(Elhangzott az DINI, tagországainak közgyűlésén Kölnben, 2000. június 16-án)
A választási periódus közepén Alapszabályunk 17. cikkely 1. pontja értelmében a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniójának elnöke Önök elé terjeszti jelentését az Unió állapotáról. Olyan helyen teszi ezt, amelyet átitat a történelem és a hagyomány. Önök személyes benyomást is szerezhettek erről a városról, azon kevés európai városok egyikéről, amely az északi és a déli kultúrák elegyét mutatja be, amely ennyire megfelel a római-német joghagyományon alapuló hivatásunk tradícióinak, amely ugyanakkor nyitott a jövő felé: a médiák, a reklám, a modern ipar fővárosa is, egyszóval olyan hely, amelyből ihletet meríthetünk.
Jelentésem bizonyos értelemben azzal a felszólítással folytatódik, amelyet Buenos Airesben tettem: konszolidáció, átgondolás és cselekvés, az Unió helyzetének feltárása abból a kérdésből kiindulva, hogy vajon képesek voltunk-e a konszolidációra és az átgondolásra, és milyen akciókat hajtottunk végre?
Összejövetelünk végére szeretném felvázolni ugyanezt a sémát és felszólítani Önöket, hogy vitassuk meg közösen, mit kell rövidés középtávon tennünk azoknak a jólétéért, akik ránk bízzák magukat: ügyfeleinkért és általában a társadalomért, hivatásunkért és az Unióért.
1.1 A gyakorlati konszolidációval kezdem. Célunk a stabil és átlátható gazdasági és pénzügyi helyzet kialakítása volt. A stabilitás érdekében az Állandó Tanács Athénban és Dakarban súlyos, drámai és fájdalmas döntéseket hozott: kincstárunk helyzete miatt az Unió szervei az 1999-es költségvetésben előirányzott összeg csupán 50 százalékának kiutalására számíthattak. Ez annyit jelent, hogy az Unió szerveinek munkájára szánt, már eleve messze nem elégséges összeg a felére csökkent. Két rendkívüli bevételnek - az Európai és Mediterrán Ügyek Bizottságától kapott hozzájárulásnak és a Buenos Aires-i kongresszusi részvételi díjából kapott részesedésének - köszönhetően a kiutalások összege végül is elérte az eredetileg tervezett összeg 80 százalékát. Mivel rendkívüli bevételekről van szó, ezeket a tételeket kincstárunk nem vehette számításba a 2000. évre, ezért a 2000. évi kiutalásokat a költségvetésben szereplő összeg 75 százalékában állapította meg. Helyzetünk mindaddig nem lesz kielégítő, amíg csak a tagok egy része fizeti be tagdíját, míg egy másik része nem. Erre még visszatérek.
Ebben az összefüggésben a másik fontos döntés az egységes és konszolidált könyvelés, illetve mérlegkészítés bevezetése volt. A kincstár már bemutatta Önöknek ennek első eredményeit. Ismételten köszönettel tartozom az Unió kincstárnokának ezért az erőfeszítésért, és ugyancsak köszönetet kell mondanom az Unió egyéb szervei kincstárnokainak is együttműködésükért és lényeges hozzájárulásukért az eredmény eléréséhez. Mint jogászok, nem mindannyian boldogulunk túl jól a számokkal - "judex non calculat" - annál is inkább figyelemre méltó, hogy mekkora előrehaladást tettünk a helyes úton.
A pénzügyi konszolidáció szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a konszolidált mérleg hűen tükrözze az Unió gazdasági helyzetét. Ez azt jelenti, hogy az Unió egyes szerveinek számlái olyanok, mintha magának az Uniónak a számlái lennének és egy-egy szervnek a könyvelése az egész könyvelés része.
