A tanulmány tárgyát az Európai Bizottság 2016. július 4-i, spanyolországi hivatásos labdarúgókluboknak nyújtott állami támogatásokról hozott három, különböző intézkedéseket vizsgáló határozatával szemben indított perekben született uniós bírósági ítéletek képezik. A téma - azon túlmenően, hogy a futballklubok anyagi helyzete a közelmúltban több esemény (Európai Szuperliga terve, Messi átigazolása) kapcsán is fókuszba került - jogi szempontból amiatt érdekes, mert a három határozatból egyet teljesen, egy másikat pedig két csapatra vonatkozó részében jogerősen megsemmisítettek, míg a harmadik klubra vonatkozó fellebbezés alatt áll, így jelenleg egyedül az FC Barcelona adókedvezménye ügyében hozott bizottsági döntés minősült jogszerűnek - de ezt is csak a Bíróság 2021. márciusi fellebbezési ítéletében mondták ki. Érdemes végigvenni, hogy milyen intézkedések miatt indultak az eljárások, mik voltak azok a jogalapok, amelyekre a klubok eredményesen hivatkoztak, illetve mik voltak a futballpiac sajátosságaira vonatkozó, akár sikeres, akár sikertelen érvelések. A tanulmány végén pedig kísérletet teszek arra, hogy a futballklubok számára releváns tanulságokat vonjak le az ítéletekből, ami azért fontos, mert egy esetlegesen jogszerűtlen állami támogatás esetén a visszafizettetés kockázatát egyedül ők, a kedvezményezettek viselik.
The present study focuses on the judgments of the EU Court of Justice in the cases brought against the three decisions of the European Commission of 4 July 2016 on state aid to professional football clubs in Spain, which concerned different measures. In addition to the recent focus on the financial situation of football clubs in several events (European Super League plan, Messi transfer), the topic is interesting from a legal point of view because one of the three decisions has been annulled with final effect in its entirety, another one has been annulled with final effect for two teams, while the third is under appeal, so that currently only the Commission's decision on the FC Barcelona tax relief is considered lawful - but this was only ruled on in the Court of Justice's appeal judgment of March 2021. It is worth taking a look at the measures that led to the proceedings, the grounds on which the clubs successfully argued and the arguments, successful or not, concerning the specificities of the football market. At the end of the paper, I will attempt to draw lessons relevant to football clubs from the judgments, which is important because they alone, the beneficiaries, bear the risk of recovery in the event of possible illegal state aid.
Die vorliegende Studie befasst sich mit den Urteilen des Gerichtshofs der Europäischen Union in den Klagen gegen die drei Entscheidungen der Europäischen Kommission vom 4. Juli 2016 über staatliche Beihilfen für Profifußballvereine in Spanien, die unterschiedliche Maßnahmen betrafen. Abgesehen davon, dass die finanzielle Situation der Fußballvereine in letzter Zeit durch mehrere Ereignisse (Plan für die europäische Superliga, Messi-Transfer) in den Mittelpunkt gerückt ist, ist das Thema auch aus rechtlicher Sicht interessant, da eine der drei Entscheidungen in ihrer Gesamtheit rechtskräftig für nichtig erklärt wurde, eine weitere Entscheidung für zwei Mannschaften rechtskräftig für nichtig erklärt wurde, während gegen die dritte Entscheidung Berufung eingelegt wurde, so dass derzeit nur die Entscheidung der Kommission über die Steuererleichterung für den FC Barcelona als rechtmäßig angesehen wird - diese wurde jedoch erst im Berufungsurteil des Gerichtshofs vom März 2021 entschieden. Es lohnt sich, einen Blick auf die Maßnahmen zu werfen, die zu dem Verfahren geführt haben, auf die Gründe, mit denen die Vereine erfolgreich argumentiert haben, und auf die Argumente, die - erfolgreich oder nicht - die Besonderheiten des Fußballmarktes betreffen. Am Ende der Abhandlung werde ich versuchen, aus den Urteilen Lehren zu ziehen, die für Fußballvereine relevant sind, was wichtig ist, weil nur sie, die Begünstigten, das Risiko der Rückforderung im Falle einer möglichen rechtswidrigen staatlichen Beihilfe tragen.
- 1/2 -
2016. július 4-én az Európai Bizottság három határozatot hozott spanyolországi hivatásos labdarúgókluboknak nyújtott állítólagos állami támogatásokról: egyrészt a Fútbol Club Barcelona (a továbbiakban: FC Barcelona), a Club Atlético Osasuna, az Athletic Club Bilbao és a Real Madrid Club de Fútbol (a továbbiakban: Real Madrid CF) részére nyújtott kedvezményes társaságiadó-mértékről, másrészt a Real Madrid CF részére elmaradt ingatlanátruházás miatt nyújtott kompenzációról, harmadrészt a Valencia Club de Fútbol (a továbbiakban: Valencia CF), a Hércules Club de Fútból (a továbbiakban: Hércules CF) és az Elche Club de Fútbol (a továbbiakban: Elche CF) számára nyújtott kezességvállalásról. A Bizottság mind a három intézkedést úgy értékelte, hogy azok jogellenesen bevezetett és a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást tartalmaznak, ezért Spanyolországot kötelezte arra, hogy a kedvezményezett klubokkal fizettesse vissza az uniós jogba ütköző módon nyújtott támogatási összegeket. Mindhárom határozatot megtámadták az Európai Unió Bírósága előtt, azzal, hogy a kedvezményes társaságiadó-mértékről szóló döntést a négy megnevezett kedvezményezett körül csak kettő, az FC Barcelona és az Athletic Club Bilbao támadta meg. Az Európai Unió Törvényszéke (a továbbiakban: Törvényszék), illetve az EU Bíróság előtti eljárások jogerősen lezárultak - egy kivétellel: a Valencia CF részére nyújtott kezességvállalással kapcsolatos ügyben az elemzés lezárásakor még folyamatban volt a fellebbezési eljárás.
