Az egyéni vállalkozási tevékenység a vállalkozó halálával evidens módon megszűnik. Az egyéni vállalkozásról és egyéni cégekről szóló külön törvényi szabályozás (az Evt.) azonban az egyéni vállalkozó halála esetén megengedi, hogy az egyéni vállalkozó özvegye, özvegy hiányában, vagy annak beleegyezésével örököse a vállalkozási tevékenységet folytassa. A szemlecikk a jogutódlással kapcsolatos felelősségi kérdések összefüggéseit vizsgálja.
The unincorporated self-employers' activity is evidently terminated upon the death of the self-employers. In the event of the sole proprietor's death, legal regulations on unincorporated self-employers allow either the widow or - in absence of a widow or with their consent - their heir to continue the business. The review article examines the relationships of liability issues related to legal succession.
Az egyéni vállalkozó, Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. tv. (a továbbiakban: Evt.) szerint olyan természetes személy, aki Magyarország területén nyereség és vagyonszerzés céljából szolgáltatási tevékenységet végez. Az egyéni vállalkozónak nagykorú, cselekvőképes személynek kell lenni, nem lehet egyéni cég tagja, vagy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja és nem állhat bizonyos büntető jogi intézkedések hatálya alatt. Az egyéni vállalkozó tevekénységét személyesen folytatja, alkalmazott foglalkoztatására azonban jogosult. Az Evt. 15. § rögzíti, hogy az egyéni vállalkozó, az egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel. Tevékenységét az adóhatóság (Nemzeti Adó-és Vámhivatal, NAV) által vezetett nyilvántartásba vétellel kezdheti meg. A vállalkozói tevékenység folytatása több okból - az egyéni vállalkozó elhatározásából, jogszabály rendelkezéséből, hatósági intézkedés révén - megszűnhet, az Evt. 19. § (1) bekezdés c.) pontja alapján az egyéni vállalkozó halála evidens megszűnési ok. Az Evt. 17. § (1) bekezdés azonban az egyéni vállalkozó halála esetén megengedi, hogy az egyéni vállalkozó özvegye, özvegy hiányában, vagy annak beleegyezésével örököse a vállalkozási tevékenységet folytassa. Több örökös esetén az özvegy kijelölése fogja eldönteni a tevékenység folytatására való jogosultságot.
Ahogy arra már utalás történt, az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő tartozásokért korlátlanul, vagyis az Evt. szóhasználatával élve, teljes vagyonával felel. E vonatkozásban nincs különbség a - házassági kapcsolatban élő - vállalkozó közös, vagy külön vagyona tekintetében. Az esedékességkor meglévő, és az azt követően, az elévülési határidőn belül szerzett vagyonával fog helytállni a tartozásokért. A felelősségi összefüggések vizsgálatakor az özvegy, vagy örököse folytatólagos tevékenysége kapcsán azonban nem kerülhető meg a házastársak közös vagyonának, az özvegy, valamint az örökösök öröklésének kérdése.
A Ptk. 4:37. § határozza meg, hogy mi minősül a házastársak közös vagyonának. Eszerint házastársi közös vagyonnak minősül a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szerzett vagyon. A külön szerzett vagyon alatt nem a házastárs Ptk. 4:38. § szerinti külön vagyona értendő, hanem például munkaviszonyból származó jövedelme. A közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg, de mindez vonatkozik a közös vagyon terheire, kötelezettségekre is. Ahogy említettük nem tartoznak a közös vagyonba a 4:38. § szerinti különvagyon tárgyai és annak terhei[1].
Figyelemre méltó szabályt tartalmaz a Ptk. 4:43. § a foglalkozás gyakorlásához szükséges, valamint az üzleti célú vagyon használata és kezelése címszó alatt. Különbséget tesz az egyéni vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges vagyontárgyak használata és kezelése, és az üzleti tárgyú vagyoni befektetések között. Bár adott esetben a befektetett vagy működtetett vagyon - ha az nem a külön vagyonból történt - annak eredményére is kiterjedően közös vagyoni jellegű. Míg az előző esetben a működtetéshez a házastárs - akár hallgatólagos - beleegyezése szükséges illetve elégséges, addig utóbbi esetben tagsági, részvényesi jogokat a házastárs tag vagy részvényes a másik házastárs hozzájárulása nélkül gyakorolhat, függetlenül a vagyoni hozzájárulás esetleges közös vagyoni jellegétől. Az egyéni vállalkozásban lévő közös vagyon kérdésével a szakirodalom, és a kapcsolódó kommentárok is foglalkoznak[2].
