A nagyszülői kapcsolattartás jogalapját a Ptk. 4:179. § (1) bekezdése adja. E szerint a kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és - ha a szülő és nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult. A Gyer. 28. § (1) bekezdése a gyermekkel való kapcsolattartásra jogosultak körét a Ptk.-val összhangban szabályozza. A szülői kapcsolattartáson túl, a további hozzátartozók által előterjesztett kapcsolattartás iránti kérelmeket tekintve a legnagyobb számban a nagyszülői kapcsolattartás szabályozásával összefüggő gyámhatósági határozatok kerülnek a közigazgatási bíróság elé.
A kapcsolattartás gyámhatóság általi rendezésére azokban az esetekben kerül sor, ha a szülők vagy a gondozó szülő a nagyszülővel nem tud egyezségre jutni a kapcsolattartás tekintetében. Kérelmezői oldalon jellemzően az egyik vagy másik nagyszülő, vagy nagyszülő pár jelenik meg. A gyámhatósági eljárásban ügyfél, ennél fogva - amennyiben nem felperes - a közigazgatási perben érdekelt lehet a gyermek mindkét vagy legalább egyik szülője. A szülők és a nagyszülők közötti vita jellemzően a gondozó szülő vagy mindkét szülő részéről a nagyszülői kapcsolattartással szemben megfogalmazott ellenvetésekből adódik.
A nagyszülői kapcsolattartással kapcsolatos közigazgatási perek alapvető vitás kérdése a leggyakoribb esetekben az alábbiak szerint csoportosítható:
1. A gondozó szülő szerint a különélő szülő kapcsolattartási idejében a gyermek a különélő szülői oldal nagyszüleivel is kapcsolatot tarthat, nincs szükség önálló nagyszülői kapcsolattartás szabályozására.
2. A nagyszülői kapcsolattartás a különélő szülő kapcsolattartásának rejtett bővítésére szolgál.
3. A nagyszülői kapcsolattartás szabályozása nem szolgálja a gyermek érdekét (különböző okokból).
4. A nagyszülői kapcsolattartás szabályozása nem szolgálja a gyermek érdekét vagy mindkét, vagy az egyik szülővel fennálló rossz kapcsolat miatt. A kapcsolattartási jog korlátozása, szünetelése vagy megvonása.
5. A nagyszülői kapcsolattartás szabályozása során figyelemmel kell lenni a gondozó szülő érdekeire is, valamint a további hozzátartozókat megillető kapcsolattartási jogosultságra.
A továbbiakban a Kúriának a nagyszülői kapcsolattartással összefüggő ítéletei közül szeretnénk néhányat bemutatni a teljesség igénye nélkül, mivel a rendelkezésre álló bírói joggyakorlat igen széles.
A nagyszülői kapcsolattartás önállósága tekintetében a Kúria több döntésében is elvi éllel emelte ki, hogy a Ptk. 4:179. § (1) bekezdése, valamint a Gyer. 28. § (1) bekezdése alapján a nagyszülői kapcsolattartás olyan önálló jogosultság, amelynek a szülői kapcsolattartástól függetlenül is érvényesülnie kell. A bírói gyakorlat töretlen ebből a szempontból. A Kúria Kfv.IV.37.714/2022/6. számú ítéletében kimondta, hogy a nagyszülői kapcsolattartás önálló szabályozásából következően az főszabályként nem számítható be az apai kapcsolattartás időtartamába, illetőleg nem értelmezhető az apai kapcsolattartás részeként.
