Tanulmányomban az alkotmányjogi panaszok tárgyát veszem górcső alá, azon belül is elsősorban a közvetlen alkotmányjogi panasszal potenciálisan támadható normák körének meghatározását tűztem ki célul, mely immár lassan öt éve okoz komoly fejtörést a taláros testületnek.
Kiindulópontom, hogy az alkotmányjogi panaszok tárgya, azaz az alapul fekvő jogi aktus determinálja az igénybe vehető alkotmányjogi panasz típusát. Emellett természetesen számos egyéb feltételnek kell megfelelnie az indítványnak. Ilyen feltétel például, hogy lehet-e az indítványozó a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jog alanya, bekövetkezett-e a jogsérelem, vagy egyáltalán Alaptörvényben biztosított jognak minősül-e a hivatkozott jog. Ezek a kérdések azonban nem befolyásolják a panasztípusokba való besorolást, az ugyanis már magából a jogi aktusból következik. Előfeltevésem tehát, hogy egyedi ügy, illetve konkrét érintettek nélkül, pusztán magukból a jogi aktusokból meg lehet mondani, hogy ellenük mely alkotmányjogi panasz(ok) vehető(k) igénybe. Ennélfogva azt is meghatározhatjuk, hogy melyek azok a normák, amelyek potenciálisan támadhatók közvetlen alkotmányjogi panasszal.
A közvetlen panasszal támadható normák körét akkor kapjuk meg, ha választ adunk a következő kérdésekre: mit ír elő a szabály, kinek írja elő, illetve kivel szemben? A kérdésekre adott válaszok alapján különböző csoportokba sorolhatjuk a jogrendszer összes normáját. A normák csoportosítását követően az alapjogok horizontális hatályának Alkotmánybíróság által kialakított tartalma alapján dönthetjük el, sérülhet-e közvetlenül a normából fakadóan alapjog, azaz mely viszonyok tartozhatnak a közvetlen panasz hatókörébe. Tanulmányomban ugyanis arra a következtetésre fogok jutni, hogy nem minden norma sérthet Alaptörvényben biztosított jogot. Azok a normák, amelyek esetében kizárt, hogy önmagukban ilyen jogot sértsenek, közvetlen alkotmányjogi panasz tárgyai sem lehetnek.
A normából fakadó sérelem lehetősége önmagában azonban nem elegendő, hogy egy norma a közvetlen panasz hatókörébe tartozzon. Az alkotmányjogi panaszok szubszidiárius jellegéből fakadóan a jogsérelem lehetőségén túl azt is vizsgálnunk kell, hogy milyen jogorvoslati lehetőséget biztosít a norma, illetve lehetőséget biztosít-e egyáltalán (bírói) jogalkalmazói útra.
Ha mindezen kérdéseken végigmegyünk, úgy a tanulmány végére jogrendszerünk összes normájáról el tudjuk majd dönteni, hogy az a közvetlen alkotmányjogi panasz potenciális hatókörébe tartozik-e vagy sem. Annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük, a következő dogmatikai lépcsőket kell érintenünk.
Ha az alkotmányjogi panaszok tárgyával szeretnénk foglalkozni, akkor először a hatályos magyar panaszrendszer támadott aktusok szerinti felosztását kell elvégezzük. Ezt követően különbséget kell tennünk a közhatalmi és nem közhatalmi aktusok, valamint a normatív és egyedi aktusok között, meghatározva ezzel a tanulmány fő tárgyát képező normatív közhatalmi aktusokat.
A hatályos panaszrendszer és a vonatkozó aktustan bemutatása után térek rá tanulmányom fő tárgyára, a közvetlen panasszal támadható normák meghatározásának módszerére. Elsőként az alapjogok jogosultjait határozom meg, ezt követően pedig az alapjogok érvényesülési körét, azaz az alapjogok horizontális hatályára vonatkozó elméleteket tárgyalom.
Ezt követően meghatározom az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt hatályosulás és jogalkalmazás fogalmakat. A két normatípuson (jogalkalmazással és hatályosulással érvényesülő normák) belül a címzetti kör alapján több lehetséges alapjogi viszonyt fogok megkülönböztetni, melyekről az alapjogok horizontális hatályának korábban ismertetett tartalma segítségével fogjuk eldönteni, hogy sérülhet-e közvetlenül az adott normatípusból fakadóan alapjog. Ha mindehhez hozzáadjuk a jogorvoslatok kimerítésének követelményét, máris megkapjuk a közvetlen panasszal támadható normák körét.
