A kormányzat a 2010. évi XLIV. törvénnyel lehetővé tette a határon túl élő magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, magukat magyarnak valló személyek számára az egyszerűsített honosítást, ezáltal tulajdonképpen utat nyitott számukra a választójog megszerzése felé.
Az Országgyűlés az Alaptörvényben már előrevetítette a választójog átalakítását, hiszen mind a XXIII. cikk, mind a 2. cikk tartalmaz újdonságokat az azt megelőző szabályozáshoz képest. Ezen átalakítás következő lépéseiként az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt említhetjük, s e szabályozások által a határon túli magyar állampolgárságú, de országunkon belüli lakóhellyel nem rendelkező személyek is jogosulttá váltak az országgyűlési választásokon történő véleménynyilvánításra.
A demokrácia fundamentumai közé tartoznak a választási szabályok, a demokrácia pedig a legitim hatalom egyetlen eszköze, Giovanni Sartori szavaival élve "a hatalom a demokráciában csak akkor legitim, ha lentről kap felhatalmazást, ha a népakarat emancipációja; konkrétan pedig: ha és amennyiben szabad beleegyezésen alapul." Domahidi Ákos pedig úgy fogalmaz, hogy "A demokrácia elvén alapuló politikai rendszer elengedhetetlen feltétele a stabil, jogszerű és kiszámítható módon érvényesülő választási rendszer."[1] E két szerzőtől idézett gondolat is alátámasztja a választójogi szabályok jelentőségét egy demokratikus jogállamban. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 21. cikk 3. pontja is a közhatalom alapjaként határozza meg a választójogot.
A téma aktualitásához hozzátartozik az is, hogy 2014. április 6-án lezajlottak az országgyűlési választások, melynek során már az "urnákhoz járulhatott" ezen személyi kör is, valamint az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) idén kihirdetett 3086/2016. (IV. 26.) AB határozat, illetve a dolgozat részét képező levélszavazás az október 2-i népszavazás kapcsán is előtérbe került.
Számos kérdés felvetődik a megújult választójogi és választási eljárási szabályozás vonatkozásában. E kérdések közül a választójogi alapelvek vonatkozásával szeretnék tanulmányomban foglalkozni, a felmerülő problémákra pedig igyekszem megoldási javaslatokat kínálni.
Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény 34. §-a módosította az Alkotmány 70. § (1) bekezdését aszerint, hogy "Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó lakóhelye Magyarországon van - az országgyűlési és a tanácsi választásokon választó és választható legyen." Ez az alapjog már az Alkotmány alapján is korlátozható volt, erről a 70. § (2) bekezdése rendelkezett. Az országgyűlési képviselők választásának részletszabályait pedig a rendszerváltás időszakának - a demokratikus jogállam megteremtése szempontjából - rendkívül fontos jogalkotási terméke, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény rendezte. A norma eredeti szövegének 2. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy "A szavazásban akadályozott az, aki a szavazás napján külföldön tartózkodik, továbbá akinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyarországon," amely az alapjog gyakorlásának az Alkotmányban található korlátozáson kívül további szűkítését eredményezte. Ezzel elkezdődött az éles vita hazánkban is, hogy a külföldön tartózkodó személyek vajon élhetnek-e ezen állampolgári jogosultságukkal, avagy sem.
Az AB első döntéseinek egyike foglalkozott e kérdéskörrel, amikor egy algériai lakos a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választójogának gyakorolhatóságával kapcsolatos indítványt terjesztett a testület elé. Ezen beadvány eredményeként született meg a 3/1990. (III. 4.) AB határozat. A határozat megállapította, hogy az Alkotmány fent ismertetett rendelkezésével ellentétes az, hogy az olyan személyek is akadályoztatottak a szavazásban, akik a választás napján külföldön tartózkodnak, hiszen az, hogy az adott nagykorú állampolgár a szavazás napján átmenetileg külföldön tartózkodik, nem képezheti alapját a modern hírközlési és technikai feltételekre figyelemmel az állampolgári jogosultság korlátozásának.[2] Emellett az alapjog-korlátozás feltételeinek sem felelt meg a törvény, hiszen az Alkotmány 8. § (3) bekezdése kimondta, hogy alapvető jog csak alkotmányerejű törvényben korlátozható az állam biztonsága, a belső rend, a közbiztonság, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogaira és szabadságára tekintettel. A választási törvény pedig nem felelt meg az alkotmányerejű törvény kritériumnak. A hivatkozott korlátozó rendelkezést az AB megsemmisítette, s felhívta az Országgyűlést a keletkezett joghézag pótlására. A jogalkotó azonban nem terjesztette ki a szavazójog gyakorlásának lehetőségét a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra, mivel az idő rövidsége miatt erre képtelen lett volna, hanem A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XVI. törvény 7. §-a az Alkotmány 70. § (1) bekezdésébe illesztette azt a korlátozást is, hogy a választójog akkor gyakorolható, ha az állampolgár a szavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik.
E rendelkezés egészen 2002-ig az Alkotmány részét képezte, ekkor az Európai Közösséghez való csatlakozás miatt az Alkotmány módosításra került ezen területet érintően is. A 2002. évi LXI. törvény 7. § rendelkezett a normaszöveg módosításáról 2004. május 1-jei hatállyal.
- 171/172 -
A módosítás következtében kikerült "az ország területén tartózkodik" kitétel. A részletszabályokat az Országgyűlés 2005-ben[3] alkotta meg, s ezen jogi normának köszönhetően a jogalkotó lehetővé tette a külképviseleteken történő szavazást. Ezután nagyobb változást csak a 2010-ben módosított állampolgársági törvény következményeként tapasztalhattunk.
"Minden politikai közösség más típusú, kisebb közössé- gekből tevődik össze, s azok mindegyikének megvannak a maga érdekei és alapelvei.... E szűkebb közösségek akaratának mindig két vonatkozása van: a társulás tagjai számára általános akarat, a nagy közösség számára egyedi akarat; s igen gyakran becsületesnek minősül az első tekintetben és ártalmasnak a másodikban."
(Rousseau: Politikai gazdaságtan, 1755.)
Az egyszerűsített honosítás eredményeként a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező személyek is magyar állampolgárokká válhatnak. A demokratikus legitimáció elvéből következően választójoggal is rendelkeznek, hiszen az Országgyűlés rájuk is kötelező döntéseket hoz, s ebből adódóan - a közvetett demokrácia elve alapján - beleszólásuk kell, hogy legyen a politikai döntések meghozatalába[4]. Az Európa Tanács égisze alatt működő Velence Bizottság a CDL-AD(2011)022 számú jelentésében úgy fogalmaz, hogy ösztönözni kell a demokratikus államok gyakorlatában rendkívül elterjedt, határon túli állampolgároknak biztosított szavazati jogot, habár az nem vezethető le egyetemes jogként az európai polgári jogi és emberjogi örökségből. Tizenkét országban nem biztosított a határon túli állampolgárok választójoga az Európa Tanács tagállamai között. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: PPJNE) 25. cikkének vizsgálata alapján is arra a következtetésre juthatunk, hogy az állampolgársággal együtt járó jogosultság a választójog. Az általánosság alapelvét sértené az, ha a határon túl élő magyar állampolgárok számára nem biztosítanák ezt a politikai részvételi jogot, hiszen az általánosság elve nem fejez ki mást, minthogy a politikai közösség minden tagjának biztosítani kell a lehetőséget a választójoga gyakorlására, s csak súlyos indok alapján lehet korlátozni, és a diszkrimináció tilalmát sem lehet áthágni a kivétel képzése során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
