Kollégánk, Dr. Józsa Krisztina közjegyzőhelyettes 2001 augusztusától a Brisbane-i Egyetemen, Ausztráliában tölt egy évet. Ez idő alatt alkalma nyílik megismerni az ausztrál jogrendszert, s összehasonlító elemzéseket tenni a Master of Comparative Law posztgraduális képzés keretében. Tapasztalatait a Közjegyzők Közlönye új rovatában osztja meg velünk, ezzel is tovább színesítve lapunk hasábjait. Reméljük az új rovat elnyeri az olvasók tetszését.
Ausztrália jogforrásait az angol jog határozta meg, mivel 1770-től kezdve a brit gyarmatvilág része volt. Az első koloniát az angolok Ausztrália keleti partvidékén alapították meg, mely New South Wales néven vált ismertté.
A gyarmatokat az angol jog két csoportra osztotta. A legtöbb elfoglalt terület hódítás útján vált gyarmattá, de előfordult az is, hogy a letelepedéshez a leendő új gyarmaton nem volt szükség hódításra, mert az lakatlan volt.
Az előbbi esetben a gyarmatosító hatalom elismerte a meghódított nép jogának létezését, és azt viszonylag érintetlenül hagyta. Az utóbbi esetben azonban, mivel ezt az új területet uratlannak tekintették ("terra nullius"), semmiféle helyi jog létezését nem ismerték el, aminek következményeként az angol jog nyert alkalmazást. Ausztrália, ez utóbbi kategóriába nyert besorolást.
A "terra nullius" elvét az ausztrál bíróságok is elismerték, míg 1992-ben, a High Court of Australia döntése során első ízben tagadta meg ezen elv alkalmazását. (Mabo's Case)
A "terra nullius" elv elfogadása Ausztrália esetében is azzal a következménnyel járt, hogy az angol jog került alkalmazásra minden olyan esetben, ahol a helyi sajátosságok ezt lehetővé tették. Az ausztrál jogforrásokat is angol jog határozta meg.
Az ausztrál jog forrásai a következők:
- common law,
- equity,
- parlament által alkotott jogszabályok, (Statue law),
- a parlament által, jogszabály alkotással felruházott más szervek által hozott jogszabályok, (Delegated Legislation),
- precedens jog,
- nemzetközi jog.
A common jog gyökerei egészen Hódító Vilmos koráig nyúlnak vissza. Hatalma megszilárdítása és egy erős, centralizált birodalom kiépítése érdekében egységes igazságszolgáltatás megteremtésére törekedett. Ennek érdekében az uralma alá tartozó tartományokba úgynevezett utazó bírákat küldött ki, akik polgári és büntető ügyekben hoztak döntéseket. A vitákat igyekeztek mindig ugyanazon jogi alapelvek alkalmazásával elbírálni. Így a különböző tartományokban érvényesülő változatos helyi szokásjogot fokozatosan felváltotta az utazó bírák által, ugyanolyan eljárás keretében, egységesen alkalmazott, jogi alapelvek sorából álló common law. A common law kialakulását és fejlődését a fontos jogesetekben hozott döntések publikálása is elősegítette. (Law Reporting)
A common law erőssége - ugyanazon alapelvek következetes alkalmazása a hasonló esetekben - egyben a gyengesége is. Hasonló esetekben ugyanazon alapelvek alkalmazása mindig azonos döntéseket eredményezett, függetlenül attól, hogy az igazságos volt-e vagy sem. Ugyanezen okból a common law a társadalmi változásokra sem tudott megfelelő választ adni. Az is gyakran előfordult, hogy a peres félnek olyan követelése volt, amit a common law bíróságok előtt nem tudott érvényesíteni, mert az addigra kialakult és egyre inkább rugalmatlanná vált formális keresetlevelek egyikébe sem volt beilleszthető.
Mindezek következtében az elégedetlen peres fél az igazságszolgáltatás legmagasabb fórumához, a királyhoz fordult és ügyében méltányos elbírálást kért.
A király ezen esetekben a kancellárt bízta meg azzal, hogy az ő nevében hozzon döntést. Így a kancellár egyfajta bíróságként is működött, párhuzamosan, sokszor versengve a common law bíróságokkal, fokozatosan kialakítva a maga sajátos szabályait (the rules of equity) és eljárását.
A parlament által alkotott jogszabályok kezdetben kizárólag az angol parlament által alkotott jogszabályokat jelentették, mely egyrészt a "terra nullius" doktrina elfogadásának következménye volt, másrészt viszont a friss gyarmatnak nem is volt törvényhozó szerve.
Ausztrália függetlenné válásának folyamatát, annak különböző állomásait a különböző jogszabályok is hűen tükrözik.
Az első jelentős törvény az 1823-ban alkotott New South Wales Act volt. E törvény állította fel New South Wales első bíróságát a Supreme Court of New South Wales-t, melynek hatásköre azonos volt az angol common law bíróságok hatáskörével. Ugyanezen törvény alapította meg a kormányzó mellett működő héttagú Tanácsot (Council), melynek feladata a kormányzó gyarmatot érintő jogalkotó tevékenységének segítése volt.
Az 1828-ban meghozott Australian Court Act kimondta, hogy a törvény meghozásakor Angliában hatályban lévő valamennyi jogszabályt, illetve angol jogforrást az ausztrál gyarmatokon is alkalmazni kell, a helyi sajátosságok figyelembevételével.
Az 1840-es években jelentkező autonóm törekvések eredményeként születik meg 1842-ben az Australian Constitutions Act, mely az 1823-ban hozott New South Wales Act-tel felállított, a kormányzó mellett működő 7 tagú tanácsot 36 tagúvá bővítette, melyből 24 tag választással került megválasztásra.
