A jogorvoslatokról a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: ve). elég bonyolult, többszintű szabályozást alkotott. Általános jelleggel a X. fejezetben szól erről a törvény, a különös részi szabályozás az egyes választási típusokhoz kapcsolódó fejezetekben található. A szabályozás bonyolult, néhol nehezen értelmezhető, és a különös részi rendelkezések gyakran nincsenek összhangban az általános szabályokkal.
A jogorvoslatok két fajtáját, a panaszt és a kifogást ismeri a Ve. Ettől kissé eltért az 1995-ös szövegjavaslat:[2] a panaszt és a jogorvoslati kérelmet ismerte. Az utóbbi azonban csak a választási bizottság, illetve az OVB másodfokú döntése ellen lehetett volna intézni a bírósághoz, illetve a Legfelsőbb Bírósághoz. A kifogás pedig ennek a két jogorvoslati eszköznek az összefoglaló neve volt.
Ma a választási törvények megsértésére hivatkozva a jelölt, a jelölő szervezet és az érintett választópolgár, illetőleg jogi személy panaszt nyújthat be. [Ve. 77.§ (1) bek.] Az első kettő teljes körben, az utóbbiak pedig csak az érintettségük mértékéig élhetnek ésszel az eszközzel.
Az OVI összeállítás szerint értelmezési problémát okoz az, hogy a konkrétan megjelölt személynek van-e lehetősége a jogorvoslatra, vagy pedig tágabban értelmezendő az érintettség, és az adott választókerülethez kapcsolódó esemény megalapozza a jogorvoslat benyújtását.[3] Ez a megkülönböztetés azonban szükségtelen. Nyilván a második megoldás célszerűbb, mivel az előbbi megoldás azok körét indokolatlanul korlátozná, akik a törvénysértésekről tudomást szerezhetnek. A gyakorlatban is bármelyik választópolgár nyújthat be panaszt olyan törvénysértéssel kapcsolatban, ami őt érinti, azaz az ő választókerületében történt és tudomása van róla. Az érintett választópolgár fogalmának pontosítása viszont tényleg nem ártana.
Emellett nem teljesen érthető a jogi személy, mint jogorvoslatot kezdeményező, és nem világos az sem, hogy más szervezetek miért nem lehetnek kezdeményezők. A gyakorlatban azonban nehezen képzelhető el olyan élethelyzet, amelynek jogorvoslati jogosultja a jelölő szervezeten kívüli más szervezet lenne, akár jogi személyiséggel, akár nem.[4] Ezzel a megállapítással teljesen egyetértek, a megfogalmazásra az 1995-ös javaslat adhat mintát: "a választási törvény megsértése miatt bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, választási szerv és mindazon természetes és jogi személy, akire nézve a választási törvény jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az illetékes választási szervhez panaszt nyújthat be."[5]
Ezenkívül azt tudjuk még meg a panaszról, hogy az annak elbírálására jogosult választási bizottsághoz kell benyújtani. [Ve. 77.§ (3) bek.] Ez egy kicsit homályos megfogalmazás, mivel nem derül ki egyértelműen a szövegből, hogy melyik az elbírálásra jogosult választási bizottság. Az sem világos, hogy mely esetekben lehet a panaszt igénybe venni.
Mindezek alapján azt gondolhatjuk, hogy a választási szervek döntése ellen kifogás, más szervek, személyek tevékenységével szemben pedig panasz vehető igénybe.[6] A törvény szövege alapján valóban csak arra lehet következtetni, hogy kifogást a választási bizottságok döntése ellen lehet benyújtani, ezért tehát minden más esetben, amelyben a választási törvényeket más személyek vagy szervek sértik meg, panaszt lehet benyújtani. A törvény szövege alapján azonban az sincs kizárva, hogy a választási bizottság olyan döntése ellen, amely a választási törvények megsértésében áll, panaszt lehessen benyújtani.
