2017 végén jelent meg Gellér Balázs és Ambrus István társszerzőségében az ELTE-ÁJK Büntetőjogi Tanszékének új tankönyve "A magyar büntetőjog általános tanai I." címmel. A kötet bevezető tanainak alapjául Gellér Balázs professzor munkássága köréből a legalitás témakörében született, angol nyelvű PhD-értekezése, majd angol és magyar nyelven egyaránt megjelent monográfiája szolgált, amelyben kidolgozta az anyagi büntetőjoghoz kapcsolódó legalitás új struktúráját, amely révén a nullum crimen/poena doktrínák modern értelmezése bekerülhetett a magyar büntetőjogi gondolkodásba. Ugyancsak felhasználásra került Gellér habilitációs dolgozata, melyet a nemzetközi büntetőjog témakörében készített. Közvetlen előzményként pedig Gellér 2002-ben, illetve 2006-ban, társszerzőkkel megjelent tan- és kézikönyvei, valamint a 2008-ban közzétett - Heller Erik 1945-ös munkáját követően az első budapesti önálló szerzős - tankönyve emelhető ki. Utóbbiban Gellér első ízben mutatta be átfogóan a büntetőjog általános részével kapcsolatos nézeteit.[2] Ennek számos szempontból továbbfejlesztett, a 2012. évi Btk.-ra, valamint a joggyakorlatnak a napjainkig végbement fejlődésére is figyelemmel volt kutatás eredményeként született meg a jelen kötet. Ambrus István, az anyagi büntetőjogászok új generációjának képviselője, PhD disszertációját az egység és a halmazat kérdéskörében írta, emellett számos, elsősorban büntetőjog-dogmatikai tanulmány szerzője és társszerzője.
Az írás műfaját tekintve - elsősorban - tankönyv, bár hozzátenném, hogy gyakorló jogászok kézikönyveként is kiválóan alkalmazható. Mindazonáltal, az elsődlegesen egyetemi hallgatók részére készült mű tanulmányozása során a következő szempontokat vizsgáltam:
- a szerkezeti felépítés - tartalomjegyzék szerinti - logikája;
- az egyes fejezetek, illetőleg fejezetrészek szerkezeti felépítése (ld. didaktikai szempontok);
- a tankönyv nyelvezete, mondattani sajátosságai (ld. közérthetőség, tanulhatóság);
- a jogtörténeti fejezetek, illetőleg a hatályos joganyag általános leírásán túlmutató, önálló szerzői álláspontok kifejtésének mélysége és mennyisége;
- a szerzők álláspontjától különböző tudományos vélemények bemutatására való készség;
- a más tantárgyak keretében oktatott ismeretek részletes elemzésének elkerülésére való törekvés, az ebből fakadó "kompetencia-zavarok" kiküszöbölésének eredményessége (ld. elsősorban a jogtörténeti, illetőleg jogelméleti kérdések vonatkozásában)
- a formai szempontok (ld. vizuális megjelenítés, szövegkiemelések, bekezdések tagoltsága stb.)
Elöljáróban megállapítható, hogy a mű az általános részi tankönyvek klasszikus szerkezeti felosztását követi, tehát a jogtörténeti, illetőleg alapelvi fejezetektől kezdve halad a hatályos joganyag bemutatásáig, illetőleg annak elemzéséig. Már a tartalomjegyzékből is kitűnik ugyanakkor, hogy a szerzőpáros számos elméleti kérdést hangsúlyosabban tárgyal (pl. legalitás elve), illetőleg bizonyos jogintézmények tekintetében sajátos terminológiát használ (pl. a büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak kategóriái körében).
Ennek alapján leszögezhető, hogy a könyv "önálló büntetőjogi műhely" értékes, sajátos dogmatikai megoldásait tükrözi. Megjegyezném, hogy a szerzők a mű címe tekintetében sem a tradicionális megoldást követik (ld. Büntetőjog - Általános Rész), a jelen matériával kapcsolatos ismereteket ugyanis az "általános tanok" fogalma alá sorolják. E megoldást mindenképpen előnyösnek vélem, hiszen jobban kifejezi a vizsgálati tárgykör komplexitását, annak a Btk.-n túlmutató tartalmi vonatkozásait. A munka a büntetőjog általános tanainak hangsúlyozottan első kötete, az tehát a bűncselekménytan kérdéskörének feldolgozásával zárul. A büntetéstan problémáival a szerzők külön, a második kötetben terveznek foglalkozni.