A 10/1990. számú, sportról szóló spanyol törvény arra kötelezte a tagállamban működő hivatásos sportklubokat, hogy alakuljanak át sportrészvénytársasággá. A jogszabály célja az volt, hogy felelősségteljes irányításra ösztönözze a csapatokat. A kötelezettség alól kivételt élveztek azok a klubok, amelyek mérlege a szabály bevezetését megelőző négy-öt pénzügyi évben pozitív volt. A gyakorlatban a kivétel négy hivatásos labdarúgóklubot érintett (anélkül hogy nevesítette volna őket a szabályozás): az FC Barcelonát, a Club Atlético Osasunát, az Athletic Club Bilbaót és a Real Madrid CF-et. Ezek a futballklubok jogosultak voltak továbbra is nonprofit jogi személyként működni, amelynek következtében egyedi, a sportrészvénytársaságokra vonatkozóhoz képest alacsonyabb társaságiadó-mérték alá tartoztak - ugyanis mind a négy gárda élt a törvény adta lehetőséggel. Ez a kedvezményes adómérték egészen 2016-ig megillette a négy csapatot.
Az Európai Bizottság 2013 decemberében értesítette Spanyolországot arról, hogy a négy futballklubnak adott adókedvezmény miatt megindítja az EUMSZ 108 (2) cikke szerinti részletes államitámogatás-vizsgálatot. 2016. július 4-i, (EU) 2016/4046 számú határozatában[1] a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítette az intézkedést, felhívta Spanyolországot az adókedvezmény megszüntetésére, valamint elrendelte a négy csapatnak 2000 óta nyújtott[2] jogellenes támogatási összegek visszafizettetését.
Az FC Barcelona és az Athletic Club Bilbao[3] megtámadta a Bizottság határozatát a Törvényszék előtt.
A FC Barcelona részére nyújtott támogatás ügyében a Törvényszék[4] és a fellebbezési eljárásban ítélkező Bíróság[5] gyökeresen eltérő ítéletet hozott. Mivel jelen tanulmány célja a támogatási intézkedések ismertetésén túlmenően a bírósági ítéletekből levonható tanulságok bemutatása, csak a Bíróság által hozott - a Törvényszék ítéletében foglalt jogértelmezést jogellenesnek minősítő és ezért az ítéletet hatályon kívül helyező - döntést mutatjuk be.
Ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, miszerint Spanyolország a kedvezményes társaságiadó-mértékkel jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást nyújtott az FC Barcelona részére. A Bíróság kimondta, hogy az adókedvezmény bevezetésekor az egyértelműen előnyt jelentett a kedvezményezett futballklubok számára, hiszen alacsonyabb volt, mint a sportrészvénytársaságokra alkalmazandó adómérték. A Bíróság rögzítette, hogy annak megítélése során, hogy a négy kivételezett futballklub kapott-e előnyt, irreleváns az a körülmény, hogy e csapatok a rendkívüli nyereségük után kedvezőtlenebb adójóváírási lehetőséggel rendelkeztek, mint a sportrészvénytársaságok. Ez a helyzet ugyanis csak a visszafizetendő összeg megállapításakor vehető figyelembe, de az előny fennállásának a megállapítása során nem. Ellenkező esetben a jogellenesen, azaz az EUMSZ 108 (3) cikke szerinti bejelentési kötelezettség[6] meg-
- 2/3 -
sértésével támogatást nyújtó tagállamok előnyt élveznének azokkal szemben, akik e kötelezettség betartásával, a bevezetés előtt megküldik a Bizottságnak jóváhagyásra a tervezett támogatási intézkedést, hiszen ilyen esetben az uniós intézménynek az értékelés során nincs lehetősége figyelembe venni a későbbi adójóváírási lehetőségeket.
A fellebbezési ítélet eredményeképpen a Bizottság határozata tehát jogszerű volt, és annak alapján jogosan követelték vissza az FC Barcelonától a 2000 és 2016 között jogellenesen élvezett adókedvezményt.
Az FC Barcelona ügyében hozott C-362/19 P számú ítélet elsődleges tanulsága, hogy amennyiben egy sportklub adókedvezményben részesül, az a kérdés, hogy az intézkedés állami támogatás szempontból szelektív előnyt biztosít-e számára, független attól, hogy az adott adózási mód járulékos, előre nem kiszámítható (mert például a kedvezményezett üzleti eredményétől függő) elemei (az FC Barcelona esetében a rendkívüli nyereség újbóli befektetése után járó adólevonás) a későbbiekben részben vagy egészben semlegesítik-e a kedvezményes adómértékkel biztosított előnyt. Az állami támogatás szempontú vizsgálatot ugyanis az intézkedés bevezetésének az időpontjára nézve kell elvégezni. Az előny mértékét esetlegesen csökkentő későbbi körülményeket a visszafizetendő összeg meghatározásakor lehet csak figyelembe venni, de az állami támogatás fogalmi elemei fennállásának a vizsgálata során nem. Emiatt fordulhatott elő az, hogy az FC Barcelona hiába hivatkozott arra, hogy a rendkívüli nyereség újbóli befektetése után igénybe vehető adólevonás korlátozottsága a nonprofit szervezeteknél különösen is érinti a hivatásos labdarúgóklubokat, hiszen azoknak jelentős bevétele származik a játékosátigazolásokból. Ez a jövedelem ugyanis, amint arra a Bíróság ítéletében rámutatott, - az adókedvezmény bevezetéséhez képest - utólagosan bekövetkező, változó és véletlenszerű tényezőktől függ.[7]
A Real Madrid CF 1991-ben megállapodást kötött a madridi önkormányzattal és annak városfejlesztési osztályával a madridi Santiago Bernabéu stadion átalakításáról. Öt évvel később, 1996-ban a futballklub ingatlancseréről egyezett meg a madridi autonóm közösséggel. E megállapodás végrehajtásáról 1998-ban kötöttek szerződést a felek, amelynek értelmében a Real Madrid CF vállalta, hogy bizonyos területeket ruház az önkormányzatra, az önkormányzat pedig kb. 13,5 millió euró összértékű telkeket, köztük az eljárás szempontjából releváns B32-es telket átadja a futballklubnak. Időközben a felek között jogvita keletkezett a megállapodások kérdésében, amelyet 2011-ben egy újabb szerződéssel próbáltak rendezni. E kontraktusban megállapították, hogy a B32-es telek átruházása a futballklubra időközben jogilag lehetetlenné vált, mivel az ingatlan átminősítés következtében elidegeníthetetlen köztulajdonná vált, ezért az önkormányzat más területek átruházását ajánlotta fel helyette, összesen közel 20 millió euró értékben. Két hónappal később a felek végül abban állapodtak meg, hogy a Real Madrid CF visszaad bizonyos ingatlanokat az önkormányzatnak.
