Sárközy Tamás: A gazdasági civiljogi kutatások története (ÁJT, 2010/1., 89-96. o.)[1]

1. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet (ÁJI) civiljogi szekciójában kezdettől fogva a gazdasági élettel összefüggő jogi kutatások álltak középpontban, bár pl. a gazdasági jog önálló jogágazati jellegével kapcsolatos mindhárom vitában a szekció vezetője Eörsi Gyula 1950-ben, az 1950-es évek végén, és az 1970-es évek elején is az egységes polgári jog koncepciója mellett foglalt állást.[1] Ez az erősebb gazdasági érdeklődés talán onnan is ered, hogy az Intézet 1950-es évek eleji vezetői, Csanádi György és Vadas György kifejezetten az ún. népgazdaság jogi kérdéseivel foglalkozó civilisták voltak. Így alakult ki az 1960-as évekre az a helyzet, hogy a magyar polgári jog két meghatározó bázisa, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Világhy Miklós vezette Polgári Jogi Tanszéke, és az MTA ÁJI Eörsi Gyula által vezetett Polgári Jogi Főosztálya közül az első inkább az "állampolgári civiljoggal", a második inkább a "gazdasági civiljoggal" foglalkozott, bár természetszerűen a határok viszonylagosak voltak.

2. Az ÁJI civiljogi szekciójának kialakulásában és eredményes működésében a döntő szerep Eörsi Gyuláé volt,[2] aki 1955 és 1985 között az akkor szocialista civilisztika kimagasló alakja volt. Eörsi a Szladits-iskolából jött, első könyve 1947-ben a tulajdonjog átszállásáról (az Eörsi emlékkönyv függelékében ismét olvasható) még Füst László magánjog szerkezetéről írt munkája nyomán strukturalista alkotásnak tekinthető.[3] A korszellem hatására a '40-es évek végén Eörsi marxistává válik, de mindig is annak Lukács György nevéhez fűzhető kulturált változatát képviselte. Első "szocialista" műve a tulajdonjog fejlődéséről még az Intézeten kívül szü-

- 89/90 -

letik,[4] de a második, a monumentális Tervszerződések (Eörsi nagydoktori disszertációja) már az Intézetben.[5] A Tervszerződések részben Vedediktov, részben a cseh Viktor Knapp nyomán Magyarországon is megalapozza a szocialista állami tulajdon, illetve az állami vállalat jogállását (ez az 1959-es első magyar Polgári Törvénykönyvbe is bekerült), emellett a korabeli szocialista irodalomhoz képest (pl. Genkin munkája a Szovjetunióban) jóval cizelláltabban és finomabban alapozza meg a szocialista gazdálkodó szervezetek vagyonjogi kapcsolatainak alapintézményét, azaz a népgazdasági tervet végrehajtó, de egyben többlettartalommal is kitöltő, a vállalati kooperációt biztosító tervszerződéseket. Eörsi ettől kezdve voltaképp a merevebb szovjet-NDK modellel szemben a civilisztikát sokkal jobban felhasználó, liberálisabb kádári gulyásszocializmus polgári jogi alapintézményeit fekteti le. A Tervszerződéseket ugyanis 1961-ben követi a jogi és ezen belül a polgári jogi felelősség megalapozása,[6] 1964-ben pedig az ún. autonóm struktúra elméletet dolgozza ki, amellyel a polgári jog alapsajátosságait jobban kibontó beillesztését végzi el a civiljognak az akkori szocialista jogrendszer egészébe.[7]

