Több mint tizenkét évnek kellett eltelnie a sztrájktörvény átfogó módosítása után ahhoz, hogy a szabályozás talán legproblematikusabb, legalábbis a jogirodalomban legélesebben kritizált pontjára (a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek jogszabályban történő megállapítása)[1] a gyakorlatban is fény derüljön. Előzetesen megjegyzem, hogy amennyiben a Tisztelt Olvasó erről az eseményről nem értesült, semmiképpen sem az ön készülékében van a hiba. Jelen tanulmány a 2022. október 25-én 14 és 16 óra között az egyik országos személyszállító vállalatnál lezajlott figyelmeztető sztrájk tanulságait vonja le elsősorban a szervező(k) (szubjektív) nézőpontjából - a Kúria friss végzése[2] alapján. A vizsgált esetben, mint cseppben a tenger jelenik meg a szakmai közvéleményt leginkább megosztó további kérdések sora: a békekötelem jogi kereteinek értelmezése, különös tekintettel a kollektív szerződés és a munkabeszüntetés összefüggéseire, vagy éppen a sztrájk jogszerűsége akkor, ha több sztrájkkövetelés is "elesik" a bíróság(ok) döntése nyomán, ugyanakkor "állva marad" közülük néhány.
1. Az alapprobléma
2. Előkérdés: a figyelmeztető sztrájk problematikája
3. A gyakorlatban - a vizsgált jogeset
3.1. A (figyelmeztető) sztrájk. Még elégséges szolgáltatás: 2600 vagy 591 járat
3.2. A sztrájk jogszerűsége
4. Összegzés
A rendszerváltáskor elfogadott a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájktv.) legnagyobb vitákat kiváltó rendelkezése a "még elégséges szolgáltatás" biztosításához kapcsolódott.[3] A törvény megszületésekor úgy rendelkezett, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a sztrájkjog csak úgy gyakorolható, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértékét és feltételeinek meghatározását a jogalkotó a sztrájkban érintett felek megállapodására bízta. A törvény indokolása szerint a javaslat korlátozni kívánta a sztrájkjog gyakorlását azoknál a munkáltatóknál, amelyeknek működése a társadalom alapvető szükségleteinek, napi létezésének szempontjából elengedhetetlen. Ilyenként említette a közforgalmú közlekedést, energiaszolgáltatást, távközlést azzal, hogy a felsorolás példálózó jellegű, adott esetben egyéb tevékenységet (például óvodáskorúak, tanulók felügyeletét) is e körbe lehet sorolni.[4] Ennek alkalmazása azonban további bizonytalanságokat hordozott. A megállapodás hiánya a munkavállalók sztrájkba lépését nem akadályozta meg, és a Legfelsőbb Bíróság egyik 1991-es eseti döntése alapján[5] nem szolgálhatott a sztrájk jogellenességének megállapítása alapjául sem. Ezt erősítette meg jóval később az EBH 2008.1814. számú határozat is, amely szerint a kollektív szerződés az Sztrájktv.-vel ellentétesen nem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható.
A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szolidaritás által 2008 és 2010 között lebonyolított "gördülő" sztrájkok sorozata erről igen plasztikus képet festett. Az akciósorozat lényege, hogy a már megkezdett sztrájkot a szervezők időről időre megszakítják (felfüggesztik), majd egy későbbi időpontban tovább folytatják. A megszakítás önmagában nem
- 65/66 -
tesz jogellenessé egy sztrájkot, de természetesen itt sem "kerülhető ki" a sztrájkjoggal visszaélés tilalma, és a sztrájk alatt is együtt kell működnie a feleknek. Jogszerűnek minősülhet tehát a sztrájk, ha a felfüggesztésre éppen a békés és lehetőleg gyors rendezés érdekében kerül sor, mintegy "gesztusként" a sztrájkolók részéről.
