A 2010-es év komoly változásokat indított el hazánkban, így megindult a jogrendszer nagy ívű reformja is. E folyamat részeként - egyebek mellett - megtörtént a korábbi 1989-ben elfogadott ideiglenes alkotmányt felváltó Alaptörvény elfogadása, valamint az Alkotmánybíróságra és az Alapvető Jogok Biztosára vonatkozó joganyag megújítása. A változások eredményeként az alapjogvédelmi rendszer jelentősen átalakult. A reformok olyan, eddig még nem látott szituációkat generálnak, amelyekben adott személyek teljesen elveszettnek érezhetik magukat abban a tekintetben, hogy alapjog-sérelmük orvoslására vonatkozó igényüket miként is érvényesítsék gyorsan, hatékonyan, költségmentesen, önállóan, vagy épp közvetítő szereplő közreműködésével.
Az Alaptörvény hatálybalépésével az Alkotmánybíróság hatásköreiben lényeges hangsúlyeltolódás következett be, amely az alapjogvédelmi rendszerre is jelentős hatással volt. Az Alkotmánybíróság előtti alapjogi jogérvényesítés egyetlen közvetlen eszköze az alkotmányjogi panasz lett. Mindemellett a hatályos jogi szabályozás utólagos normakontroll eljárás keretében lehetőséget biztosít közvetett úton, közvetett aktorok igénybevételére is, mivel a bíró által kezdeményezhető konkrét utólagos normakontroll, illetőleg a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, az alapvető jogok biztosa, a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke által indítványozható absztrakt utólagos normakontroll ugyancsak megteremtik az alapjogsérelmek orvoslásának lehetőségét. Az utóbb említett kezdeményezői körből azonban - ahogyan azt később is látni fogjuk - e mögöttes cél megvalósítása csupán az alapvető jogok biztosa esetében tűnik reálisnak.[1]
Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy az Alkotmánybíróság előtti alapjogi jogérvényesítés három legtipikusabb módját - tehát az alkotmányjogi panaszeljárás, a bíró által kezdeményezhető utólagos konkrét normakontroll eljárás, valamint az alapvető jogok biztosa által indítványozható absztrakt normakontroll eljárás legjellemzőbb eljárási ismérveit párhuzamba állítva - megvizsgáljuk, valamint összefoglaljuk az Alkotmánybíróságnak az elmúlt két évben, e hatáskörökben kifejtett tevékenységét. Célunk ezzel nem más, mint hogy az egyes eljárások elméleti és gyakorlati elemzése, tehát a testület előtti alapjogi jogérvényesítési lehetőségek feltérképezése révén feloldjuk az indítványozói oldalon jelentkező, a leghatékonyabb alapjogi jogorvoslat kereséséből adódó dilemmákat.
Az alapjog-érvényesítésre vonatkozó hatályos joganyag három szinten oszlik meg: egyrészről alaptörvényi, másrészről törvényi szinten, harmadrészt pedig az alapjogvédő szervek belső normáiban.
Az Alaptörvény mindhárom (általunk vizsgált) alapjog-érvényesítő eszköz szabályozásának kiindulópontja, amely immár - a korábbi megoldástól eltérően - alkotmányi szintre emelte a panaszt, nevesítette az absztrakt utólagos normakontroll eljárást kezde-
- 411/412 -
ményezők sorában az alapvető jogok biztosát, továbbá amellett, hogy meghagyta a bírói konkrét utólagos normakontroll eljárás indítványozásának lehetőségét, kiegészítette azt a jogszabályokra (jogszabályi rendelkezésekre) vonatkozó alkalmazási tilalom elrendelésének önálló kezdeményezhetőségével. Az alapnorma mindhárom jogintézmény esetében csupán a legjellemzőbb ismérvek rögzítésére szorítkozik. A feladat- és hatáskörök részletszabályait, illetve az egyes eljárások legfontosabb, indítványozói szempontból meghatározó jelentőségű kérdéseit az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.), valamint az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbtv.) rendezi. Az eljárási szabályok katalógusa az Alkotmánybíróság ügyrendjével, valamint a 2/2013. (III. 8.) AJB utasítással módosított, az alapvető jogok biztosa vizsgálatának szakmai szabályairól és módszereiről szóló 2/2012. (I. 20.) AJB utasítással (a továbbiakban: AJB utasítás) kiegészülve tekinthető teljesnek.