2016. július 4-i (EU) 2016/2393. számú határozatában[8] a Bizottság azt állapította meg, hogy Spanyolország összeegyeztethetetlen állami támogatást nyújtott a Real Madrid CF számára, amikor egyrészt a vitarendezési megállapodásban anélkül vállalta kb. 18,5 millió euró összegű kompenzáció (cseretelkek formájában történő) juttatását a sportklub számára, hogy előzetes jogi véleményt kért volna arról, miszerint valóban megállapítható lenne-e a felelőssége a B-32-es telek vonatkozásában vállalt ingatlanátruházás elmaradása miatt, másrészt, amikor a kompenzáció alapjául a B-32-es telek piaci értékét vette alapul, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a telek nem forgalomképes és arra csak földhasználati jog engedhető.
A Real Madrid CF megtámadta a Bizottság határozatát az Európai Unió Törvényszéke előtt.
A Törvényszék ítélete[9] értelmében a Bizottság jogszerűen értékelte úgy, hogy egy magánpiaci szereplő nem vállalta volna kompenzáció kifizetését a B-32-es telek elmaradt átruházása miatt anélkül, hogy jogi szakvéleményt kért volna abban a kérdésben, hogy az átruházás
- 3/4 -
elmaradásáért az önkormányzat felelőssége valóban megállapítható lenne-e. Ez amiatt volt kérdéses, mert amennyiben a telek forgalomképtelenné történő átminősítése olyan, a feleken kívül álló körülménynek minősül, amely miatt a szerződés teljesítése a spanyol jog alapján lehetetlenül, az önkormányzat kárfelelőssége nem merült volna fel. Az ügyben tehát a madridi önkormányzat akkor járt volna el piaci feltételek szerint, ha előbb felmérte volna a jogi helyzetet a saját kárfelelősségére vonatkozóan, és csak ennek ismeretében, abban az esetben, ha a kárfelelősségének a megállapíthatósága nem kizárt, döntött volna úgy, hogy kompenzációban részesíti a sportklubot a korábbi megállapodás nemteljesítése miatt. Ilyen független külső jogi szakértői vélemény azonban az ügyben nem készült.
Szintén nem a piaci magánbefektető elvének megfelelően járt el az önkormányzat, amikor a kompenzáció alapjául szolgáló B-32-es telek értékének meghatározásakor olyan ingatlanszakértői értékbecslést vett alapul, amely nem vette figyelembe, hogy az ingatlan forgalomképtelen, és azon legfeljebb földhasználati jog szerezhető, amely értelemszerűen lényegesen csökkenti a terület értékét. Emiatt a Törvényszék szerint a Bizottság a telek értékének a meghatározásakor jogosult volt a saját maga által készíttetett, a fenti - az ingatlan értékét csökkentő - körülményeket figyelembe vevő értékelésre hagyatkozni.
Amiben azonban hibázott a Bizottság, és ez elegendő alapot szolgáltatott a határozatának a megsemmisítésére, az az volt, hogy a B-32-es telekért cserébe kompenzációként elfogadott ingatlanok értékét az önkormányzat által készíttetett értékbecslés szerinti áron vette figyelembe, és azok értékét nem vizsgálta meg saját maga. Míg tehát a B-32-es telek vonatkozásában saját értékbecslést készíttetett, arra hivatkozva, hogy az önkormányzaté túlértékeli az ingatlant, ezt nem tette meg a kompenzációként figyelembe vett területek vonatkozásában, holott nem zárható ki, hogy azokat szintén túl magas áron vették figyelembe. Így tehát a Bizottság határozatában az egymással szembeállított értékeket nem azonos szempontok alapján készített értékbecslések szerint határozták meg, ez pedig nem tette lehetővé az uniós intézmény számára jogszerűen annak megállapítását, hogy a kompenzációs megállapodással a Real Madrid CF előnyben részesült. Mivel pedig az állami támogatás EUMSZ 107 (1) cikk[10] szerinti feltételeinek egyike (az előny nyújtása) nem teljesült, a Bizottság nem állapíthatta meg jogszerűen, hogy Spanyolország a kompenzációs megállapodással állami támogatást nyújtott a futballklub számára. Emiatt a Törvényszék megsemmisítette a Bizottság határozatát.
Az állami támogatásos ügyek nyilvántartásában (State Aid Register[11]) nem szerepel a Real Madrid CF részére nyújtott bármely egyéb támogatás ügye, amiből az következik, hogy a Bizottság nem hozott új határozatot az ügyben. Ennek értelmében a vitatott ingatlanátruházással a klub nem részesült jogtalan állami támogatásban.
Az ítéletnek a magánpiaci befektető elvének alkalmazása körében vannak jelentős tanulságai, vagyis arra az esetre nézve, ha az állami/önkormányzati cselekvés vagy fellépés azért nem valósít meg állami támogatást, mert a kedvezményezett az általa az intézkedés következtében élvezett gazdasági előnyt normál piaci körülmények között is elérhette volna, azaz, a másik oldalról nézve, amikor az állami/önkormányzati aktor úgy jár el, mint egy magánjogi gazdasági szereplő. A Törvényszék ítéletéből az következik, hogy olyan esetben, amikor valamely állami vagy önkormányzati szereplő versenyeztetési eljárás nélkül dönt egy ingatlannak valamely sportklub részére történő átadásáról, ez a tranzakció akkor nem nyújt szelektív előnyt, és emiatt akkor nem valósít meg állami támogatást, ha teljesül a magánpiaci befektető tesztje, vagyis ha ugyanezt a döntést egy magánpiaci szereplő piaci alapon is meghozhatta volna. Hasonló esetben tehát egy sportklubnak arra kell figyelnie annak elkerülése érdekében, hogy jogellenes és ezért tőle visszakövetelhető állami támogatásban részesüljön, hogy az állam/önkormányzat számára piaci áron adja át a kérdéses ingatlant. A piaci ár meghatározásának a legbiztosabb módja, ha az átruházni kívánt ingatlanról - mindenképpen még a döntés meghozatalát megelőzően - piaci alapú értékbecslés készül, amely a legmesszemenőbb mértékig figyelembe veszi az adott ingatlan forgalomképességét és használhatóságát befolyásoló körülményeket, és ezekre tekintettel becsüli meg a piaci értéket. Az értékbecslés készítése amiatt is elengedhetetlen, mert annak hiánya esetén, amennyiben a Bizottság államitámogatás-vizsgálatot indít az ügyben, saját értékelést fog elvégezni, amelynek megállapításai csak nyilvánvaló hibák esetén vitathatók az Európai Unió Bírósága előtt.
