Mottó: "Mozgó képek, fekete-fehérek, Felemelt fejjel körülnézek, Egy turista mit tehet?! Örül neki, hogy itt lehet..."
Európa Kiadó
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese az utóbbi időben kiemelt figyelmet fordít a rádiózás és televíziózás ügyeire. A biztosok a médiatörvény konkrét szabályainak alkalmazását vizsgálva többször fordultak az ORTT-hez, és jelentéseikben értékelték az ORTT, mint jogalkalmazó tevékenységét. Az eljárások zömében a médiumok emberi méltóságot sértő magatartása miatt felmerült aggályokat fogalmaztak meg. Cikkünk reakció és továbbgondolás Hajas Barnabás: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének az egyes műsorszolgáltatókat érintő panaszokkal kapcsolatos vizsgálatai című tanulmányára.[1]
Jelen cikkben arra a jelenségre reagálunk, hogy a biztosok az ORTT jogalkalmazási gyakorlatát nem tartják kielégítőnek, az ORTT működését ebből a szempontból a jogbiztonságot veszélyeztetőnek tartják, és úgy ítélik meg, hogy a médiahatóságnak aktívabb szerepet kellene az emberi méltóság lehetséges televíziós megsértése kapcsán tanúsítania.
Az elemzés az alapvető alkotmányos jogok ütközéséről szól, ezen belül is a szólásszabadság, a sajtószabadság és más alkotmányos jogok ütközésének konfliktusait tárgyalja. A szerzők az ORTT munkatársaiként, tíz éve ezen a területen jogalkalmazóként dolgozva számos alkalommal kerültek szembe azzal a dilemmával, hogy a vitatott, olykor tág jogértelmezésnek teret adó médiatörvényi szakaszok hogyan alkalmazhatóak úgy, hogy az alkotmányban megfogalmazott értékek maradéktalanul érvényesülhessenek. Ennek során elsősorban a szólás- és sajtószabadság érvényesülése szempontjából vizsgáltuk és vizsgáljuk e konfliktusokat, hiszen a médiatörvény preambuluma az Alkotmány 61. §-ra utal, és a testület tagjai a törvény által megfogalmazott esküjük szerint a "...a szólás és a sajtószabadság érvényesítésére" törekednek.
Evidenciaként kezeljük, hogy a szólás- és sajtószabadság korlátozása más alkotmányos jogokkal való összeütközésekor bizonyos esetekben szükségszerű. A büntetőjog vagy a polgári jog szabályrendszerében világosan megjelennek azok a korlátok, amelyek alkotmányos értékek ütközése mentén a szólás- és sajtószabadsággal szemben más alkotmányos jogoknak biztosítanak elsőbbséget. De a médiatörvény is számos pontján a sajtószabadság speciális rádiókra és televíziókra vonatkozó korlátairól szól. A kiskorúak védelme érdekében például a hatályos médiatörvény is rendezi az alapjogok összeütközéséből származó konfliktusokat azzal, hogy jól definiáltan meghúzza a televíziók és rádiók mozgásterét, ezzel rögzíti a szólás- és sajtószabadság gyakorlásának aktuális határait. A kiskorúak védelme jó példa arra, hogy alkotmányos jogok és értékek összeütközésekor milyen módon oldhatja fel a jogalkotó alkotmányosan igazolt módon a konfliktust. A konkrét szabályok mögött ugyanis megjelenik az Alkotmány 67. §-ban rögzített állami kötelesség annak biztosítására, hogy a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemben részesüljenek. A jogalkotó instrumentalizálta a védelmet, konkrét anyagi és eljárásjogi szabályok együttesét alakította ki, lefordította a jogalkalmazás számára, hogy az állam szerve a gyermekvédelem általános alkotmányos elvét saját alkalmazási területén hogyan érvényesítse.
