Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságának egyes alkotmányossági kérdései kezdettől fogva foglalkoztatták mind a közvéleményt, mind az Alkotmánybíróságot. Különösen igaz ez a hivatalos személyekkel, bírákkal kapcsolatos esetekre. Az Alkotmány idején megszilárdult és kialakult egy állandó gyakorlat ezzel kapcsolatosan, amely az Alaptörvény hatálybalépése után csak tovább erősödött az alapjog szélesedő térnyerésére is tekintettel. Az alapjogok korlátozásának vizsgálata, amennyiben az alapjogok egymással versengenek, alkotmánybírósági szinten sem könnyű feladat. A testület erre tekintettel alakította ki a szükségesség-arányossági tesztet, amely alkalmazásával az alkotmányos kereteket megtartva tud döntést hozni, többek között a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő kérdések esetében is. A rendes bíróságok feladata ugyanakkor az ilyen ügyek alapjogi relevanciájának felismerése, esetről esetre vizsgálva az alapul fekvő problémát, megállapítva a véleménynyilvánítás határát a konkrét esetben. Ezt a feladatot az Alkotmánybíróság az eljárása során nem veheti át, tényeket és bizonyítékokat nem mérlegelhet, állandó gyakorlatára figyelemmel. A tanulmány célja az Alkotmánybíróság több döntésén keresztül a véleménynyilvánítás szabadságának bírói oldalról történő tűrési kötelezettségének vizsgálata.
Kulcsszavak: véleménynyilvánítás, emberi méltóság, közszereplők, hivatalos személyek, alkotmányértelmezés, alapjog korlátozás, bírák véleménynyilvánítása, szükségességi- arányossági teszt
A véleménynyilvánítás határai és annak korlátozási mércéje egyre égetőbb jogi és társadalmi kérdés is egyben. Meddig terjedhet a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása egy közszereplő, egy politikus vagy csupán egy magánszemély esetében. A véleményszabadság gyakorlásának köre fokozatosan tágul,[2] az Alkotmánybíróság e tekintetben kialakított állandó gyakorlata szolgál iránymutatásként a jogalkotó és a jogalkalmazó számára is. A rohamosan változó és digitalizálódó világban, az internet és a közösségi média térnyerése idején azonban sokszor nehéz eligazodni, hogy mit szabad megengedni, és mi az, amit már nem.
A tűrési küszöb mértékének megállapítása különösen nehéz feladat a bírák esetében, miután hivatásuknál és működésüknél fogva közszereplőnek minősülnek, ezért a véleménynyilvánítással szemben fokozott tűrési kötelezettség terheli őket. A bírákat közszereplők lévén a hivatásuk és annak kapcsán gyakran személyükben is érheti támadás, olykor nyilvánosan is.[3] A Büntető Törvénykönyvről szóló jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) - a korábbi törvénnyel szó szerint egyezően - az értelmező rendelkezések körében rögzíti, hogy a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő, vagy a jogi képviselő közfeladatot ellátó személy. Ezzel szemben a bíró és az ügyész hivatalos személynek minősül, illetve hatóságnak tekintendő.
A vizsgálat tárgyát képező tűrési kötelezettség mellett a szoros összefüggésre tekintettel szükséges a bírói oldalról történő véleménynyilvánításra is kitérni. A véleménynyilvánítás által nyújtott védelmi kör kérdése is csak az után merülhet fel, hogy egy vizsgált esetet a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alá vonnak.[4] Ezáltal a tűrési kötelezettség releváns bemutatásához is elengedhetetlen a bírói véleménynyilvánítás egyes kérdéseinek vizsgálata. A bírói véleménynyilvánításnak szem előtt kell tartania és figyelemmel kell lennie a jogállam védelmére, valamint a bírói függetlenség elvére is. Véleménynyilvánításuk kapcsán három korlátot lehet azonosítani. Ezek az
- 34/35 -
adatvédelem, a pártatlanság és a közbizalmat bármilyen módon sértő magatartások tilalma, amelyek megsértése miatt a bírák fegyelmi felelősséggel tartoznak.[5]
Ha visszanyúlunk az időben, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, jelenlegi alkotmánybíró, Lomnici Zoltán is arra kereste a választ, hogy hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának a határa a bírákkal szembeni megnyilvánulások során. 2006-ban a Legfelsőbb Bíróság elnökeként ezért fordult az Alkotmánybírósághoz alkotmányértelmezésre irányuló indítványával, amelyben olyan kérdéseket is felvetett, amelyek egy része az azóta kiforrott alkotmánybírósági gyakorlat alapján is relevánsnak és aktuálisnak tekinthetők. Felvetéseinek célja egyértelműen a bírói testületek és a hivatás "védelme" volt. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a beadványban foglalt egyes kérdésekre az Alkotmánybíróság egyre szélesedő gyakorlatából ma milyen válaszokat kaphatunk.
