Örvendetes, hogy egyre több színvonalas, a büntetőjog általános részével foglalkozó könyv közül válogathatunk, ilyen Nagy Ferenc-Tokaji Géza szerzőpáros munkája - A magyar büntetőjog Általános Része (Korona Kiadó) -,ami mellé felsorakozott néhány, a közelmúltban megjelent mű: a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói számára készült Blaskó Béla nevével fémjelzett Általános Részi könyv a Rejtjel Kiadótól (Budapest, 2002.), vagy a Békés Imre szerkesztette könyv, amelyet a HVG - Orac Lap- és Könyvkiadó Kft gondozott (Budapest, 2002.).
Jelen recenzió középpontjába a Wiener A. Imre által szerkesztett könyvet* állítja szem előtt tartva azt, hogy a büntetőjog általános részével foglalkozó munkák mindig többek puszta tankönyvnél, hiszen lehetőség van a büntetőjog tudományban felhalmozódott ismeretanyag rendszerezésére, és bemutatására is.
Szerkezetét és az anyag csoportosítását tekintve a Blaskó Béla-féle valamint a Nagy Ferenc-Tokaji Géza által készített könyv hasonló. Nagy eltérések ebből a szempontból természetszerűleg nem lehetnek, hiszen minden esetben a cél a Büntető Törvénykönyv Általános Részének feldolgozása, elméleti, tudományos magyarázata és - kicsit a gyakorlatra is figyelemmel - tanulhatóvá tétele a hallgatók számára. Különbségek ott adódhatnak, hogy a könyvek szerzői milyen büntetőjoghoz kapcsolódó tudományos információt tartanak szükségesnek a tételes jogi anyag megalapozásához.
Nagy Ferenc és Tokaji Géza munkája hatalmas ismeretanyagot foglal össze. Figyelemmel tud lenni a büntető-jogtudomány egyes irányzatainak alakulására, az anyaghoz kapcsolódó bírói gyakorlat bemutatására, igyekszik rendszerezni, csoportosítani, és ahol lehet táblázatokkal megkönnyíteni a megértést.
A Békés Imre-féle Büntetőjog Általános Rész szintén széles elméleti alapokat ad. Kiemelendőnek tartom azt, hogy az 1. 5 részében megemlékezik a büntetőjog tudományának magyar művelőiről, és a magyar kodifikációk tudományos előzményeiről is szól. A büntetőjog történetének bemutatása során nem áll meg az 1978-as Btk.-nál, és a későbbi lényegesebb novelláinál, hanem szól a büntető igazságszolgáltatást szintén befolyásoló, az 1945 utáni törvénysértő elítéléseket semmissé nyilvánító törvényekről.
A szerkesztő a következőképpen fogalmazta meg a könyv célját, amit álláspontom szerint ténylegesen sikerült is elérnie: "Bemutatni kívánja az európai jogi gondolkodás és a magyar büntetőjog tudomány történeti kapcsolatát, a jogállami büntetőjog kifejlődését és elveit, - a büntetőjog alapvető intézményeinek: a bűncselekmény tanának és a büntetés tanának a filozófiáját és dogmatikáját. Kitekintést kíván adni a nemzetközi büntetőjog és a magyar büntetőjog intézményrendszereinek kapcsolatára és a jogharmonizációs igényekre."
A Wiener A. Imre által szerkesztett munka igyekszik a hazai hatályos jogon túlmutatóan, átfogóbban szemlélni az átadni kívánt matériát. Más irányban tágítja a kereteket, nemcsak az egyébként megszokott magyarázó - a száraz jogszabályok jelenlegi állapotának kialakulását magyarázó - történeti és jogtudományos irányzatok hatással bíró munkálkodását, a változó joggyakorlatot, változó társadalmi tényezőket vizsgál, hanem a büntetőjog nemzetközi vonatkozásaival is részletesen foglalkozik.
A könyv 4 fő egysége a következő: jogszabálytan, felelősségtan, büntetéstan, nemzetközi vonatkozások.
A büntetőjoghoz kapcsolódó egyéb jogterületek közül lényeges szerep jut az alkotmányjognak, a nemzetközi jognak és az Európai Unió jogának.