Az átláthatóság összefüggésében ismételten szeretném leszögezni, hogy célul kellene kitűznünk egy olyan pont elérését, amelyen éves könyvelésünk kiérdemli egy könyvvizsgáló, vagy könyvszakértő tanúsítását, minden megszorítás nélkül. Költségvetésünk fontosságára való tekintettel ez a világ legtermészetesebb céljának tűnik számomra. Jelenleg még nem értük el ezt a célt, de miként mondottam, a jó úton vagyunk feléje.
1.2 Ami a belső konszolidációt illeti, meg kell állapítanunk, hogy tagjaink közül Dél-Afrika eltávozott. Nyilvánvalóan nem sikerült integrálnunk az Unióba, afrikai, holland és más kollégáink erőfeszítései ellenére sem. Nem sikerült ugyanis meggyőznünk ottani kollégáinkat az Unióhoz való csatlakozás hasznosságáról. Ebben szerepet játszottak a nyelvi korlátok is (nyilvánvaló, hogy egy nemzetközi szervezeten belül nem lehet egyetlen nyelv használatára szorítkozni), de az új dél-afrikai szövetség irodájának eltérő preferenciái is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elvesztettük volna érdeklődésünket a világ e része iránt. Éppen ellenkezőleg, nagyon is oda kell figyelnünk, és közelről figyelemmel kísérnünk a jogi szakmák fejlődését ebben az országban. A dél-afrikai közjegyzőség ugyanis, annak ellenére, hogy a common law ügyvédi szervezetéhez csatlakozott, gyakorlatában a civil law számos lényegi elemét alkalmazza. Tehát itt is a common law tengerében elhelyezkedő civil law szigetek egyikéről van szó, amilyen például az Unió tagjai között Québec, Louisiana, Málta, vagy az Unión kívül Ciprus, Mauritius, Thaiföld és mások.
A portugál közjegyzőség egészen különleges esetet képvisel. Erről már sokat beszéltünk, most nem akarok rá visszatérni. A tanulság, amit levonhatunk belőle az, hogy nagyon oda kell figyelni a társadalom, ügyfeleink, a közönség igényeire, hogy tevékenységünk hasznos legyen a fogyasztók számara. Hasznosságunk szakadatlan bizonyítása jövőbeli létünk egyetlen biztosítéka.
A kolumbiai közjegyzőség rendkívül nehéz pillanatokat élt át. Amint azt Tellez Riano úrnak elmondottam, az Unió kész jószol-gálataival segítségükre sietni. Akárcsak Ecuadorban, Venezuelában és más országokban. Önök meg fogják hallgatni az alelnökök és Cordier elnök úr beszámolóját. Nem egyszerűen csak az Unión belüli konszolidációról van szó, hanem az ezeken az országokon belüliről is, ami számomra szorosan kapcsolódik a civil law és a jogi hivatások fejlődéséhez. Erre az ülés végén még visszatérek.
1.3 Ami az átgondolást illeti: igen, valamennyien átgondoltuk a dolgokat. De mindenekelőtt szeretném megismételni azt, amit az Állandó Tanács dakari ülésén fejtettem ki: az átgondolás történhet közvetlenül, globális szinten, például az Állandó Tanács, vagy - még inkább - a tagközjegyzőségek elnökei "brain-storming"-jával. Arra a meggyőződésre jutottam azonban, hogy egy ilyen közös átgondolás óriási akadályokba ütközik az eltérő megközelítések miatt, amelyek a jogi kultúrák különbségeiből adódnak. Múlt ősszel ezért mondtunk le az Állandó Tanács brain-stormingjáról.