Eörsi a '60-as évek elejétől kezdi kiépíteni az iskoláját az ÁJI-ben, feltölteni a tehetséges kutatók egész sorával a Jogtudományi Intézet civiljogi részét - egyébként egy-egy kivétellel szinte kizárólag pártonkívüli kutatókkal. A '60-as évek közepére-végére világossá válik a két polgári jogi iskola elkülönülése. Egyfelől a Világhy-féle irányzat a jogi karon (Sárándi Imre, Weiss Emília, Asztalos Tihamér, később Vékás Lajos), amely erősebben történeti, dogmatikai jellegű, és a Ptk.-hoz, illetve a magyar polgári jogi törvényalkotáshoz jobban kötődött (főleg Benedek Károly, Gellért György, illetve később Petrik Ferenc révén). Másfelől az ÁJI polgári jogi részlege, amely főleg a gazdálkodó szervezetek civiljogával foglalkozott, erősebben gyakorlatra orientált és nemzetközileg is jobban nyitott volt (Mádl Ferenc, Kemenes Béla, Domé Györgyné, Harmathy Attila, Lontai Endre, később Sárközy Tamás, Sólyom László és Vörös Imre). A két irányzat természetesen nemcsak divergált, hanem találkozott is - ennek elsődleges terméke a Világhy-Eörsi polgári jogi tankönyv, amely a

- 90/91 -

'60-as évek elejétől a '80as évek elejéig uralta a polgári jogi tankönyvpiacot Magyarországon, de megtestesült abban is, hogy az ÁJI kutatói általában tanítottak a pesti jogi karon, viszont az egyetemi oktatók is részt vettek az ÁJI egyes kutatásaiban (így főleg Sárándi Imre és Seres Imre).

Eörsi munkássága általános jelleggel utat nyitott az ÁJI civiljogi kutatóinak. Eörsi nagyvonalú vezető volt, nem bürokratikus főnök, nála a teljesítmény, a tehetség számított. Kérlelhetetlen kritikai szellemet is lehetett tőle tanulni, nem vált életében szoborrá, ezt jelzi, hogy Korsós Antal néven (nagyon szerette Thomas Mannt - Tonio Krüger) saját műveiről is megsemmisítő kritikát írt vagy ironikus karcolatot készített a bécsi vételi egyezményt előkészítő nemzetközi szakértői tárgyalásokról.

3. Az Eörsi-iskola előtt a lehetőségek nagyobb tárházát az 1968-as gazdasági reform, a szocialista piacgazdaság koncepciója nyitotta meg, ez ugyanis lehetővé tette, hogy a civilisztika labdája kigömbölyödjék. A vezérhangot itt is Eörsi adta meg a gazdaságirányítás új rendszerre való áttérésének jogával.[8] De Eörsi nemzetközileg is nyitott volt. Az 1970-es évek elején a KGST Jogi Értekezlete magyar tagozatának elnöke lett, és ekként az ÁJI Polgári Jogi Főosztályának szinte minden kutatóját beépítette a KGST valamelyik jogi munkabizottságába. Másrészt viszont az ún. békés egymás mellett élés új szovjet doktrínáját felhasználva a nyugat felé nyitó összehasonlító jogi irányzat vezéralakja lett, és a '70-es évek közepén megszületett hatalmas műve, az Összehasonlító Polgári Jog,[9] amelyet a szocialista Zweiget-Kötz-nek szokásos becézni a nemzetközi komparatisztikában. Ez a nagy monográfia nemcsak a civiljogi jogcsaládok történeti fejlődését tartalmazza, hanem a polgári jog valamennyi intézményét is átfogóan feldolgozza nemzetközi összehasonlításban. Eörsi nyomán megnyílt a lehetőség a civiljogi szekció munkatársainak a nyugat-európai (elsősorban a hamburgi Max Planck Intézettel való együttműködésben), sőt az amerikai "kirajzásra", konferenciákon való részvételre, tanulmányutakra.

