Az elektronikus kereskedelem a jövő piaca, amelynek elképesztő erejű térnyerését - még akkor is, ha a jelenlegi recesszió éppen e területen hatványozottan jelentkezik - a fejlett társadalmak együtt élik át.
A vállalkozó kedvű, újításokat támogató társaságok az Internetben rejlő lehetőségeket először marketingstratégiai célokra fedezték fel maguknak. A nagy- és kiskereskedők ugyanis a fogyasztók viszonylatában olyan új kapcsolatteremtési lehetőségekhez jutottak, amelyeket a tradicionális média eszközei nem tudtak felkínálni. Egy kizárólag marketingstratégiai céllal megtervezett Web-oldal - amely az Internetet használó fogyasztók legszélesebb köréhez járulékos költségek nélkül közvetlenül eljuttatható - ugyanis lényegében nem más, mint egy elektronikus katalógus. Az oldalon megjelentetett áruk megvásárlásához, illetőleg szolgáltatások igénybevételéhez a vevőnek, vagy a felhasználónak az eladó valós világban fellelhető üzletével kellett kapcsolatba lépnie. A fejlődési fázis második szintjét jelentette, amikor az árukat és szolgáltatásokat kínálók az Interneten keresztül már megrendeléseket is felvettek. A harmadik, jelenlegi szakaszban pedig már a jogügyletek létrejöttének valamennyi fázisa az Interneten jelenik meg, sőt sok esetben a szerződések teljesítése (fizetés elektronikus úton, illetőleg elektronikus úton nyújtott szolgáltatás igénybevétele) is az Interneten történik. Ezzel pedig az Internet lényegében egy önmagában és önmagáért való piaccá, az elektronikus kereskedelem pedig a valós világban zajló kereskedelemmel egyenjogúvá vált.
Az elektronikus kereskedelemnek általánosan elfogadott és használt definíciója nem létezik. Többnyire általános a megközelítés, amely mind a szolgáltatók (eladók) egymás közötti (business-to-business), mind a szolgáltatók és a fogyasztók közötti (business-to-consumer) elektronikus úton létrehozott szerződéses kapcsolatokat ide sorolja.
Az Internet, mint az elektronikus kereskedelem közege az árukat és szolgáltatásokat kínálók egymás közti viszonylatában eredményesebb, rugalmasabb kapcsolattartást tesz lehetővé,1 de az elektronikus kereskedelem legfontosabb haszonélvezői hosszútávon mindenképpen a fogyasztók. Számukra az Internet jelentős, határok nélkülivé váló kínálatbővülést jelent olyan áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyek egyéb médián keresztül nem lennének hozzáférhetők, és amelyek a szolgáltatók költségcsökkenésére tekintettel - legalábbis ideális esetben - olcsóbbak is. Az elektronikus kereskedelem ily módon a fogyasztói piac átstrukturálódásához, illetve új piacok kialakulásához vezet, amelyek azonban a korábbiakhoz képest immáron térben és időben is korlátlanoknak tekinthetők.
Az elektronikus kereskedelemmel együtt járó előnyök mindazonáltal számos gazdasági, kulturális, de mindenek előtt jogi problémát vetnek fel. Sokszor rendkívül nehézkes annak megállapítása, hogy egy Web-oldal meglátogatásából, illetve az azon megkötött szerződésekből pontosan milyen jogok és kötelezettségek keletkeznek.
