Az exporthitelbiztosítás fontos szerepet játszik a nemzetközi kereskedelemben, a kereskedelmi politika lényeges eszköze. Jelentős helyet foglal el az Európai Közösség tagállamainak a fejlődő országokkal való kereskedelmi kapcsolataiban, hozzájárulva ezen államok világgazdasághoz történő csatlakozásához, amely a közösségi fejlesztéspolitika egyik célja.2
Jelen munka keretében az exporthitelbiztosítás tárgyában megfogalmazott és jelenleg alkalmazandó legfontosabb, s mindenekelőtt: az állami támogatások kérdését érintő közösségi követelményeket kívánom röviden áttekinteni, elsősorban a Tanácsnak a közép- és hosszú távú fedezetben részesülő műveletek exporthitelbiztosítására alkalmazandó legfontosabb rendelkezések harmonizációjáról szóló 98/29/EGK számú irányelvére (a továbbiakban: Irányelv) és a Bizottságnak az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) 88. cikkelye (1) bekezdése3 alapján kiadott, a Római Szerződés 87. és 88. cikkelyének a rövidtávú exporthitelbiztosításra történő alkalmazásáról kiadott közleményére (a továbbiakban: Közlemény) támaszkodva.4 Kizárólag a vonatkozó közösségi szabályozás kifejezetten az exporthitelbiztosítást tárgyaló követelményrendszerének legfontosabb elemeit vázolom fel (mellőzve a korábbi előírások ismertetését), nem feledve természetesen, hogy az exporttámogatás, illetőleg az exporthitelbiztosítás területén (pl. az OECD és a GATT/WTO keretében) egyre meghatározóbb a mind szigorúbb nemzetközi szabályozás szerepe. A tanulmány ugyancsak nem tér ki a magyar szabályozás ismertetésére, s így nem vállalkozik a magyar és a közösségi előírások összevetésére sem.5
1. Az állami támogatások közösségi kontrollja esetében a tagállami szuverenitás egyfajta korlátozásáról beszélhetünk, hiszen a Bizottság jogosítvánnyal rendelkezik akár a nemzeti szuverenitást mintegy megtestesítő törvényhozó hatalom azon döntése érvényre juttatásának megakadályozásához is, amely a közösségi versenyjog állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezéseit sérti - azzal, hogy a Bizottság e téren való fellépése egyrészt a tagállami szuverenitás igen markáns csorbítása, másrészt az állami támogatások kapcsán foganatosított intézkedések esetén összetett, nemzetgazdasági, sőt egyes esetekben közösségi szinten is kedvező hatásai révén a közösségi versenypolitikai megfontolások mellett egyéb (egyebek között politikai) tényezők is szerepet játszhatnak,6 illetve maga az állami támogatások feletti bizottsági kontroll is korlátozott abban az értelemben, hogy célja nem egy közösségi szintű támogatási rendszer létrehozatala, hanem "csak" a tagállami támogatási rendszerek feletti felügyelet a közösségi érdekkel való összeegyeztethetőség szempont-jából.7
A tagállamok által nyújtott támogatások esetében az egyik legfontosabb korlát az, hogy az állami támogatások alkalmazásának illeszkednie kell a közösségi érdekek rendszerébe, azaz - legalábbis főszabály szerint -csak olyan állami támogatások fogadhatók el, amelyek nem ütköznek a közösség érdekeibe (illetve amelyeket a közösségi jog nem tilt8). Ennek megvalósulása felett mindenekelőtt az a Bizottság őrködik, amely egyre nagyobb hangsúlyt helyez az állami támogatások kérdésére, különös tekintettel arra, hogy az egységes belső piac kiépülésével a tagállamok eszköztára egyre szűkebb a nemzeti piacok védelme vonatkozásában.9