Az Abtv. 26. §-a a normatív aktusok, míg 27. §-a az egyedi aktusok elleni panaszok befogadási kritériumait tartalmazza. Az első esetben tehát a norma alkotmányosságát, míg az utóbbiban a norma értelmezésének alkotmányosságát vitathatjuk. A normatív panaszokon belül megkülönböztethetünk közvetett és közvetlen normatív panaszt. Amíg a közvetett panasznál [Abtv. 26. § (1) bek.] a bírósági eljárás végén sérelmezhetjük az alkalmazott normatív aktust, addig a közvetlen panasz [Abtv. 26. § (2) bek.] esetében bírói döntés nélkül következik be a jogsérelem. Ez utóbbi esetben tehát közvetlenül az állam jogalkotó hatalma okozza az egyén alapjogsérelmét, bírósági eljárás közbejötte nélkül.
Most lássuk azokat a normatív aktusokat, melyek a témánk szempontjából fontos közvetlen alkotmányjogi panasz hatókörébe tartoznak. Közvetlen alkotmányjogi panasszal a normatív közhatalmi aktusok támadhatók. Tanulmányomban először (i) a közhatalmi aktusokat határolom el a nem közhatalmi aktusoktól, majd (ii) a tanulmány fő tárgyát képező normatív aktusokat az egyedi aktusoktól.
- 347/348 -
A jogi aktusok jogrendszerünk alapvető építőkövei. Nem minden jogi aktus vitatható azonban az Alkotmánybíróság előtt. Egy lehetséges csoportosítás szerint a jogi aktusokon belül megkülönböztethetünk közhatalmi, valamint nem közhatalmi aktusokat. A közhatalmi aktusok közé tartoznak az állami hatalom birtokában jogalanyokat jogosító és kötelező jogi aktusok,[1] így például a jogszabályok, bírósági és hatósági döntések, míg utóbbi kategóriába a szerződések, választottbírósági döntések stb. Az Alkotmánybíróság előtt csak az előbbi, közhatalminak nevezett aktusok támadhatók.[2]
Miután meghatároztuk a közhatalmi aktusokat, szükséges a közvetlen panasz igazi tárgyának, a normatív közhatalmi aktusoknak az egyedi közhatalmi aktusoktól való elhatárolása. Egy lehetséges megközelítés szerint a normatív és egyedi aktusok közötti elválasztás alapja, hogy mennyire konkrét a címzetti kör megjelölése. Ez a megközelítés azonban legalább annyira félrevezető, mint a jogalkalmazás és jogalkotás közötti különbségtétel. Valójában ugyanis minden jogalkotás egyben jogalkalmazás is, és fordítva.[3] Mindkét esetben egy magasabb szintű norma konkretizálása történik jogértelmezéssel, melynek során egy alacsonyabb szintű norma keletkezik. Ez a megközelítés tehát csak az általános-egyedi norma viszonyt tudja leírni, a normatív és egyedi aktusok közötti különbséget nem.
Az elfogadottabb elválasztás azon alapul, hogy a jogi rendelkezés címzetti köre nyitott, vagy zárt.[4] Míg a normatív rendelkezések mindig nyitott címzetti körűek, azaz létszakaszukban folyamatosan módosul a címzetti kör, addig az egyedi aktusok címzetti köre zárt, egy adott időpontban meghatározott.
Azt, hogy hol húzódik a határ normatív és egyedi aktus között, valójában a jogalkotó és az Alkotmánybíróság dönti el a felülvizsgálat tárgyának meghatározásával. Az Abtv. 26. §-a a normatív aktusokkal szemben igénybe vehető panaszok körében a jogszabályok megtámadását teszi lehetővé. Az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése értelmében jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete is. Az Abtv. 26. §-ában foglalt "jogszabály" fogalom alatt azonban nemcsak a jogszabályokat kell érteni, hanem a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23. §-ában felsorolt szervek és személyek által kiadott közjogi szervezetszabályozó eszközöket (normatív határozat vagy utasítás),[5] valamint az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából[6] törvényi rangra emelve immár a jogegységi határozatokat is.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