Az interaktív közegben jelentkező tulajdonjogi, kötelmi jogi, adójogi kérdések ismerete valamennyi internetes kereskedelemben résztvevő vállalkozás számára elengedhetetlen. Hogy jön létre egy szerződés elektronikus kommunikáció útján, hol és hogyan jelentkezik a jogi kötőerő, mely jog alkalmazandó és mely illetékes bíróság által, hogyan és milyen adójogi következmények mellett történik a pénzügyi teljesítés, mely állam hatósága jogosult az adókat kivetni, illetőleg beszedni -, hogy csak néhányat említsünk azon kérdések közül, amelyek tisztázása nélkülözhetetlen. A szellemi alkotások védelme, a szerzői jog, az adatvédelmi előírások és követelmények, valamint a fogyasztóvédelem a határokat átlépő elektronikus kereskedelem megjelenésével előtérbe kerülő további megoldandó problémákat vetnek fel. Külön figyelmet érdemelnek továbbá azok a valós világban kikristályosodott, de Internetes közegben speciális jelentőséggel bíró és elkülönülten szabályozandó jogintézmények is, mint például a képviselet, vagy a szavatosság. A kézzelfogható, valós világra tervezett joganyagunk ugyan kétségkívül segítséget nyújt az eligazodásban, a már régóta alkalmazott jogszabályok által nyújtott, bevált megoldások azonban sok esetben mégis elégtelennek bizonyulnak.
Tételezzük fel például, hogy egy külföldi programozó speciális számítógépes programot készít, amely kizárólag egy másik országban honos szolgáltató által működtetett Web-oldalon érhető el. A Web-oldal további sajátossága, hogy a megrendeléseket egy teljesen automatizált rendszeren keresztül fogadja a következők szerint: a vevők kitöltenek egy elektronikus megrendelőlapot (amely jogkikötést nem tartalmaz) és a fizetés céljából megadják hitelkártyaadataikat. A megrendelések ezt követően egy központi terminálra kerülnek, amely a vevők hitelkártyáinak adatait feldolgozza. Ez a terminál egy harmadik országban található, amelyről egyébként sem a programozó, sem a vevők nem rendelkeznek információval. Miután egy adott megrendelés a vevő hitelkártyaadatainak feldolgozását követően visszaigazolásra kerül, a vevő a programot letöltheti. A programozó sem a vevők számát, sem a megrendelések teljesítésének folyamatát illetően nem kap a Web-oldal fenntartójától tájékoztatást.
Tételezzük fel, hogy egy magyar vevő is letölti a programot, ám az nem sokkal később komoly rendszerhibát okoz a számítógépén. Szerződésszegésre hivatkozással ezért egy budapesti bíróság előtt keresetet kíván előterjeszteni. A keresetlevélből az is kiderül, hogy a magyar vevő a programot egy negyedik országban töltötte le laptopján az Internetről.
A fenti elképzelt eset egy olyan elektronikus úton megkötött szerződést példáz, amely az Interneten jött létre, az Internet bekapcsolásával történt a fizetés, söt a teljesítésre is az Interneten került sor. Ténylegesen létrejött-e azonban a szerződés, és ha igen hol? A megrendelő-nyomtatvány kitöltése ajánlatnak, vagy elfogadásnak minősíthető-e és főleg mely állam jogát kell a jogvitára alkalmazni?
Az elektronikus kereskedelem által felvetett legnagyobb probléma tehát abban az egyébként rendkívüli előnynek is minősíthető sajátosságban keresendő, hogy a kommunikáció az országhatárokat teljességgel figyelmen kívül hagyja. Az államhatárokat átlépő kereskedelem kétség kívül egyidős az államok létrejöttével, a kereskedelemre irányadó szabályokat, illetőleg az alkalmazandó jog kérdését pedig már régóta nemzetközi kereskedelmi szokásjog, az egyes országok belső joga, sőt immáron számos nemzetközi egyezmény is rendezi. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a létező szabályok alapvetően a tényleges, megfogható világban felmerülő szerződéses viszonyokra kínálnak megoldást, és szinte minden esetben csak egy földrajzilag többé-kevésbé behatárolható területen alkalmazhatók kielégítően. Az Internetes Web-oldal ezzel szemben a világ minden tájáról, felhasználók milliói számára akár szinte egyidejűleg is felkereshető, ily módon szerződések tömege jöhet létre egy szolgáltató és egymástól független fogyasztók között nagyjából azonos időpontban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