A Valencia CF, a Hércules CF és az Elche CF hivatásos labdarúgóklubokban 2009-ben többségi tulajdont szereztek a velük szoros kapcsolatban lévő nonprofit alapítványok (a Fundación Valencia, a Fundación Hércules de
- 4/5 -
Alicante és a Fundación Elche Club dé Fútbol) egy olyan bankhitel eredményeként, amelyért Valencia autonóm közösség kormányzatának pénzügyi intézete, az Institutio Valenciano de Finanzas (a továbbiakban: IVF) kezességet vállalt. A kezességvállalás kiterjedt a hitel tőkeösszegének 100%-ára, a kamatokra, valamint a kezességvállalással biztosított ügylettel kapcsolatos költségekre. A kezességvállalásért a klubok 0,5%-os, illetve 1%-os éves kezességvállalási díjat fizettek, valamint az IVF másodrendű zálogjogot kapott a futballkluboknak az alapítványok által megszerzett részvényein. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az alapítványok a labdarúgócsapatok részvényeinek értékesítéséből fizetik vissza a banki kölcsönt. A Hércules CF és az Elche CF nem tettek eleget ennek a kötelezettségüknek, ezért az IVF kezesként helytállt helyettük, majd pert indított a klubokkal szemben az összeg visszafizettetése érdekében. A Valencia CF esetében 2010-ben újabb hitelfelvételre került sor, ennek következtében pedig az IVF által vállalt kezességvállalás értékét is megemelték. Ez a csapat teljesítette a visszafizetési kötelezettségét.
2016. július 4-i, (EU) 2017/365. számú határozatában[12] a Bizottság megállapította, hogy az érintett három futballklub nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás[13] alapján, ám a számukra nyújtott támogatás (a kezességvállalás) feltételei nem feleltek meg az iránymutatásban, valamint a kezességvállalásról szóló bizottsági közleményben[14] rögzített feltételeknek, emiatt összeegyeztethetetlenek a belső piaccal. A Bizottság értékelése szerint egyrészt a futballklubok részére nyújtott hitel kamata lényegesen alacsonyabb volt, mint a piacon elérhető hitelek kamatlába, másrészt a kezességvállalásért cserébe zálogba bocsátott részvények értéke közel nulla volt.
Mind a három futballklub megtámadta a Bizottság határozatát az Európai Unió Törvényszéke előtt.
A Törvényszék ítéleteiben emlékeztetett rá, hogy csak korlátozott felülvizsgálattal rendelkezik a Bizottság azon értékelésével szemben, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben lévőnek minősül-e, mivel ez a vizsgálat összetett gazdasági elemzésen alapul. Ugyanakkor ez a korlátozott felülbírálati jogkör nem zárja ki, hogy a Törvényszék ellenőrizze, hogy a Bizottság helyesen értelmezte-e a rendelkezésére álló gazdasági adatokat. Arra is felhívta a bírói testület a figyelmet, hogy az értékelés során a Bizottság kötve van a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásban foglaltakhoz.
A Valencia CF ügyében hozott ítéletben[15] a Törvényszék leszögezte, hogy ugyan az uniós jog az EUMSZ 165. cikk (1) bekezdésében elismeri a sport sajátos természetét, ez azonban nem jelenti azt, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás objektív fogalmi elemei fennállásának vizsgálata során a Bizottság köteles lett volna figyelembe venni a felperesek mint hivatásos labdarúgóklubok sajátos jellemzőit, kivéve természetesen azokat, amelyek e vizsgálat szempontjából közvetlenül relevánsak. Ehhez kapcsolódóan a Törvényszék emlékeztetett a korábbi ítélkezési gyakorlatra, amely elismerte a hivatásos labdarúgóklubok által folytatott tevékenység gazdasági jellegét.[16] Rámutatott, hogy amikor a felperes arra hivatkozik, hogy a bevételei jelentősen csökkentek a 2008-2009-es idényben amiatt, hogy nem vett részt az UEFA által szervezett Bajnokok Ligájában, ez a körülmény hatással volt a pénzügyi stabilitására, amelyet (mármint a klub pénzügyi stabilitását) pedig a Bizottság figyelembe vett a vitatott határozatban. A Valencia CF arra is hiába hivatkozott, hogy a hivatásos labdarúgóklubok könyv szerinti értéke nem szükségképpen tükrözi azok vételi vagy viszonteladási árát, tekintettel arra, hogy magánbefektetők negatív könyv szerinti értékkel bíró futballcsapatokat is hajlandók megvásárolni. A Törvényszék szerint ugyanis a felperes által hivatkozott két angol labdarúgóklub példája nem alkalmas arra, hogy cáfolja a Bizottság által a felperes gazdasági és pénzügyi körülményeire tett megállapításokat. Az uniós bíróság szerint a Bizottság azt is jogszerűen állapította meg, hogy hiába volt magas a Valencia CF játékosainak (eszközeinek) könyv szerinti értéke, az egy esetleges, a klub nehéz helyzete miatt szükségessé váló kényszer-értékesítés esetén valószínűleg nem lett volna realizálható, tekintettel arra, hogy egy potenciális vevő a csapat pénzügyi nehézségeinek ismeretében biztosan megpróbálna alkudni az árból. A Bizottság arra is helyesen mutatott rá a Törvényszék szerint, hogy a játékosok értékében jelentős kockázata van a sérülés miatti értékcsökkenésnek. Így összességében a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hi-
- 5/6 -
bát, amikor a Valencia CF-et nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősítette, valamint amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperes életképességi terve nem volt kellően megalapozott és hiteles.
