A börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló Jelentés feldolgozásában[1] az motivált, hogy a gyámhivatali eljárások során, főleg a gyámolt gyermekek körében, de a nevelésbe vételi eljárásokkal érintett kiskorúak esetében is magas a bebörtönzött szülők aránya. Az Orosházi Járás illetékességi területén[2] összesen 74 gyámsággal érintett gyermek van, melyek közül 12-nek jelenleg büntetés-végrehajtási intézetben van az egyik vagy mindkét szülője, hét gyermeknek mindkét szülője büntetés-végrehajtási intézetben van, ötnek pedig az egyik szülője raboskodik. Azoknál a családoknál, ahol csak az egyik szülő tölti szabadságvesztés büntetését, ott egy esetben a másik szülő külföldön tartózkodik, három esetben ismeretlen helyen van, egy esetben pedig a szabadlábon lévő szülő egyéb családi ok miatt kéri a gyermek családba fogadását. Ezeknél a családoknál leggyakrabban a szabadlábon lévő nagyszülő, nagybáty, nagynéni vagy a nagykorú testvér vállalja a gyermeknek vagy a gyermekeknek a gondozását. A fenti esetekben hét gyermeket a nagyszülő nevel, hármat a nagybáty, kettőt pedig a nagykorú testvér. Elmondható, hogy a családba fogadott gyermekek szerencsésebbek, mivel ekkor a családból nem szakad ki a kiskorú, megszokott környezetében maradhat, illetve a szülővel való kapcsolattartása is feltételezhetően biztosított lesz, mivel a befogadó családtag is tartja a kapcsolatot a fogvatartott hozzátartozójával. Rosszabb esetben nincs olyan személy, aki a gyermeket el tudná vagy el akarná látni, ekkor a gyermek bekerül a gyermekvédelem rendszerébe, kikerül a családjából, és a kapcsolattartás is nehezítetté válik számára a tőle távollévő szülőjével, rokonaival. Az Orosházi Járás teljes illetékességi területén 63 gyermek van nevelésben, melyek közül nyolcnak van büntetés-végrehajtási intézetben az egyik szülője, valamennyi esetben az édesapja. Egy gyermek vonatkozásában eljárás van folyamatban az édesanya ellen kiskorú veszélyeztetése miatt. A gyakorlati tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a családban maradt gyermekek vonatkozásában sem könnyű a szülővel, legfőképpen az anyával a személyes kapcsolattartás megvalósítása, mivel egyik női büntetés-végrehajtási intézet sincs közel Orosházához. A gyermekeket családba fogadó rokonok helyzete is általában nehezített, mivel vagy idősek, vagy maguk is gyermeket nevelnek. A másik nehezítő körülmény az előzetes letartóztatásban lévők esetén biztosított kapcsolattartás rendje. Van olyan gyámolt gyermek, akinek az édesanyja 2014 áprilisa óta előzetes letartóztatásban van, de csak a védőjével tarthatja a kapcsolatot, a családjával nem, így közel egy éve nem találkozhatott, nem beszélhetett a serdülő lányával, illetve az időközben nagykorúvá vált fiával.
Az Európai Parlamentnek a börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló 2008. évi Jelentése számos nemzetközi dokumentumra tekintettel került előterjesztésre és elfogadásra,[3] többek között az (akkori) EU-Szerződés 6. és 7. cikkére, az Európai Unió 2007. december 12. napján kihirdetett új alapjogi chartájára, további egyéb Európai Uniós dokumentumokra, az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, az ENSZ 1957-ben elfogadott minimumszabályainak összességére a fogvatartottakkal kapcsolatos bánásmódról, az ENSZ Közgyűlés által e témában elfogadott nyilatkozatokra és elvekre, valamint a gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ egyezményre.