Az első rész - amely Ligeti Katalin munkája (társszerző: Wiener A. Imre) - a Jogszabálytan címet viseli, valójában nagyon szerteágazó kérdéseket tárgyal: a büntetőhatalom problémáját, az említés szintjén felvillantott jogi tárgyakat, a szintén csak megemlített büntetőjoghatóság nemzetközi kérdéseit - amelyhez kapcsolódó hatályos magyar szabály ismertetésére csak a könyv végére kerül. Az 1. 9 alfejezetben tárgyalt büntetőjogi forrásokon túl jogalkalmazási és jogértelmezési kérdések, a büntetőtörvény hatálya kerül tárgyalásra.
A szerző számos alkotmánybírósági döntést említ. A büntetőhatalom alkotmányos gyakorlása című részben a büntetőhatalom korlátai, a jogbiztonság, az igazságosság viszonya, a szükségességi teszt szerepel.
A tankönyv részletesen tárgyalja a nullum crimen és a nulla poena sine lege elvet, annak egyes változatait.
- 217/218 -
Találkozunk még az első fejezetben a humanitás és jogállamiság követelményével, és nem direkt módon megnevezetten az egyéb speciális büntetőjogi elvekkel. Alaposabban szemlélve rájöhetünk, hogy említésre kerül itt az összes fontos büntetőjogot átható elv. Az olvasó megértését azonban megkönnyíthette volna ezeknek a felsorolása, esetleg a rendszerezése.
A következő kisebb egység a büntetőjogszabály alkalmazása és értelmezése címet viseli. Említi röviden az időbeli, területi és személyi hatályra vonatkozó szabályokat, a diplomáciai mentesség, és a menedékjog eseteit.
A 2. rész a felelősségtannal foglalkozik, ennek szerzője Wiener A. Imre. Filozófiai bevezető után szól a büntetőjog fogalmáról és elméleteiről, majd számba veszi a jogellenességet, felróhatóságot és a tényállásszerűséget.
Miután a könyv részletesen végigelemezte az előbb említett fogalmakat, köztük a bűncselekmény-fogalom egyes elemeit, tárgyalja a bűncselekmény definícióját. Először a különböző tudományos megközelítésekből született meghatározásokat, majd a törvényben szereplő fogalmat említi.
A Btk. szakaszainak sorrendjét követve jön az egység-halmazat kérdésköre, és a stádiumtan, a bűncselekmény elkövetői, a rájuk vonatkozó elméletek és mindenütt a bírói gyakorlat eredményei zárják az egyes egységeket.
Következő jelentősebb fejezet a 2. részen belül a felelősséget kizáró, csökkentő és korlátozó körülmények cím alatt a Btk. 22. §-át idézi, és felsorolja a törvényi büntethetőséget kizáró okokat.
Leszögezi, hogy a törvényben felsorolt büntethetőséget kizáró körülmények mellett vannak olyanok, amelyekről a törvény nem rendelkezik, a bírói gyakorlat alakította ki őket. A szerző büntethetőséget kizáró objektív és szubjektív okok között különböztet. Az objektív okok a cselekmény büntethetőségét zárják ki, és ez valamennyi elkövetőre kihat. A szubjektív okokat viszont valamennyi elkövetőre külön kell vizsgálni. A szerző írja: " az elmélet a kizáró körülményeket jogellenességet vagy felróhatóságot kizáró okoknak is nevezi. Azért használ objektív és szubjektív megkülönböztetést, mert ezek az elmélettől független kategóriák."
További csoportosítási lehetőség a kizáró körülményeknél: hogy azok kóros vagy nem kóros okokra vezethetőek-e vissza. Nem kóros szubjektív ok: jogos védelem, végszükség. Nem kóros körülmény még: kényszer, fenyegetés, tévedés.
A könyv fenti részét azért emeltük ki, mert a szerző itt - előremutatóan - különböző csoportosítási szempontokat ad meg, azonban ténylegesen nem végzi el kimerítően a besorolást, ezért lehet némi hiányérzetünk.
A 3. rész a büntetéstannal foglalkozik Platón büntetéselméletétől napjainkig. Részletesen olvashatunk a halálbüntetésről, a halálbüntetés eltörlésének történetéről, ezután sorra veszi az egyes büntetési nemeket, intézkedéseket, a Btk. sorrendjében haladva a büntetéskiszabás szabályait, a szankció végrehajtását, a rehabilitációt, a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket. De a katonákra vonatkozó rendelkezések - nyílván ezek specialitása miatt - kimaradtak. (A 3. rész 3.1-3.7. fejezeteit Wiener A. Imre, a 3.8. fejezetet Margitán Éva szerezte.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