Ezt követően a Törvényszék emlékeztetett rá, hogy a kezességvállalásról szóló bizottsági közlemény értelmében az állami/önkormányzati/ezek intézményei általi kezességvállalás akkor nem valósít meg állami támogatást, ha az ellenértékként fizetett díj eléri legalább a pénzpiacokon hozzáférhető, megfelelő referencia-kezességvállalásidíj mértékét. Ilyen referenciadíj hiányában a kezességvállalással biztosított hitel teljes pénzügyi költségét (beleértve a kamatlábat és a fizetett díjat is) kell összevetni egy hasonló, nem biztosított piaci hitel árával. Amennyiben ilyen sem határozható meg, a referencia-kamatlábról szóló közleménynek megfelelően meghatározott referencia-kamatlábat kell figyelembe venni. A Valencia CF részére nyújtott kezességvállalást érintően a Bizottság arra hivatkozott, hogy nem létezik referencia-kezességvállalásidíj, mert nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak piaci alapon egyetlen pénzintézet sem nyújtana hitelt. A Törvényszék azonban rámutatott, hogy egyrészt, ez a megállapítás ellentétes a kezességvállalásról szóló közleményben foglaltakkal, amely szerint igenis létezhet piaci ára a nehéz helyzetben lévő vállalkozás javára nyújtott garanciának. Másrészt, e megállapítást a Bizottság anélkül tette, hogy ténylegesen megvizsgálta volna, miszerint létezik-e a piacon az ilyen kezességekre vonatkozó referenciaár. Ezekkel a Bizottság olyan nyilvánvaló értékelési hibát követett el a Törvényszék szerint, amely jogalapot adott a határozata megsemmisítésére.
Elutasította ugyanakkor a Törvényszék az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozást. A Valencia CF egyrészt arra hivatkozva állította, hogy a csapatot meg nem engedett diszkrimináció érte, hogy a Bizottság őt a vitatott határozatban a Hercules CF-fel azonosan kezelte, holott ez utóbbi klub soha nem fizette vissza a felvett hitelt, szemben a felperessel. A Törvényszék azonban rámutatott, hogy a hitel felperes általi visszafizetése a támogatás nyújtását követő esemény, amely nem befolyásolja a támogatás megítélését. Ugyanígy nem eredményezett hátrányos megkülönböztetést az, hogy a Bizottság annak ellenére kezelte hasonlóan a három klub helyzetét, hogy a Hercules CF és az Elche CF egyáltalán nem nyújtott be szerkezetátalakítási tervet, holott a vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatás csak akkor minősíthető összeegyeztethetőnek, ha az intézkedés olyan szerkezetátalakítási tervhez kapcsolódik, amelynek célja a vállalkozás tevékenységének a csökkentése vagy egy új irányba történő elmozdítása.[17] A felperes ugyanis hiába nyújtott be szerkezetátalakítási tervet, mivel az nem felelt meg az iránymutatás szerinti feltételeknek, a Törvényszék szerint a végeredmény az intézkedés szempontjából ugyanaz volt, mint a másik két klubnál, vagyis hogy a kezességvállalás - a követelményekkel ellentétben - nem egy megfelelő életképességi tervhez kapcsolódott.
A Törvényszék kimondta ugyanakkor, hogy a Bizottság tárgyi pontatlan megállapításokat tett és nyilvánvaló értékelési hibát követett el akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a kezességvállalás értékének 2010-es megemelésekor a Valencia CF részvényeinek értéke szinte nulla volt Ez különösen amiatt van így, mert a 2009-es pénzügyi évet a klub nyereséggel zárta. Az uniós bíróság ezt követően rámutatott, hogy bár a futballklub részvényeinek a Bizottság által megállapított értékét vitató jogalappal a Valencia CF csak a visszafizetendő támogatás összegét vitatta, és nem azt, hogy a kezességvállalás értékének megemelése állami támogatást valósított-e meg, a Bizottság fenti téves értékelése befolyásolhatja azt is, hogy ez az intézkedés az EUMSZ 107 (1) cikke alapján állami támogatásnak minősül-e vagy sem. Mindezek miatt a Törvényszék indokoltnak tartotta a bizottsági határozat ezen részét is érvényteleníteni. Így összességében a Törvényszék úgy döntött, hogy megsemmisíti a Bizottság határozatát abban a részében, amely a Valencia CF-re vonatkozik. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság fellebbezett az ítélet ellen, az jelenleg is folyamatban van a Bíróság előtt, C-211/20 P számon.[18]
Az Elche CF ügyében hozott ítéletben[19] a Törvényszék szintén megsemmisítette a Bizottság határozatának a futballklubra vonatkozó részét, mivel az uniós intézmény nyilvánvaló értékelési hibát követett el az előny fennállásának a megállapításakor. Egyrészt azért, mert nem vette figyelembe a klubot többségében tulajdonló alapítvány által a kezességvállalásért viszontgaranciaként nyújtott jelzálogjog értékét, másrészt, mert a klub részvényei értékének meghatározása során figyelmen kívül hagyta annak a feltőkésítését, harmadrészt, mert vélelmezte - ahogy a Valencia CF esetében is -, hogy egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás a piacon nem férne hozzá kezességvállaláshoz, és hogy emiatt az összehasonlításhoz nem áll a rendelkezésére referenciakezességvállalási-díj. Ebben az ítéletben is elutasította ugyanakkor a Törvényszék azt a hivatkozást, miszerint a futballklubokat eltérő szempontok szerint kell vizsgálni annak értékelése során, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősülnek-e. Az uniós bíróság ebben az ügyben is emlékeztetett rá, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás objektív fogalom, amelynek fennállása pénzügyi és gazdasági körülményektől függ. A Valencia CF ügyében hozott ítélettel szemben ezt az ítéletet nem támadta meg a Bizottság, a határozat Elche CF-et érintő része tehát jogerősen megsemmisült. A State Aid registerben közzétett adatok alapján a Bizottság - legalábbis a tanulmány lezárásának időpontjáig - nem hozott az ügyben új határozatot.
- 6/7 -
Az ugyanezen határozattal érintett Hércules CF ügyében született ítéletben[20] a Törvényszék szintén megsemmisítette a Bizottság határozatát, amiatt, hogy az uniós szerv a döntés meghozatala során nem vette figyelembe a José Rico Pérez stadion tulajdonosa, az Aligestión által nyújtott viszontgaranciát, csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy az ideiglenes jellegű volt. Tette mindezt annak ellenére, hogy a kezességvállalásról szóló bizottsági közlemény értelmében a biztosítékok jelentős tényezők a támogatás fennállásának, illetve a támogatás összegének a megítélésekor. Mivel a határozatban a Bizottság gyakorlatilag nullára értékelte a biztosítékokat, úgy, hogy a fenti viszontgaranciát figyelmen kívül hagyta, megszegte az indokolási kötelezettségét, ami jogalapot adott a határozat megsemmisítésére. A Törvényszék ebben az ítéletben is elutasította egyébként azt a felperesi hivatkozást, miszerint a hivatásos labdarúgóklubokat eltérő szempontok szerint kell értékelni annak megítélése kapcsán, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősülnek-e. A tanulmány lezárásig a Bizottság ebben az ügyben sem hozott új határozatot, így a Hércules CF esetében is az az aktuális helyzet, miszerint a kezességvállalással a spanyol állam nem nyújtott a csapat részére tiltott állami támogatást.
