Az adóparadicsomok olyan országok vagy joghatóságok, amelyek kedvező adózási feltételeket kínálnak, például nagyon alacsony vagy nulla adókulcsokat, gyakran különösen külföldi vállalatok és magánszemélyek számára. Ezenkívül az adóparadicsomok gyakran titoktartást biztosítanak azáltal, hogy nem hozzák nyilvánosságra a magánszemélyek vagy az ott bejegyzett vállalatok valódi tulajdonosainak kilétét. Ez lehetővé teszi, hogy pénzt tároljanak ezekben a joghatóságokban ("offshore"), gyakran be nem jelentve és adózatlanul, ami más országok számára jelentős adóbevétel-kiesést eredményez. Az adóparadicsom szó hallatán a legtöbben a közterhek megkerülésére és az adóelkerüléssel, adócsalással kapcsolatos problémákra asszociálnak. Már kevesebben vannak tisztában azzal, hogy az adóparadicsomok és az ott bejegyzett offshore cégek mindenfajta nehézség nélkül összefüggésbe hozhatók a terrorizmus finanszírozásával is. Az adóparadicsomokkal szemben a nemzetközi szervezeteken felül az EU is következetesen fellép. A tanulmány célja az adóparadicsomok jelentette problémakör bemutatása, az Európai Unió adóparadicsomokat érintő szabályainak ismertetése és a konklúziók levonása.
Az adócsalás korlátozza az uniós országok azon képességét, hogy előteremtsék a szükséges forrásokat, végrehajtsák a gazdasági és szociális politikákat, és fenntartsák a közszolgáltatásokat. A következmények közé tartozik a közszolgáltatások potenciális csökkentése és a lassabb gazdaság. Az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem elsősorban a tagállamok feladata. Az EU-szinten elfogadott szabályok az adóügyekben való együttműködést, valamint azt segítik elő az országok számára, hogy menedzselni tudják a határon átnyúló ügyeket, hogy az egységes piac működése biztosított legyen. Az adócsalás és az adóelkerülés aláássa a demokratikus társadalmak működését, torzítja a gazdasági döntéshozatalt, és gyengíti a polgárok és a kormányok közötti bizalmat. Évente több milliárd euró vész el, amikor a vállalatok, a tehetős magánszemélyek és más adófizetők nem járulnak hozzá méltányos mértékben az adóbevételhez. Ezek a veszteségek nemcsak a közszolgáltatások - például az egészségügy, az oktatás és az infrastruktúra - számára rendelkezésre álló forrásokat csökkentik, hanem aláássák a gazdasági méltányosságot és a stabilitást is az EU-ban. Ennek a problémának a kezelése kulcsfontosságú a közbizalom megőrzése, az egységes piac működésének biztosítása és a gazdasági stabilitás előmozdítása szempontjából. Adócsalás és adóelkerülés akkor történik, amikor egy adófizető vagy egy szervezet szándékosan hiányos vagy helytelen adóbevallást nyújt be a nemzeti adóhatóságoknak, vagy elrejti a releváns információkat az adóhatóságok elől az adófizetés elkerülése érdekében. Ezek a tevékenységek sokféle formát ölthetnek, mindegyiknek megvannak a saját jellemzői és következményei. Az adókikerülés vagy adócsalás olyan illegális tevékenységek, amelyek célja az adófizetés teljes elkerülése. Az adókikerülés magában foglalhatja például a teljes nyereség be nem vallását, a jövedelem alulvállását, vagy összetett rendszerekben való részvételt a hozzáadottérték-adó megfizetésének elkerülése érdekében. Az adócsalás magában foglalhatja a nyilvántartások meghamisítását vagy más megtévesztő módszerek alkalmazását az adókötelezettségek elkerülése érdekében. Az adóelkerülés legális eszközök és stratégiák alkalmazását jelenti az adókötelezettségek minimalizálása érdekében. A bevett gyakorlatok közé tartozik a nyereség alacsonyabb adókulcsokkal rendelkező országokba történő átcsoportosítása, vagy a mesterségesen felfújt kamatlábú hitelek kamatfizetésének levonása. Bár formálisan legálisak, ezek a taktikák az adótörvények kiskapui és ellentmondásai miatt csökkentik a befizetett adó összegét. Az adóelkerülés egy másik formája az agresszív adótervezés. Ez akkor fordul elő, amikor nagyvállalatok és tehetős magánszemélyek kihasználják a törvény korlátait a befizetett adók minimalizálása érdekében. Bár ezek a cselekedetek technikailag legálisak lehetnek, etikailag megkérdőjelezhetők, és összességében hozzájárulnak az adóbevételek csökkenéséhez.[1]
Uniós adópolitikára azért van szükség, mert az adók kulcsszerepet játszanak az áruk és szolgáltatások árának alakításában, és befolyásolják a befektetők és a fogyasztók viselkedését is. Ennek eredményeként az adópolitika ösztönözheti a termelékenységet, fokozva a beruházásokat és az innovációt. Az EU gazdaságai jelentős globális változások, például a demográfiai vál-
- 23/24 -
tozás, a digitalizáció és a globalizáció, valamint az éghajlatváltozás, a Covid utáni fellendülés és az orosz-ukrán háború következményeinek hatásaival néznek szembe. Ezek a kihívások befolyásolják az adórendszerek ellenálló képességét, így egyre nagyobb igény mutatkozik a folyamatban lévő és jövőbeli gazdasági fejleményekkel való összehangolásra. Az uniós szintű szerepvállalás szükséges, hogy az adószabályok és politikák összeegyeztethetők legyenek az EU egységes piacának működésével. Ez az összehangolás kulcsfontosságú az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes kiaknázásához, amely több mint 400 millió uniós polgár és több millió vállalkozás javát szolgálja.