A Kúria Kfv.II.37.279/2020/13. számú ítéletében is elvi éllel állapította meg, hogy a nagyszülői kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelem elutasítására - a jogszabályban megjelölt megtagadási ok, a gyermek érdekével ellentétes körülmény, illetőleg a kapcsolattartási jog visszaélésszerű gyakorlására irányuló igazolt szándék hiányában - önmagában arra alapítottan nem kerülhet sor, hogy a kiskorú gyermekek a szülői kapcsolattartás időpontjában a nagyszülőkkel is találkozhatnak. A nagyszülői kapcsolattartás szabályozása során a gyámhatóság a kiskorú gyermekek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartásával, a kapcsolattartásra kötelezett és a kapcsolattartásra jogosult méltányos érdekeit figyelembe véve, mérlegelési jogkörében dönt, amelynek során az előterjesztett kérelemhez nincs kötve, ezért annak gyakoriságáról, illetve időtartamáról a kérelemtől eltérően is dönthet. A perbeli esetben a felperesek nagyszülői kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmét
- 43/44 -
a gyámhatóság elutasította. Kijelentette, hogy az apa részére biztosított kapcsolattartási idő és az anyát mint gondozó szülőt megillető, a gyermekkel együtt tölthető időtartam figyelembevételével a nagyszülők részére további szabályozott keretek között kapcsolattartás biztosítása nem indokolt. A gyermekek érdeke az, hogy az apai nagyszülőkkel történő kapcsolattartásra az apa részére biztosított folyamatos kapcsolattartás keretében kerüljön sor annak érdekében, hogy a gyermekek mindkét szülővel minőségi időt tudjanak eltölteni. A felperesek az alperesi határozatot keresettel támadták. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a gyermekek az apai nagyszülőkkel az apai kapcsolattartás időtartama alatt rendszeresen tartják a kapcsolatot, így a nagyszülőknek élő kapcsolata van az unokákkal. A felülvizsgálati kérelem nyomán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Döntésének indokolása szerint amennyiben az állapítható meg, hogy a kapcsolattartásra jogosult szülő kapcsolattartási idejében igazoltan megvalósul az unokák és a nagyszülők közötti találkozás, akkor ez a tény a mérlegelési jogkörben meghozott döntésnél arra szolgáltathat alapot, hogy a nagyszülői kapcsolattartás szabályozására a kérelemtől eltérően, akár ritkább gyakorisággal, illetőleg szűkebb időtartamban kerüljön sor, hiszen ezek azok az egyedi jellemzők, amelyek a mérlegelési jogkörben meghozott döntésre kihatnak épp úgy, mint a gyermekek életének főbb jellemzői (például iskolai feladatok, napirend, különórák, hobbik, baráti kapcsolatok).
Fontos kiemelni, hogy a Gyer. a nagyszülői kapcsolattartás körében is abból a főszabályból indul ki, hogy a kapcsolattartás olyan jogosultság, amely csak meghatározott esetekben korlátozható, szüneteltethető vagy vonható meg. A gyámhatóságnak a kapcsolattartás rendezésére irányuló kérelem elutasítására kizárólag akkor van lehetősége a Gyer. 31. § (1) bekezdése alapján, ha a kapcsolattartásra jogosult a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, illetőleg a szülői kötelezettségeit - a tartási kötelezettség kivételével - önhibájából tartósan nem teljesítette, illetve elhanyagolta és magatartásán nem változtatott, valamint a 30/E. § (2) bekezdése szerinti esetben. A Gyer. 31. § (1) bekezdése kapcsán ki kell emelni azt, hogy a jogalkotó a "veszélyeztetett" kifejezést használta, vagyis a kérelem elutasítására kizárólag a már bekövetkezett veszélyeztetés esetén van a gyámhatóságnak lehetősége. A korlátozás, a szüneteltetés és megvonás is a már megállapított kapcsolattartási jogra vonatkozik, tehát új kérelem esetében nem értelmezhető. A Gyer. 31. § (2) bekezdése szól a már megállapított kapcsolattartási jog korlátozásáról, melyet a gyámhatóság akkor alkalmazhat, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Visszaélésnek felróható magatartásnak minősül az is, ha a jogosult nem a bíróság vagy a gyámhivatal döntésének megfelelően él a kapcsolattartási jogával, vagy ha ezen kötelezettségének önhibájából hat hónapig nem tesz eleget. A korlátozás során a gyámhivatal a már megállapított kapcsolattartás formájának, gyakoriságának vagy időtartamának megváltoztatásáról dönthet, valamint felügyelt kapcsolattartást rendelhet el. Ugyancsak a már megállapított kapcsolattartási jog szüneteltetését rendelheti el a gyámhatóság, ha a kapcsolattartásra jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél. A legsúlyosabb esetben a megállapított kapcsolattartási jog meg is vonható, ha a kapcsolattartásra feljogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél, és a felróható magatartásával a gyermek nevelését és fejlődését súlyosan veszélyezteti. A szabályozásban a fokozatosság megállapítható. A korlátozás alkalmazása abban az esetben merül fel, ha az arra feljogosított a jogával a gyermek vagy az őt nevelő személy sérelmére visszaél, a szüneteltetés akkor rendelhető el, ha ezzel a jogával súlyosan visszaél, a megvonás pedig akkor, hogyha súlyosan visszaél és ezzel a magatartásával a gyermek nevelését és fejlődését súlyosan veszélyezteti. A kérelem elutasítására viszont kizárólag egy esetben van lehetőség, ha a kapcsolattartásra jogosult a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette. Olyan általános indokkal, hogy az nem áll a gyermek érdekében, vagy fennáll annak a lehetősége, hogy a gyermek érdekét veszélyeztetné, a kérelem nem utasítható el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
