"A pénzt, mint ösztönző erőt nem
lehet olyan könnyen figyelmen kívül hagyni."
Ken Follett
Napjaink egyik aktuális, ugyanakkor sok vitára okot adó tudományágaként jelent meg a joggazdaságtan, amely alapvetően az egyes jogintézmények, illetve egyes jogrendszerek közgazdaságtani megközelítését tűzte ki zászlójára és a hatékonyság kérdésének több szempontból való megközelítése révén próbálja meg értékelni a jog által teremtett eszközöket és intézményeket. E tudományág vizsgálatának tárgyává tette a polgári eljárásjogot, különösen a polgári peres eljárásokat is. Élesen vetődik fel e körben ugyanis a "hús és a leves problémája", hiszen a perben érvényesített követelésnek lehetőleg arányban kell állnia az érvényesítés költségeivel, illetőleg annak következményeivel. E kérdéskör még élesebben merül fel, ha az alacsony pertárgyértékkel bíró ügyeket vizsgáljuk meg, melyek esetében a X. Pp. Novellaként emlegetett 2008. évi XXX. törvény egy új eljárást próbál meghonosítani a magyar polgári eljárásjogban: a kisértékű pert. A kisértékű perek szabályai 2009. január 1-jétől hatályosak és az ezen időpont után indult eljárások esetén alkalmazhatók. A kisértékű perek (újra) életre hívásával a jogalkotó a mindennapi életben gyakran előforduló, ún. tucatperek egyszerűsítését és gyorsítását célozta. Ennek ellenére a törvény az indokolásában maga is elismerte, hogy bár a kisebb értékű ügyek között nagyobb számban fordulnak elő egyszerűbb megítélésű, ún. tucatügyek, mint például a kifizetetlen számlákkal kapcsolatos ügyek, azonban semmiképpen sem mondható el, hogy a pertárgy értékének viszonylag alacsony volta minden esetben az egyszerű megítélés tulajdonságát is magán hordozná.
Jelen tanulmány célja a magyar kisértékű per joggazdaságtani megközelítése és vizsgálata, ezáltal pedig annak feltárása, hogy mennyire sikerült a jogalkotóknak ezen "új" eljárással megvalósítaniuk a (per)hatékonyság elvének a korábbiaknál jobban való érvényesülését.[2]
A kisértékű perek hatékonysága kapcsán leszögezhető, hogy a hétköznapi értelemben vett "hatékonyság-kifejezés" e körben három, egymástól elkülönülő fogalmat takar, melyek jelen tanulmányban külön-külön kerülnek bemutatásra, illetőleg részletezésre. A hatékonyság jelölheti egyrészt ugyanis a perhatékonyságot, másrészt a társadalmi értelemben vett hatékonyságot, harmadrészt pedig a hatékonyság alatt érthetjük a felek érdekeinek érvényesülését, hasznaik realizálódását. Perhatékonyság alatt tulajdonképpen a polgári eljárásjogi értelemben vett hatékonyságot kell érteni, mely polgári eljárásjogi alapelvként a perek ésszerű időn belül való, lehető legkevesebb perköltség melletti befejezését irányozza elő.[3] A társadalmi értelemben vett hatékonyság lényegében a jogsértések, káresemények számában ölt testet, ugyanis egy per társadalmi hatékonyága akkor, illetve abban érhető tetten, ha megváltozik a jogalanyok magatartása és ezáltal csökken a káresemények, jogsértések száma. A felek oldalán megjelenő, azaz az érdekeiken, hasznaikon alapuló hatékonyság esetében - a fogalmak pontos elhatárolhatósága érdekében - a jelen tanulmányban a továbbiakban a racionalitás kifejezés kerül használatra és a továbbiakban hatékonyság alatt kizárólag a társadalmi értelemben vett hatékonyság értendő.
