Egy éven belül három választásra is sor került Izraelben és mindeddig nem sikerült stabil kormányt kiállítani. A három választás mindeddig nem vezetett az egymással szemben álló politikai blokkok közül egyik abszolút többségéhez sem, így Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ügyvivő kormánya, immáron közel egy éve irányítja az országot. A következő izraeli kormány összetétele kiemelten fontos bel- és külpolitikai okokból kifolyólag is, melyek közül jelen tanulmány az izraeli választások és politikai rendszer belső összefüggéseire fókuszál, bemutatva a 2019-2020 közötti három választás folyamatait és történelmi összefüggéseit. Milyen tényezők vezettek oda, hogy az izraeli parlamentáris demokrácia nem volt képes három választás alatt sem kitermelni egy új, többségi felhatalmazással bíró kormánykoalíciót? A tanulmány bemutatja az új törésvonalakat és politikai blokkokat, ezek gondolkodását, politikai rendszerben elfoglalt helyét. Kitér a választási kampány témáira, tanulságaira és az eredmények alapján várható forgatókönyvekre is.
Az elmúlt három választás legfontosabb tanulsága az izraeli politikai rendszer átstruktúrálódása. Az egykori kategóriák sokszor már nem tűnnek érvényesnek. A baloldal mindössze egy teljes összefogással képes néhány mandátumot szerezni a Knesszetben, míg a sokszor "messianisztikusnak" nevezett, vallásos, ultraortodox pártok egyértelműen megerősödtek. Mellettük viszont megjelent egy szekuláris, több kérdésben liberális csoport, amely fő mondanivalóját Netanjahu leváltásában fogalmazta meg.
A három választás alapján négy lehetséges kimenetele lehet a kormányalakítási megbízásnak és az azt követő tárgyalásoknak. Ezek, sorrendben 1. egy Netanjahu által vezetett szűk jobboldali-vallásos kormány, 2. egy Benny Gantz által vezetett liberális-baloldali kisebbségi kormány 3. egy egységkormány megalakítása 4. újabb választások kiírása. Mind a négy opcióra igaz, hogy bonyolult, heteken át tartó politikai taktikázás fogja megelőzni az esetleges döntést, és a politikai erőkre gyakorolt társadalmi nyomás nagy lesz annak érdekében, hogy bő egy éven belül ne kerüljön sor egy negyedik parlamenti választásra. Ez a közhangulat önmagában azonban jó eséllyel kevés lesz a további belpolitikai válsághelyzet feloldására.
Three elections have taken place in Israel within a year and so far no stable government has been established. So far, these elections have not led to an absolute majority of any of the opposing political blocs, so the executive government of Israeli Prime Minister Benjamin Netanyahu has been ruling the country for almost a year. The composition of the forthcoming Israeli government is of basic importance for domestic and foreign policy reasons, of which this study focuses on the internal context of the Israeli elections and political system, presenting the processes and historical context of the three elections between 2019 and 2020. What factors led to the failure of Israeli parliamentary democracy to produce a new majority coalition government in three elections? The study presents the new fractures and political blocks, their thinking, their place in the political system. It also covers the topics, lessons learned, and scenarios expected from the election campaign.
The most important lesson of the last three elections is the restructuring of the Israeli political system. Former categories often no longer seem valid. The Left is only able to gain a few mandates in the Knesset with a single alliance, while the religious ultra-orthodox parties, often called "messianic", have clearly strengthened. Alongside them, there was a secular, on several issues liberal group, whose main message was to replace Netanyahu.
Based on the three elections, there are four possible outcomes of the government formation mandate and subsequent negotiations. They are, in order, 1. a narrow right-wing religious government led by Netanyahu, 2. a liberal-left minority government led by Benny Gantz, 3. the formation of a unity government, 4. the announcement of new elections. It is true for all four options that sophisticated political tactics for weeks will pre-empt any decision and social pressure on political forces will be high in order to avoid a fourth parliamentary election within a year. However, this public sentiment alone is unlikely to be sufficient to resolve further domestic political crisis situations.
