Egyre gyakrabban kerül sor arra, hogy a felszámolók az adós követelését javasolják szétosztani a hitelezők között. Ennek részben az az oka, hogy a felszámolás alá került adósnak nincs akkora vagyona sem, hogy abból a jogi képviselő díja fedezhető lenne egy peres eljárásban; részben az, hogy a peres eljárások elhúzódnak, és a felszámoló már nem tudja vagy akarja megvárni a végét; de az is oka lehet ennek, hogy a felszámolók nem akarnak vitákba bonyolódni a bíróság előtt a jogi képviselő díja tekintetében. Az is igaz, hogy a bírósági gyakorlat szigorodni látszik, és a felszámolási eljárást lefolytató bíró a 2 éves befejezési határidőre hivatkozással felhívja a felszámolót az eljárás befejezésére.
Érdekes kérdés, hogy vajon milyen követelést tekintenek olyannak a bíróságok, ami átadható a hitelezők részére? Milyen mélységig követelik meg a felszámolótól azt, hogy a behajtás érdekében megtegye a lépéseket?
Az adós követelése egy másik (természetes vagy jogi) személlyel szembeni igény. Ez az igény
- lehet még csak az igény állapotában, azaz a felszámoló a könyvek alapján megállapíthatja, hogy az adósnak van követelése mással szemben;
- lehetséges, hogy a felszámoló által képviselt adós már felszólította a kötelezettet a teljesítésre, vagy az el is ismerte a követelést;
- lehetséges, hogy a felszámoló már megtette az önként nem teljesítő kötelezettel szemben a behajtás érdekében az első lépéseket (kérelmezte a fizetési meghagyás kibocsátását, benyújtotta a keresetet), vagy esetleg nem jogerős határozattal rendelkezik,
- lehetséges, hogy már jogerős határozata van, illetve
- már a végrehajtási eljárás is megindult a kötelezettel szemben.
Természetesen lehetnek köztes lépcsőfokok is, a lényeg azonban az, hogy az adósnak fennáll egy igénye mással szemben, amelynek pénzben kifejezhető értéke van.
A fenti felsorolásból vajon melyik az a helyzet, amit mindenképpen el kell érnie a felszámolónak ahhoz, hogy a felszámolási eljárás befejezését kérő beadványában kérhesse a bíróságtól a követelés hitelezők közötti felosztását?
Álláspontom szerint már elegendő az első lépcsőfok fennállása, azaz a felszámolónak csak azt kell tudnia igazolni a bíróság felé, hogy az adósnak követelése van egy másik személlyel szemben, s ennek a követelésnek az átadását kell kérnie a bíróságtól.
A felek közötti szerződéssel történő követelésátruházás, az engedményezés esetén sem követeli meg a polgári jog, hogy az engedményező már jogerős ítélettel rendelkezzen a kötelezettel szemben, csak egy igény érvényesítési jogának az átruházásáról van szó. Ugyanez a helyzet akkor, amikor a bíróság a felszámolási eljárás befejezésekor a hitelezők között a követelést szétosztja. Ennek a jogkövetkezménye ugyanaz, mintha szerződéssel az adóst képviselő felszámoló engedményezte volna a követelést a hitelező részére.
Ebből következően tehát a felszámolónak a Cstv. 48. § (1) bekezdése szerint mindent meg kell tennie a követelések behajtása érdekében, azonban ha a kötelezett önként nem teljesít, vagy a behajtás még csak folyamatban van, és a felszámoló úgy határoz, hogy az eljárás befejezését kezdeményezi, a jogerős (vagy nem jogerős) bírósági határozat nem szükségszerű kelléke a követelések átruházásának.
Miután egyre több ilyen tartalmú javaslat érkezik a bíróságokhoz, az utóbbi idők vitáinak egyik középpontjában az a kérdés állt, hogyan is kell átadni a követelést?
Elsőként le kell szögezni, hogy csak akkor beszélünk követelés átadásról, ha a pénzösszeget (vagyontárgyakat) már szétosztotta a bíróság, és nincs más vagyona az adósnak, tehát már nem várhat máshonnan a hitelező pénzt, csak a követelés (rész) reménybeli behajtásából.
A vita tekintetében azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a követelés érvényesítésének jogát névértéken, nulla forint piaci értéken kell a hitelezők között szétosztani. Ennek oka az, hogy a követelés piaci értékének a meghatározása a felszámolási eljárásban fals eredményre vezethetne, a hitelezők közötti egyenlő bánásmód elvét sértené, ráadásul a hitelezők számára egy be nem hajtott - és egy darabig még be nem hajtható követelés - piaci értéken történő átadása adóterhet jelent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