A Törvényszék ítéleteiből elsődlegesen is az következik, hogy az állami támogatások joga szempontjából a hivatásos labdarúgóklubok nincsenek kivételes vagy különleges helyzetben, olyan értelemben, hogy annak ellenére, hogy az EUMSZ 165 (1) cikke elismeri a sport sajátos jellemzőit, annak a kérdésnek a megítélésekor, hogy egy hivatásos futballklub részére történt-e állami támogatás nyújtása, ugyanazon objektív feltételek fennállását kell vizsgálni, mint bármely egyéb állítólagos kedvezményezett esetén. Ugyanez igaz azon kérdés megítélésére, hogy egy kedvezményezett futballklub nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül-e.
A Törvényszék azt is kimondta, hogy azok a sajátos szempontok, miszerint egy hivatásos labdarúgóklub bevételeinek jelentős része származik a játékoseladásokból, a bérletértékesítésekből, valamint az európai kupákban/sorozatokban való részvételből, mind-mind ezen szervezetek gazdasági teljesítményéhez, pénzügyi eredményéhez kapcsolódó, és nem azoktól független egyéb tényezők. Arra sem lehet eredményesen hivatkozni, hogy a hivatásos labdarúgóklubok működésének sajátosságai miatt e csapatok számára nagyobb veszteség lenne "megengedett", mint más vállalkozások számára, sem annak elkerülése érdekében, hogy a megsegített klub nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősüljön, sem annak eldöntése körében, hogy a nehéz helyzet megszüntetése érdekében elfogadott szerkezetátalakítási tervük megfelelő-e.
A legtöbb uniós tagállamban a sport és azon belül is a futball kiemelt jelentőségű, emiatt pedig a tagállamok előszeretettel részesítik az egyes sportági szereplőket különböző támogatásokban. Ezeknek a szubvencióknak azonban meg kell felelniük az uniós állami támogatási szabályoknak, ellenkező esetben komoly kockázata van annak, hogy a Bizottság azt a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősíti és elrendeli a visszafizettetését. Kiemelkedően fontos tisztában lenniük a támogatott kluboknak azzal, hogy a jogellenesen nyújtott támogatás kockázatát egyedül ők viselik, hiszen a visszafizetési kötelezettség őket terheli, a tagállam pedig nem kompenzálhatja őket a jogsértő módon nyújtott és ezért visszafizettetett állami támogatás miatt.
Az EU Bíróság következetes jogértelmezési gyakorlata szerint egy gondosan eljáró gazdasági szereplő képes és köteles annak felmérésére, hogy a tagállam jogszerűen, azaz a bejelentési kötelezettség tiszteletben tartásával nyújtott-e a számára állami támogatást. Amennyiben nem, úgy a kedvezményezett vállalkozásnak nem lehetnek jogos várakozásai azzal kapcsolatban, hogy jogszerű támogatást kapott, így erre hivatkozva nem mentesülhet a visszafizetési kötelezettség alól.[21] Emiatt fontos, hogy a sportklubok tisztában legyenek vele, ha állami támogatást kapnak, és hogy mindenképpen győződjenek meg arról, hogy annak nyújtása jogszerű volt-e.
Valamely állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik. Mivel e feladatkör gyakorlása során a Bizottság összetett gazdasági elemzéseket is végez, ezek felett az Európai Unió Bíróságának csak korlátozott felülvizsgálati jogköre van.[22]
- 7/8 -
Mindez gyakorlatiasra fordítva azt jelenti, hogy a Bizottság gazdasági elemzései, értékelései nehezen vitathatók eredményesen a Törvényszék, illetve a Bíróság előtt, nagyrészt csak akkor, ha ténybeli pontatlanságot vagy nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak. Emiatt szükséges az is, hogy a kedvezményezett tisztában legyen az uniós bíróság vonatkozó joggyakorlatával, hisz annak ismeretében bizonyos támogatási konstrukciók eleve kiesnek a lehetséges szubvenciók köréből.
Az FC Barcelona ügyében hozott ítélet elsődleges tanulsága, hogy amennyiben egy sportklub adókedvezményben részesül, az a kérdés, hogy maga a kedvezményes adómérték állami támogatás szempontból szelektív előnyt biztosít-e számára, független attól, hogy az adott adózási mód járulékos, előre nem kiszámítható (mert például a kedvezményezett üzleti eredményétől függő) elemei (az FC Barcelona esetében a rendkívüli nyereség újbóli befektetése után járó adólevonás) a későbbiekben részben vagy egészben semlegesítik-e az adókedvezménnyel biztosított előnyt. Az állami támogatás szempontú vizsgálatot az adókedvezmény bevezetésének az időpontjára nézve kell elvégezni. Az előny mértékét esetlegesen csökkentő későbbi körülményeket a visszafizetendő összeg meghatározásakor lehet csak figyelembe venni, de annak megítélésekor, hogy sor került-e állami támogatás nyújtására, nem.
