Az újságírók információforrásainak védelme, a forrásvédelemhez való jog a sajtószabadság egyik legfontosabb eleme. Ennek biztosítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sajtó megfelelően el tudja látni legfontosabb feladatát, a közvélemény tájékoztatását a közérdeklődésre számot tartó ügyekben. Kérdés tehát, hogy az újságírókat milyen mértékben illeti meg az a különleges jogosultság, hogy megtagadhassák bizalmas forrásaik kilétének felfedését. Az Emberi Jogok Európai Bírósága széleskörű védelemben részesíti az újságírók információforrásait, amely védelmet a sajtószabadság egyik alapvető feltételének tekinti. Említést érdemel az Európa Tanács forrásvédelemről ajánlása is, amely részletesen meghatározza tagállamok számára a források védelmének követelményeit és azokat a garanciális feltételeket, amikor az újságíró kivételesen mégis a források felfedésére kötelezhető.
Az újságírók forrásvédelemhez való jogán legszűkebb értelemben azt értjük, hogy az újságíró számára információt átadó, de neve elhallgatását kérő személy kiléte titokban maradhasson, azaz az újságírót ne lehessen arra kényszeríteni, hogy informátora kilétét felfedje. Az információforrások védelme "lényeges eleme", "alapfeltétele" a véleménynyilvánítás és a sajtószabadságnak, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közvélemény a közhatalom beavatkozásától mentesen, szabadon juthasson hozzá bármilyen eszméhez és információhoz, illetve biztosított legyen az információk szabad áramlása. A forrásvédelem jogát ma már számtalan nemzetközi egyezmény, újságírásról szóló nemzetközi okmány is megerősít, illetve a demokratikus országok döntő többsége is kifejezetten elismeri.
A tömegkommunikációs politikáról 1994. december 7-8. között Prágában folytatott IV. európai miniszteri konferencián elfogadott, az újságírói szabadságról és az emberi jogokról szóló határozat szerint a bizalmas újságírói források védelme lehetővé teszi, hogy annak segítségével az újságírás hozzájáruljon valódi demokrácia fenntartásához és fejlesztéséhez, a hatóságoknak pedig a forrásfelfedésre kötelezésnél önmegtartóztatást kell gyakorolniuk. A nyilatkozat támogatja, hogy az újságírók önszabályozás - például magatartási kódexek formájában - keretében határozzák meg, miként kell összeegyeztetni ezeket a jogokat más szabadságokkal és jogos érdekekkel, amelyekkel konfliktusba kerülhetnek.[1]
Az újságírói forrásvédelem követelményeinek meghatározása szempontjából az egyik legjelentősebb nemzetközi dokumentum az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (2000) 7. sz. ajánlása az újságírók információforrásainak védelméről.[2] Az ajánlás bevezetője hangsúlyozza, hogy az újságírók információforrásainak védelme alapvető az újságírói munka és szabadság, valamint a média szabadsága szempontjából. Ezért az újságírók számára biztosítani kell azt a jogot, hogy ne fedjék fel informátoraikat, forrásaikat. Az
- 35/36 -
ajánlás definiálja az újságíró, az információ és a forrás fogalmát. Az újságíró bármely természetes vagy jogi személy (pl. hírügynökség, kiadó), "aki rendszeresen vagy hivatásszerűen információk gyűjtésével és terjesztésével foglalkozik a nyilvánosság számára a tömegtájékoztatás bármely eszközét igénybe véve." Ez nem zárja ki a védelemből a szabadúszó vagy részmunkaidőben dolgozó újságírókat sem, illetve szakmai akkreditáció vagy más szervezetben való tagság sem szükséges. Az ajánlás nem tekinti újságírónak azokat, akik például a nyomtatott sajtóba olvasói leveleket írnak, vagy az egyes műsorszámokban vendégként jelennek meg, illetve az internetes fórumokon ("computer-based media") folyó vitákban vesznek részt. A védelem tehát nem terjed ki a magánszemélyek valamennyi kommunikációs formájára. Információnak minősül minden tényközlés, vélemény vagy eszme, amely szöveges üzenet, hang vagy kép formájában jelenik meg. Forrásnak minősül minden olyan személy, aki az újságíró számára információt szolgáltat. Az ajánlás meghatározza a forrás azonosítására alkalmas információt is (pl. forrás neve és személyes adatai, hangja, képe, az információ megszerzésének ténybeli körülményei, a forrás által az újságíró rendelkezésére bocsátott nem publikált információk, újságírók szakmai munkájához kötődő személyes adatai), amely minden olyan információt magában foglal, ami a forrás azonosításához vezethet. Az ajánlás szerint a tagállamoknak a hazai jogukban és gyakorlatukban világosan és egyértelműen elő kell írniuk az újságírók forrásvédelemhez való jogát, összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkével. Az újságíróknak joguk van forrásaik titokban tartásához, és védeni kell azokat a személyeket is (pl. szerkesztők, asszisztensek, külsős munkatársak stb.), akik az újságírókkal szakmai kapcsolatban állva szereztek tudomást az információról. Az újságíró a forrás felfedésére csak az Egyezmény 10. cikk (2) bekezdése alapján kötelezhető, összhangban a strasbourgi Bíróság állandó joggyakorlatával. Az eljáró hatóságnak bizonyítania kell, hogy a kívánt információ megszerzésére nincsenek ésszerű alternatív lehetőségek, vagy azokat a hatóságok már kimerítették, a felfedéshez fűződő közérdek egyértelműen meghaladja a forrás titokban tartásához fűződő közérdeket, a körülmények kellő fontosságúak és megalapozottak, illetve a felfedést nyomós társadalmi szükségszerűség indokolja. Ilyen, források felfedéséhez fűződő érdek lehet például az emberi élet védelme, súlyosabb bűncselekmények megelőzése vagy súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolt vagy elítélt személy védelme. A nyilvánosságra hozatalt csak olyan szerv vagy személy kérheti, akinek ahhoz közvetlen érdeke fűződik, és a bíróság is csak végső esetben kötelezhet a források felfedésére. Amennyiben az újságírók forrásaikat mégsem fednék fel, velük szemben szankciókat csak bíróság rendelhet el az Egyezmény 6. cikkében biztosított eljárási garanciák betartásával. Nem alkalmazhatók az újságíróval szemben a következő intézkedések, ha annak célja az újságíró forrásvédelmének megkerülése, és annak eredménye a források azonosítására alkalmas információk nyilvánosságra kerülése lenne: az újságíró vagy munkaadója kommunikációjának vagy levelezésének lehallgatása; az újságíró, annak kapcsolatainak vagy munkaadójának megfigyelése vagy más hasonló eszköz alkalmazása; házkutatás, lefoglalás vagy más intézkedések foganatosítása az újságíró magán- vagy üzleti célú helyiségeiben, újságírók vagy munkaadóik levelezésének, szakmai munkájukhoz kötődő személyes adataik lefoglalása. Az ajánlás szerint a források védelmének elsőbbséget kell biztosítani abban az esetben is, ha rendőrség vagy nyomozó hatóság más ügyben jutott a forrást felfedő információ birtokába. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy megakadályozzák az ilyen információk további, bizonyítékként történő felhasználását a bíróságok előtt, kivéve, ha a felfedés elrendelése egyébként indokolt lenne. Végül az ajánlás kimondja, hogy a tagállami jogi szabályozás nem korlátozhatja azon előírásokat, amelyek alapján az újságírók büntetőeljárás során nem kötelesek saját maguk ellen tanúvallomást tenni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
