Magyarországon 1949, vagyis az első kartális Alkotmány megszületése előtt (vö. 1949. évi XX. törvény) a Corpus Iuris Hungarici hatályban lévő elveinek az értelmében a bevett vallásfelekezetek[1] és azok önálló képviselettel bíró egységei közjogi jelleggel rendelkeztek.[2] Így az állami hatóságnak közvetlen illetékessége volt az egyes bevett felekezetek tevékenységének ellenőrzésére, sőt vagyonkezelésük felett főfelügyeletet gyakorolni.[3] Ez a helyzet nyilvánvalóan alapvetően különbözött a jelenleg hatályos magyar Alaptörvényben érvényesülő elválasztási modelltől.[4] Mivel a Magyarországon a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. IV. törvény alapján bejegyzett egyházak, valamint önálló képviselettel rendelkező egységeik és az általuk fenntartott intézmények, majd a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (továbbiakban: Ehtv.)[5] függelékében és annak módosításában felsorolt egyházak főképp közcélt látnak el, így gyakori félreértés, hogy az egyházi szervezeteket, mint a közhasznú szervezetek speciális formáját sorolják be. A hatályos Ehtv. 51. §-a, amely a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 95. § a) pontját módosítja az "alapcélként vallási tevékenységet végző egyesület" kitétellel (amely az állam által egyházként nyilvántartásba nem vett vallási közösségek sajátos egyesületként való működését kívánja biztosítani), tovább erősíti a félreértést az egyházként elismert jogi személyek tekintetében is. Ezt a tévedést elsődlegesen a vonatkozó hazai jogszabályi - leginkább magánjogi és költségvetési - keretek félreértelmezése okozza.
- 349/350 -
A nonprofit szervezetek alapvető jellegzetességeit Bíró Endre három tulajdonság köré csoportosítja: a profitosztás tilalma; a nem kormányzati jelleg és a jogi személyiség.[6] A hazai nonprofit szervezetekre vonatkozó hatályos előírásokat a 2011. évi CLXXV. törvény egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról tartalmazza. A hivatkozott törvény a civil szervezetek gazdálkodására, továbbá könyvvezetésükre és beszámolási rendjükre, valamint a közhasznú jogállás megszerzésére és gazdálkodásuk sajátos rendjére vonatkozóan lényeges változtatásokat tartalmaz.[7] A közhasznú szervezetek között a jogalkotó megkülönbözteti a Ptk. alapján létrehozott alapítványokat (1), egyesületeket (2), közhasznú szervezeteket (3), valamint az egyesülési jog alapján létrejött egyéb szervezeteket (4).[8] A törvény hatálya alá tartozó jogi személyeknek olyan jellegű közhasznú tevékenységet kell folytatniuk, amit maga a 2011. évi CLXXV. törvény a 32. § (1) bekezdésében nevesít. Ezen túlmenően: vállalkozási tevékenységet csak közhasznú, vagy a létesítő okiratban meghatározott egyéb cél érdekében folytathatnak, melyek nem veszélyeztethetik a közhasznú célok megvalósulását; a gazdálkodásuk közben keletkezett eredményt nem oszthatják fel; valamint közvetlen politikai tevékenységet nem folytathatnak.[9] Feladataik kifejezetten közfeladatok - haszonszerzési cél nélküli - ellátásának végzésére irányulnak, amelyekről - a jogi személy jellegének függvényében - az állami, vagy önkormányzati szervnek kell gondoskodnia.[10] Éppen ezért, gazdálkodásukról szóló beszámolót kötelességük évente letétbe helyezni és nyilvánosságra hozni, melynek ellenőrzésére az adóhatóság, az Állami Számvevőszék és az ügyészség jogosult, a gazdálkodás szabályainak megtartása és az elnyert támogatások jellegének függvényében (vö. adó, költségvetési, törvényességi).[11] Az államháztartásból származó források felhasználásának ellenőrzése az Állami Számvevőszék hatáskörébe tartozik (vö. a 2011. évi LXVI. törvényt az Állami Számvevőszékről).[12]
Mindezek fejében a közhasznú szervezet mentesül a társasági adó alól, illetve további, tárasági adókötelezettséget érintő kedvezmények vonatkoznak rá. De itt kell említenünk a helyi adókötelezettséget érintő kedvezményeket, az illetékkedvezményt, a vámkedvezményt, továbbá az egyéb jogszabályban meghatározott kedvezményeket és a kapott szolgáltatások utáni jövedelemadó-mentességet.