A Real Madrid CF ügyében hozott ítélet tanulsága, hogy amennyiben az állam/önkormányzat álláspontja szerint azért nem nyújt egy sportklubnak állami támogatást, mert nem biztosít számára olyan előnyt, amelyet a piacon nem érthetne el, más szóval, mert az állam úgy jár el, mint egy piaci magánbefektető, az EU Bíróság joggyakorlatából következő legfontosabb követelmény talán az, hogy a döntés piaci alapúságát a támogatás nyújtójának (azaz a tagállamnak, önkormányzatnak, közjogi szervnek) kell tudnia bizonyítani, méghozzá a döntés meghozatala előtt készített, piaci alapú, lehetőség szerint minél függetlenebb szakértői véleményekkel, értékbecslésekkel. Abban az esetben ugyanis, ha készülnek ilyen, a döntést megalapozó és megelőző értékelések, szakvélemények, egy esetleges államitámogatás-vizsgálat esetén a Bizottságnak kell ellenbizonyítania, hogy az azokban foglalt eredmények nem vezethettek piaci alapú döntéshez. Ellenkező esetben azonban, vagyis ha nem készül előzetesen ilyen értékelés, a Bizottság fog majd készíteni sajátot, amellyel szemben - tekintettel a fent hivatkozott széles mérlegelési jogkörére a gazdasági elemzések kapcsán - a Törvényszék előtt gyakorlatilag lehetetlen az ellenbizonyítás. Bár az alapügyben is a jogi szakvélemény, illetve a piaci alapú értékbecslés beszerzése a madridi önkormányzat kötelezettsége lett volna, ezek elmaradásának a következményeit a Real Madrid CF viselte, amikor vissza kellett fizetnie a számára a Bizottság döntése értelmében jogellenesen nyújtott állami támogatást - kamatokkal együtt.[23] Hiába nem a kedvezményezett sportklubok feladata tehát az ilyen értékelések, szakvélemények elkészíttetése, azok létezéséről saját érdekük meggyőződni, illetve azok elkészültét szorgalmazni, hiszen, mint arra fent már hivatkoztunk, a visszafizettetés kockázatát egyedül ők mint kedvezményezettek viselik.
A Valencia CF, a Hércules CF és az Elche CF részére nyújtott kezességvállalások ügyében hozott ítéletek legnagyobb tanulsága talán az, hogy a Bizottság az állami támogatást megállapító határozataiban bizony gyakran hibázik. Az állami támogatás EUMSZ 107 (1) cikk szerinti fogalmi elemei fennállásának a bizonyítása egyértelműen a Bizottság feladata - az ezzel kapcsolatos hiányosságok a határozat megsemmisítéséhez vezethetnek. A Bizottság továbbá kötve van a saját maga által kiadott iránymutatásokban foglaltakhoz, így az is számonkérhető rajta, ha nem tartja be az ott rögzített feltételeket. Ez a számonkérés azonban az Európai Unió Bírósága előtt tud megtörténni, ahol ítélethozatalra sok évvel a határozat meghozatalát követően kerül sor. Fontos hangsúlyozni, hogy az uniós bíróság csak megalapozott hivatkozások alapján tudja megsemmisíteni a Bizottság határozatát, pár, alapvető jelentőségű hibát - mint például az indokolási kötelezettség megsértése[24] - leszámítva nem köteles ugyanis hivatalból vizsgálni a vitatott döntés jogszerűségét.[25]
Mindebből az következik, hogy a hivatásos labdarúgókluboknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy ne kapjanak jogellenes állami támogatást, illetve arra is fel kell készülniük, hogy amennyiben a részükre nyújtott intézkedés a megalapozott álláspontjuk szerint nem valósít meg állami támogatást, akkor is elképzelhető, hogy igazukat csak az Európai Unió Bírósága előtt tudják érvényesíteni. ■
JEGYZETEK
* C-362/19 P Európai Bizottság kontra Fútbal Club Barcelona, T-791/16 Real Madrid Club de Fútbol kontra Európai Bizottság, T-732/16 Valencia Club de Fútbol kontra Európai Bizottság, T-901/16 Elche Club de Fútbol kontra Európai Bizottság és T-766/16 Hércules Club de Fútbol kontra Európai Bizottság.
A tanulmánynak nem célja a bemutatott ítéletek teljes körű (minden felhozott jogalapra kiterjedő) ismertetése. Kizárólag a téma szempontjából releváns kérdéseket ismerteti. Továbbá nem célja általános, átfogó jelleggel bemutatni az állami támogatások uniós jogának alapvető szabályait és az azokra vonatkozó joggyakorlatot. Kifejezetten az ismertetett ítéleteknek a hivatásos labdarúgócsapatok állami támogatására vonatkozó elemeire koncentrál.
[1] C(2016) 4046 final - Commission decision of 4.7.2016 on the State aid SA.29769 (2013/C) (ex 2013/NN) implemented by Spain for certain football clubs, elérhetősége: https://ec.europa.eu/competition/state_aid/cases/251154/251154_1785315_355_2.pdf
[2] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2015/1589/EU rendelet 17 (1) cikke alapján a Bizottság visszafizettetési hatásköre korlátozott, legfeljebb 10 évre visszamenőleg rendelheti el a jogellenesen nyújtott támogatási összegek visszafizettetését a kedvezményezettekről.
[3] Az Athletic Club Bilbao megsemmisítési keresetét 2019. február 26-i (azaz az FC Barcelona ügyében született ítélettel egy napon hozott) ítéletében elutasította a Törvényszék ugyanazon tanácsa, amely egyébként az FC Barcelona keresetének helyt adott. Az Athletic Club Bilbao keresetében nem hivatkozott arra a jogalapra, amit az FC Barcelona ügyében megalapozottnak talált a Törvényszék (a Bizottság fellebbezését elbíráló EU Bíróság azonban már nem). Lásd: A Törvényszék 2019. február 26-i ítélete, Athletic Club kontra Bizottság, T-679/16, EU:T:2019:112.
[4] A Törvényszék ítélete 2019. február 26-i ítélete, Fútbol Club Barcelona kontra Európai Bizottság, T-865/16, EU:T:2019:113.
[5] A Bíróság 2021. március 4-i ítélete, Európai Bizottság kontra Fútbol Club Barcelona, C-362/19 P, EU:C:2021:169.
[6] Az EUMSZ 108 (3) cikke értelmében a tagállamok kötelesek a bevezetni tervezett állami támogatási intézkedéseket előzetesen bejelenteni a Bizottságnak. Állami támogatás addig nem nyújtható, nem hajtható végre, amíg a Bizottság meg nem állapítja, hogy a bejelentett intézkedés (1) nem valósít meg állami támogatást vagy (2) a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatást valósít meg. Amennyiben a Bizottság az előzetes jóváhagyás nélkül bevezetett intézkedésről azt állapítja meg, hogy összeegyeztethető állami támogatást valósít meg, nem rendeli el a visszafizettetést. A bejelentési kötelezettség megsértésével, bizottsági jóváhagyás nélkül bevezetett állami támogatás visszafizettetése érdekében azonban a versenytársak eljárást indíthatnak a nemzeti bíróságok előtt.