A fokozott figyelem az állami támogatás fogalmának egyfajta kiterjesztését is magával hozta. Mint azt a Bíróság aláhúzta, a Római Szerződés 87. cikkelyének az a célja, hogy meggátolja a tagállamok közötti kereskedelmet érintő, állami hatóságok által adott olyan előnyöket, amelyek különböző formákban, egyes termékek vagy vállalkozások kedvezményben részesítésével a versenyt torzítják, vagy a verseny torzításával fenyegetnek. A támogatás fogalma így nemcsak a pozitív előnyöket foglalja magában, hanem az olyan beavatkozásokat is, amelyek csökkentik a vállalkozás költségvetésében rendesen kiadásként szereplő tételeket, s amelyek anélkül, hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azzal megegyező jellemzőkkel bírnak és azonos hatással járnak.10 A 87. cikkely (1) bekezdése tehát minden olyan esetben alkalmazandó, amikor egyes vállalkozásokat vagy bizonyos termékek egy körét közforrásokból, ezek terhére valamilyen pénzügyi vagy gazdasági előnyben részesítenek, egy minimális vagy éppen bármiféle ellentételezés nélkül, feltéve természetesen, hogy ez hatást gyakorol a tagállamok közötti kereskedelemre, s egyes vállalkozásokat vagy termékeket előnyben részesítve torzítja vagy veszélyezteti a versenyt.11
2. A valamilyen formában (kiadásként vagy bevétel elmaradásaként) az államháztartást terhelő, egyebek között a benne részesülő vállalkozások árképzését befolyásoló állami támogatások önmagukban alkalmasak arra, hogy a versenyt torzítsák. Ezek az állami támogatások kiváltotta módosulások azonban nemzeti szinten pozitív hatást gyakorolnak. Közösségi szinten a nemzeti piacon jelentkező pozitív és negatív következmények összevetése mellett ugyanakkor egy újabb, megkerülhetetlen szempont is megjelenik: az állami támogatás egységes belső piacra gyakorolt hatásának a szempontja, amely a hagyományos nemzeti szinten érvényesülőtől eltérően egy szigorúbb mércét állít fel az állami támogatásokkal szemben, egyebek között abból adódóan, hogy az egyes tagállamok által saját vállalkozásaiknak nyújtott támogatások lehetetlenné tehetik a Közösségen belüli azonos versenyfeltételek biztosítását, amely különösen akkor szembeötlő, ha az állami támogatásban - közvetve vagy közvetlenül - részesülő vállalkozás versenytársai között olyan közösségbeli, más tagállamokban honos vállalkozások is vannak, amelyek nem kapnak állami támogatást.12
3. A közösségi jog megkülönbözteti a Római Szerződés hatályba lépése előtti és az azt követően alkalmazott állami támogatásokat. Ezzel összefüggésben a Bíróság előtt egy olyan eljárás indult, amelyben az exporthitelbiztosítás egyes kérdései kerültek megtárgyalásra.
A külkereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos kockázatokra fedezetet nyújtó belga állami intézmény, az Office National Ducroire (OND) egy 1939. augusztus 31-i törvény alapján különböző előnyökben részesül (állami garancia, az éves deficit állam általi fedezete, mentesség a biztosítási szerződésekre vonatkozó adó és a társasági adó alól). Az OND és a legnagyobb belga magán hitelbiztosító, a Compagnie Belge d'Assurance Crédit SA (Cobac) között egy viszontbiztosítási megállapodás jött létre, amelynek értelmében az OND fakultatív viszontbiztosítás révén átvállalta a Cobac mint direkt biztosító által vállalt kötelezettségek teljességét vagy egy részét. Ezt a - az OND tevékenységére különleges korlátozást nem tartalmazó - megállapodást később egy olyan megállapodás követte, amely rögzítette, hogy az OND csak kivételesen fog biztosítási fedezetet nyújtani a nyugat-európai viszonylatú áruvagy szolgáltatási export műveletekkel kapcsolatos, általában a Cobac által átvállalt kereskedelmi kockázatokra. Ezt az utóbbi megállapodást az OND felmondta 1988 végére azon indokkal, hogy ez a megállapodás egy, a közösségi versenyszabályok által tilalmazott piacfelosztást eredményez, és a felügyeletet gyakorló minisztérium beleegyezésével belép a nyugat-európai kockázatok hitelbiztosítási piacára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