4. A '60-as évek végére, '70-es évek elejére felállt az ÁJI igen erős civilisztikai kutatógárdája. Talán elsősorban a következőkre kell megemlékezni, lényegében a belépés sorrendjében

a) Harmathy Attila, akinek döntő szerepe volt a polgári jogi ténykutatások megszervezésében a '60-as évek végén, '70-es évek elején, és összefogta az osztály tagjainak összehasonlító jogi tevékenységét is, mind nyu-

- 91/92 -

gati, mind keleti vonatkozásban. Saját tudományos munkássága a '70-es években főleg a szerződéses jog területére esik,[10]

b) Lontai Endre, aki a kutatási, illetve licenciaszerződések feldolgozása után a magyar szellemi alkotások jogának, elsősorban az iparjogvédelemnek meghatározó tudományos szakértőjévé vált,[11]

c) Domé Györgyné, aki az agrárjog és a polgári jog határterületein tevékenykedett, és először dolgozta fel a magyar jogban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kooperációjának új típusú jogintézményét,[12]

d) Sárközy Tamás, aki az állami tulajdonjogról írt monográfiával kezdett, majd a vállalati jog és a társasági jog tárgyában írt munkákon keresztül jutott el a jogi személy elmélet átalakulásának általános feldolgozásához,[13]

e) Vörös Imre, aki a kooperációs szerződések feldolgozása után a piaci magatartás jogintézményein keresztül érkezett meg a modern versenyjogig,[14]

f) Sólyom László, aki jenai disszertációja után a polgári jogi kártérítés hanyatlásáról értekezett, majd megírta a személyiségi jogokról szóló monográfiáját és átfogóan érdeklődni kezdett a környezetvédelmi jog iránt,[15]

- 92/93 -

g) Sándor Tamás, aki a hibás teljesítéssel kezdett, majd a külkereskedelmi szerződések feldolgozásán át jutott el később a nemzetközi adásvétel monografikus feldolgozásához,[16]

h) végül utoljára csatlakozott ehhez a csapathoz Török Gábor, aki a nem vagyoni kártérítésről szóló monográfiával alapozta meg tudományos pályafutását, majd a kisvállalkozások jogi problémáival foglalkozott a '70-es '80-as évek fordulóján, hogy később a csődjog elsőszámú elméleti szakértőjévé váljon.[17]

Kisebb-nagyobb ideig az intézetben dolgozott Mádl Ferenc és Kemenes Béla (ez utóbbi a minőség, illetve fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kutatásokat irányította), emellett Veres Bulcsú, Takács Péter, Fábián Ferenc és Náray Marianna. Mádl Ferencnek nagy szerepe volt abban, hogy a polgári jogi szekcióban kiforrott egy nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával foglalkozó csoport, amelybe főleg Sólyom László, Vörös Imre és Sándor Tamás tartozott. Ebből nőtt ki az Európai Unió civiljogának átfogó tanulmányozása, amelynek első átfogó eredménye volt Mádl Ferenc 1974-es könyve.[18] Az osztályhoz külső kutatók is kötődtek, akik közül Seres Imrét és Sárándi Imrét kell megemlíteni, akik Domé Györgyné mellett az agrárjoggal, például a termékértékesítési szerződésekkel foglalkoztak.

5. Melyek ennek az iskolának az alapvető érdemei? Már az előzőekből is látható, a rendkívüli mértékű tematikai gazdagság, amely átfogja szinte teljes gazdasági vonatkozású civilisztikát. Új diszciplinák egész sora ágazik ki innen, amelyek közül már említettem a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát vagy az integrációk - KGST, Európai Unió - gazdasági civiljogának feldolgozását. Érdemnek tartom a gyakorlatra orientáltság és az elméleti alapkutatások kellő egyensúlyának kialakítását is. A Harmathy Attila által a '70-es évek elején irányított szerződéses vizsgálatból[19] elméleti monográfiák sora származott. Tulajdonjogi, személyiségi jogi, jogi személységi, felelősségi jogi monográfiák dolgozták fel a polgári jog alapintézményeit. Az iskola nemzetközileg teljesen nyitott volt. Igyekezett a

- 93/94 -

KGST-ben is a piaci lehetőségeket kibontakoztatni - e témában alapvető talán Mádl-Sólyom tanulmánya az integráció két modelljéről.[20] A KGST-hez kötődően az Intézetben hiánypótló módon megszerveződött az akkori szocialista országok gazdasággal kapcsolatos dokumentációja, amely lehetővé tette a közép-kelet-európai országok jogának állandósult figyelemmel kísérését. De a nyugati jogcsaládokban elért eredmények is állandósultan "begyűrűztek" - a külföldi jogok ismerete és feldolgozása nélkül az Eörsi-iskolában nem lehetett könyvet írni.