A beadványt absztrakt alkotmányértelmezés céljából nyújtotta be a Legfelsőbb Bíróság elnöke még 2006-ban.[6] Az indítványban foglaltak többek között az alábbi alkotmányossági kérdések értelmezését kívánták meg az Alkotmánybíróságtól:
A szabad véleménynyilvánítás összeütközésbe kerülhet-e az emberi méltósághoz való (mint általános személyiségi) joggal? Ha és amennyiben ezen jogok összeütköznek, az emberi méltósághoz való jog, a jó hírnévhez való jog, továbbá az általános személyiségi jog alkotmányosan mennyiben lehetnek a véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai? Alkotmányosan tágabbak-e a határai a véleménynyilvánítás szabadságának a hatósággal, bírósággal, hivatalos személlyel, tehát a közhatalom gyakorlóival szemben? Alávethető-e nem büntetőjogi korlátoknak a közhatalmat gyakorlók és a bíróságok tekintélyének valamint pártatlansága védelmének érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága? A véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi méltósághoz való és a jó hírnév védelméhez való jogok (és az általános személyiségi jog) ütközésekor értelmezhető-e alkotmányosan a véleménynyilvánítási szabadsággal való visszaélés, és ha igen, ezen jog visszaélésszerű gyakorlását korlátozhatja-e törvény?
Az indítvány benyújtásának oka és így a kérdések mögöttes tartalma ott húzódott, hogy a beadvány szerint, annak kelte idején megszaporodtak a médiában a bírósági szervezeteket, valamint magukat a bírákat durván becsmérlő, gyalázkodó megnyilvánulások, amelyek következmények nélkül maradtak. A feltett kérdések hivatkozási alapjaként szolgát az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV. 23.) AB határozata, amely szerint az emberi méltósághoz való jog minden ember veleszületett jogaként általános személyiségi jognak számít. Az értelmezni kívánt rendelkezések az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jog, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való jog és az 59. § (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jog összefüggéseinek kibontása voltak, a feltett kérdések szerinti relációkban. Összességében a kérdésekkel célként lett megfogalmazva a bíróságok és különösen a bírók méltóságának védelme és ennek szükségességére való rámutatás.
Az Alkotmánybíróság döntése szerint a feltett kérdések az Alkotmány alapján nem megválaszolhatók, azok a testület álláspontja alapján hipotetikus normakontrollt kívánnak, ami az Alkotmánybíróságnak nem feladata. A válaszok jogpolitikai döntéseket igényelnének, amelyek a jogalkotó hatáskörébe tartoznak. Erre tekintettel az 538/G/2006. AB végzésben az Alkotmánybíróság 2009 júniusában visszautasította az Alkotmány értelmezésére irányult indítványt. A döntés indokolása szerint ilyen esetekben a hatalommegosztás montesquieui elvét szem előtt tartva, csupán az Alkotmányból levezetve lehet azt értelmezni külön jogszabályok közbejötte nélkül. A hangsúlyt az Alkotmánybíróság a kérdések konkrétságának vizsgálatára fekteti ilyen esetekben. Ez a határozottság egyrészt a problémára utal, másrészt a tárgyi alkotmányos rendelkezésre, az Alkotmányban foglalt alapjogra történő hivatkozásra. A megszorító értelmezések azért szűkültek az Alkotmányra és az abból való értelmezésre, hogy ilyen jogcímen ne lehessen törvényt, kormányrendeletet és bármilyen jogszabályt alkotni, valamint alkotmányértelmezés keretében a törvényhozást, továbbá a végrehajtó hatalmat befolyásolni. Ezzel a hatalmi ágak szétválasztásának abszolút hiánya következne be a döntés szerint ilyen és hasonló esetekben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
