Az Országgyűlés 2011. április 18-i ülésnapján 262 igen, 44 nem, 1 tartózkodás szavazataránnyal elfogadta a Magyarország Alaptörvényéről szóló törvényt, mely 2012. január 1-jétől hatályos. Magyarország Alaptörvényét a köztársasági elnök 2011. április 25-én, Húsvéthétfőn írta alá.
Aligha lehetett volna tehát a tudománynak az elfogadott alaptörvényre hamarabb reagálnia, mint azt a Jogtudományi Intézet tette, amely már a kihirdetést követő napon konferenciát szervezett az Alaptörvény közigazgatást érintő rendelkezéseiről, és várható hatásairól, amelyet várhatóan még több hasonló fog követni a közeljövőben a többi jogterület vonatkozásában is.
A kerekasztal-konferenciát a közigazgatási részleg azon munkatársai[1] hívták életre, akik az elmúlt év kora őszén egy közigazgatásra vonatkozó teljes alkotmánykoncepció kidolgozásával adóztak az új alkotmány kellő megalapozottsága ügyének. Ezzel együtt a konferencia fő célja nem az eredeti koncepció elképzeléseinek számonkérése volt, hanem az új Alaptörvény esélyeinek latolgatása szakmai szempontok alapján. Ez annál is inkább indokolt, mivel az Alaptörvény abban az értelemben is valóban Alaptörvénynek és nem Alkotmánynak minősül, hogy teljes Alkotmánnyá valójában akkor válik majd, amikor megjelennek azok a sarkalatos törvények, amelyek tartalmilag is teljessé teszik az alkotmányos rendelkezések körét, amelyekről most még csak formálódóban lévő koncepcionális elemek láttak napvilágot.
A konferencia témakörei természetszerűleg az Alaptörvény közigazgatási szempontból jelentős tematikájából adódtak, a megközelítések pedig az egyes előadók kutatási területeiből, ami módszertanilag is egyfajta sokszínűséget kölcsönözött a konferenciának. Amiről tehát szó esett: az Alkotmány és a jogforrási rendszer (Szamel Katalin); sarkalatos törvények az Alkotmányban (Koi Gyula); társadalmi (nemzeti) konzultáció, mint az alkotmány-előkészítés sajátos eszköze (Gajduschek György); vármegyék és járások a magyar közigazgatásban. (Schweitzer Gábor); közigazgatás az Alkotmányban. (Balázs István).
1. Az alaptörvény jogforrásokkal kapcsolatos rendelkezéseit illetően az előadó (Szamel Katalin) mindenekelőtt kiemelte, hogy az Alaptörvény alighanem felülírja a jogforrásról és a jogalkotásról vallott eddigi nézeteinket. Minthogy az Alkotmánybíróság 2009. december 14-én elfogadott határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, ezért azt 2010. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Ebből adódóan már az Alkotmányozás előtt meg kellett alkotni a jogalkotásról szóló törvényt (törvényeket), így lényegében a sarkalatos törvények ezen a területen már elkészültnek vehetők. A 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jtv.) a jogalkotásról a korábbi szabályozással ellentétben a jogforrásokat nem tartalmazza, hanem azt az Alkotmány szabályaival váltotta ki.
Az új Alaptörvény az Alapvetés T) cikkében határozza meg a jogszabályok felsorolását, az egyes jogalkotásra feljogosított szervek jogalkotással kapcsolatos jogosítványait, azok jogforrási hierarchiában betöltött helyét pedig az egyes szervtípusokra vonatkozó szabályok között helyezi el. Az alaptörvény nem beszél jogforrásokról, ettől azonban úgy tekinthetjük, hogy a jogforrásokra vonatkozó dogmatikai követelmények változatlanul fennállnak.
Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. (Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.)
Az Alapvetés T) cikk (2) bekezdése szerint jogszabály:
- a törvény,
- a kormányrendelet,
- a miniszterelnöki rendelet,
- a miniszteri rendelet,
- a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete,
- az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete
- az önkormányzati rendelet.
Úgy tűnik ez a felsorolás a jogforrások hierarchiáját illetően nem pontos, mivel az a kitétel, mely szerint az MNB rendeletével a miniszter rendelete nem lehet ellentétes, valójában azt jelenti, hogy az MNB rendelete magasabb szintű jogfor-
- 414/415 -
rás. Nincs helye továbbá a jogforrások rendszerében a megyei kormányhivatal vezetője által megalkotható azon rendeletnek, melynek megalkotására akkor kerülhet sor, ha bíróság a 32. szakasz szerint a megyei kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy önkormányzat mulasztásának orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében a fővárosi és a megyei kormányhivatal vezetője alkossa meg.
Összességében: A jogforrásokra vonatkozó alkotmányozás több ponton ellentmondásos, olyan szervek kaptak jogalkotói hatáskört, ahol jogszabály helyett a probléma megoldása más jogi eszközt igényelne a nemzetközi trendek szerint (az önálló szabályozó szervek rendelete nem biztos, hogy kötelező norma kéne legyen). Kétséges, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok pótlólagos jogalkotási hatásköre nem sérti-e az önkormányzatiság elvét.
2. A sarkalatos törvények problematikáját előadó Koi Gyula mindenekelőtt a sarkalatos törvények Alaptörvény rendelkezéseihez való viszonyát igyekezett tisztázni történeti megközelítésben is. A két fogalom a történeti alkotmányosság korában ugyanazt jelentette. A magyar jog nem tett fontossági különbséget a törvények között, ennek ellenére néhány fontos jogszabályt vagy jogszokást az alaptörvény (lex fundamentalis) névvel illettek. Az alaptörvény meghatározása szerint a sarkalatos törvény a nem éppen szofisztikáltságáról nevezetes Index világhálós hírportálja szerint "a hús az Alaptörvény csontján".
"A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges". Valószínű, hogy ennél többről kellene szó legyen, ha a sarkalatos törvények az Alkotmány részének tekintendők, ez esetben a jogrendszerben kiemelt helyet és védelmet kellene élvezniük.
A régi (ma még hatályos) Alkotmány 54 esetre határoz meg kötelező kétharmados döntési arányt, egy részükben az összes képviselők más részükben a jelenlevő képviselők 2/3-ának szavazata szükséges. Ilyen különbséget az Alaptörvény nem tesz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