Az iskola további eredménye szerintem a jogágazati nyitottság, a jogágazati komplexitás állandósult figyelembevétele, amely az Intézet más részlegeivel való aktív együttműködésben is megnyilvánult. Így foglalkoztunk a jogrendszer felépítésével és tagozódásával (Eörsi, Sárközy), a tulajdon, a szerződés és a felelősség jogelméleti alapkérdéseivel (Eörsi, Harmathy, Sárközy, Sólyom). De a másik oldalról az Intézet jogelméleti kutatói közül főleg Peschka Vilmosnak és Sajó Andrásnak igen erős polgári jogi kötődései voltak. Peschka a magánjogtudomány jogbölcseleti alapjaival kezdett,[21] de jogszabálytana és jogviszonyelmélete is alapvetően magánjogi indíttatású volt - szemben Szabó Imrével, aki mindig a közjog felől közeledett a jogintézményekhez. Sajó András első jelentősebb műve az állami tulajdonjogról szólt,[22] később pedig - Harmathy Attilával együtt - a jog gazdasági elemzése tanainak magyar adaptációjával szerzett jelentős érdemeket.[23] Sajó a dereguláció elméleti alapjainak kidolgozásával is foglalkozott. A civiljogi részlegből indultak ki a '80-as évek elejétől a gazdasági alkotmányossággal foglalkozó, akkor még erősen újdonságnak számító tanulmányok is (Harmathy, Vörös, Sárközy).

6. A más jogágakkal való kapcsolatra nézve még megemlíteném

a) a munkajogi kutatásokat. Garancsy Mihályné sokáig az osztály tagja volt, de a jogösszehasonlító részlegből ide számítom Trócsányi László nagy műveltségű nemzetközi munkajogi tevékenységét is,

b) kifejezetten családjog a civiljogi részlegben nem volt, de az összehasonlító jogi részlegből Ficzere Lajosné és Pap Tibor családjogi munkái megemlítendők,

- 94/95 -

c) a pénzügyi jog terén Ferenczy Endre a közjogi részlegből egyre erőteljesebben civiljogi műveket írt,[24] és az állami vállalati munkákban intuitív együttműködés alakult ki Ficzere Lajossal is, aki az államigazgatási jog oldaláról közelítette meg ezt a témát,[25]

d) erősen kötődtek a vállalati jogi kutatásokhoz Wiener A. Imre gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó munkái is.[26]

7. A civiljogi részleg mindig a társadalomtudományok szerves részének tekintette magát. Mint már említettük, Eörsire igen nagy hatással volt Lukács György ontológiája és a filozófiai determinizmus. Harmathy Attila rendszeresen beépítette munkáiba a gazdasági statisztikát. Sárközy Tamás állami tulajdonnal kapcsolatos felfogása parázs vitát váltott ki a közgazdászok körében. A társadalomtudományokba való beépülést két kiemelt kormányzati kutatásba való bekapcsolódás is segítette, amelyet egy ún. Népgazdasági Jogi Kutatóhálózat létrehozásával kívánta szervezetileg megoldani a Civilisztikai Részleg. Egyik ilyen az ún. Szocialista Vállalat kutatási főirány, amelyben Szabó Kálmán professzor, a Budapesti Közgazdasági Egyetem akkori rektora igen nagy teret engedett a jogtudományi munkáknak. A másik a Közigazgatás fejlesztése főirány volt, amelyet később államtudományi kutatásként folytattak és tényleges irányítója Kilényi Géza előszeretettel foglalkoztatta a civilistákat is.