Az átgondolást inkább az egyes szektorokban a nemzeti és regionális reflexiók eredményeként lefolytatott előzetes elmélkedések alapján kellene elvégezni, tehát az alapokról induló és a csúcsra felfejlődő gondolkodási folyamatban. Ehhez természetesen javaslatokra van szükség a különböző közjegyzőségek vezetői részéről. Valójában a híres hermeneutikai körrel állunk szemben. Vagyis egy testület kidolgoz egy koncepciót a hivatás jövőjéről és ezt a tagsága elé terjeszti, s az eredmény szolgál kiindulópontként a magasabb szintű átgondoláshoz. Lehet, hogy ez túl elméletiesen hangzik, biztosíthatom azonban Önöket, hogy a különböző eseményeken tett számos látogatásom, részvételem során azt tapasztaltam, hogy ez a rendszer működőképes. Dossziéjukban megtalálják az Állandó Tanács legutóbbi ülése óta végzett tevékenységeim listáját (az azt megelőző időszakra vonatkozó dokumentumokat pedig az előző dossziékban találják). Megállapíthatják, hogy igen sok alkalomról van szó és az ottani elmélkedések eredményei jelentős mértékben hozzájárulhatnak az említett gondolatfejlődési folyamathoz (például: Puerto Rico, Tokió, Catania, Lille, Antwerpen, Budapest, Portorozs, Tallin, Bécs). Az én elképzelésem tehát az, hogy a Végrehajtó Tanács Iguazúban majd előkészíti a szellemi muníciót az athéni kongresszus számára.
1.4 Térjünk rá a cselekvésre, az eddigire: a különböző jelentések Önök előtt fekszenek. Egyértelmű, hogy a közjegyzőségek többsége megértette az idők szavát, amely nem pusztán aktualizálást követel tőlünk, hanem azoknak az eljövendő igényeknek az előrevetítését is, amelyekkel szakmánknak szembe kell néznie. Ebben az értelemben optimista vagyok, ugyanis nagyon sok közjegyzőség kezdett el foglalkozni azzal, hogy milyen pozíciót foglal el a jövőben a kialakuló jogi piacon.
Magának az Uniónak a tevékenységével kapcsolatban szeretnék emlékeztetni a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködésre.
Az UNIDROIT a határokon átívelő átruházásokkal, valamint az olyan nagy gazdasági értékű ingó javak, mint úszó fúrótornyok, vagy űrállomások nemzetközi zálogbaadásával foglalkozik. Persze nyilvánvalóan ilyesmivel nem naponta találkozunk, de minden olyan esetben, ahol a közhiteles nyilvántartáshoz való hozzáférés szóba kerül, a közjegyzőnek közre kell működnie.
Az UN1CTRAL az elektronikus aláírásra vonatkozó nemzetközi egyezménytervezet kidolgozásán fáradozik, ugyanabban az irányban, amelyben számos ország nemzeti törvényhozói és nemzeti közjegyzőségei is, "trusted third party"-ként, azaz megbízható harmadik félként mutatkozva be az elektronikus kereskedelemben.
A Hágai Konferencia nemrégiben hozta nyilvánosságra a 2000. január 13-i egyezményt a nagykorú cselekvőképtelenek védelméről. Ez az egyezmény kiterjedt tevékenységi területet nyit meg szakmánk előtt, amely társadalmi hivatásának is megfelel. A konferencia jelenleg egy másik egyezmény előkészítésén dolgozik, amely a bírói határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozik. Képviselőink e konferenciával folytatott aktív együttműködésének köszönhetően a jelenlegi tervezet lehetővé tenné az aláíró államok számára, hogy azt a közhiteles okiratokra is alkalmazzák. Nem győzöm ismételni az iránti óhajomat, hogy minden egyes nemzeti közjegyzőség kötelezze el magát az ipso híre alkalmazás fontosságának hangoztatása mellett, azért, hogy az úgynevezett nemzeti diplomáciai képviselők konferenciája kiterjeszthesse az egyezményt, az állampolgárok és a nemzetközi kereskedelem javára.
Az UNESCO az emberi jogok témáját tanulmányozza, amint a maga részéről azt teszi az Európai Tanács is. Illetékes bizottságunk kapcsolatban van ezekkel a szervezetekkel, csakúgy, mint érintett képviselőinkkel.