Az 1855-ben hozott New South Wales Government Act a parlamentáris rendszer alapjait teremtette meg a kétkamarás parlament megalapításával. A Törvényhozó Gyűlés (Legislative Assembly) tagjai választással nyerték el megbízásukat, míg a Törvényhozó Tanács tagjai kinevezéssel. A Törvényhozó Gyűlés és a Törvényhozó Tanács mellett a törvényalkotás harmadik pólusa továbbra is a kormányzó volt.
Attól kezdődően, hogy maga az ausztrál gyarmat is alkothatott jogot már nemcsak az angol jog került alkalmazásra, így fennállt a veszélye annak, hogy az angol jog összeütközésbe kerül az ausztrál joggal.
Ennek kiküszöbölésére született meg 1865-ben a Colonial Laws Validity Act, amely felhatalmazta New South Wales parlamentjét az angol common law módosítására, valamint az angol parlament által hozott jogszabályok módosítására és hatályon kívül helyezésére, azonban nem minden korlát nékül. Ez a törvény továbbra is meghagyta Angliának azt a jogot, hogy a gyarmatra vonatkozó jogot alkosson. Amennyiben a New South Wales parlamentje által alkotott jog egy ilyen angol jogszabállyal került összeütközésbe az semmis volt.
Ugyanezen jogszabály biztosította az ausztrál koloniáknak azt a jogot, hogy saját alkotmányt alkossanak. New South Wales ezt 1902-ben tette meg.
1901-ben New South Wales csatlakozott a többi ausztrál kolóniához, hogy létrehozzák az Ausztrál Nemzetközösséget (Australian Commonwealth).
Az angol parlament a kolóniák kérésének eleget téve 1900-ban megalkotta az Australian Constitution Act-et, mely 1901 január 1-jén lépett hatályba. Ezzel a törvénnyel került megalapításra az Ausztrál Nemzetközösség, az államok szövetségeként mint önálló állam.
Az alkotmány hívta létre a Commonvwealth Parliamentet egyrészt kizárólagos, másrészt az államokkal versengő jogszabályalkotó hatáskörrel felruházva.
Az Ausztrál Nemzetközösség megalakulásakor az 1865-ben megalkotott Colonial Laws Validity Act még mindig hatályban volt.
Az 1931-ben született Statue of Westminster Act a Colonial Laws Validity Act-ben megfogalmazott korlátokat kívánta feloldani. Kimondta, hogy a Commonwealth Parliamentnek jogalkotása során nem kell figyelembe vennie az 1865-ben hozott törvénnyel felállított korlátokat. Egyben a törvény az angol törvényhozástól megvonta azt a jogot, hogy az Ausztrál Nemzetközösséget érintő jogszabályt alkosson. Ez alól csak egy kivétel volt: ha az ilyen törvény meghozását kifejezetten kérte az Ausztrál Nemzetközösség az angol parlamenttől.
A Statue of Westminster Act ugyanezen korlátozásokat érintetlenül hagyta az államok szintjén.
A Commonwealth és az Államok követelésének eredményeként született meg 1986-ban az Australia Act, amely hatályon kívül helyezte a Colonial Laws Validity Act-et és az államoknak is biztosította azt a jogot, hogy olyan jogszabályokat alkosson, amelyek földrajzi hatálya nemcsak az állam területére terjed ki. (extra-territorial laws)
Az 1986-ban megalkotott jogszabállyal az Ausztrál Nemzetközösség jogilag is teljesen függetlenné vált.
A függetlenné válás következményeként a parlament által alkotott törvények az államok által majd a Nemzetközösség megalakulásával a Commonwealth Parliament és az államok parlamentjei által alkotott törvényeket jelenti.
A társadalom fejlődésével sokszor a jogszabályalkotás is speciális szakértelmet igényel. Ezért a parlament sokszor csak a jogi alapelveket fogalmazzá meg egy-egy jogszabály megalkotásakor és a részletek kidolgozását egy-egy szakértő testületre, leggyakrabban a kormányra, illetve a miniszterekre hagyja, akik a parlament által rájuk ruházott hatáskörükben eljárva alkotnak jogszabályt.
Az angolszász jog sajátos építőköve. Lényege, hogy ha a bíróság egy adott esetben (alapeset) a döntés meghozatalánál egy meghatározott jogi alapelvet alkalmaz, akkor az alapesethez hasonló esetekben valamennyi bíróságnak ugyanazon jogi alapelv alkalmazásával kell döntést hoznia.
A bíróság e tevékenysége során, egyes nézetek szerint, csak értelmezi és alkalmazza a jogot, míg a többségi nézet szerint ezen tevékenység a jogalkotás egyik formája. Ez utóbbi nézetet támasztják alá azok a bírói döntések, amelyek sokszor ellentétben állnak egyes jogszabályokkal. Például New South Walesben nincs hatályban olyan jogszabály, amely megengedné az abortuszt, sőt a terhesség megszakítása bűncselekmény. Egyes bírói döntések azonban bizonyos esetekben az anya fizikai és mentális egészségének megvédése érdekében az abortuszt megengedhetőnek tartotta. Az ezt követő bírói döntések pedig csak tovább bővítették azoknak az eseteknek a körét, melyek esetén az abortusz megengedhető, miközben végig hatályban volt az a törvény, amely szerint a terhesség megszakítás bűncselekmény. Ezek a bírói döntések lehetőséget nyújtanak arra, hogy hasonló esetekben más bírók is ugyanilyen döntést hozzanak.
És végül külön jogforrás a nemzetközi jog is, melynek a szerepe egyre jelentősebb lesz.[1] ■
Lábjegyzetek:
[1] Understanding the Australian Legal System, by John Carvan, LBC Information Services, 2. fejezet
Visszaugrás
