A felszámoló egyik legfontosabb feladata az adós vagyonának felderítése és védelme a hitelezői igények minél nagyobb mértékű kielégítése érdekében. Ezért minden csődtörvény foglalkozik a csődnyitás, azaz a felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött szerződések sorsával, s különleges jogokat ad a felszámolónak ezeknek a szerződéseknek a megtámadását illetően. Hatályos csődtörvényünknek a felszámolás kezdő időpontja előtt kötött szerződések megtámadásával kapcsolatos rendelkezései a gyakorlatban nagyon sok vitát váltottak ki. Bár a vonatkozó, a Cstv. 40. §-ban található szabályok többször módosultak, alapvető és nagyobb mértékű változások a 2004. évi XXVII. tv. (III. Cstv. Novella) által bevezetett új előírások miatt következtek be. Miután ezek a változtatások a 2004. május 1-je után indult felszámolási eljárásokkal érintett megtámadási perekben jelentkeznek, kialakult bírói gyakorlatról nem lehet szó. Jelen tanulmánynak az a célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a változásokra, amelyek a gyakorlati jogalkalmazás során problémákat vethetnek fel. Ezeknek a megértéséhez azonban szükséges egy rövid jogtörténeti kitekintést adni, s részletesebben ismertetni azokat a kérdésköröket, amelyekben a 2004. május 1-je előtt érkezett ügyek tapasztalatai alapján a bírói gyakorlat kialakultnak tekinthető.
A megtámadási perek jogi szabályozását hosszú jogtörténeti fejlődés előzte meg. A római jogban, a jusztiniánuszi kodifikáció eredményeképpen a hitelezők megkárosítására irányuló vagyon-elidegenítés (ajándékozás, eladás, tartozás-elengedés) megakadályozására a praetor mind az adóssal összejátszó, mind a dolosus elidegenítésről mit sem tudó szerző ellenében védelmet nyújtott az actio Pauliana elnevezés alatt szereplő kereset útján. E kereset az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre, a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben pedig a gazdagodás kiadására irányult.
A magyar jogban az első csődtörvény, az 1840. évi XXII. tc. a hitelezők megkárosítására irányuló ügyletekről nem tartalmazott rendelkezést, az 1881. évi XVII. tc. 26. §-a viszont már egyértelműen kimondta, hogy a "közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett s a következő §-ba érintett jogcselekvényei, mint a hitelezőkkel szemben hatálytalanok, akár kereset, akár kifogás útján megtámadhatók".
Az Ftvr. 3. § (3) bekezdése a hitelezők számára lehetővé tette, hogy a felszámolási eljárás során - legkésőbb az eljárás befejezéséig - a bíróság előtt a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás megindítását megelőző hat hónap alatt, továbbá a felszámolási eljárás közzétételéig kötött szerződéseit megtámadja, ha azok a hitelező követelésének kielégítését veszélyeztetik. A kialakult bírói gyakorlat ezt a megtámadást a Ptk. 203. §-ban szabályozott fedezetelvonó szerződéshez (az actio Pauliana Ptk.-beli megfelelőjéhez) hasonlította.
Az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. §-a az Ftvr. szabályait több tekintetben módosította. A megtámadási per megindításának határidejét 90 napra csökkentette, de a megtámadható szerződések megkötésének idejét a felszámolás megindítása előtti egy évre hosszabbította meg, s nemcsak a hitelezőket, hanem a felszámolót is feljogosította a szerződés megtámadására. Az 1997. évi XXVII. tv. (II. Cstv. Novella) módosította a megtámadás feltételeit, s ezek az új szabályok éltek 2004. május 1-jéig. Eszerint a hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a felszámolásai eljárást lefolytató bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya
a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás; vagy
b) a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet;
c) egyéb, a hitelező vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet.
A Cstv. hatályba lépése után a gyakorlat a szerződések megtámadásával kapcsolatban a meglehetősen hiányos szabályozást több tekintetben kiegészítette, illetve egyértelművé tette.
