Az alkotmányozó hatalom 2011-ben elkötelezte magát a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog változatlan garantálása mellett. Az alapjog azonos módon történő tételes alkotmányi szintű rögzítése megalapozottan értelmezhető úgy, hogy az alkotmányozó hatalom nem kívánt változtatni az alapjog-védelem addigi szintjén, a korábbi gyakorlat által kimunkált elvi tételeket, azok ismeretében, lényegében megerősítette. Nem meglepő ezért, hogy ezt az értelmezést érvényesítette az Alkotmánybíróság is a 2012-t követően meghozott határozataiban, amelyek fókuszában ennek az alapjognak az alkalmazása állt.[1]
Összetettebb a kép, ha a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot a kapcsolódó alkotmányi szabályok összefüggésében szemléljük. Első ránézésre is szembetűnő változás, de az alapjog tartalmát mégsem érinti, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog 2012-től nem a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságával egy bekezdésben került alkotmányi szinten rögzítésre. Közismert a véleményszabadság és az információszabadság természetes szimbiózisa, hiszen egyik sem érvényesülhet a másik nélkül. Az Alkotmánybíróság az információszabadság jelentőségét hangsúlyozva erre utalt azzal a megállapításával, hogy: "előkérdése és feltétele a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának."[2] Érvelhetett volna ugyanígy amellett is, hogy a véleménynyilvánítás és szólás szabadsága előfeltétele a (közérdekű) információ szabad megismerhetőségének. Ez utóbbi elég kézenfekvő: miután a véleménynyilvánítás szabadsága jóval korábban tett szert alkotmányi szintű elismerésre, így már történetileg is az információs jogok anyajogát kell, hogy képezze. Mind logikailag azonban, mind pedig "a megismerés, véleményalkotás kognitív folyamatában ez éppen fordítva van: az információszabadság megelőzi a véleményszabadságot, amint az ismeret megelőzi a véleményt".[3]
A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog és a személyes adatok védelméhez való jog összepárosítása az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében - az előbbiekben ismertetett szakmai nézőpontból szemlélve - annak a hivatalos indokolásban megjelenő naiv felfogásnak a megnyilvánulása, amely szerint az adott rendelkezés: "[a] magyar jogi szabályozás hagyományainak megfelelően a személyes adatok védelmével összefüggésben rendelkezik a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogról". Lényegében azt mondva ezzel, hogy ha e két jog érvényesülését immár húsz éve egyazon törvény biztosítja, tükrözze ezt vissza akkor az alkotmány szövege is.
Alkotmányi elhelyezése szempontjából sem teljesen érdektelen, hogy bár hagyományosan egységes jogként szoktak hivatkozni a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogra, ez ebben a formában valójában maga is két külön jogot takar. A közérdekű adatok terjesztéséhez való jog lényegében a véleménynyilvánítási jog részeként értékelhető. Tartalma szerint a közérdekű adatok megismeréséhez való jog az az alapjog, aminek révén az információszabadság biztosított. Amikor tehát az alkotmányozó megalkotta a VI. cikk (2) bekezdését, s deklarálta, hogy mindenkinek joga van "személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez", akkor egy bekezdésben egyszerre nem is kettő, hanem három jogot garantált: a személyes adatok védelméhez való jogot, az információszabadságot és a közérdekű adatok terjesztésére kiterjedően a véleménynyilvánítási jogot. Erre lehet következtetni az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdéséből is, amely a független hatóság törvényi létrehozását már nem három, hanem csak két jog, a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenőrzésére rendeli el. Figyelembe véve azt, hogy az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése három jogot biztosít, köztük a véleménynyilvánítás jogát, e rendelkezésből egyáltalán nem vonható le megalapozottan olyan következtetés, hogy az alkotmányozó a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot elszakította a véleményszabadságtól, s ehelyett mintegy kivételként kívánta biztosítani a magánszféra védelmének viszonyában.[4] Éppen ellenke-
- 109/110 -
zőleg, még a rendelkezés megfogalmazásából is az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága közti kapcsolat olvasható ki. A továbbiakban elemzésünk az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése által garantált jogok közül - törekedve a fogalmi tisztázásra - csak az egyikre, a közérdekű adatok megismeréséhez való jogra fokuszál.