Az Európai Unióval fenntartott kapcsolatok ápolása elsősorban az Európai Unió Közjegyzőségi Konferenciáján keresztül történik, amelynek az elnöke szerencsére sorainkba tartozik. Fő kérdéseknek tartom a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni harcot, valamint a közjegyzői okirat határokon átívelő forgalmát. A közjegyzőség ily módon hozzájárulhat a tamperei csúcs céljainak megvalósításához, vagyis a jog és a biztonság térségének kiépítéséhez. Az Európai Unió és a MERCOSUR közötti kapcsolatok egyre intenzívebbekké válnak. A két nemzetek feletti szervezeten belüli jogi problémák hasonlítanak egymáshoz.
Az Unión belüli akciókról a különböző szervek elnökei és felelősei adnak külön tájékoztatást. Az én személyes összefoglalóm annyi lenne, hogy valamennyi szervünk jól dolgozik és kötelességemnek érzem, hogy nyilvánosan is köszöntet mondjak mindazoknak, akik - szerencsére sokan vannak - idejüket és gazdasági eszközeiket a közös siker elérésének szentelik.
A római adminisztratív titkárságnál változásra került sor Isabel de Poyo asszony távozásával. A helyére az osztrák Birgit Fuchs asz-szony érkezett, aki nagyon jól beilleszkedett a csapatba és aki itt Kölnben segít nekünk. Ezúttal is szeretném még egyszer kifejezésre juttatni az Unió köszönetét az olasz közjegyzőségnek mindazért, amit az adminisztratív titkárság jó működése érdekében tesz.
Tudományos folyóiratunk, a "Notarius International" megtalálta a helyét a hasonló kiadványok világában. Mindazonáltal két kérdés megoldása még várat magára:
- a tartalmat és a tudományos színvonalat még jobban a közjegyzők gyakorlati igényeihez kellene igazítani. A szerkesztőbizottság ennek érdekében a gyakorlati eseteknek szentelt rovatot nyitott.
- Az előállítási költségek súlyosan megterhelik költségvetésünket. A helyzet jobbítása érdekében tett számos erőfeszítés nem járt kielégítő eredménnyel. Ezért az Állandó Tanács úgy döntött, hogy óvatosságból 2000. szeptember 2-a előtt felbontja a szerződést Kluwerrel, mivel több más kedvezőbb ajánlatot kapott. Ez nem jelenti azt, hogy az Unió nem tárgyal többé Kluwerrel, csak azt, hogy az Unió minden kötöttségtől mentesnek érezheti magát.
Az egyéni tagok helyzete továbbra sem kielégítő. Megismerkedtünk az adminisztratív titkárságon és másutt a személyi változások által okozott technikai problémákkal, amelyek mindig a nemzetközi átutalási nehézségekkel függnek össze. Tény, hogy a hitelkártyák sokat segítenek, de ha a dátum lejárt, vagy ha a közjegyző nem hajlandó hozzájárulásának teljesítésére, akkor adminisztratív akadályokkal találjuk szemben magunkat. Szeretném felkérni az itt jelenlevőket, hogy újult erővel folytassák a kampányt az Uniós egyéni tagság érdekében, amely a konszolidáció egy további eleme. Számomra igen fontos, hogy személyes kapcsolat jöjjön létre az Unió és az egyéni közjegyző között.
Térjünk át beszámolóm második részére, amely rövidebb lesz és arról a felhívásról szól, hogy vitassuk meg közösen az; Unió jövőjét. Ugyanabból a sémából szeretnék kiindulni: konszolidáció, átgondolás, cselelevés.
2.1 Nézzük mindenek előtt a konszolidációt, amely mindig két részből áll: az egyik anyagi, a másik szellemi.
Ami az anyagi helyzetet illeti, meg kell állapítanunk, hogy a tagok egy része (mindig ugyanazok) nem fizeti a tagdíjat. Egy másik része úgy véli, hogy az általa fizetendő tagdíj túl magas, noha az abszolút összeg inkább marginálisnak tűnhet más tételekkel összehasonlítva. A közjegyzőségek egy harmadik csoportja fizet, de valószínűleg ökölbe szorított kézzel, ha rápillant az előző két csoportra. A közgyűlésnek rá kell döbbennie, hogy ha ezt a "rendszert" kívánja folytatni, akkor a gazdasági eredmény elégtelen lesz céljaink szempontjából és igazságtalan az egyenlő közteherviselés szempontjából. Ugyanakkor lehetetlennek tűnik a hozzájárulások felosztásának egy olyan rendszerét kidolgozni, amelyet minden egyes tag megfelelőnek találna.