A Cstv. és a Ptk. alapján történő megtámadás
A Legfelsőbb Bíróság egyik korai döntésében már kimondta, hogy az adós gazdálkodó szervezet által kötött szerződések megtámadására vagy a Cstv. vagy a Ptk. szabályai alapján van lehetősége a felszámolónak, illetve a hitelezőnek. (BH 1995/240. BH 1999/382.) Ez a lehetőség a IV. Cstv. Novellával történt módosítás után sem változott meg. Amennyiben a szerződést a felszámoló vagy a hitelező a Ptk. szabályai alapján támadja meg, úgy a megtámadásra, a megtámadási határidőre a Ptk. általános szabályai az irányadók, és az ilyen pert az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság ("perbíróság") előtt kell megindítani. A Ptk. érvénytelenségi szabályai alapján indított perben a felperes az adós gazdálkodó szervezet - melyet a felszámoló képvisel - és alperesként perben áll a szerződést kötő fél. Ezekben a perekben illetékfeljegyzési jog illeti meg az adós gazdálkodó szervezetet, az eljárással felmerült költség felszámolási költségnek minősül. [Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pont]
Amennyiben a szerződés megtámadása a Cstv. 40. § alapján történik, a pert a felszámolási eljárást lefolytató bíróság ("csődbíróság") tárgyalja, erre speciális hatásköri rendelkezést tartalmaz a Cstv. 40. §-a, amikor visszautal a Cstv. 6. §-ra. Sajnos ezeket a hatásköri szabályokat nagyon sok esetben figyelmen kívül hagyják, pedig kizárólagos hatáskörről van szó, melynek megsértése súlyos eljárási szabálysértés.
Gyakran előfordul, hogy a felszámoló a Cstv. 40. §-ban írt megtámadási jogával él, ugyanakkor egyéb polgári jogi jogcímen is kéri a szerződés semmisségének/érvénytelenségének a megállapítását. Ebben az esetben az a kérdés merült fel, hogy az eltérő hatásköri szabályok és az eltérő perbeli pozíciók miatt lehetséges-e ilyen kereset előterjesztése. Elvileg - erre figyelemmel - a 2004. május 1-je előtt indult perekben külön pert kellett volna indítani a felszámolónak, a Cstv. 40. § alapján saját nevében, a Ptk. alapján pedig az adós nevében. A gyakorlat azonban elfogadta, hogy a felszámoló több jogcímen támadja meg a szerződést. Az ilyen kereset benyújtásának tehát semmi akadálya nincs, azonban a vonatkozó szabályok alapján ezt csak a speciális hatáskörrel rendelkező bíróság, az ún. csődbíróság előtt teheti meg.
Perbeli pozíciók a megtámadási perekben
A per megindítására a hitelező és a felszámoló jogosult. Amennyiben a hitelező indít pert, úgy alperesként az adós gazdálkodó szervezet és a vele szerződést kötő fél szerepel, és ebben az esetben az adós gazdálkodó szervezetet a felszámoló képviseli.
Amennyiben a felszámoló indítja meg a pert, a 2006. július 1-je előtt indult felszámolási ügyekben a törvény szövegéből következően a saját nevében kell megtennie, ezért ebben az esetben felperesi pozícióban a felszámoló szervezet szerepel, alperesként pedig az adós gazdálkodó szervezet és a vele szerződést kötő fél. Nyilvánvaló, hogy a felszámoló ebben az esetben nem képviselheti az alperest, ezért a bíróság ilyenkor a felszámoló kérelmére ügygondnokot rendel ki az adós gazdálkodó szervezet részére a Pp. 74. § alapján. A felszámoló által a Cstv. 40. §-a alapján indított perben alperesként valamennyi szerződő félnek perben kell állnia, nem pótolja ezt a felszámoló pernyertessége érdekében való beavatkozás. (BH 2003/424.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