A kifogás szabályozása valamivel egyértelműbb. Az teljesen világos, hogy a választási bizottság panaszt elbíráló és egyéb döntése ellen lehet benyújtani [Ve 77.§ (2) bek.], az viszont nem, hogy milyen esetekben. Viszont megtudhatjuk, hogy tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölé-
- 425/426 -
sét [Ve 78.§ (2) bek.]. Ez akár még a panaszra is vonatkozhat, hiszen a törvény az értelmezési nehézségeket még tovább bonyolítja, hogy a panaszt és a kifogást a továbbiakban együttesen kifogásnak nevezi. [Ve 78.§ (1) bek.]
Emiatt felvetődik az a kérdés, hogy mi a különbség a kifogás és a panasz között. A törvény szövege alapján inkább arra lehet következtetni, hogy a kifogás a választási bizottság törvényellenes döntésének, a panasz pedig egyéb törvénysértő eseteknek a jogorvoslati eszköze. Egyértelműen kifogással lehet élni két speciális esetben, a névjegyzék összeállításával kapcsolatban és a választási bizottság eredményt megállapító döntése ellen, bár a törvényben ezek is a két jogorvoslati fajta közös nevét meghatározó szabály után találhatók. Az előbbi esetben a helyi választási iroda döntése ellen lehet kifogással élni. Tehát arra lehet következtetni, hogy a kifogás csak a választási bizottság döntése elleni jogorvoslati eszköz, kivéve a névjegyzék összeállításának esetét, amit a választási iroda döntése ellen lehet igénybe venni. Az Országos Választási Iroda összeállításában található olyan javaslat, ami szerint egyértelműen ki kellene mondani, hogy a kifogás alapja is csak jogszabálysértés lehet.[7] Véleményem szerint ilyenkor elzárulna az út a pusztán ténykérdésben való helytelen választási bizottsági döntés megtámadása előtt.
Az OVI összeállítás[8] a 77. § (1) és a 78. § (1) bekezdésének összevetése alapján kérdésessé teszi, hogy a kifogás feltételez-e előzetes döntést a választási szervek részéről vagy döntésnek minősül az is, ha a választási bizottság nyilvánosságra hozza a határozatát. A törvény szövege panaszt elbíráló és egyéb döntésről rendelkezik [Ve 77. § (2) bek.]. Egyértelműen döntésről van tehát szó, ami a legtöbb esetben határozatot jelent. A 78. § (1) bekezdésének egyfajta értelmezésével ezt alá is lehet támasztani: "A panaszt és a kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett tevékenységétől, illetőleg a döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen." A sorrendből következően így a panasz a sérelmezett tevékenységével, a kifogás pedig a döntéssel van összefüggésben. Ez az összefüggés azonban teljes bizonyossággal nem állapítható meg. A szöveg egyértelművé tétele céljából pontosításra lenne szükség. Megfontolandó lenne az 1995-ös szövegjavaslat megoldásának alkalmazása: tehát panasz és jogorvoslati kérelem, a kifogás pedig e kettőnek a közös elnevezése.
A panasz esetében hiányzik az illetékességi okok szabályozása, az első fokú döntésre jogosult és köteles választási szerv kijelölése. Az OVI összeállítás az illetékességi okok tekintetében több kialakult álláspontot mutat be:[9]
- Ve. 77. § (1) és (3) bekezdéséből levezetik, hogy a panasz elbírálásánál az illetékességet a cselekmény figyelembe vételével kell meghatározni, és nem a cselekvő (az alany) a döntő.
- Ha a jelölt magatartása a panasz tárgya, akkor az illetékességet a jelölt indulási helye határozza meg.
- Ha a törvénysértés vagy az arra való felhívás sajtótermékben történik, a törvénysértő cselekmény helye vagy a terjesztés földrajzi köre határozhatja meg az illetékességet. Ha a sajtóterméket országos szerv adja ki, az bárhova eljuthat, így az OVB illetékessége állapítható meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