A polgári perek hatékonysága kapcsán elkerülhetetlennek tűnik tisztázni, hogy mit lehet, illetőleg kell költségek alatt érteni. Költségként ugyanis tulajdonképpen kétféle költség jelenik meg minden polgári peres eljárásban. Beszélhetünk egyrészt a szó szoros, polgári eljárásjogi értelmében vett perköltségről, melyet a Pp. 75. § (1) és (2) bekezdése határoz meg, illetőleg az ezek kapcsán kialakult bírói gyakorlat pontosít. Ha megvizsgáljuk ezeket a költségeket[4], beláthatjuk, hogy e költségek kimutathatóak és pontosan meghatározhatóak az eljárási szereplők nyilatkozatai, okiratai alapján. Joggazdaságtani értelemben emellett az eljárás költségei alatt érteni kell azokat a költségeket is, melyek - bár nem kimutathatóak és nem érvényesíthetőek - adott esetben valamely fél oldalán tényleges kiadást eredményeznek vagy - bár pénzbeli kiadással nem járnak - időveszteséget, illetőleg egyéb, szubjektív hátrányokat okoznak.[5] A költségek ez utóbbi körét nagyon nehéz, sok esetben lehetetlen pontosan meghatározni, ezért e költségek az általános szabályokkal[6] ellentétben nem kerülnek áthárításra a vesztes félre, hanem a felek maguk viselik e költségeiket. Jelen tanulmány a továbbiakban a perek költségei alatt elsősorban a perköltséget érti, mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéb, fent részletezett, a vesztes félre át nem hárítható költségeket sem: e költségek a felek oldalán szubjektív elemként jelennek meg, mint az egyes eljárási cselekményekre ösztönző vagy azoktól visszatartó hatással bíró tényezők.
A Pp. 387. § (1) bekezdése szerint a kisértékű perek szabályait kell alkalmazni a helyi bíróságok hatáskörébe tartozó, az egymillió forintot meg nem haladó, kizá-
- 157/158 -
rólag pénzfizetésre irányuló követelések érvényesítésére indított perekben, amelyekben az eljárás fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás folytán alakult perré, valamint amelyek egyébként a Pp. 315. § (2) bekezdése alapján fizetési meghagyásos eljárást követnek. Kivételt képeznek azonban azok a perek, ahol az iratokat hirdetmény útján kell kézbesíteni, valamint ahol a bíróság bármelyik fél részére ügygondnokot rendel ki, továbbá azok a perek, melyekben a felek közösen kérelmet terjesztenek elő arra vonatkozóan, hogy a bíróság a pert az általános szabályok szerint bírálja el.
A fizetési meghagyás kézbesítése után előterjesztett ellentmondás nyomán a fizetési meghagyásos eljárás kisértékű perré alakul, ha teljesülnek annak a fentebb taglalt egyéb feltételei, ellenkező esetben a bíróság a fizetési meghagyás elleni ellentmondás nyomán létrejött perben a Pp. Általános részének szabályai szerint jár el.
Bár a kisértékű perek fenti fogalmi meghatározásából ez nem feltétlenül következik, a jogalkotó fentebb ismertetett álláspontja, valamint e pertípusra vonatkozó szabályok alapján feltételezzük, hogy a kisértékű perek olyan perek, melyek megítélése, elbírálása általában viszonylag egyszerű. Ezért a jogalkotó a külön, az általánoshoz képest némileg egyszerűsített szabályok bevezetésével gyorsítani kívánta e jogviták elbírálását, melyek a következő táblázatban foglalhatók össze:
| A Pp. Általános része szerint lefolyó perek | Kisértékű perek | |
| Pertárgy értéke | 1 - 400 000 000 forint | 1 - 1 000 000 forint |
| Illeték | 6% | 3+3% |
| Az első tárgyalás időpontja az iratok beérkezésétől | lehetőleg 4 hónapon belül | 45 napon belül (kivételesen 60 nap) |
| A folytatólagos tárgyalás időpontja az előző tárgyalást követően | lehetőleg 4 hónapon belül | legfeljebb 30 nap |
| Keresetváltoztatás határideje | az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztése | első tárgyalási nap, utána kivételesen |
| Viszonkereset előterjesztésének határideje | az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztése | első tárgyalási nap, utána kivételesen |
| Beszámítási kifogás előterjesztésének határideje | az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztése | első tárgyalási nap, utána kivételesen |
| Bizonyítási indítvány előterjesztésének határideje | az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztése | első tárgyalási nap, utána kivételesen |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