Abból az alapesetből kiindulva, hogy az egyéni vállalkozó a tevékenységét a közös vagyonból, a közös vagyon javára és terhére végezte, miként alakulnak a tevékenységből fakadó felelősségi kérdések az egyéni vállalkozó halála után, különös tekintettel arra, ha a tevékenység valamely jogosult által folytatásra kerül.
A Ptk. a házastárs - özvegy - örökölésére vonatkozó szabályokat radikálisan átalakította. A 7:58. § úgy rendelkezik, hogy az örökhagyó házastársát a leszármazó
- 63/64 -
örökös mellett megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson, és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és egy gyermekrész a hagyaték többi részéből. Az új szabályozás szerint tehát az özvegy - korlátozott mértékben ugyan, de - haszonélvezeti jogot, ugyanakkor emellett állagot is örököl. A haszonélvezettel érintett lakás és berendezés a leszármazóé lesz ugyan, de azt a haszonélvezeti jog fennállása alatt az özvegy használja, míg a lakáson felüli vagyontárgynak - például nyaraló, gépkocsi - csak egy részét örökölheti meg a leszármazó, figyelemmel az özvegy állagöröklést biztosító gyermekrészére, bár azt nem vitásan haszonélvezeti jogtól mentesen szerzi meg[3].
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozói tevékenységet az arra jogosultak nem folytatják, a hagyatéki eljárás során rendezni kell a vállalkozást terhelő adósságokat. A volt házastárs felel a közös vagyon tárgyaival[4], ide értve a hagyaték részét nem képező saját közös vagyoni hányadát és a megszerzett gyermekrészt is. A leszármazó, mint állagörökös szintén felelni fog, de a 7:96. § értelmében csak a hagyaték tárgyaival és hasznaival. Valójában tehát az elhunyt teljes vagyona és az özvegy közös vagyoni hányada is fedezetül szolgál a fennmaradt terhekért.
Miként alakul a felelősség kérdése, amennyiben az özvegy e jogával élve, elhunyt házastársa tevékenységét folytatni kívánja, miután a törvényi feltételek fennállása esetén, ezt, ha vannak, az örökösök hozzájárulása nélkül is megteheti.
Az özvegyi jog, nem automatizmus, az, a nem örökölhető vagyoni jogok körébe tartozik, a tevékenység folytatását az örökhagyó halálát követő kilencven napon belül az özvegy által bejelentett kérelemre fogja a hatóság engedélyezni. A tevékenység továbbfolytatása nem jár együtt a vállalkozási vagyon teljes egészének megszerzésével. Amikor az özvegy lehetőséget kap a tevékenység folytatására, az engedély nem vonja maga után a vállalkozáshoz kapcsolódó vagyoni elemek komplett megszerzését, annak működtetési jogát. Annak egy része már a hagyatéki vagyonhoz tartozik, ahogy arra utalás történik a már idézett mű[5] 17. §-hoz írt magyarázatnál is. Az özvegy és az örökös(ök) esetleges megállapodása más kérdés. Az özvegy dönti el, hogy a vállalkozást saját vagyonával - mely magába foglalhat külön vagyont, a hagyatékhoz nem tartozó saját, házastársi közös vagyoni hányadot, és gyermekrészt is - miként tölti fel. Az örökös a vállalkozói vagyon másik felét öröklés címén megszerzi, de az már nem fog a vállalkozói vagyonba tartozni. Mindebből következik, hogy a halál előtt keletkezett kötelezettségekért az özvegy felel, a hagyaték tárgyát nem képező, a közös vagyonból rá eső résszel, valamint az úgynevezett gyermekrésszel, és az örökös felel a megszerzett hagyaték mértékéig. A tevékenység továbbfolytatása esetén, az azt követően keletkezett tartozásokért pedig már csak az özvegy fog felelni, éspedig az Evt. 15. § értelmében teljes vagyonával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