Az általános jogtudományi munkák közül a civilisztikai részleg kutatói meghatározó szerepet töltöttek be a '80-as évek elején jogtudományi csúcsteljesítményként jelentkező Jogtudományi Enciklopédiában. Erős volt a részvételünk a '70-es, '80-as évek kodifikációjában. E körből kiemelendő az 1977-78-as Ptk. reform, társulási és vállalati törvény, ahonnan egyenesen vezetett az út a '80-as évek végi meghatározó törvényig, az 1988. évi VI. törvényig, azaz a gazdasági társaságokról szóló törvényig, amely egyfelől irreverzibilis folyamatokat indított el a szabadpiaci versenygazdaság felé, másfelől húzótörvénynek bizonyult számos más piacgazdasági törvény létrehozása irányában - értékpapír- és tőzsdetörvény, versenytörvény, csődtörvény. Ezekben az utóbbi törvényalkotási munkákban kulcsszerepet töltött be Sárközy Tamás, Török Gábor, Vörös Imre, Sándor Tamás.

8. A rendszerváltozás alapvetően megrázta a civiljogi részleget. Eörsi Gyula súlyos betegsége miatt már nem tudta vezetni, az osztály vezető ku-

- 95/96 -

tatóiból állami vezetők, alkotmánybírók lettek. A civiljogi részleg többek között két köztársasági elnököt, és három alkotmánybírót adott az országnak. Új alapra kellett helyezni a civilisztikai kutatásokat, és nem vitásan 1990-2000 között viszonylagos űr keletkezett. 2000 után azonban kezdett összerázódni egy újabb nagy csapat.

Egyes korábbi kutatók az államéletből visszatértek az intézetbe - Sárközy Tamás, Vörös Imre. Így Török Gáborral és Ferenczy Endrével együtt már vannak jelentős tudományos teljesítményt felmutató vezető kutatók a civiljogi részlegben. És ehhez kapcsolódnak új fiatal kutatók is, jön az új, már PhD fokozatot szerző nemzedék: Dósa Ágnes (személyiségi jogok, orvosi jogviszony) Boóc Ádám (választottbíráskodás), Széchenyi-Nagy Kristóf (közjog-magánjog határai), Nótáry Tamás (szellemi alkotások, római jog), Rácz Zoltán (munkajog).

Az 1990 utáni publikációkból megemlítendők Sárközy Tamás privatizáció jogáról, a társasági és konszernjogról írt munkái,[27] Vörös Imre versenyjogi kötetei,[28] Török Gábor csődjogi munkái,[29] Ferenczy Endrének a kodifikáció műhelytitkairól szóló írásai.[30] Megemlíteném még az Osztály közös teljesítményét, az új Ptk. törvényjavaslat gazdasági részének általános véleményezését, illetve a Jogi Lexikon civiljogi címszavainak átfogó felülvizsgálatát is. Mindez azt a reményt kelti, hogy a következő években ez a civiljogi csapat megközelítheti az elődök teljesítményét.■

- 96 -

JEGYZETEK

[1] Ld. pl. EÖRSI Gy.: Jog - gazdaság - jogrendszer tagozódás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.

[2] Bár Eörsi általában másodállásban tevékenykedett az Intézetben, de igazi hazájának az Intézet tekinthető.

[3] Ld. EÖRSI Gy.: A tulajdonátszállás kérdéséről. Légrády, Budapest, 1947.

[4] Ld. EÖRSI Gy.: A tulajdonjog fejlődése. Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóiratkiadó, I-II. Budapest, 1951.

[5] Ld. EÖRSI Gy.: A tervszerződések. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957.

[6] Ld. EÖRSI Gy.: A jogi felelősség alapproblémái. A polgári jogi felelősség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961.

[7] Ld. EÖRSI Gy.: A szocialista polgári jog alapproblémái. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.

[8] Ld. EÖRSI Gy.: A gazdaságirányítás új rendszerére áttérés jogáról. KJK, Budapest, 1968.

[9] Ld. EÖRSI Gy.: Összehasonlító polgári jog. Jogtípusok, jogcsoportok és a jogfejlődés útjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.