Az uniós szintű adójogszabályokat a Tanács fogadja el, a Tanács az Európai Unió szerződéseiben foglaltak szerint egyedüli jogalkotóként jár el. Az Európai Parlamenttel konzultál, de az Európai Parlamentnek ezen a területen nincs jogalkotási hatásköre. (Ezt ugye különleges jogalkotási eljárásnak nevezik.) Az irányelveket vagy rendeleteket a Tanács egyhangú szavazással fogadja el. Nem lehet ellenszavazatot leadni, ha a Tanácsnak kell elfogadnia az ezen a területen hozott jogszabályt. A jogalkotási folyamat egyebekben az Európai Bizottság új uniós adójogszabályokra vagy a meglévő törvények módosítására vonatkozó javaslatával kezdődik.
Az EU jelenleg is adózási jogszabályokon dolgozik a versenyképesség és a növekedés támogatása, az EU-ban folyó üzleti tevékenységek egyszerűsítése, a megfelelési költségek csökkentése, az adózási eljárások javítása és az adócsalás, adóparadicsomok elleni küzdelem érdekében.
Ezek a jogalkotási erőfeszítések egy igazságosabb és hatékonyabb adózási környezet megteremtését célozzák, beleértve:
• a határokon átnyúló befektetések kettős adóztatásának elkerülését,
• a határokon átnyúló vállalkozások költségeinek csökkentését,
• az adóelkerülés elleni küzdelmet,
• az adózást a digitális korszakban,
• a héarendszer korszerűsítését,
• a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés fokozását.[2]
Az előbbiekben felsorolt erőfeszítések közül a továbbiakban a téma szempontjából legrelevánsabbakat tekintem át.
A határokon átnyúló befektetések kettős adóztatásának elkerülése: Amikor egy EU-ban lakóhellyel rendelkező személy egy másik tagállamban fektet be értékpapírokba, a cserébe kapott kifizetések után forrásadót kell fizetni a lakóhely szerinti tagállamban, valamint a befektetés tagállamában is. A kettős adóztatás elkerülése érdekében a nem rezidens befektetőnek ezt követően visszatérítési kérelmet kell benyújtania a forrásország által levont többletadóra. Ezek a visszatérítési eljárások jellemzően terhesek, időigényesek és költségesek. Ennek megoldására a Tanács 2024. december 10-én irányelvet fogadott el a forrásadó-eljárásokra vonatkozóan (az irányelv elnevezése és itt a továbbiakban: FASTER). A FASTER irányelv célja az, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a bankok vagy a befektetési platformok számára. Varga Mihály, Magyarország akkori pénzügyminisztere a következőképpen nyilatkozott a FASTER-ről: "A FASTER irányelv össze fogja hangolni forrásadó-rendezési eljárásainkat annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők ne fizessenek kétszer adót a határokon átnyúló részvény- és kötvénybefektetéseik hozama után. Ez fontos lépés a tőkepiaci unió elmélyítése felé, mivel a hatékonyabb forrásadó-eljárások ösztönözni fogják a befektetéseket az EU pénzügyi piacain. Emellett csökkenteni fogják az adminisztratív terheket, és megkönnyítik majd az adócsalás eseteinek feltárását." A FASTER szabályokat tartalmaz többek között a kettős adóztatás vonatkozásában, illetve szabványosított adatszolgáltatást ír elő a pénzügyi közvetítők számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
