2004. november 4-7. között a budapesti Festetics-palota adott otthont egy, elsődlegesen a római adásvételi jog egyes kérdéseit tárgyaló nemzetközi konferenciának. A romanisztika nemzetközileg ismert, nagy tekintélyű művelőinek összejövetelét Wolfgang Ernst zürichi, Jakab Éva szegedi és Janez Kranjc ljubljanai romanista profeszszorok szervezték. A konferencia megvalósításában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a Fritz Thyssen és az Alexander von Humboldt Alapítvány, valamint a Szegedi Tudományegyetem. A mintegy ötven résztvevő - akik között nem csupán professzori címmel rendelkező tudósok, hanem fiatalabb kutatók, és a római jog tudományos művelésének utánpótlását jelentő doktoranduszok is jelen voltak - Európa csaknem tucatnyi országát képviselte.
A háromnapos program keretében tizenhat előadás hangzott el, melyeket olykor élénk tudományos diskurzus követett. Kívánatosnak tartjuk mindenekelőtt felsorolni az előadókat: a konferenciát Kengyel Miklós, az Andrássy Gyula Deutschsprachige Universität rektora nyitotta meg; az első napon Janez Kranjz ljubljanai, majd Molnár Imre szegedi professzor tartott - még nem adásvételi témában - előadást. A második nap első - már kifejezetten adásvételi tárgyú - referátumát a neves bonni professzor, Rolf Knütel tartotta a remélt dolog vétele és a reményvétel tárgyában, őt pedig Peter Blaho trnavai professzor követte, aki az adásvétel és a csere elhatárolásának kérdéseivel foglalkozott. Majd Wolfgang Kaiser tübingeni professzor tartott előadást, aki későantik adásvételi okiratokat elemzett. Ugyanezen a napon tartotta meg referátumát - angol nyelven - Szűcs Magdolna professzor asszony (Novi Sad), aki a Lex Romana Visigothorum adásvételi szabályait vizsgálta; utána pedig a szegedi jogtörténész, Homoki-Nagy Mária következett, aki a 18. századi magyar magánjogban előforduló jogszavatossági szabályokat elemezte. A konferencia harmadik napján elsőként Wolfgang Ernst zürichi professzor tartott referátumot, melyben a Doppelverkauf problémáit vizsgálta az európai adásvételi jog történetében. Tilman Repgen hamburgi professzor a középkori jogtörténet izgalmas kérdéseivel, a gelehrtes Recht egyik jeles képviselőjével, Jason de Mayno-val foglalkozott. A pécsi Bessenyő András a generikus vétel kérdéseit tette vizsgálata tárgyává, majd pedig Pascal Pichonnaz professzor (Fribourg) a periculum emptoris szabályozását tárgyalta a svájci jogban. Míg Thomas Rüfner bonni docens a római jognak az angol adásvételi jogra, addig a milánói Nunzia Donadio az olasz kellékszavatosságra gyakorolt hatását elemezte. Az előadók sorát két, nemzetközileg is jól ismert hazai romanista: Jakab Éva szegedi professzor asszony (aki a D. 21. 1. 28 interpretációjának kérdéseit tárgyalta) és Hamza Gábor, az ELTE ÁJK Római Jogi Tanszékének professzora (aki pedig a római jogi kellékszavatosság néhány alapvető kérdését vizsgálta) zárta.
A tudományos igényű előadások mellett a bolognai folyamattal összefüggő - hazánkat különösen érintő - aktuális oktatáspolitikai kérdések is megvitatásra kerültek. A hivatalos program és a személyes eszmecserékre is alkalmat biztosító állófogadások, vacsorák számára a palota nemrégiben felújított, impozáns termei kiválóan alkalmas környezetet biztosítottak.
