1. A szerzőpárosnak második "uniós kötetét" tarthatja kezében az olvasó. Az előző - A magyar alkotmányjog európai uniós forrásai - lényegében dokumentum gyűjtemény: az alapszerződések, az uniós alkotmány tervezete, s az Európai Unió Bírósága - alkotmányjogilag releváns - ítéleteinek tematikusan rendezett gyűjteménye, ami az alkotmányjog egyetemi szintű oktatásának nélkülözhetetlen forrása ma már.** A mostani kötet a Magyarország 2004. évi európai integrációs szervezethez történt csatlakozásának közjogi, alkotmányjogi problémáinak szinte teljes keresztmetszetét adja. Ez a könyv szerkezetéből látható, s erre a szerkezetre építettük fel ismertetésünket. A könyvnek az ösz-szes fejezetén átívelő mondanivalója lényegében két erővonal mentén rendezhető. Az egyik ezek közül a szembesülés azzal a ténnyel, hogy az Unióhoz való csatlakozás nyomán a magyar alkotmányosság ezer éves története során merőben új közegbe került. A magyar alkotmányosságnak nincsenek "tapasztalatai" - fogalmai, kategóriái - az államok együttélésének arról a formájáról, amelybe az Unió sorolható. A másik erővonal: az uniós joghoz kapcsolódó dogmatikai, fogalmi elemek, amelyek részben közelebb visznek az intézményi rendszer megismeréséhez, másrészt - túlmutatva az uniós jog határain -, a hazai, a belső jogban is relevanciájuk lehet. [Ilyen fogalom például a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság (32. o.).] Lényeges, hogy a dogmatikai, fogalmi elemek alapvetően német közvetítéssel - a források zöme német nyelven íródott - van jelen a könyvben. Ilyen módon a könyv valamiféle visszatalálás is lehet a négy évszázados magyarnémet jogi kapcsolatok folytonosságához. Ez pedig nem csak az alkotmányos rendszerváltozás utáni fejlemények szempontjából lehet jelentős, hanem közjogi jogalkotásunknak az utóbbi időkben tapasztalható elméleti elsivárosodása, "érték-telenné" válása okán is figyelmeztető lehet.
2. Az Európai Unió létrehozásának körülményei, állomásai ismertek: 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) megalapítása, az 1957-ben aláírt és 1958-ban hatályba léptetett Római Szerződés, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, illetve az Európai Atomenergia Közösséget, amelyeknek nevét az 1992-ben megkötött Maastrichti Szerződés Európai Közösségre változtatta; az ugyancsak 1992-ben Maastrichtban az Európai Unióról szóló szerződés aláírása; a Nizzai Szerződés, amely az Unió tagságának bővítése jegyében köttetett stb. S ami témánk szempontjából lényeges, az Unió történetét annak mai szakaszáig áttekintve: egyrészt a hagyományos értelemben felfogott, az állami szuverenitás részét képező hatáskörök - talán leglátványosabb a közös pénz, az euró létrehozása - integrálódtak, másfelől: fokozatosan kiépült az Uniónak a tagállamokéhoz kapcsolódó szervezetrendszere, az Európai Bíróság, a parlament stb. A másik oldalon állnak a tagállamok, a történelmileg kialakult kormányzati rendszereikkel, amelyek a maguk konkrétságában nem jelentéktelen különbségeket mutatnak fel, szerveződésük alapelvei, s az állampolgárokhoz való viszonyuk azonban közösnek tekinthető.
Az egyértelmű: az Unió a nemzetközi jog mentén szerveződött. S a létrejött - "képződmény"? Nem állam, ahogyan ezt a kezünkben lévő könyvben több helyen is olvashatjuk, hiszen hatáskörei nem saját hatáskörök, azok megléte, terjedelme stb. az alapító államok akaratától függ, tehát nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy önállóan hatásköröket jelöljön ki a maga számára, nincs tehát kompetencia kompetenciája (Kompetentz -Kompetentz 68-69. o.). Következésképpen az Uniót nem foghatjuk fel a hagyományos értelemben felfogott szövetségi államként, föderációként. A Kompetentz - Kompetentz hiányára gondolva azért megjegyezzük: a szövetségi állam tagjai - ezt bizonyítja az Egyesült Államok története - évszázadokkal a szövetség létrejötte után is féltékenyen őrködnek az alkotmányban meghatározott szerkezet, a tagállamok hatásköreinek fennmaradásán.
A másik oldalról szemlélve a kérdést: az Uniót nem lehet a hagyományos értelemben felfogott nemzetközi szervezetnek sem tekinteni. Ahogyan a könyvben is találjuk "a Közösség a nemzetközi jog egy új rendszerét alkotja". A hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés létrehozott egy, a szerződés hatálybalépésekor a tagállamok jogrendszerébe beilleszkedő saját jogrendszert (67. o.).