[10] Ld. HARMATHY A.: A közreműködésért való felelősség. KJK, Budapest, 1974., Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.

[11] Ld. LONTAI E.: A kutatási szerződések. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. A licenciaszerződések alapvető kérdései. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978., Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelemben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.

[12] Ld. DOMÉ Györgyné: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek társulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969.

[13] Ld. SÁRKÖZY T.: Vállalati önállóság, vállalatirányítás, társulások. Közgazdasági és Jogi tankönyvkiadó, Budapest, 1972., Indirekt gazdaságirányítás, vállalati árutermelés és a tulajdonjog. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973., A szocialista vállalatelmélet jogtudományi alapjaihoz. KJK, Budapest, 1981., A jogi személy elméletének átalakulása. Vizsgálódás a szervezetek komplex jogalanyiságáról. KJK, Budapest, 1985.

[14] Ld. VÖRÖS I.: A szocialista piaci magatartás joga, különös tekintettel a versenyre és a gazdasági erőfölényre. KJK, Budapest, 1981.

[15] Ld. SÓLYOM L.: A polgári jogi felelősség hanyatlása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977., Környezetvédelem és polgári jog. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980., A személyiségi jogok elmélete. KJK, Budapest, 1983.

[16] Ld. SÁNDOR T.: Kártérítés hibás teljesítésért a német és a svájci jogban. Állam- és Jogtudomány, 1983/4. 592-644.; A nemzetközi adásvétel. Napra-forgó Kiadó, Budapest, 1990.

[17] Ld. TÖRÖK G.: A nem vagyoni kártérítés néhány kérdése a magyar jogban. Kandidátusi értekezés. Napra-forgó, Budapest, 1985.

[18] Ld. MÁDL F.: Az Európai Gazdasági Közösség joga. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.

[19] Ld. HARMATHY A.: Ténykutatások a polgári jogi szerződések körében. Állam- és Jogtudomány, 1976/4.

[20] Ld. MÁDL F.-SÓLYOM L.: Nézetek és nézeteltérések a gazdasági integráció jogtudományi kérdéseiről. Gazdaság és Jogtudomány, 1970/2.

[21] Ld. PESCHKA V.: A magyar magánjogtudomány jogbölcseleti alapjai. ÁJI Értesítője, 2. 1959/1-2.

[22] Ld. SAJÓ A.: Az állami szocialista tulajdon és az állami vállalat. Polgári jogi tanulmányok. I. kötet. ELTE ÁJK, Budapest, 1971.

[23] Ld. A jog gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy A.-Sajó A.). KJK, Budapest, 1984.

[24] Ld. FERENCZY E.: A gazdasági mechanizmus pénzügyeinek joga. Jogtudományi Közlöny, 1984/7.

[25] Ld. FICZERE L.: Az állami vállalat a gazdaságirányítás új rendszerében. KJK, Budapest, 1970.

[26] Ld. WIENER A. I.: A gazdasági vezetők büntetőjogi felelőssége. KJK, Budapest, 1974.

[27] Ld. SÁRKÖZY T.: A rendszerváltozás és a privatizáció joga, a tulajdonváltozás joga a volt szocialista országokban. MTA, Budapest, 1997., A magyar társasági jog Európában. A társasági és a konszernjog elméleti alapjai. HVG-Orac, Budapest, 2001., A korai privatizációtól a késői vagyontörvényig. Az állami tulajdon jogának fejlődése. HVG-Orac, Budapest, 2009.

[28] Ld. pl. VÖRÖS I.: Az európai versenyjogok kézikönyve. Logod, Budapest, 1996. 2. kiadás.

[29] Ld. pl. TÖRÖK G.: A jog eltűnése a csődjogi kodifikációból. Szerzői kiadás, Budapest, 2002.

[30] Ld. FERENCZY E.: A jogtudomány művelésének alapjai: a kommentár. Állam- és Jogtudomány, 2006/4.