A megújult szabályozásban az alkotmányjogi panasznak két alaptípusa intézményesült: a normatív alkotmányjogi panasz, valamint az individuális (valódi) alkotmányjogi panasz. A normatív alkotmányjogi panasznak további három változata alakult ki, nevezetesen a normatív panasz korábban is ismert formája, a normatív alkotmányjogi panasz kivételes esete, illetve az ügyészi kezdeményezésre benyújtható panasz.[2] Meg kell különböztetnünk ettől az alapvető jogok biztosának tevékenységét, aki, már nevéből adódóan is, elsősorban az alapjogok megfelelő védelmét hivatott ellátni.[3] Az arra vonatkozó elhatározás pedig, hogy a biztos e védelmet megadja-e vagy sem, három módon alakulhat ki: panaszeljárás útján, közvetlen alkotmánybírósági normakontroll indítványozása révén, illetőleg jogszabály-véleményezések eredményeként. Mindezek mellett érdemes kitérnünk a "bírói út" szabályozására is, amely tekintetében a hazai jogi szabályozás nem differenciál, annak csak egyetlen formáját nevesíti.
A normatív alkotmányjogi panasz "alapesete" az Alaptörvény előtt is létezett, de az actio popularis alapon indítványozható, absztrakt utólagos normakontroll mellett háttérbe szorult. A normatív alkotmányjogi panasz kivételes esete[4] kétségkívül az alkotmányjogi panasz szabályozásának legtöbb értelmezési nehézséget jelentő, legtöbb kérdést felvető eleme. E rendelkezéssel a jogalkotó lehetővé tette, hogy - a többi panasztípussal ellentétben - bírósági eljárás hiányában is indítványozható legyen az alkotmányellenes jogszabály miatt bekövetkezett alapjogsérelem orvoslása. Mindemellett külön kiemelendő az ügyészi kezdeményezésre induló panaszeljárás, amelynek gyakorlásával a legfőbb ügyész közérdekvédelmi feladatának tesz eleget.
Alapjogvédelmi szempontból az Alaptörvény - és ebből következően az Abtv. - legjelentősebb előrelépésének az individuális (valódi) alkotmányjogi panasz bevezetése tekinthető. Az Alkotmánybíróságnak az új hatáskörrel már nemcsak az áll hatalmában, hogy az alkotmányellenes normákat érvénytelenítse, hanem az is, hogy fellépjen az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő norma alkotmányellenes értelmezésével és alkalmazásával szemben, amely az alapjogvédelem eszköztárának megerősítését jelenti.[5]
Az ún. klasszikus panaszeljárás értelmében az alapvető jogok biztosához fordulhat bárki, ha megítélése szerint hatóság tevékenysége vagy mulasztása a beadványt tevő személy alapvető jogát sérti, vagy annak közvetlen veszélyével jár.[6] Ilyen esetben az eljárás megindítása alapjául szolgáló panasznak meg kell felelnie bizonyos, jogszabály által meghatározott kritériumoknak. A panasz beérkezését követően az ügyet előzetes vizsgálat alá vetik, amely során legfőképpen arra a kérdésre keresnek választ, hogy az ügy alkalmas-e érdemi vizsgálatra vagy sem.[7] Ezt az ügy érdemi (vagy kivételes) vizsgálata követi, amelyről végül jelentést készítenek. E jelentés hivatott arra, hogy kifejezésre juttassa a biztos által feltárt visszásságok orvoslására javasolt hatósági (szervezeti) lépéseket, illetve azt, hogy az ombudsman a panasz alapján mely jogszabály (jogszabályi rendelkezés) Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