Kiábrándító azonban látni, hogy vannak olyan tagok, akik hosz-szú éveken keresztül nem tesznek eleget kötelezettségüknek. Az alelnökök vizsgálatot végeztek a hátralékban levő közjegyzőségeknél. Fő oknak a gyenge gazdasági helyzetet találták. Személyes véleményem szerint éles különbséget kell tennünk az olyan gazdasági gyengeség között, amely egy ország valamennyi közjegyzőjét sújtja, és az olyan szakmai testület anyagi nehézségei között, amelynek tagjai ugyanakkor kényelmes helyzetben vannak. Az első esetben az érintett közjegyzőség reakcióját érthetőnek találom, különösen, ha átmeneti nehézségről van szó. A második eset azonban már sokkal súlyosabb problémát vet fel. Szeretném felhívni az összes érintett közjegyzőt, hogy őrködjenek szakmai szervezetük megfelelően szilárd anyagi helyzete felett, mert ha nem teszik, saját magukat döntik veszélybe. Ugyanis, mint tudjuk, egységben (tehát az Unióban) az erő.
Ami a belső konszolidációt illeti, már szót ejtettünk az egyéni tagokról. Az egyéni tagságot még mindig tökéletesítenünk kell és szélesebb körben kell ismertté tennünk. Hozzáteszem: a konszolidáció másik eleme az alapszabály módosítása lesz. Az Állandó Tanács megvitatta a Konzultatív Bizottság által javasolt tervezetet. Hamarosan minden tagközjegyzőség megkapja ennek a tervezetnek a szövegét a kiegészítő megjegyzésekkel, hogy kialakíthassa saját álláspontját a kérdésben. Úgy tervezzük, hogy a 2001 szeptemberi athéni kongresszus alkalmával sorra kerülő következő közgyűlés fog ebben az ügyben döntést hozni. Ebben az összefüggésben fontosnak tartom, hogy a közgyűlés a magas költségelv ellenére évente egyszer összeüljön, amely így visszatérhet eredeti szerepéhez, mint az Elnökök Tanácsa. Ugyanakkor új végrehajtó tanács venné kezébe az Unió napi ügyeinek intézését.
Még mindig a konszolidáció, tehát a belső megerősödés témájánál maradva, gondolni kell a kölcsönös belső információszolgáltatásra is. Az állandó titkárok bulletinjei, a RIN, valamint az ONPI más munkái és a Notarius International folyóirat szintén továbbfejlesztendők annak érdekében, hogy fokozottabban hozzájáruljanak a kölcsönös megértéshez, az egyének informálásához és a szakmai képzéshez. A bizottságok jobb munkamegosztására is gondolnunk kell. Számítok a különféle szervezetek, köztük az IRENE Alapítvány közötti egyeztetésre. E téren megint csak az új elektronikus eszközök nyújthatnak nekünk segítséget. Miért ne küldhetnénk el ezeket a szövegeket e-mailen vagy CD-Romon?
2.2 Az átgondolásnak el kell vezetnie két lényeges kérdés megválaszolásához:
- Milyen fejlődés várható társadalmi, gazdasági és jogi téren és mi mozgatja - viszi előre - ezt a fejlődést?
- Hogyan és milyen pozíciót foglalhat el a közjegyzőség a fenti fejlődés eredményeként létrejövő jogi piacon?
