A tisztességtelen (általános) szerződési feltételekre vonatkozó hatályos magyar szabályozásnak az alapja az uniós jog (93/13/EGK rendelet).[1] A tisztességtelenség mint érvénytelenségi jogcím[2] a magyar kötelmi jog területén az elmúlt hat évben fokozatosan növekvő joggyakorlati jelentőséget kapott a pénzügyi intézmények és fogyasztók között kötött - hitel-, kölcsön- és pénzforgalmi - szerződések részleges vagy teljes érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása iránti perekben.
Figyelemmel arra a fent már említett tényre, hogy a vonatkozó magyar szabályozás alapja egy uniós irányelv, az uniós jog értelmezése pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján az Európai Unió Bíróságának (EUB) a kizárólagos hatáskörébe esik, a tisztességtelenség mint érvénytelenségi jogcím pontos jogi mibenléte az uniós bíróság joggyakorlatának függvényében ítélhető meg.
Az EUB elé az ún. előzetes döntéshozatali eljárás keretében a fenti tárgyban többször is kerültek megválaszolandó kérdések, magyar bíróságok indítványára is. A magyar bíróságok kérelmére megindult előzetes döntéshozatali eljárások tényállási alapját pedig 2013-tól a tisztességtelen szerződési feltételek tárgyában az ún. devizaalapú hitel- és kölcsönszerződések[3] képezték, melyek a pénzügyi intézmények és a hazai fogyasztók között jöttek létre a kétezres évek második felében.[4] Jelen tanulmány kiemelten azon időszakot vizsgálja e tekintetben, mely a szakmai körökben híressé vált Kásler-ügytől kezdődött és egészen napjainkig tart, röviden azonban utalni kíván ezen időszakot megelőző, a tisztességtelen szerződési feltételeket érintő "magyar" ügyekre abból a célból, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó teljes, magyar érintettségű EUB-esetjogot átfogóan bemutassa.
Jelen tanulmánynak nem tárgya a kapcsolódó hazai tételes jog és joggyakorlat bemutatása, csupán utalni kívánok a későbbiekben egyes ügyek magyarországi előzményeire és "utóéletére". A tanulmány megírására a szerzőt kiemelten ösztönözte az a tény, hogy az egyes, bevallottan jogászok számára is nehéz értelmezési kérdéseket felvető EUB-ítéleteket a hazai sajtó sokszor rendkívül leegyszerűsítetten, ill. hatásvadász címekkel tálalta,[5] holott az tudvalevő az EUB joggyakorlatából, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás során az EUB-nak nem feladata a konkrét magyarországi peres ügy eldöntése (erre nincs is joga) s ezen körülményre tekintettel az EUB által nyújtott válaszok is mindig azzal a kiegészítéssel születnek, hogy a konkrét ügyben a hazai bíróság feladata megállapítani, hogy az EUB által adott értelmezési aspektusok figyelembevételével a konkrét perbeli szerződéses feltétel tisztességtelen-e.
2.1. A szakirodalomban megjelent adatokat tanulmányozva megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy a 2004-ben csatlakozott új EU-tagállamok közül a magyar bíróságok fordultak a legtöbb alkalommal az EUB-hoz, az összes ügy 30%-át ők kezdeményezték.[6] Ennek okainak feltárása nem jelen tanulmány hatókörébe tartozik, azonban azon véleményemet meg szeretném osztani, hogy ezen okok közé biztosan odasorolható az, hogy az uniós jogot a jelenlegi bírói karból egy jelentős rész nem ismerhette meg az egyetemi tanulmányai során, továbbá a magyar bíróságokra történelmi okok miatt a nagyfokú önállóság kevésbé jellemző. Az előzetes döntéshozatali eljárások magas számát persze lehet pozitívan is értékelni, mert ez jelezheti a magyar bírói kar nyitottságát az uniós jog iránt, ill. azt a helyes bírói felismerést, ha az adott ügyben valós értelmezési kérdés áll fenn, azt az EUMSZ alapján kizárólag az EUB jogosult eldönteni.[7] A magyar bíróságokra vonatkozó statisztikából az is kiderül, hogy a többi 2004-es csatlakozó tagállamhoz képest jóval nagyobb arányban fordultak alsóbb fokú bíróságok az EUB-hoz, mint a legfelsőbb bírói fórum. Jelen tanulmány által tárgyalt témát tekintve fontos arra is utalni, hogy 2004 és 2012 között a 93/13/EGK irányelvet érintő előzetes döntéshozatali eljárások számukat tekintve a paletta alsó felén helyez-
- 21/22 -
kedtek el, azaz a 2004-ben csatlakozott országok bíróságai túlnyomórészt más területeket érintő kérdésekben fordultak az EUB-hoz (pl. ún. héa/áfa ügyek, csatlakozás joghatásaival összefüggő ügyek).[8] Ugyanakkor, a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali kérelemmel a 93/13/EGK irányelvet érintően már a csatlakozásunk óta - a többi 2004-ben csatlakozott tagállamhoz képest - többször fordultak az EUB-hoz a 2004-2012 közötti időszakban.[9] Az alább ismertetendő ügyek számára tekintettel azt gondolom, ez a trend változatlanul megállapítható a 2013-2019 közötti időszakban is.
