A magyar rendszerváltás igazságügyi reformjának első és azt hiszem, joggal mondhatjuk kimagasló eredménye a polgári közjegyzőség visszaállítása volt. Az a magyar közjegyzőség, amelyet a II. világháború után megkíséreltek végleg háttérbe szorítani, eltűntetni, teljes mértékben jellegtelenné tenni, néhány év alatt bizonyította, hogy szükség van az általa lefolytatott eljárásoknak és arra a bizalmi szerepre, amelyet a magyar jogtörténetben immár több, mint 700 éve betölt. Ennek a szellemi potenciálnak a bemutatását szolgálta a polgári közjegyzőség hagyományos folyóiratának a Közjegyzők Közlönyének 1997-ben, figyelembe véve az előd megjelenéseket is, XLIV. évfolyammal történt újraindulása.
A Közjegyzők Közlönye az elmúlt 13 évben mind a tudományos műhelyek, mint a peren kívüli eljárások iránt érdeklődő közönség előtt tekintélyt szerzett és ma a benne megjelent publikációk számos tudományos munka hivatkozási alapját jelentik. A Közjegyzők Közlönyének léte felhívta a figyelmet a megelőző igazságszolgáltatás kulcsszerepére, mint a peres eljárások elkerülésének eszközére. A Közjegyzők Közlönye hosszú éveken át, havonta jelent meg. Az elmúlt évben a kamara vezetése úgy döntött, hogy a szakmai színvonal megőrzése érdekében évi 6 számot jelentet meg. A Közjegyzők Közlönyének 1996 óta a HVG Orac Kft. volt a kiadója. Az új kamarai kommunikációs elképzelések szerint az évi 12 Közjegyzők Közlönyét már 2009-ben is a Notarius Hungaricus közéleti jellegű szakmai kiadvány tarkította úgy, hogy évi hatszor jelent meg a Közjegyzői Közlönye és hatszor jelent meg a Notarius Hungaricus. A Notarius Hungaricus kísérlet is volt egyben, mely bizonyította, hogy professzionális kiadói közreműködés nélkül is, jelentős költségeket megtakarítva a MOKK is képes szakmai folyóirat kiadására. A tanulságok alapján megőrizve a 2009-ben kialakított kommunikációs elképzeléseket, ez évtől a Közjegyzők Közlönyét is a MOKK jelenteti meg, megőrizve azt a külső bírósági, egyetemi, intézeti, kutatói kört a lap terjesztésénél, akik eddig is érdeklődve várták az új számok megjelenését.
Kedves Olvasó, biztos vagyok benne, hogy a Közjegyzők Közlönye a továbbiakban sem fog csalódást okozni, és egy profiltisztább, tudományos folyóiratként erősíti a közjegyzőségbe vetett bizalmat és szakmai tekintélyünket. A szerkesztőknek sok sikert, az olvasónak pedig elmélyülést kívánok! ■
Lábjegyzetek:
[1] dr. Tóth Ádám a szerkesztőbizottság elnöke
Visszaugrás