A római jogban és annak továbbélése során alkalmazott adásvételi előírások egyes régóta vitatott kérdéseit (például az emptio spei, a kellékhibákért való helytállás, a generikus vétel, az áru többszöri eladása, az emptio venditio és a permutatio elhatárolása) taglaló -döntő többségében német nyelven tartott - előadások mellett egy, a római büntetőjog területére tartozó tényállásokat elemző referátum (Molnár Imre szegedi professor emeritus), valamint az európai integráció egyes történelmi kísérleteit taglaló, magyar vonatkozásokban is bővelkedő fejtegetés (Janez Kranjc ljubljanai professzor) hangzott el; ez utóbbit Hamza professzor értékes hozzászólása egészítette ki. Ugyanakkor nem csupán jogtörténeti témájú, hanem modern, az egyes jogrendszerek (magyar, német, olasz, svájci, szlovák) hatályos szabályait (a periculum emptoris elve, a kellékszavatosság) dogmatikai igénnyel tárgyaló előadások is elhangzottak.
A magunk részéről a terjedelmi korlátok miatt csupán néhány előadás rövidebb ismertetésére vállalkozunk.
Molnár Imre - aki hosszú évek óta foglalkozik a római büntetőjognak a magánjog műveléséhez képest elhanyagoltnak tekinthető kérdéseivel - előadásában egyes, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körébe tartozó római jogi és modern jogi tényállásokat vetett össze.
- 300/301 -
Rolf Knütel "Emptio rei speratae und emptio spei"[1] címet viselő előadásában azt a fejlődési folyamatot mutatta be, amelynek során az adásvétel tárgya a konkrét dolog (res) felől a remélt dolgon (res sperata) keresztül a már elvontabb fogalmi dimenziókba tartozó, magasabb absztrakciós szintet mutató spesre (remény) is fokozatosan kiterjedt (az emptio rei futurae, mint önálló, speciális tényállás adekvát megjelölésére szolgáló kategória az előadásban[2] nem jelent meg). Knütel a jogesetek tárgyalása során a római jogászok gondolkodásmódjának egyes speciális jellemzőit is kiemelte. Figyelemre méltónak tartjuk a spes és a missilia között vont dogmatikai párhuzamot; a leginkább elterjedt fölfogás szerint a iactus missilium ugyanis egy traditio in incertam personam volt,[3] amelyben szintén benne foglaltatik a bizonytalanság eleme. Az előadás nem csupán a római forrásszövegek exegézisére korlátozódott, hanem Knütel széles spektrumban tárgyalta a vizsgált jogintézményeket, figyelemmel a louisianai polgári törvénykönyvben, a chilei és az argentin Código Civilben, valamint a francia és az olasz polgári törvénykönyvben történő továbbélésre is.
Peter Blaho előadásában az adásvétel (mint konszenzuális szerződés) és a csere (mint neves-névtelen reálszerződés) elhatárolását a iustinianusi forrásokban szereplő (a homéroszi eposzokból vett) szépirodalmi utalások tükrében mutatta be.[4]
Wolfgang Kaiser részben latin, részben pedig ógörög nyelvű adásvételi okiratokon keresztül, a legmodernebb kutatások figyelembevételével mutatta be a későantik adásvételi joggyakorlatot.
Jakab Éva a régóta vitatott, az eladói kellékszavatosság körében speciális határidőket megfogalmazó Gaius-fragmentum[5] interpretációtörténetét tárgyalta; ennek keretében ismertette a hagyományos álláspontot (Jakab terminológiájával élve: stipulatiokényszer-elmélet), saját processzuális teóriáját,[6] valamint a Kupisch-féle Musterregelung-teóriát.[7] Jakab mindenekelőtt a neves münsteri professzor elméletét bírálta, aki egy bizánci forrásra (egy Stephanostól származó scholionra)[8] támaszkodva alakította ki Jakab nézetének bírálatát és saját álláspontját, amit Jakab komoly - több pontba szedett - szemléletes kritikával illetett.
A konferencián számos fontos tudományelméleti kérdés is megvilágításra került; így például az a probléma, hogy a régebbi romanista szerzők idézése mennyiben lehetséges. Véleményünk szerint mindenkor szükséges a régebbi tekintélyes szerzők nézetét is figyelembe venni, ugyanakkor az is bizonyos, hogy -többek között a papirológiai kutatások tükrében - ma már számos kérdés másképpen vetődik föl, mint akár néhány évtizeddel korábban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
