A történészek "felfedezték" az évfordulókat, a jogtörténészeknek nincs okuk arra, hogy ebben ne pártolják őket. Emlékezetes évfordulók, dátumok bőven adottak, sőt, azonos esemény többszörösen "ünnepelhető" mint a BGB (a német Ptk.) esetében: 1996-ban volt elfogadásának és kihirdetésének, 2000-ben pedig hatálybalépésének századik évfordulója. Ily módon számos ünnepi szempont adódik, egy azonban különösen kiemelhető, az amit a kortársak annakidején jelentősnek tartottak: a jogegységesítés.
ABGB-t 1896 augusztusának második felében fogadják el és teszik közzé (hirdetik ki), ám hatályba (együtt az EBGB-vel - Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuch - A Ptk. hatálybalépéséről szóló törvény és a HGB-vel - Handelsgesetzbuch - Kereskedelmi törvénykönyv) majd csak 1900 január 1-jén lép.[2] Ez (a meghozatalától jóval későbbi hatálybalépési időpont) nem volt véletlen. Németországban az évszázadnak egységes magánjoggal kellett kezdődnie, utólagosan jelezvén és "demonstrálván" ezáltal a korszakalkotó eseményt, a végre megvalósított német jogegység elérését a polgári jogban. S ez valóban jelentős eredmény volt, hiszen egyes adatok szerint[3] hatálybalépésével sikerült nem kevesebb mint 112 partikuláris jogot egységbe foglalnia! Területileg szemlélve, megelőzően legelterjedtebb alkalmazásban az ALR (Allgemeine Landrecht für die Preußischen Staaten von 1794 - Az 1794 évi Porosz Államok Általános Tartományi Törvénykönyve) volt, azzal a megszorítással, hogy ezekben tartományokban különféle alkalmazást nyert, részben elsődleges, részben másodlagos (szubszidiárius) jelleggel. A másodlagos alkalmazás során pedig az alkalmazás több változatban történt (valósult meg). Rheinlandban a francia Code civil (Cc.) eredeti megfogalmazásában volt hatályban. Baden Nagyhercegségben ugyanez (Cc.) német fordításban volt érvényben, számos, a badeni tartományi jogból származó kiegészítéssel. Bajorországban még az 1756 évi Maximilianus Bavaricus Magánjogi Kódexét alkalmazták, azzal a megjegyzéssel, és megszorítással, hogy tulajdonképpen nem volt kodifikációs jellege, és mellette szubszidiáriusan számos partikuláris jog, mint pl. az 1811 évi Osztrák Általános Ptk. is, azaz ennek elődje, az ún. nem teljes, vagy részleges 1876 évi Oszták ABGB[4] is alkalmazást nyert. Végül adottak voltak a kodifikációk nélküli területek, amelyekben a lus Romano- Germanicum és a Római - általános jog volt érvényben. Az RG[5] (azaz az Alkotmánytörvény) ezért magában foglalja a "Rajnai Tanácsot" (Rheinische Senate), az "ALR-Tanácsot" (Landrecht Senate) és a "Közös Jog Tanácsát" (Gemeinrechtliche Senate). E jogi széttagoltság áthidalását méltán tartják jogtechnikai előrelépésnek, az immáron megvalósított jogegység pedig a német egységnek vált lényeges fémjelzőjévé. A BGB - évfordulók tehát lehetővé teszik, hogy e témára támaszkodva, a jogegységesítést vehessük szemügyre. Ebben a tekintetben azonban a német jogterület - jogcsoport nem egyedülálló. A magánjog jogegysége megteremtésének követelménye ugyanebben a korszakban adott volt nemcsak a német, hanem, jóformán azonos módon" a svájci szövetségi állam-
- 309/310 -
ban is.[6] Itt (Svájcban) a kötelmi törvénykönyv (OR-Obligationsrecht, 1883) meghozatalával került sor a kötelmi jog egységesítésére, majd ezt, beleértve a kereskedelmi jogot, 1912-ben követte a magánjog többi területe is, a Polgári törvénykönyv (ZGB - Zivilgesetzbuch) révén.