[7] Lásd a C-362/19 P. számú ítélet (op. cit.) 98-100. pontjait.
[8] Brussels, 4.7.2016 C(2016) 4080 final - Commission Decision of 4.7.2016 on the State aid SA.33754 (2013/C) (ex 2013/NN) implemented by Spain for Real Madrid CF, elérhetősége: https://ec.europa.eu/competition/state_aid/cases/251155/251155_1773683_350_2.pdf
[9] A Törvényszék 2019. május 22-i ítélete, Real Madrid Club de Fútbol kontra Európai Bizottság, T-791/18, EU:T:2019:346.
[10] Emlékeztetőül az állami támogatások főszabály szerinti tilalma az EUMSZ 107 (1) cikke szerint: "Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."
[11] Elérhetősége: https://ec.europa.eu/competition/elojade/isef/index.cfm?clear=1&policy_area_id=3
[12] Brussels, 4.7.2016 C(2016) 4060 final - Commission Decision of 4.7.2016 on the State Aid SA.36387 (2013/C) (ex 2013/NN) (ex 2013/CP) implemented by Spain for Valencia Club de Fútbol Sociedad Anónima Deportiva, Hércules Club de Fútbol, Sociedad Anónima Deportiva and Elche Club de Fútbol Sociedad Anónima Deportiva, elérhetősége: https://ec.europa.eu/competition/state_aid/cases/251156/251156_1838602_334_5.pdf
[13] A Bizottság közleménye - A Közösség iránymutatása a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról, OJ C 244, 1.10.2004, 2-17.
[14] Bizottsági közlemény az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról, OJ C 155, 20.6.2008, 10-22.
[15] A Törvényszék 2020. március 12-i ítélete, Valencia Club de Fútbol, SAD kontra Európai Bizottság, T-732/16, EU:T:2020:98.
[16] A Törvényszék 2005. január 26-i ítélete, Piau kontra Európai Bizottság ítélet, T-193/02, EU:T:2005:22, 69. pont: "Ami elsősorban a vállalkozások társulásának fogalmát illeti, és anélkül, hogy szükség lenne határozni egy beavatkozónak az általa támogatott fél érvelésével ellentétes előadásának elfogadhatóságáról, bizonyos az, hogy a FIFA tagjai olyan nemzeti szövetségek, amelyek olyan egyesületeket fognak össze, amelyek számára a labdarúgás gazdasági tevékenységet jelent. Következésképpen ezek a labdarúgó-egyesületek az EK 81. cikk szerinti vállalkozások, és az őket tömörítő nemzeti szövetségek ugyanezen rendelkezés szerint vállalkozások társulásai."
[17] Lásd a T-732/16. számú ítélet (op. cit.) 164. pontját.
[18] A tanulmány lezárásának időpontjában ebben az eljárásban még nem került sor a tárgyalás kitűzésére, azaz feltehetően az írásbeli szakasz zajlik.
[19] A Törvényszék 2020. március 12-i ítélete, Elche Club de Fútbol, SAD kontra Európai Bizottság, T-901/16, EU:C:2020:97.
[20] A Törvényszék 2019. március 20-i ítélete, Hércules Club de Fútbol, SAD kontra Európai Bizottság, T-766/16, EU:C:2019:173.
[21] Lásd a C-362/19 P számú ügy (op. cit.) 120 pontjában: "Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, figyelembe véve a Bizottság által az állami támogatások felett az EUMSZ 108. cikk alapján gyakorolt ellenőrzés imperatív jellegét, egyrészt a támogatás kedvezményezett vállalkozásai főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az e cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották, másrészt pedig egy gondos gazdasági szereplőnek rendszerint meg kell tudni bizonyosodnia arról, hogy ezt az eljárást betartották-e. Különösen, ha a támogatást a Bizottsághoz való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre, és így az az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenes, a támogatás kedvezményezettjének ebben az időpontban nem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották (2019. március 5-i Eesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 98. pont; 2019. július 29-i Bayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet, C-654/17 P, EU:C:2019:634, 145. pont). Ez mind az egyedi támogatások, mind pedig a támogatási program keretében nyújtott támogatások esetében érvényes (2020. április 30-i Nelson Antunes da Cunha ítélet, C-627/18, EU:C:2020:321, 46. pont)."
[22] Lásd a T-791/16. számú ítélet (op. cit.) 88-89. pontjaiban: "88 Hozzá kell tenni, hogy ami a Törvényszék általi felülvizsgálat terjedelmét illeti, az ítélkezési gyakorlatra tekintettel, bár e felülvizsgálat főszabály szerint teljes körű azon kérdést illetően, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, a Bíróság megállapította, hogy e bírósági felülvizsgálat korlátozott, amikor a Bizottság által végzett értékelés szakmai vagy összetett jellegű (lásd: 2008. december 22-i British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C-487/06 P, EU:C:2008:757, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. október 28-i Hammar Nordic Plugg kontra Bizottság ítélet, T-253/12, nem tették közzé, EU:T:2015:811, 30. pont). 89 A Bizottság által végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt ellenőrzés olyan korlátozott ellenőrzést jelent, amely szükségképpen annak vizsgálatára szorítkozik, hogy tiszteletben tartották-e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, a tényállás tárgyi szempontból pontos-e, valamint nem követtek-e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, illetve hatáskörrel való visszaélést (2010. szeptember 2-i Bizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 66. pont)."
[23] Mivel eredményesen vitatta a Törvényszék előtt a Bizottság határozatát, a kérdéses összeg - kamatokkal együtt - visszajárt a klubnak.
[24] Lásd ezzel kapcsolatban a T-766/16 számú ítélet (op. cit.) 59. pontját: "Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolás hiánya vagy elégtelensége az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti, és olyan imperatív jogalapot képez, amelyet az Európai Unió bírósága hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni (lásd: 2009. december 2-i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C-89/08 P, EU:C:2009:742, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)."
[25] Így fordulhatott elő, hogy ugyanaz a törvényszéki tanács, amely első fokon helyt adott az FC Barcelona keresetének és megsemmisítette a Bizottság határozatát, az Athletic Club határozatát ugyanezen határozattal szemben elutasította.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd (Baratta Ügyvédi Iroda).
Visszaugrás