Az EUB előtti "magyar" előzetes döntéshozatali eljárások a 2004-2012 közötti időszakban a 93/13/EGK irányelvet érintően az alábbiak voltak: C-302/04. sz. Ynos-ügy, a C-137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing ügy, a C-243/08. sz. Pannon GSM ügy, a C-272/11. sz. Banif Plus ügy, a C-397/11. sz. Jőrös-ügy és a C-472/10. sz. Invitel-ügy.
2.2. Fontos a téma kapcsán hangsúlyozni, hogy első magyar előzetes döntéshozatali kérelem, ami Magyarország csatlakozását követően 2004 nyarán az EUB előtt landolt, épp a 93/13/EGK irányelvet érintette, ez volt a Ynos-ügy (C-302/04. sz.). Bár az ügyben nem pénzügyi intézmény által alkalmazott szerződéses kikötésről volt szó, röviden mégis utalnék rá. Az ügy tényállási alapja egy 2002-ben kötött ingatlanközvetítési megbízási szerződés volt, mely alapján az ingatlanközvetítő úgy tartott igényt a díjazására, hogy az általa közvetített adásvételi ügyletre nem került sor. A Szombathelyi Városi Bíróság előzetes döntéshozatali kérelme több fontos problémát is felvetett (tisztességtelen szerződési feltételek megtámadhatóságának és semmisségének viszonya, egy szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének kihatása a teljes szerződés érvényességére, az EUB hatásköre), azonban az EUB végül azt állapította meg, hogy mivel az alapügy tényállása Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozását megelőzi, így az EUB-nak nincs hatásköre a tagállami bíróság által feltett kérdések megválaszolására (ítélet 36., 37. és 38. pontok).
2.3. A Pannon GSM ügyben (C-243/08. sz.) a Budaörsi Városi Bíróság fordult az EUB-hoz, mely 2009 júniusában hozta meg ítéletét az előzetes döntéshozatali eljárásban. Az ügynek egy 2004 decemberében kötött mobiltelefon-szolgáltatás nyújtására vonatkozó előfizetői szerződés képezte az alapját, azaz a második magyar, a 93/13/EGK irányelvet érintő ügy sem a pénzügyi szektorban alkalmazott szerződéses feltételről szólt. A fogyasztó nem teljesítette a szerződésbeli fizetési kötelezettségeit, majd az ellentmondása folytán az ellene folyó fizetési meghagyásos eljárás perré alakult. A perben a szolgáltató általános szerződései alapján a Budaörsi Városi Bíróság járt el, mely a szolgáltató székhelye szerinti bíróság volt, 275 km-re a fogyasztó lakhelyétől. Az EUB megállapította ebben az ügyben, hogy a tisztességtelen szerződéses feltétel nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztó számára és ehhez nem szükséges az sem, hogy előzetesen a fogyasztó az adott feltételt eredményesen megtámadja (ítélet 28. pont). Érdekesebb volt az a megállapítás ezen előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítéletben, miszerint a tagállami bíróság illetékességének (!) vizsgálata során a kereseti kérelemmel nem érintett szerződéses feltétel tisztességtelenségét hivatalból megítélheti (ítélet 32. pont), kivéve, ha a fogyasztó bírósági kioktatást követően ezt ellenzi (ítélet 35. pont). Az EUB ezen ítéletében véleményem szerint nem tisztázta kellően a tagállami bíróság hivatalbóli szerződésfelülvizsgálati kötelezettségének terjedelmét és annak a kereseti kérelemhez való viszonyát (lásd az EUB elé terjesztett 2. sz. kérdést és ennek EUB általi megválaszolását (ítélet 29-35. pont o.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