A svájci OR és az ALR évfordulójáról 1983-ban és 1994-ben[7] emlékeztek meg, a BGB-re pedig 1996-ban;[8] az utóbbinak a második évfordulójára pedig a 2000. évben kerül(t) sor. Az ok, amiért az 1996. és 1997 évi jogegységesítési évfordulók nemcsak száz, hanem kétszáz évesek, a már említett 1786. évi Részleges - Osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (Teil - ABGB 1786), azaz a Galíciai Ptk. (Bürgerliche Gesetzbuch für Galizien - BGBG) hatálybalépésének időpontjában rejlik. A "nagy polgári kodifikációk" mint a német Ptk. (BGB), de különösképpen az olyan állami események, mint az "Ezeréves Ausztria"[9] (1996) évfordulói fényében mintha háttérbe szorulna és feledésbe merülne az a körülmény, hogy az első modern magánjogi kodifikáció[10] tulajdonképpen a Habsburg Monarchiában lépett hatályba és ezzel az első modern magánjogegységesítés is itt történt meg - jóval megelőzővén a világhírű 1804. évi Code civil-t, vagy akár az 1794. évi porosz ALR-t. A Habsburg Monarchiában az első kodifikáció tervezetét (Codex Theresianus, 1766) követőleg a második magánjogi kodifikációs javaslat 1786-ban készül el. A második javaslat első részét II. József császár léptette hatályba "Általános Polgári Törvénykönyv, I. Rész (Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, 1. Teil) néven. E név szerepel a már antikváriumi ritkaságszámba menő könyv címlapján e törvénykönyv elnevezése melyben a törvény megjelent, mely elnevezés azonban a későbbi névazonos 1811. évi ABGB-től való megkülönböztetés céljából utólag Josefinista Törvénykönyvnek (Josefinisches Gesetzbuch) neveztek el. A Második és a Harmadik Résznek, melyek javaslata készen állt, szukcesszíve (egymást követően) kellett volna hatályba lépnie, ezt azonban megakadályozta a császár halála: hatályba csak az első ABGB első része, mint az 1786. évi Rész-ABGB lépett. A magánjogtudomány jóvoltából azonban a Rész-ABGB bővül. Az első önálló osztrák magánjogtudományi iskola ugyanis, az ún. exegetikus iskola, kiindulva a közös római jogból[11] kidolgozza az ún. örökösödési Pátenst, amivel a törvényes örökösödési rend egységesítésére is sor kerül.[12] A Rajnától kezdve nyugattól, a keleti Bug és Pruth-ig, a Habsburg Monarchiában, kivéve Magyarországot és tartományait, a személyi, családi, házassági és házassági vagyonjogi, valamint öröklési jogi viszonyokra nézve, egységes jog érvényesült.
Több mint száz évvel később a Habsburg Monarchia a BGB (ezúttal.Ptk.) tekintetében a többnyelvűség kérdése előtt állt.[13] Ezért, szinte a német szöveggel egyidőben a Rész-ABGB (Teil-ABGB) egy cseh és egy olasz fordításban is megjelenik. A BGB-t ugyanakkor lengyel és latin nyelvre is lefordítják.[14] A legtöbb fordítást azonban természetesen az 1811. évi ABGB (Osztrák Ptk.) éri meg, mégpedig a következő nyelvekre: lengyel, román, cseh, latin, olasz, szerb, magyar, horvát, szlovén, rutén, héber, francia, angol - igaz, ez egy 2011. évben esedékes évforduló témája lesz. Mivel a fordításoknál fellépő nehézségek nagyok voltak, 1787 körül került sor az olasz fordítás hiányosságainak elhárítására. Ez ugyan olyan problémát képezett, amely, az 1811. évi ABGB (OÁPTK) hatálybalépése után is fennmaradt.[15] A cseh fordítás esetében hiányzott még a precíz cseh jogi terminológia, ám maga a fordítandó német jogi szaknyelv és szakfogalmak sem voltak mentesek az ilyen hiányosságoktól. Így pl. a Codex Theresianus törvényjavaslatának fordítója többször fordult a kodifikációs bizottsághoz a német szavak magyarázata céljából! A német jogi szaknyelvnek ezidőtájt ugyanis egy mindenképpen sajátos tudományág szentelte magát, az "üzleti stílusnyelv"
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