A 2011. évi CCVI. törvény alapján elismert egyházi jogi személyek a 16-18. §§ szerint nyilvántartásba vett egyházak, egyházszövetségek, az egyházak vallásos célra létesült önálló szervezetei, valamint amennyiben alapszabályuk úgy rendelkezik (vö. ún. "belső egyházi jogi személy"), önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeteik.[13] A 7-10. §§-ban szereplő feltételek egyértelművé teszik, hogy az egyház létrehozásának célja az azonos hitelvet vallók közös vallásgyakorlása, természetesen az Alaptörvénybe vagy más törvénybe nem ütköző módon. Az egyházaknak tehát elsődleges funkciójuk a tagjaik vallásgyakorlását elősegíteni. Ez közösségi vallásgyakorlást jelent, vagyis feltételez egy azonos hitelveket valló közösséget, valamint azt, hogy ezek a hitelvek valamiféle közös gyakorlatot írnak elő. Ezek megléte, mint cél elégséges egy egyház alapítására, a törvény nem ír elő sem karitatív, sem oktatási, sem egészségügyi vagy egyéb közhasznú célt.
A jogi személyiséggel rendelkező egyházaknak és intézményeiknek a tevékenysége azonban nemcsak a vallásszabadság alkotmányban szavatolt elvének a gyakorlására terjedhet ki, hanem oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport és ifjúságvédelmi feladatok ellátására is.[14] Ilyen tevékenységek gyakorlására az egyházak jogosultak intézményeket vagy szervezetet létrehozni, viszont ez nem az adott vallási csoport egyházlétének feltétele. Közhasznú célok kitűzését, ilyen feladatok ellátását tehát nem lehet az egyházakon számon kérni. Az egyházi jogi személynek már az 1990. évi IV. törvény 18. § (2) bekezdése szerint is lehetősége volt arra, hogy a működésének biztosításához szükséges anyagi keretek megteremtésére - hangsúlyosan alapcélja mellett - akár gazdasági vállalkozási tevékenységet is folytasson. Ez az elv következett a vallás szabad gyakorlásának és az abból fakadó jogok és kötelességek végzésének állam által való garantálásából és beépült a hatályos Ehtv. 19. § (3) bekezdésébe is.[15] Az említett gazdasági tevékenység folytatása
- 350/351 -
esetében a Ptk. társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályai (vö. Ptk. 70-73. §§) az irányadók. Az 1997. évi CXXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységnek anyagi feltételeiről az eddigiekben rögzítetteken túl úgy rendelkezik, hogy a törvény hatálya alá eső egyházak esetében nem minősül gazdasági tevékenységnek a hitéleti, oktatási, szociális, egészségügyi vagy sportlétesítmények működtetése; egyházi személyeknek nyújtott szolgáltatások; a hitélettel összefüggő tárgyak és kiadványok értékesítése; temető fenntartása; stb.[16] valamint az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó anyagi juttatás (vö. pl. kötbér, adóvisszatérítés), illetve a vállalkozási tevékenységnek nem minősülő működésből nyert bevétel kamata.[17] Az 1997. évi CXXIV. törvény felsorolása átkerült a hatályos Ehtv. 20. § (4) bekezdésbe, amelyben szereplő területeket a törvény ugyan nem tekinti vallási tevékenységnek,[18] de az egyházak vonatkozásában kiveszi a gazdasági-vállalkozási tevékenység kategóriája alól. Az egyházak ilyen, valamint egyéb jellegű tevékenységének ellenőrzésére az állam deklarálta, hogy felügyeleti szervet nem hoz létre.[19] Ebből egyértelműen levezethető az Ehtv. 21. § (1) bekezdésben is megfogalmazott alapelv, hogy az egyházak és önálló képviselettel rendelkező jogi személyeik működésének hitéleti bevételei és azok felhasználása nem tartoznak az Állami Számvevőszék ellenőrzési kompetenciája alá, szemben a közhasznú szervezetekkel. Az is nyilvánvaló, hogy a nem hitéleti célra nyújtott költségvetési támogatással kapcsolatos ellenőrzési jogkör az egyházak esetében is megilleti az Állami Számvevőszéket.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
