület többségi határozata egy rendkívül rövid - 3 napos - határidő védelmére kelt egy rendkívül fontos politikai alapjog érvényesíthetőségének kérdésében. Az érthetőség és az áttekinthetőség követelményével az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott. Megállapítható viszont, hogy a demokrácia elve és tartalma közvetlenül nem, vagy csak alig jelent meg az Alkotmánybíróság határozataiban.
17. Petrétei József: A minősített időszakokra vonatkozó alkotmányi (törvényi) szabályozás sajátosságai. A Magyar Köztársaság egyik legfontosabb feladata függetlenségének megóvása, hiszen ha a szuverenitás sérül, hiányoznak az állami cselekvőképesség előfeltételei. Az alaptörvény korlátokat is állít az állami szervek működése tekintetében: megfogalmazza, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. A "lényeges tartalom" értelmezése az Alkotmánybíróság gyakorlatában rendkívül jelentős. Előfordulhatnak olyan rendkívüli helyzetek, amikor az állam csak úgy tudja oltalmazni a joghatósága alatt állók alapvető jogait, ha egyes alapjogok gyakorlása tekintetében az említetteknél erősebb korlátozást tartalmaz. Az ilyen "minősített időszakokban" rendkívüli jogrend érvényesül, amelynek alapvető korlátait is az Alkotmány állapítja meg. Ilyen esetek a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a veszélyhelyzet és a megelőző védelmi helyzet. Az Alkotmány ezekben az esetekben az alapvető jogok gyakorlásának felfüggesztését, illetőleg az általánosnál szélesebb mértékű korlátozását teszi lehetővé. Az ezekre az időszakokra vonatkozó törvényi szabályozást is megvizsgálva megállapítható, hogy a viszonylag részletes jogi háttér ellenére sem megnyugtató az előírásrendszer tartalma. Bár ilyen helyzetek kialakulása nem gyakori jelenség, a pontos jogi háttér kidolgozása elengedhetetlen.
18. Tremmel Flórián: "Kemény" és "puha" alapelvek az új magyar büntetőeljárásban. A korábbi és az új Be. között már első ránézésre is lényeges eltérések figyelhetőek meg: a régi Be. tizenegy, míg az új csupán néhány alapelvet tartalmaz expressis verbis. Az egyes alapelvek tételes vizsgálata után kétségkívül megállapítható, hogy az új Be. alapelvrendszerét tekintve jelentős visszalépést jelent a régi Be.-hez képest. Többek között ezért (is) szükséges mielőbb kimunkálni az ún. "puha" alapelvek körét, mely elsősorban a jogtudomány művelőinek felelőssége. Megállapítható továbbá, hogy a kemény alapelvek első alkalommal történő rögzítése rendszerint jelentős előrelépés mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban; ez még akkor is igaz, ha azok a későbbiekben lex imperfectának bizonyulnak.
19. Korinek László: A XXI. század kriminológiája. A kriminológiai gondolkodás leginkább egy eklektikus képzőművészeti alkotáshoz hasonlítható. Ennek ellenére megállapítható, hogy a kriminológia tudományának kialakulását a bűnözés önálló - valláserkölcsi rendszertől függetlenedő - jelenségként történő szemlélete tette szükségessé. Napjainkban a kriminalitás kezelése egyre inkább a helyi bűnüldözés, a megelőzés pedig a települési és területi önkormányzatok feladatává válik. Ehhez elengedhetetlenül szükséges olyan szakemberek bevonása, akik segíteni tudnak a kitűzött célok elérésében. A bűnmegelőzés tudományos megalapozása tehát alkalmazott kriminológiaként is felfogható. Tematikáját tekintve a kriminológiának a jövőben nagy figyelmet kell fordítania a helyi bűnözés alakulására, nem kerülhetőek meg azonban a globális fejlemények sem, hiszen azok jellemzője, hogy hatásaik közvetlenül vagy közvetve érintik az emberek mindennapjait. ■
JEGYZETEK
* Szerk. Ádám Antal-Cseresnyés Ferenc-Kajtár István, PTE ÁJK, Pécs 2006. 375 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