Keywords: Israel, elections, political system, parties, connection between religion and politics
2020. március 2-án Izrael polgárai egy éven belül a harmadik alkalommal járultak az urnákhoz, hogy újabb kísérletet tegyenek egy olyan parlament megválasztására, amely stabil kormányt képes kiállítani. A 2019-ben április 9-én és szeptember 17-én lezajlott szavazások nem vezettek egyik politikai blokk abszolút többségéhez sem, így Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ügyvivő kormánya, im-
- 113/114 -
máron közel egy éve irányítja az országot. A következő izraeli kormány összetétele kiemelten fontos bel- és külpolitikai okokból kifolyólag is. A külső okok között tartjuk számon az izraeli-palesztin békefolyamatot, amelyben Donald Trump amerikai elnök 2020. január végén nyilvánosságra hozott béketerve nyitott új szakaszt, és amelyről a következő izraeli kormánynak döntenie kell.[1] A külső tényezők között kiemelendő továbbá Izraelnek az Iránhoz fűződő feszült viszonya, amely Libanonban, Szíriában és Irakban is egyre fokozódó számú katonai cselekményekhez vezettek az elmúlt hónapokban. Tanulmányunk azonban e kettő, a Közel-Kelet és így a világ biztonsága és stabilitása szempontjából kiemelten fontos kérdéssel szemben az izraeli választások és politikai rendszer belső összefüggéseire fókuszál, bemutatva a 2019-2020 közötti három választás folyamatait és történelmi összefüggéseit. Milyen tényezők vezettek oda, hogy az izraeli parlamentáris demokrácia nem volt képes két választás alatt sem kitermelni egy új, többségi felhatalmazással bíró kormánykoalíciót, illetve ez a fejlemény milyen alapvető törésvonalakra mutat rá Izrael társadalmán belül?
Az izraeli belpolitikai válság, meglátásunk szerint mély társadalmi törésvonalakra mutat rá, amelyek egy hetvenéves, struktúrájában, szabályaiban kevés módosítással fennálló politikai rendszerben kerülnek kifejeződésre. Miközben az izraeli parlamentáris demokrácia keretrendszere alapvetően nem változott, társadalmában mind lélekszámban, mind jellemzőiben alapvető átalakulások mentek végbe. A politikai erők választási kampánystratégiái és a választást követő kormányzati pozíciókért folyó taktikái megszokottak minden parlamentáris demokráciában, azonban Izraelben ezzel párhuzamosan 2019-2020 során a mély társadalmi törésvonalak is dinamikusan felszínre kerültek. Tanulmányunk az izraeli politikai rendszer történelmi hátterének és a három választás folyamatának bemutatásával célul tűzi ki, hogy szétválassza az aktuálpolitikai, közéleti személyiség cselekedetein álló tényezőket a mély strukturális kérdésektől. Utóbbi kérdéseket azonban nem lehet anélkül vizsgálni, hogy előbb lefejtenénk a felszíni szintet. Tanulmányunkkal a célunk, hogy azonosítsuk a 2020-ban lejátszódó, az izraeli politikai szereplők előtt álló, a tanulmány írásának idején tárgyalás alatt lévő politikai döntések potenciális jelentését az izraeli társadalomban lezajló folyamatok tekintetében. Legfontosabb kérdésünk, hogy a három választást követő koalícióalkotási tárgyalások és politikai manőverek milyen mértékű átrendeződésre utalnak az izraeli politikai spektrum szereplői között és, hogy létrejöhet-e egy, a megváltozott körülményekre a kormányalakítás szempontjából konstruktívan és felelősségteljesen reagáló új pragmatikus dinamizmus az izraeli politikai életben, azaz a nagyobb koalícióalkotási mozgástér, amelynek, legalábbis ideiglenes elvesztését és lehetséges visszatérését tanulmányunk bemutatja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