A gördülő sztrájkok sorozata azonban nem csak jogi szempontból vetett (és vet fel a mai napig) érdekes kérdéseket. A társadalmi megítélése érezhetően negatív volt (és a vasutasok - nem utolsósorban a szakszervezetek megosztottságának is köszönhetően - sem támogatták egységesen, hiszen a sztrájk a végére egész egyszerűen kifulladt). Mindez később alapot adott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által kezdeményezett "Sztrájkjogi műhelyvita"[6] lefolytatására. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008 őszén egy átfogó, a sztrájkjog alapjogi szempontjait feltáró projektet indított. Ennek indokát az akkoriban zajló, jelentős tömegeket érintő - elsősorban közlekedési (különösen a fent említett "gördülő") - sztrájkok következtében kibontakozó jogi, szakmai és társadalmi vita adta (melynek végén indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a jogalkotó mulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő, és határozatban hívja fel feladatának mielőbbi teljesítésére). Ennek a vizsgálatnak (és a problématérkép kialakításának) az egyik kezdőpontját az ombudsmanhoz érkezett állampolgári panaszok adták, amelyekkel párhuzamosan, részben ezekre ráépülve, kiegészítő jelleggel kezdődtek meg az átfogó, hivatalból indított sztrájkjogi vizsgálatok.
A politikai változásokat követően az Sztrájktv.-t módosító törvény az elégséges szolgáltatás meghatározásának új metódusát alakította ki 2010. december 31. napi hatállyal. Az előterjesztő a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló T/2036. számú törvényjavaslat[7] (mint önálló képviselői indítvány) expozéjában úgy fogalmazott, hogy az indítvány tiszteletben tartja a sztrájkhoz való jogot, nagyobb biztonságot nyújt a társadalom számára, és csökkenti a jogbizonytalanságot.[8] Az elfogadott (hatályos) szabályozás "nyomokban" fogadta meg a lezajlott vita tanulságait. Ma a törvényi szabályozás hiányában a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni; ebben az esetben a sztrájk akkor tartható meg, ha a felek a megállapodást megkötötték, vagy ennek meghiúsulása esetén bármelyikük kérelmére a bíróság jogerős határozata megállapította a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit. Ebből következik az a sorrend, amely alapján elsődlegesen törvény szabályozza a feltételeket, ennek hiányában a felek megállapodása, míg végső esetben - amennyiben sem törvény, sem a felek megállapodása nem szabályozza a kérdést - kerülhet sor bármelyikük kérelmére a munkaügyi perben eljáró bíróság jogerős határozatára.[9] A módosítás így teljesen szakít a korábbi konstrukcióval: ha sem törvény, sem a felek megállapodása, sem pedig jogerős bírói határozat a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről nem rendelkezik, jogszerű sztrájk nem tartható.
A szerencsésnek és kielégítőnek, véleményem szerint, jóindulattal sem nevezhető jogszabályi konstrukció így abból indul ki (arra utal), hogy megállapodás csak akkor kell, ha nincs törvény. Ugyanakkor az ágazati törvények bizonyos területeken egyáltalán nem képesek a sztrájk folytatásának részletes szabályait megállapítani (gondoljunk arra, hogy ez milyen szabályozást jelentene a vízügyi szolgáltatások vagy éppen a villamosenergia-ellátás területén). Azaz a közszolgáltatások összességében rendkívül heterogének, így csak egyes általános elvek és követelmények rögzíthetők. Erre hívta fel a figyelmet a Berke Gyula és Kiss György szerzőpáros is (az említett műhelyvitához kapcsolódva), amikor a szabályozás irányára tett javaslatot.[10] Ennek kimunkálása során jelentős mértékben támaszkodtak a munkajog fejlődését meghatározóan befolyásoló külföldi minták jogalkotásának és jogalkalmazásának elemzésére. Összefoglaló értékelésükben (javaslatukban) azt is kiemelik, hogy a még elégséges szolgáltatások tekintetében a felek megállapodásán túl (arra építve) szükséges kidolgozni az ellátási kötelesség anyagi normáit, valamint a konfliktusok feloldásának eljárási szabályait (például kötelező arbitráció), emellett a még elégséges szolgáltatás intézményrendszerét össze kell kapcsolni a közszolgáltatásra vonatkozó speciális szabályrendszerrel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