Túl az egyelőre feloldhatatlan dilemmán, hogy tudniillik az Unió esetében állammal, vagy nemzetközi szervezettel állunk-e szemben, annyi bizonyosnak tűnik: ha az államok belső jogrendszerét, nota bene az alkotmányos rendszert vesszük alapul, az Unió jelen állapotában is úgy "viselkedik" mintha szövetségi államról lenne szó. Érthető módon maga a könyv sem tud kitérni ez elől a megközelítés elől, akkor például, amikor arról beszél, hogy az államok végrehajtó tevékenysége "a végrehajtási föderalizmus alapmodellje szerint" alakul (258. o.); vagy: az Európai Bíróság maga nevezte az EK-Szerződést egy jogi közösség alkotmányos chartájának ... az EKSz. 226. skk. cikke szerinti szerződésszegési eljárása megfelel egy föderális rendszerben a központi állam és tagállam (tartomány) közötti vitáknak [Bund-Lander-Streitgkeiten vö. Art. 93 Abs (1) Nr.3.4.GG.] (281. o.).
Az alkotmányt, illetve az alkotmányjogot - nem kis mértékben leegyszerűsítve a kérdést - egyrészt az állam és a polgár egymáshoz való viszonyára, másrészt a hatalom gyakorlásában részt vevő állami szervek hatáskörére, egymáshoz való viszonyára stb. vonatkozó szabályrendszerként határozhatjuk meg. Az Unió-tagállam Magyarországára nézve azonban sem az elsőként, sem a másodikként említett szabályrendszer nem állhat meg önmagában, azaz: kizárólag a belső jog alapján nem lehet a hatalmi viszonyokat leírni, miként az állampolgár státusát sem lehet meghatározni annak alapján. Az uniós jog tehát - túl minősítésének dilemmáin - alkotmányos jelentőségű. Ennek a szemléletnek a következetes érvényesítése a könyv kiemelkedő értéke.
3. Az uniós jogot különböző jogágak, illetve az ezekre épülő jogtudományi ágazatok "fogadják be". A kezünkben lévő könyv egyrészt vitathatatlanul alkotmányjogi ihletésű, alkotmányjogi jellegű. Vonatkozik ez a megállapítás mind tárgykörére, mind tárgyának feldolgozási módszerére. Azaz a könyv a magyar Alkotmány és az alkotmányjog teljes keresztmetszetén ragadja meg a kapcsolódási pontokat az uniós joggal. Ebben a minőségében, nyugodtan mondhatjuk, értékítéletünket mintegy előrebocsátva, egyedülálló a hazai uniós jogot tárgyaló mind gyorsabban gyarapodó munkák között. Itt, mármint a könyv esetében azonban nem csak tematikai kérdésről van szó, hanem tartalmiról is.
A könyv ugyanis tükrözi azt a helyzetet, ami az Unió létrejötte, illetve a csatlakozásunk után alakult ki: a "kész Unió" fogalmai, intézményei túlnyomó részben a belső joghoz kapcsolódnak, mint például az uniós jog elsőbbsége (33. o.), a hatáskörök megosztása az Unió és a tagállamok között stb. Más oldalról: az uniós jog fogalmi és értékrendszere jórészt az alkotmányjog fogalmi és értékrendszerével egyezik meg. Megjegyzésünk: ezen a ponton a könyv általi megközelítés némileg következetesebb lehetett volna. Azzal például, hogy szerkezetében a mostaninál markánsabban elkülönítette volna az Alkotmány és alkotmányjogban általános két szabályozási tárgykört, úgymint az ún. "plan of government"-re, azaz a "szervezet"-re, illetőleg az állampolgárok egymáshoz való viszonyára vonatkozó rendelkezés-együttest. Ezzel elkerülhető lett volna a talán a kívánatosnál több ismétlés; másrészt az alkotmányjogi fogalomrendszer még következetesebb érvényesítése vált volna lehetővé. Ez utóbbira a "demokratikus deficit" fogalmát említjük. Használata általános az uniós szakirodalomban. A magunk részéről azonban az uniós jogot az alkotmányosság szemszögéből és értékrendje szerint vizsgáló könyvben az ott megjelölt kérdéseket (194. o.) az "alkotmányosság deficitjeként" határoznánk meg. Itt az egyik leglényegesebb összefüggés azonban a könyvben foglaltak szerint áll: miközben az uniós szervezet, legalább is a parlament, a tanács, a bizottságok, ezek hatásköreinek, egymáshoz való viszonynak szabályozása - "demokratikus deficitben" azaz szerintünk "alkotmányossági deficitben szenved", a tagállamok uniós kapcsolódásának, illetve belső alkotmányos berendezkedésének elengedhetetlen feltétele a hagyományos értelemben felfogott konstitu-cionalizmus értékeinek a tiszteletben tartása úgy, ahogyan ezt a Magyar Alkotmánybíróság határozatában is találjuk: a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság követelményei stb., amely követelmények nem csak az Unióba történő felvételnél érvényesülnek, hanem az uniós tagság folyamatában, s amely követelmények "menet közbeni" nem teljesítése okot adhat a tagállam jogainak felfüggesztésére. (85. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