Ami az első kérdésre adandó választ illeti, ahhoz elmélyült kutatásokra lesz szükség. Mindamellett egy ellentmondásos jelenség máris megfigyelhető. Egyrészt beletaszítják az egyént a deregulált gazdaság áradatába és a "turbó-kapitalizmus" kényére-kedvére bízzák, másrészt ugyanezt az egyént megfojtják a mindennapi élet szinte teljességére kiterjedő megszámlálhatatlan szabállyal.
Szinte fénysebességgel terjeszkedik egy másik jelenség: a jogi térség - az a térség, ahol a szerződések és az egyéb jogviszonyok megvalósulnak - egyre inkább a valós téren kívül eső térséggé válik. A "kiber-tér"-ben nincs fix hely. Más szóval, mostanáig egy adott jogrend "térségét" világosan kijelölték a nemzeti határok, amelyeken belül egy állam a szuverenitását gyakorolja. Ez vonatkozik a nemzetek feletti szervezetekre is, mert területileg azok is meghatározottak. Ezzel szemben az elektronikus világ, az e-világ nem ismer semmiféle térbeli és időbeli korlátot. Ez indított arra néhány lelkes rajongót, hogy követelje: az internet maradjon jogilag szabályozatlan. Nos, szüksége van-e az internetnek jogi szabályozásra, vagy ez az önfeledt és óhajtott káosz helye? Vajon ki fogja felállítani a virtuális tér jogi kereteit? És vajon milyen jövőbeni fennhatóság fogja biztosítani e jogi keretek működését? Vajon lesz-e demokratikus legitimációja?
Számos állam és nemzetek feletti szervezet rendelkezik már az elektronikus aláírásra, valamint az e-kereskedelemre vonatkozó jogszabályokkal. De mindez még csak a kezdet. Milyen lesz a folytatás? Gondoljuk csak át! Nem mi leszünk az elsők, sem az egyetlenek, akik ezt megteszik, erre mutat a szeptemberben Amszterdamban sorra kerülő IBA kongresszus programja is.
Ami a második kérdést illeti, a kialakuló új piacon való elhelyezkedés esetében véleményem szerint azokból az elemekből kell kiindulni, amelyek egyedi arculatot kölcsönöznek hivatásunknak. Ezek: a közfunkció és termékünk, a hiteles okirat, valamennyi általunk ismert tulajdonságával együtt. Mert kizárólag ezekkel a jellegzetes elemekkel tudjuk majd megkülönböztetni magunkat a piac többi résztvevőjétől.
Létünk értelme azon áll, vagy bukik, hogy működésünkkel tudunk-e értéket nyújtani a társadalomnak, vagy sem. Ennek az értéknek a jobb megismertetése érdekében fel kell szerelkeznünk olyan számadatokkal, amelyek bizonyítják hasznosságunkat. Hivatásunk gazdasági értéke a társadalmi jólét érdekében az az eszköz, amellyel meg lehet győzni a kételkedőket, például az olyan szervezeteket, mint az OMC, a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap.
2.3 Végül a cselekvés: első akcióink egyike a szervezetünk valamennyi szintjén zajló átgondolás lesz. A további cselekvés ennek a gondolkodásnak az eredményein alapul majd. Minden esetre több irányba is kell mutatnia:
- kollégáink felé: be kell vonni őket szakmánk vezetőinek törekvéseibe és gondjaiba; fel kell tárni előttük a törekvések és aggodalmak okait, fel kell kérni őket a közös gondolkodásra;
- a közvélemény felé: be kell mutatni neki szakmánkat, mint jövőbeni pozitív támogatóját;
- a szakmánkat szabályozók és befolyásolók, vagyis a törvényhozók és a felügyeleti hatóságok felé: be kell mutatni nekik szakmánk hasznosságát mind a társadalom, mind az egyén számára annak köszönhetően, hogy biztosítja a társadalmi békét, mégpedig sokkal alacsonyabb áron, mint bármely más jogi módszer.
Röviden: félénk védekezés helyett aktív cselekvés! ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Helmut FESSLER közjegyző, az UINL elnöke
Visszaugrás