A Jelentés nagy hangsúlyt fektet arra, hogy felhívja a figyelmet - nemre való tekintet nélkül - az emberi jogok tiszteletben tartására, azon személyek vonatkozásában is, akik szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés hatálya alatt állnak, mivel a nemzetközi és európai egyezmények értelmében
- 30/31 -
minden bebörtönzött személlyel az emberi jogok tiszteletben tartása mellett kell bánni és a fogva tartás feltételeinek összhangban kell lenniük a személy emberi méltósága alapelveivel, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásával, és azokat a független szervezetek általi rendszeres értékelésnek kell alávetni.
A Jelentés kiemeli, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásán túl a nőknek még további szükségleteik is vannak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy méltóságukat megőrizzék. Felhívja a tagállamok figyelmét, hogy ezeket a különleges szükségleteket a bírósági határozatokban, a büntetőjogi jogszabályokban és a tagállami büntetés-végrehajtási intézetekben vegyék figyelembe.
A Jelentés indokolása rávilágít arra, hogy európai viszonylatban a börtönben élő nők aránya 4,5-5,0%, tehát még mindig jóval nagyobb számban kerül sor férfiak vonatkozásában szabadságelvonással járó büntetés alkalmazására, mint nők esetében. A legégetőbb gondokat az egészségügy, a gyermekes anyák helyzete, valamint a szakmai és a társadalmi visszailleszkedés terén látja az Unió. Gyakorta figyelhető meg a fogvatartottak előéletében a káros szenvedélyekkel, a pszichológiai, testi vagy szexuális visszaéléssel terhelt múlt. A fogvatartott nők több mint a fele legalább egy gyermek anyja. A bebörtönzött anyával maradó gyermeknek megfelelő védelemre és gondoskodásra van szüksége, és nem szabad, hogy a hátrányos megkülönböztetés bármilyen formájától szenvedjen. További problémaként került értékelésre a családi kötelékek megőrzésének hiánya, amelynek az oka az, hogy az elítélteket családjuktól és közösségüktől távol zárják be.[4]
Kiemelik a várandós nőkre negatívan ható elszigeteltséget és szorult helyzetet, ami veszélyes következményekkel járhat a gyermekre nézve is. A várandós nők speciális helyzetével kapcsolatban kifejti, hogy a börtönben lévő várandós nőknek lehetőséget kell adni, hogy támogatásban, tájékoztatásban, valamint várandósságuk és a szülés megfelelő lezajlásához szükséges alapvető körülményekben részesülhessenek, nevezetesen kiegyensúlyozott táplálkozásban, megfelelő egészségügyi feltételekben, friss levegőben, testmozgásban, valamint születés előtti és utáni ellátásban. Véleményem szerint ez azért nagyon fontos, mert ha ezeket az ellátásokat nem kapják meg a várandósságuk ideje alatt szabadságelvonással járó büntetésüket töltő nők, akkor egészségi állapotuk romolhat, fizikailag és mentálisan is, valamint felmerül annak a veszélye, hogy nem egészséges gyermeket hoznak világra, ami azt vonja maga után, hogy a beteg édesanya és gyermek akár egész életen át tartó gyógykezelése nagyobb terhet róhat az adott tagállamra, mintha a fent felsorolt ellátásokat a várandós nő megkapta volna.
Megállapítást nyer, hogy a nők elzárása egy, a férfiak által kialakított, irányított és a férfiak számára létrehozott rendszerben történik. Hozzá kell tenni, hogy a börtönök személyzete is nagyobb arányban áll férfiakból, mint nőkből, és a női személyzet sem feltétlenül érzi át a fogvatartott nők helyzetét és annak speciális aspektusait. A Jelentés fontosnak tartja, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek személyzete megfelelően legyen képezve és érzékennyé kell tenni őket a nők és a férfiak közötti egyenlőség dimenziójának figyelembevételére, a nők különleges szükségleteire. Külön figyelmet kell fordítani a fiatalkorú és a fogyatékkal élő nőkre. Véleményem szerint, ezen két csoport őrzésével foglalkozó személyeknek speciális képzést kellene kapniuk, valamint fogva tartásuknak elkülönülten kellene történnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