Az alkotmányban nevesített érdekek ütközése esetén - mivel a magyar alkotmány ebben tételesen nem igazít el - a konfliktus feloldása konkrét törvényi megfogalmazások mentén értelmezhető a jogalkalmazás számára. A jogalkotó kötelessége, hogy a lehetséges ütközések mentén rendezze az ellentmondások feloldását. Hiszen az a követelmény, hogy az alkotmányos jogok gyakorlásának esetleges korlátozását csak törvényi szintű jogszabály mondhatja ki, evidencia, ahogy az is, hogy a jogbiztonság követelménye is megköveteli a normatív rendezést. Jelen állítások nem érintik az alapjogi bíráskodás manapság sokat tárgyalt témakörét, hiszen ott annak a kérdése merül fel, hogy mennyiben nyúlhat a jogalkalmazó az alkotmányhoz, mint alkalmazandó jogszabályhoz. Az általunk tárgyalt helyzet azonban nem az alkotmány alkalmazását jelenti, hanem az alkotmányban megfogalmazott értékek közötti prioritás-különbségek megfogalmazását, ami nyilvánvalóan nem jogalkalmazói kérdés. És az Alkotmánybíróság kompetenciája is elsősorban arra terjed ki, hogy a jogalkotó által megfogalmazott prioritás-sorrendet értékelje, annak alkotmányosságát megítélje, vagy felhívja a
- 167/168 -
figyelmet az alkotmányos mulasztásra, és - akár irányelveket is megfogalmazva - felhívja a parlamentet a hiány pótlására. Nem kerülhető meg tehát, hogy a parlament állást foglaljon a prioritások tekintetében.
A médiatörvény 3. §-ának alkalmazása során számos olyan kérdés merül fel, amely a szöveg jogtechnikai hiányosságain túl az alkotmányos értékek ütközésének konfliktusát is magával hozza. Az említett szakaszokban keveredik a deklaratív megközelítés és a konkrét jogalkalmazói tevékenységet előíró szabályozás. Úgy definiál néhány alkotmányos értéket, hogy azoknak elsőbbsége van a műsorszolgáltatás során gyakorolt sajtószabadsággal szemben, de az elsőbbség konkrét, értelmezhető, összeütközést feloldó instrumentalizálását elmulasztja. Így állhat elő az a helyzet, hogy a jogalkalmazás során az alapvető jogviszonyok meghatározása mentén egymással gyökeresen szembenálló álláspontok fogalmazódhatnak meg.
A harmadik paragrafus első bekezdése egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a műsorszolgáltató szabadon dönt a tartalomról, de azért felelőséggel is tartozik, azaz a törvény a magyar jogrendszer egészében felállított korlátok közé helyezi el a műsorszolgáltatói tevékenységet.[2] A további szakaszok viszont már csak egy esetlegesnek tűnő felsorolást tartalmaznak a magyar alkotmányos rend, jogrend egyes elemeiről, mint olyanokról, amelyek a televíziózás és a rádiózás szabadságának korlátait jelentik.[3] A jogalkalmazó emiatt arra kényszerül, hogy "újszerű" megközelítések mentén, kreatív módon viszonyuljon a törvényhez, amely magatartás véleményünk szerint érdemben rongálja a jogbiztonságot. Hiszen a jogalkalmazás során saját személyes értékrendje, így a jogalkalmazó által elérni kívánt társadalmi cél válik vezérmotívummá. Ebben a helyzetben a jogalkalmazó dönti el, hogy a felmerült konfliktus elhelyezhető-e a hatályos jogrendben, vagy deklarálja, hogy a jogszabályi környezet alapján nem oldható a hatályos jogrend szerint egy adott konfliktus. Véleményünk szerint a z ORTT akkor járna el helyesen, ha e normatívan fel nem oldott konfliktus érzékelése esetén a "kreatív" jogalkalmazás helyett a jogalkotó figyelmét hívná fel a lehetséges szabályozási hiányra.
Ezzel szemben az ombudsman általános helyettese az alkotmányos jogok lehetséges összeütközését figyelmen kívül hagyva általános intézményvédelmi kötelezettséget mond ki és kér számon az ORTT-től, nem számolva azzal, hogy a konfliktus általa helyesnek ítélt feloldása így egyoldalúan és a szólásszabadság és sajtószabadság figyelmen kívül hagyásával történik meg. Jogalkotói aktivitás hiányában az Alkotmánybíróság értelmezése segíthetné a jogalkalmazót, és egyben egyértelművé tehetné, hogy jogalkotási kényszer van a médiatörvény alapelveinek alkalmazási feltételei mentén.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