Az I. fejezet 1. pontja a büntetőjog mint önálló jogág általános fogalmi komponenseit, illetőleg rendszertani felosztását tárgyalja. Ebben a tekintetben újszerű megállapításokkal nem találkozunk, a mű az általánosan elfogadott - más jogi karokon használt tankönyvekkel azonos, illetőleg azokhoz megközelítőleg hasonló - meg-
- 378/379 -
határozásokat tartalmazza. Sajátos szerzői megoldásnak tekinthető ugyanakkor a büntetőjog objektív és szubjektív fogalmának megjelenítése.[3] Ezen témakör kapcsán - röviden - az egyetemes, illetőleg magyar jogfejlődésben kialakult büntetőjogi alapelvekről[4] is olvashatunk, azzal, hogy a szerzők - indokolt módon - nem bocsátkoznak e princípiumoknak az - alapvetően jogtörténeti kurzusok[5] "hatáskörébe" tartozó - hosszas, leíró jellegű elemzésébe.
A szerzők a továbbiakban a büntetőjog feladatával, illetőleg a büntetőpolitika általános fogalmával foglalkoznak. Nyilvánvaló, hogy e vizsgálati tárgykör a "tételesjogi szabályokon" kívül eső, szubjektívabb megállapításokra és tudományos vitára lehetőséget adó koncepcionális kérdéseket érint. Kiemelném, hogy a szerzők
- a büntetőjog általános feladatát elsődlegesen nem társadalomvédelmi, hanem kiszámíthatósági (előreláthatósági) szempontból közelítik meg;[6]
- a büntetőpolitika általános fogalmi meghatározása során nem csak teoretikus megállapításokat tesznek, hanem állításait jogtörténeti példákon keresztül is alátámasztják.[7]
Ugyanakkor:
- vitathatónak tartom a jogi tárgy fogalmának jelen fejezetrészben történő elemzését (ezt indokoltabb lett volna a "Bűncselekménytan" címet viselő 3. részben tárgyalni);
- feleslegesnek tartom a 2. pont beiktatását, amely a büntetőjog jogrendszeren belüli pozícióját, illetőleg a többi jogághoz fűződő viszonyát tárgyalja, e matériát ugyanis - valamennyi jogi karon - a jogi alapismeretek, jogi alaptan, bevezetés a jog fogalmába stb. elnevezésű tankönyvek, illetőleg kurzusok keretében teljes egészében oktatják.
A bűnügyi tudományok rendszerének bemutatása (3. pont) teljes, érdekességképpen megjegyzendő, hogy a szerzők - az általánosan használt felosztás[8] mellett - külön kiemelik a jogi dogmatika fontosságát.
A II. fejezetben kerül elhelyezésre a magyar büntetőjog fejlődéstörténetének vázlata (a 16. századtól kezdve egészen az 1978. évi IV. törvényig bezárólag). Az elemzés precíz, alapos, akár jogtörténeti tankönyvek önálló részét is képezhetné. Megjegyezném ugyanakkor, hogy:
- e fejezetben - a következetesség okán, röviden - indokolt lett volna utalni a XVI. századot megelőző sajátosságokra;
- üdvözlendő ugyanakkor a 3. pontban foglalt "szellemi arcképcsarnok", amely a 18-20. sz. közötti hazai büntetőjog-tudomány legjelesebb képviselőinek rövid életrajzát ismerteti.[9]
A szerzőpáros a teljes 3. fejezetben a legalitás elvét tárgyalja, majd abból levezetve analizálja a büntetőjog további klasszikus alapelveit. A tankönyv - Gellér korábbi kutatási témájának alapulvételével, a többi tankönyvhöz képest egyedülálló módon - külön foglalkozik e problémakör nemzetközi aspektusaival is (ld. 2. pont - rule of law), elemzését pedig iránymutató EJEB - döntésekkel támasztja alá. A tankönyv további, alapelvi rendszerrel kapcsolatos felosztása egyébiránt az általános szerkezeti tagolást követi és a lehető legteljesebben kerül kifejtésre.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