Ellenkező hiedelmek ellenére a közérdekű adatok megismeréséhez való jog és a vele egy bekezdésben garantált személyes adatok védelméhez való jog között nincs túl intenzív kapcsolat. E két jog csak abban az - információszabadság alkalmazása szempontjából ritkábban előforduló - esetben kerül egymással relációba, amikor a magánszféra körébe tartozó információ nyilvánossága, megismerhetősége, közérdekűsége a kérdés. E kivételt leszámítva az elemzésben tárgyalt alapjog a magánszférát nem érintő közérdekű adatok megismeréséhez való jogot biztosítja. A jelen elemzés apropóját jelentő határozatok közül kettőben[5] nincs is éppen ezért logikusan olyan érvelés, amely szerint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot mintegy a személyes adatok védelméhez való jog viszonyában kellene értelmezni, illetve alkalmazni. A magánszféra sérelme ugyanis ezekben az ügyekben nem merült fel; még az alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát képező ítéletekben sem.[6]
Az Alaptörvényből kiolvasható az az egyértelmű alkotmányozói szándék, hogy nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a nyilvánosság, az átláthatóság, a közélet tisztasága, s mindezzel összefüggésben a közérdekű adatok megismerése biztosítására. Az alkotmányozó már a preambulumként beillesztett Nemzeti hitvallásban elkötelezte magát egy olyan állam mellett, amely "visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" a polgárok ügyeit. Az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése a közpénzekről szóló fejezetben pedig a közpénzeket és a nemzeti vagyont érintően rögzíti, hogy azokat az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. Ehhez kapcsolódva az alkotmányozó azt is deklarálta, hogy "[a] közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok".[7] Ezzel voltaképpen az alkotmány tételes normájává tette azt az egyébként az alapjogból is levezethető szabályt, hogy más közérdekű adatokhoz hasonlóan a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok is nyilvánosak.
Az Alkotmánybíróság határozataiban szinonimaként szerepel a közérdekű adatok megismeréséhez való jog, a közérdekű információk megismeréséhez való jog, illetve az információszabadság.[8] A szokásos alkotmányértelmezés rendszerint ezek közül az elsőből kiindulva az alapjog tartalmát illetően a közérdekű adatok megismerésének biztosítására koncentrál, ami a közérdekű adatkör behatárolását teszi szükségessé. Létezik ennek kapcsán olyan álláspont, ami mellőzné ezt a fogalomalkotást azért, mert az alkotmányban használt közérdekű adat definícióját a törvény adja meg.[9] Ebben az esetben viszont az alapjogvédelem mindig az aktuális törvényszövegtől válna függővé, ami alkalmat adhatna akár az alapjog törvényi szinten történő teljes kiüresítésére is.[10] Ezt (és ezzel együtt az önálló alkotmánybírósági alkotmányértelmezés[11]) korlátozását elkerülendő az alapjog garantálása mégis igényli a törvénytől független definiálást, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az alkotmányértelmező egyáltalán ne lehetne, illetve az alkotmányértelmezőnek nem kellene figyelemmel lennie a tételes törvényi szabályozásra. Az absztrakt módon rögzített alapjog alapján pontos meghatározás helyett leginkább csak a közérdekű adatok legjellemzőbb típusát, típusait sikerül megragadni. Ezt az utat választotta az Alkotmánybíróság is, amikor az alapjog kapcsán megállapította: "közérdekű adatnak minősül alapvetően az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint egyéb közfeladatot ellátó szervek és személyek kezelésében lévő, tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett információ és ismeret".[12] Látható tehát, hogy az Alkotmánybíróság nem adott konkrét definíciót a közérdekű adatokra vonatkozóan, a példálózó felsorolással az alapjog tartalmának határait nem húzta meg véglegesen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
